Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

itfSS, iűBus 21,

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Kicsi a Bors, de erős

Szocialista brigád a Tolna megyei Népbolt Vállalatnál

„Ez a kitüntetés nagyon szép, a háromszori szocialista brigád cím azonban kötelez is arra, hogy az 1965-ös évben megtartsuk, sőt tovább fokozzuk, javítsuk eredményeinket.”

A Népbolt vállalat szekszádi gyermekkonfekció üzletének négytagú brigádja — Bors József né, Dömötör Irén, Orbán Jánosné. Wellisch Pálné — van. A múlt évi eredményeikért harmadízben kapták meg a szocialista címet, harmadízben lett a szaküzlet kiváló bolt. Vállalásaiknak fennállásuk óta mindig eleget tesznek. Eredményeik egyre javulnak. Szolgálatkészek, udvariasak a kiszolgáláskor. Az árukészletet igyekeznek, amennyire tőlük telik, szélesíteni. Hiánymentesen zárják leltáraikat, egyént vállalásaiknak is eleget tesznek.

így alakultak eredményeik három éven át. És most 1965-ben miként boldogul a brigád? Vállalóra fogjuk a brigádnaplót. Nézzünk talán néhányat azokból a bejegyzésekből, amelyek fölött ez év dátuma áll:

„Az első negyedévi tervünket 115 százalékra teljesítettük.”

„A második negyedévi tervünk elég magais. Teljesítése jó és bő áruválasztékot, és nem Utolsó sorban jó kereskedelmi munkát kíván.”

„Az első félévi tervet 101 százalékkal zártuk.”

„Az első félévben panaszkönyvi bejegyzés nem volt.”

„A brigádtagok az iskolaszezonra való felkészülést tárgyalták. Ezeket a szezoncikkeket már most beszerezzük, hogy augusztusban a szülők zavartalanul megvásárolhassák a szükséges ruhaneműket.”

A brigádnapló lelkiismeretes, gondos munkáról tanúskodik. Sok figyelem, odaadás, rengeteg türelem húzódik meg a száraz számok mögött. A leltáruk hiánymentes. Sűrűn változtatják a kirakatokat, — hogy ne legyen selejtje az üzletnek, óvják az árut a naptól. A szabadságok időtartamára nem kémek helyettest. Megoldják munkatársaik kiesését egymás közt. így is biztosítják az azonos forgalmat, a megszokott nyitva tartási időt. MegérMegkezdték

a felemelt nyugdijak kézbesítését

A posta kedden reggel megkezdte a júliusi nyugdíjak kézbesítését, s ezúttal első ízben 250 000 embernek már a felemelt nyugdíjat fizették ki. Mint ismeretes, július 1-től felemelték a munkaviszony és a kisipari szövetkezeti tagság alapján járó 1959. előtt megállapított 1000 forintnál alacsonyabb öregségi és rokkantsági nyugdíjakat. Az 1954. október 1. előtti rendelkezések szerint nyugdíjazottak ellátását 20, az 1954. október 1. és 1958. december 31. között hatályban volt jogszabályok szerint megállapított nyugdíjakat pedig 10 százalékkal emelték.

Az emeléseket a nyugdíjfolyósító szervek hivatalból hajtották végre. Előfordul azonban olyan eset is, amikor a nyugdíjasnak a számára kedvezőbb nyugdíj megválasztása érdekében személyesen kell bejelentenie igényét. Ezzel kapcsolatban a SZOT társadalombiztosítási főigazgatóságán a következőket mondották:

— Az 1954. október 1-e előtt érvényben volt jogszabályok alapján nyugdíjban részesülők újabb 10 évi szolgálati idő esetén, vagy pedig üzemi balesetből

iátokként kezelni, nem lehet el- itni azzal, hogy majd következik jíána a pótvizsga.

A sok tanító néni — egyébként i levelező hallgatók többsége nő — izgatottan jár fel-alá a folyosón. A légkör feszült, a hőmérséklet forró. Amikor megnyílik valamelyik ajtó, s kijön valaki, megrohanják:

— Hogy sikerült? Mit kérdezett?

Ha a tanító néni sírva lép ki, nem kérdeznek tőle semmit. :sak vigasztalják:

— Azért nem kell elkeseredni, mással is előfordult már. Majd i pótvizsgára jobban felkészülsz.

— És ha akkor sem sikerül?

Az egyik szőkeség megdöbbentően nyugodt. Mindenki szentül meg van győződve, hogy kisujjában az anyag. Ám feltűnik, hogy ő senkit sem arról faggat, hogy mit kérdeztek, hanem, hogy ebben a helyiségben ki vizsgáztat és az illető fiatal-e, sőt, még azt is megtudakolja, hogy szemreva- ló férfi-e. Végül odaáll sorba, ahol számítása szerint a legfiatalabb tanár vizsgáztat.

Rákerül a sor, magabiztosan be libeg, majd egy óra múlva kijön. Kifelé már arca sápadt, most

történt megrokkanás címén nyugdíjuknak átcserélését kérhették.

Most azonban a régi nyugellátás felemelése következtében előfordulhat, hogy az emelt összegű régi nyugellátás, — amelyet korábban új nyugdíjra cseréltek át, — már magasabb, mint a jelenlegi nyugdíj. Hasonló helyzet előfordulhat azoknál is, akik régi nyugdíjukról 1957-ben lemondtak. Az alacsony összegű nyugdíjak felemelésével kapcsolatos jogszabályok értelmében az említett nyugdíjasok kérhetik a felemelt összegű régi nyugdíj folyósítását a jelenlegi helyett, ha az számukra kedvezőbb. A régi nyugdíj újra folyósítását attól a szervtől kell kérni, amely az új nyugdíjat folyósítja. A kérelmet legkésőbb 1965. december 31-ig kell a folyósító szervnél előterjeszteni. Az a dolgozó pedig, akinek a részére régi nyugellátásáról történt lemondása óta a nyugdíjat még nem állapították meg, választási jogával nyugdíjigényének előterjesztésekor a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál, kirendeltségnél élhet. (MTI)

nem szól senkihez, a kérdésekre sem felel, indexét sem mutatja senkinek, csak gyorsan eltűnik.

Mindenki tudja róla, hogy majd ősszel a pótvizsgán ismét jelen lesz. Hiába, a vizsgára nem a fodrásznál, meg a divatszalonokban kell készülni.

Drágán fizet érte, mert egész nyáron át tanulhat majd, hogy az ősszel jogos reményekkel vághasson neki a pótvizsgának. Ha pedig az sem sikerül, lehet, hogy a pedagóguspályától is búcsúzhat.

A másik tanító néninek egészen más gondjai vannak. Amiatt bosszankodik, hogy az indexbe már becsúszott két hármas is, a jelesek, jók mellé, márpedig 6 még kezdetben elhatározta, hogy vörös diplomát szerez, ennek pedig roppant magasak a követelményei.

Mindenesetre most válik el, hogy valakiből lesz-e jó pedagógus, vagy nem. Itt, ebben az épülettömbben, ezeken a folyosókon, ezekben a vizsgatermekben. Aki sikerrel birkózik meg az itteni feladatokkal, kellő alappal lép majd fel a katedrára, hogy az életben is jól vizsgázzon.

(a—c)

tőén segítik egymást a vásárlóközönség érdekében.

És büszkén írták le e szavakat: „Bors Józsefné kiváló dolgozó kitüntetést kapott.”

„Dömötör Irén, a KISZ-moz- galomban való jó munkájáért az Ifjúság a szocializmusért jelvényt kapott.”

„Dömötör Irén elvégezte a közgazdasági technikumot.”

„Bors Józsefné és Orbán Jánosné az idei önkéntes véradás alkalmából vért adtak.”

Az ilyen eredményekre büszke az egész brigád. Együtt örültek a kitüntetéseknek és együtt drukkoltak, viselték a vizsgák lázát is. Együtt a munkában, tanulásban és néha a brigád szórakozása is közös.

„Minden filmrendezőnek van mondanivalója filmjével, s az embereket más és más ragadja meg ebből az elképzelésből. Ezért lehet egy-egy film megnézése után beszélgetni vitatkozni.” A közelmúltban együtt nézték meg a Gyávák bandája, a Cherbourgi esernyők és a Kőszívű ember fiai című filmeket. Látszik, hogy elképzelésüket, hogy ne csak nézzék ezeket a filmeket, hanem egymásnak magyarázzák is. megtartják. A Cherbourgi esernyők megtekintését követő beszélgetésből többek között ennyit őriz a brigádnapló:

„Ez könnyű, szórakoztató film. Vita azonban itt is akadt. Például: helyes-e erőszakkal beleszólni a fiatalok életébe? Vagy: lehet-e elfogadni azt, hogy a pénz boldogít?”

A szocialista címért küzdő brigádok jelszava: „Szocialista módon élni. dolgozni és tanulni.”

A szekszárdi gyermekkonfekció Bzaküzlet kis kollektívája mindhárom célkitűzésének eleget tesz. Erről vall a vásárlóközönség, amikor elégedetten távozik az üzletből. Ennek száraz, tényszerű adatait rögzíti a brigádnapló. Bors Józsefné kis brigádja megáll a lábán. Rájuk igazán jellemző a közmondás: kicsi a bors, de erős.

M. É.

A szalma is értéh

A tamási Uj Élet Termelőszövetkezetben a hét közepén kezdték meg a búza aratását, egy saját, egy gépállomási kombájnnal és két aratógéppel. A kétszázötven hold őszi árpa aratása befejeződött, s így az elkövetkező három hét alatt a búza aratása a legfőbb gond. Természetesen más munkákat is kell végezni; a szénabetakarítást, a kukorica címerezését és egyebeket.

Az aratással együtt járó gond a nyári talajmunka, a másodvetés. Vagyis az, hogy a kombájnok, aratógépek után a szalma, illetve a kévék mielőbb lekerüljenek, és helyet adjanak a szántótraktoroknak, vetőgépeknek.

Egy kicsit időzzünk a szalmánál. Sok helyütt gondot okoz még az, hogy a gépek és a kézi erő jó részét leköti a szalmalehúzás, a kazalozás. Főleg az, hogy a tarlót nem lehet teljesen úgy letisztítani, hogy el ne maradjanak kisebb- nagyobb szalmacsomók. Ezek aztán akadályozzák a szántást, és szállást adnak az egereknek, különféle rovarkártevőknek.

— Az előző években az volt nálunk a módszer, hogy a tagok közt kihirdettük; vasárnaponként bárki mehet fog'attal és a lehúzás után elmaradottból annyi szalmát szedhet fel, vihet el, ellenszolgáltatás nélkül, amennyire éppen szüksége van — mondja Péti József, a szövetkezet elnöke.

— Az idén már másként lesz. A télen bálázógépet vásároltunk és a kombájnszalma 80—90 százalékát már így takarítjuk le. Eddig a szalmalehúzáshoz kellett két traktor, most az egyik felszabadul, más munkára lehet használni. A bálázó most nyomon követi a kombájnokat, amelyek nem csomókban, hanem rendre hagyják el a szalmát. A bálákat fogattal hordjuk el.

— Mivel a tagságnak is szüksége van a szalmára — útlapban öt mázsát kapnak —, a tarlóról nyomban szét tudjuk hordani a tagokhoz, összesen mintegy húsz vagonnal osztunk így ki, de mindemellett a közös szükségleteire is bőven marad, sőt, mintegy húsz vagonnal értékesíteni is tudunk.

— Tehát ezek szerint a tarlóról bálázás gazdaságosabb?

— Feltétlenül. A kötöződrót miatt költségesebb, mégis gazdaságos, mert nem veszik el annyi szalma, és a letaka- rításhoz is kevesebb erő kell. Mert akárhogyan is vesszük, a szalma érték. Egyrészt azért, mert trágya lesz belőle, másrészt meg az ipar számára is lehet értékesíteni. Mi megbecsüljük a szalmát is. Ezért tudtunk kölcsönadni az állami gazdaságnak is.

(A szomszédos, pincehelyi termelőszövetkezetben most is elégetik a lehúzás után visszamaradt szalmát, ami eléggé veszélyes megoldás, még akkor is, ha a kellő elövigyázattal végzik).

Kétségtelen, hogy a kombájnszalma letakarítása még sok helyen komoly gondot okoz. Vagy nincs hozzá elég gép, és akkor akadályozza a nyári mélyszántást, tarlóhántást. Ha lehúzzák ugyan, de nem tudják azonnal bekazalozni, nagy része tönkremegy. Ezért a legjobb módszer, amit Tamásiban, de másutt is alkalmaznak, hogy bálázógéppel takarítják le a tarlót, s így a szállítás is, a tárolás is könnyebb, úgyszólván csak az előnyeiről lehet beszélni. A gép ára pedig könnyen megtérül a sok előnyben.

BI.

Szeretettel f- felelősséggé I

ORSZÁGOSAN harmincezerre tehető azoknak a fiataloknak száma, akik a nyári szünidő egy részét hasznos munkával szeretnék eltölteni. A KISZ az elmúlt évek tapasztalatai alapján, az idei nyáron újabb középiskolás és egyetemi építőtáborokat szervezett, és július elsejével az első csoportok teljes létszámmal be is népesítették ezeket a táborokat. Alig két hét múltán az újságok hírei, és a televízió riportjai arról adhattak hírt, hogy a táborokban — különösen az árvíz utáni helyreállításban — diákfiataljaink máris jelentős segítséget adtak.

Az építőtáborok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Ezt bizonyítják az évről évre szaporodó jelentkezők is. Bár a táborok száma növekedett, mégsem foglalkoztathatják mindazokat, aldk nyári munkákra jelentkeztek. Egyes körzetekben, a munkát kérő fiatalok egyénileg próbálnak idénymunkára elhelyezkedni. Az iskolák engedélye alapján, sok ezer fiatal jelentkezett négy-hat heti időre a különböző üzemeknél. A mezőgazdasági üzemeknél a legtöbb helyen nincs probléma hasznos foglalkoztatásukkal. A termelőszövetkeretek és állami gazdaságok örömmel fogadják a fiatalokat, annál is inkább, mert a csapadékos időjárás miatt az aratással egyidóre tolódott számos növényápolási munka.

A probléma főleg a városi ipari üzemeknél jelentkezik, ahol

nem egy esetben külön gondnak, tehernek érzik a félműszakos igénnyel jelentkező fiatalokat.

A MUNKÁRA NEVELÉS egészséges iskolai célkitűzéseinek hatását mutatja a növekvő munkakedv. A baj akkor kezdődik, amikor — rendszerint racionális érvekre hivatkozva —, az egyes üzemek elzárják, sőt „lezárják” kapujukat. Az elzárkózás érvei között a legtöbbször a „takarékosság”, „a baleseti veszély” szerepel, és ezeket az érveket külön- külön meg is lehet magyarázni. A tizenöt-tizennyolc éves munkálkodni akaró fiatalnak azonban ezek az érvek csak annyit mondanak: „Lám, az iskolában a

hasznos időtöltést kérték a tanárok, de a felnőttek ennyi ürügyet találnak, csakhogy ne mehessünk be a gyárkapun.”

Vannak bizonyos esetek, amikor nem lehet egy dolgot mereven minden jelenségre alkalmazni. A dolgozni akaró fiatalban nemcsak jószándékának kudarca miatti csalódás okoz szemléletbeli törést. A foglalkozás, a rendszeres tevékenység hiányában fellépő unalom ennél is nagyobb veszélyeket rejt magában. Igaz, egy gyár vagy üzem vezetője nem köteles arra gondolni, hogy a nyári szünet sok tétlen órája megnöveli a „csínytevések” számát. Vélekedhet ez a vezető úgy is, hogy mindez nem termelési kérdés ... De az már közvetlenül kellene, hogy minden vezetőt érdekeljen: a ma még csak félműszakos idénymunkára jelentkező fiatalok jövőre, vagy egy-két éven belül, mint munkások állnak majd meg annak a gyárnak, üzemnek kapujában, amely ma nem engedi be őket...

SZAMOS ESET bizonyítja eddig is, hogy az ilyen „idénymunkás” fiatalok a nyári hónapok során ismerkedtek meg olyan szakmákkal, amelyekről korábban hallani sem akartak. A nyári „játék-munka” során ezrek és ezrek szerették meg az üzemet, és tanulmányaik befejezése után, mint „régi ismerősök” jelentkeztek végleges munkára. Ezek a fiatal munkások gyermekkoruk érzelmi kötődését is magukkal hozzák, és ezzel az érzelmi alappal, mint plusszal, sokkal jobban igyekeznek felnőttként is hasznos munkát végezni azoknál, akik e plusz nélkül, vagy egy korábbi elutasítás keserűségével lépik ót a BVár küszöbét.

A diák ifjúság nyári munkavállalási kedve örvendetes jelenség. Egy egészséges szemlélet egyre erősödő térhódításának jele. Kizárólag a „felnőtteken” múlik, hogy olyan felelősségérzettel és szeretettel tudják-e fogadni, és koruknak megfelelő munkára fogni őket, amilyen őszinte akarással, és a munka, a hasznos tevékenység iránti becsüléssel a tanuló fiatalok nyaranta az üzemek kapuján bebocsájtásért kopognak. Segítsük hát őket, hogy a közösség érdekében hasznosan tevékenykedhessenek.

Szamos Rudolf