Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-20 / 169. szám
4 tö£N5 Megyei nepüjsáö 1965. július SO. Mit „üzen” a kirgiz barlangrajzok? Kétezer évesnél régebbi bar- alakzatokat látni. Kitűnt, hogy langrajzokat találtak nemrég ezekkel az ábrákkal az egykori Dél-Kirgiziában, a Pamir és az őslakók totemjeikhez, patrónu- Altáj hegység nyúlványain. Rö- saikhoz, a kígyókhoz folyamod- viddel azelőtt az archeológusok tak segítségért. Arra kérték a e barlangok körzetében kőbal- kígyókat, védenék meg lakó- tákra bukkantak. A kirgiz ar- helyüket és földjeiket a tűző cheológusok által felfedezett bar- napfénytől, s küldenének esőt a langrajzok a Közép-Ázsiában ta- szomjazó vidékre. Iáit első, úgynevezett piktografi- A piktogramok megfejtésénél kus, tehát képjelekkel készült nagy segítségükre voltak a ku- írások. tatóknak az ősi kínai és egyipA jelek a barlang sziklafalán tov'i hieroglifák, vastag zuzmóréteg alatt voltak. A?. üzenetek, helyesebben a E réteg lefejtése után tűnt elő a se°*}? kérő folyamodványok piktogram, amely összesen mint- .az }dobol valók, amikor egy két négyzetméternyi felüle- tobb évszázadon at nem volt tét foglal el. Szomszédságában fe\a vidékén csapadék, s szin- még néhány kisebb piktogramot *e allandosulta szárazság. Aligfedeztek fel hanem ekkoriban történt, hogy kiszáradt az az ősi és tekintéE „rajzos üzenetek” ábráinak lyes méretű csatorna is, amely elemzése érdekes eredménnyel a Zeravsan folyóból merítette járt. A piktogramokon tátott vizét. A folyót eredetileg glecs- szájú kígyókat, a Napot jelző cserek táplálták, ezek méretei köröcskéket, a lakhelyeket és a azonban abban az időben le~ mezőket feltüntető négyzetes csökkentek. * Képünkön: a piktogramok, 'és cikkünk szerzője, archeoológus. Kél hetes Az imakönyv, meg a népszerű technika — Mire tanít Burns verse? A két hetes életéveinek számát jelzi: hetvenhét éves. A műhelyben lévő kép pedig azt, hogy az idős könyvkötő még mindig szorgalmasan dolgozik. A vágógép karja fényes, látszik rajta, hogy mindennap végigsimítja, fényesíti az emberi kéz. A székek, asztalok tele félkész munkákkal: nyomtatványok, könyvek újságok. A pole szinte roskadozik a színes papírlepedőktől. Ezzel vonják be a könyvek borítólapját. Mindenütt hulla- dékpapír-halom. Teuermayer Rezső minden reggel hétkor benyit a műhelybe, hogy aztán estig megállás nélkül dolgozzon. Télen- nyáron egyaránt. — Éppenséggel megélnék már kevesebb munkából is, dehát nem lehet kevesebbet dolgozni, nem lehet tétlenkedni, kájából — darabokban. DaraValahogyan úgy van a dombó- bokra olvasták a szomszédok, vári öreg könyvkötő, hogy sze- — Meg kellene újítani, sajná- retne többet pihenni, de nincs lom eldobni, még annyian szeszíve azt mondani a megrendő- retnék elolvasni a faluban. Mesél az öreg könyvkötő. Komló város megépítésének tervdokumentációja volt. Akkor még nem beszéltek róla nyilvánosan, de én már tudtam, hogy új város épül itt, nem messze tőlünk. Amikor megépült a város, vagyis megvalósultak azok a tervek, szerettem volna megkérdezni az illetőktől, hogy miért kellett ennyire titkolni. A mostani és a régi megrendelőkről Teuermayer Rezsőnek megvan a maga külön véleménye: — A mostaniak nem olyan igényesek a borításra* mint annak idején. Bizonyítékokat Is szed elő. Régi borítólapokat rak az asztalra. A dombóvári iskolában beköttetett hivatalos közlönyökről származnak. — Tessék kérem, annak idején még egy ilyen iskola is bőrkötést rendelt, aranybetűkkel a közlönyök bekötéséhez, most viszont megelégszenek az egyszerű papírkötéssel, akár az iskolák, akár a magánosok. A könyvkötőnek fáj, hogy nincs, pontosabban, kevesebb a reprezentatív kötés. Érthető, hiszen elsősorban az ilyen munkákkal lehet reprezentálni. Ám az emberek kulturális igényében bekövetkezett változást talán semmi sem illusztrálja szemléletesebben, mint éppen ez. Burns, a híres angol költő két évszázaddal ezelőtt nem véletlenül írta ezt a kis epigrammát: Az ihlettel írt lapokat, molyok, rágjátok össze; Csak ne az aranyos kötést Arra gazdája büszke. Ezt nálunk is megírhatta volnék, hogy sajnos, nem vállalha- öreg anyóka imakönyvfoszlá- na bármelyik költő még a hartem el, már öreg vagyok. Egész nyokat hoz magával. mincas években is. Szép könyéletében közmegbecsülésre dől- — Szeretném majd magammal veket rendeltek, mert az szép gozott, beleivódott vérébe a vinni ezt is, ha egyszer kopor- dísz volt a szobában, szinte fo- szorgos munka Ez doppingolja sóba tesznek. Valami szép bori- galmak alakultak ki arról, hogy most is. Messze környéken nincs tást tegyen rá. Ezt meg az unó- milyen színű, stílű bútorhoz miilyen kisiparos, nincs műhely* kámnak kösse be, hadd örüljön lyen kötésű könyvek illenek, s ahol könyvkötészettel foglalkoz- neki. Darabokra szaggatták, mert azt vették, rendelték, bármilyen nának. Ilyen körülmények kö- mindig ezt forgatja barátaival költségen is. zött ülhetne otthon nyugodtan együtt. A mostani vásárló a betűkre, az a mester, aki hat évtized óta Címe: Népszerű Technika. a sorokra teszi a hangsúlyt. Nem Csejlitkó szakmájának élt? Hol a szom- — De volt ám ennél még ér- azért vesz könyvet, mert szép (APN) széd utcából, hol a harmadik dekesebb munkám is annak ide- borítása van. A könyvkötőnél is ........................................................................................................................................ községből esetleg valamelyik jén — dicsekszik az ősz mester, megelégszik egyszerű papírborívt tvttttttttttv ▼VTTTTTTytTTTTYTWTTTTTTT»»»*SZOszedos varosból kopogtat- Aztán elmeséli: a háború utáni tással. Ez való igaz. De milyen * be hozzá. _ _ években egyszer idegen emberek jó, hogy így van, így alakult a Pintér István: GYILKOSSÁG NEW YORKBAN ; — Legyen szíves, kösse be a állítottak be hozzá, hogy amit kulturális igény: ma már nem vállalati bérszabályzatunkat! hoztak, azt kösse be, de úgy, szobadísznek veszik a könyvet. — A múlt évi közlönyöket hogy még ő maga sem nézhet Jönnek-mennek a megrendehoztam bekötésre. bele és senkinek sem szabad lök. Az ősz mester fáradhatat— Összegyűjtöttem az Élet és róla tudni. Sőt, jelen akarnak lan szorgalommal dolgozik, mint Tudomány ötven példányát, sze- lenni munka közben is. az előző évtizedekben. retném megtakarítani, későbbi — Jelen is voltak, dehát a De a jövő-menő emberek közidőkre. Kösse be. nyomtató lónak nem lehet be- ben megváltoztak. A következő Móricz: Légy jó kötni a száját, a könyvkötőnek " BODA FERENC mindhalálig-ját szedi elő a tás- sem a szemét. Megtudtam, hogy Foto: BAKÖ JENŐ YYVYYYVYY TyTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTr 1. Akkoriban New Yorkban éltem. Átkozottul kellemetlen idegennek lenni egy ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, nem is tudja igazán elképzelni. Miért vágytam annyira a tengeren túlra? Amikor 1956-ban én is fogtam a betyárbútort és nekivágtam a nagyvilágnak, Bécsben valóságos szerencsétlenségnek éreztem, hogy csak eddig jutottam el. Mit kínlódtam, amíg sikerült kijutnom Amerikába! Igaz, a lágerélet nem volt leányálom, szedett-vedett emberek is akadtak köztünk szép számmal, de azért mégiscsak magyarok közt éltem. És dolgozhattam a szakmámban. Szerszámkészítő vagyok. 1952-ben kaptam meg a szakmunkás-oklevelemet Budapesten. Két évig dolgoztam mint szerszám- készítő, aztán behívtak katonának. Amikorra le. szereltem, jött az ellenforradalom, és én nekivágtam a nagyvilágnak. Szóval, először csak Bécsig jutottam el. Négy évig tartott, amíg megkaptam az amerikai bevándorlási engedélyt. Valamilyen kimondhatatlan nevű és megfejthetetlen rendeltetésű jótékonysági szervezet vitetett ki az Egyesült Államokba. Négy évig protekcióztam, kilincseltem, könyörögtem, érveltem, amíg végre sikerült. És alighogy kijutottam New Yorkba, rájöttem: ezért ugyan nem nagyon volt érdemes. Lenyűgöző méretű város, óriási a forgalom, az ott lakók jól érzik magukat, de hát egy idegen? Szenvedtem, hogy magyar szót halljak. Ruth, az egyetlen ismerősöm, akivel szót válthattam, j csak angolul tudott. Én viszont eléggé rosszul 2i beszéltem angolul: akinek magyar az anyanyelve, nehezen jön bele az amerikai szlengbe. Igaz, nem is volt kivel gyakorolnom. Albérletben lak_ tam. A szoba rendes volt, de a háziasszony, Mrs. Brown, szótlan. Egy óragyárban dolgoztam, futószalag mellett. Ott nem adódott beszélgető- partner, de alkalom sem. Hosszú teremben ültünk egymás mellett, a sarokban üvegkalitkában a munkafelügyelő, Winston úr. Gondosan ügyelt rá, hogy egy másodpercig se tölthessük mással az időt, mint amiért fizetnek bennünket. De Winston úr fáradozásai csaknem feleslegesnek bizonyultak, hiszen a futószalag sebessége eleve lehetetlenné tette, hogy a feladatomon kívül mással foglalkozzam. Ez pedig nem volt valami izgalmas: az elém kerülő ébresztőórákra hátul fel kellett csavarnom a két felhúzókallantyút. A százezredik darab után már nagyon unja az ember, pedig az első tucatnál sem fütyörészett örömében, és nem áldotta a sorsát, hogy ilyen munkát kínált számára. De hát élni kell, és más munka nem kínálkozott. New Yorkban sok a magyar, de a hatalmas városban elvesznek az amerikaiak tömegében. Sehogy se tudtam összeakadni egyetlenegy honfitárssal sem, pedig olyan rossz egyedül lenni! Sokat beszélgettem erről Ruthtal. A lány nemigen értett meg, illetőleg azt hitte, hogy a lánykérést akarom ezzel előkészíteni. Tulajdonkép- j pen ő nem is bánta volna a dolgot, pedig még csak egy hónapja ismertük egymást. Ekkor tartottam vele ott, ahová a férfiak a csinos lá3. nyokkal szeretnének eljutni. A lány tetszett, de házasságra nem gondoltam. Mire házasodjak? A bérem magamnak elég volt, egy családnak azonban kevés lett volna. Ruth pincérlányként . dolgozott, és ebben a szakmában gyakran az ágyat se lehet elkerülni. Emiatt Ruthnak csak udvarolgattam, és nemigen izgatott a dolog. Ám, ha ez ember feleségéről van szó, mégiscsak más a helyzet. Alig vártam hát, hogy magyarokra találjak. Ekkor került a kezembe az egyik esti lap, amelyben a következő hirdetést olvastam: „Magyarok! Az Egyesült Államokba érkezett vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke. Az emigrált magyarság vezetője szombat délután öt órakor a Rithmus Hallban találkozik a New York-i magyarokkal. Mindenkit szeretettel várunk. Költséghozzájárulás: öt dollár. Ezt kérjük előzetesen befizetni a Tony és Co. bukméker irodában, 138. utca 14.” Elhatároztam, hogy elmegyek erre a teára. Nem mintha különösebb lelkesedéssel töltött volna el vitéz Csánkó András vezérezredes úr látogatása, hiszen azt sem tudtam, hogy egyáltalán kicsoda. A Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre még kevésbé érdekelt, öt éve volt - már, hogy elhagytam Magyarországot, és az Ausztriában töltött négy esztendő alatt is vagy egy féltucat olyan szervezet próbált megnyerni, amelynek a nevében mind ott szerep« gyár szó. Egyiküknek sem adtam be a