Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

196S. jünlus 12.

A ponyvák orvosa

A Fadd.-dombori KlSZ-tábor építésénél találkoztunk Marosi Gyulával, az egyik legritkább foglalkozás mesterével. Gyula bácsi ugyanis — amint sokan nevezik — sportszerkészítő kisiparos. Most éppen az ifjúsági tábor sátrait javítja nagy igyekezettel.

— Hol tanulta ezt a mesterséget Gyula bácsi?

— A huszas évek végén a svájci magyar követségen voltam gépkocsivezető. Ott összebarátkoztam a berni sporlszerké szító gyár egyik művezetőjével. Bejár- : tam a gyárba. Tudja, nem voltak káros szenvedélyeim, szabad időmet inkább tapasztalatszerzésre fordítottam, semhogy a kocsmc.k- ban üljek. Az egyik alkalommal svájci barátom egy elromlott géppel kínlódott. Én, csak úgy pasz- szióból segítettem neki, s megjavítottam a gépet. Kipróbáltam, tudok-e vele ponyvát varrni? Olyan jól ment, a svájciak nem Jjitték el. hogy nem azt csináljam Inár azelőtt is. Ettől kezdve megengedték. hogy amikor ráérek, a gyárban megtanuljam ezt a foglalkozást, 1930-ban amikor hazatértem Svájcból, Pesten levizsgáztam a sportszerkészítésből

Tehát harmincöt éve javítja már a vízhatlan ponyvákat, varr- ja a sátrakat, a hátizsákokat, készíti a sportszereket, köztük tornaszőnyegeket, a tornázószerek párnázásait, a mászóköteleteket Gyula bácsi. Sportoló volt' őmaga is, nem csoda, hogy szereti foglalkozását. Futballozott, diszkoszt és súlyt dobott ifjabb korában, s ez meglátszik erős termetén ma, 62 éves korában is. Egészségesen él korán kel és sokat dolgozik. A svájci tapasztalat életre szóló megélhetést adott neki.

Mert bőven ellátják megrendelésekkel. Nemcsak DunaföldváDzsungelháborű

ron, hanem a járásban, sőt Dunaújvárosban is. Iskoláknak, sportszervezeteknek, termelőszövetkezeteknek, földművesszövetkezeteknek dolgozik állandóan. A lu- naföldvári tsz-eknek a ponyváit, asztagtákaróit javította, a bálázó géphez a műszaki vásznat, sőt a traktorvezetői fülke tetejének műanyagborítását is rendbehozta. A dunaújvárosi MHS repülökiub a vitorlázórepülőgép szállító ponyváját vele csináltatta.

Az egyik varrógépét stoppoló- nak alakította át. s ezzel a gép- i pel gyorsan Iá javít ja a kilyukadt zsákokat. A paksi halászati tsz- nek, a dunaföldvári Dunagyörgye Tsz-nek dolgozott a zsákstoppoló- val; a bölcskei földművesszövetkezetnek 3500 forintot spórolt meg ezzel a munkájával. enny{ felesleges kiadást elkerült a szövetkezet, meri a kiszakadt köi- csönzsákokért kártérítést kellett volna fizetnie.

Becsülete van a ponyvák „orvosának”. A dunaföldvári Alkotmány Tsz-ben évek óta számítanak munkájára, a napokban, js mondták neki, hogy jöhet megint ponyvákat javítani. Az aratásra készülő szövetkezetekben jól jön Gyula bácsi mestersége. A Duna-menti KISZ-táborban huszonkét sátrat hoz rendbe, majd a dunaújvárosi úttörőknek ötvenkét kétszemélyes sátrat készít táborozásukhoz, ehhez az iskola adja az anyagot.

Sorsával elégedett Gyula bácsi. Bár egyedül él. magányosságát feledteti munkája és sok barátja. Nem ért egyet azokkal, akik örökkön csak panaszkodnak. — Tudja, engem mindenütt ismernek. amerre iárok. mindenki úgy hív hogy: Gyula bácsi....

Ez ő. az ország egyik legritkább mesterségének mestere.

* BALLABÁS LÁSZLÓ

Dél-Vietnamban

Sziliciumegyenirányítós

mozdony

A szovjet, Novo Cserkasz-i vil- lamosmozdonygyár — a tudományos kutatóintézet útmutatása alapján — néhány évvel ezelőtt megépítette — a próba során igen jól bevált — VL—60 típusú mozdonyt. Ezt a mozdonytípust most továbbfejlesztették és szovjet gyártmányú szilícium-egyenirányítókkal látták el. A mozdony külső felépítése, gépészeti berendezése lényegében megegyezik a VL—60 típussal. A félvezető egyenirányítók felhasználása, a villamos kapcsolás bizonyos méretű módosítását, a szellőzőrendszer és a készülékek elrendezésének kisebb változtatását hozta magával.

Az indításhoz és sebességszabó- lyozáshoz a vontatómotorok egyen- irányított feszültségének fokozatos változtatását használják. A szilíciumdiódák 200 A névleges áramra készülnek. A három motorból álló csoportot tápláló, két- szekciós egyenirányító-berendezés 2500 A tartós üzemi áramot szolgáltat.

Oriásdarult Len gy elországban

A KGST-országok között Lengyelország egyike azoknak, amelyek a legtöbb építési szerelődarut készítik. Elsősorban a szczecini „Famabud” építőipari gépgyárban állítják elő ezeket. A gyár termékei elkerülnek Csehszlovákiába, Bulgáriába, Romániába, az NDK-ba, ezenkívül F.u-- rópa és Ázsia számos országába.

Legnépszerűbbek a 45 tonna- méteres ZB—45 jelzésű szerelő- daruk. Az elmúlt tíz évben az eredetinek harmadrészére esett az az acélmennyiség, amely egy ilyen szerelődaru előállításához szükséges, ugyanakkor jelentősen növekedett a gép kihasználási értéke.

A daruk kiváló minőségét bizonyítja az a „mutatvány” is, amelyet egy 120 tonnaméteres kolosz- szussal végeztek. A daru karjára 8 tonna teher volt akasztva, és az nyugodtan közeledett egy betonlapon fekvő zsebórához és finoman lekattintotta az óra nyitott fedelét.

A daru eredeti rendeltetése a nagypaneles házépítés, de jól beválik építőanyag-szallításnál, könnyebb acélszerkezetek és ipari berendezések szerelésénél is.

A lengyel építőipar további terve, hogy modern konstrukciójú, újtípusú, gépkocsira épített szerelő- darukat állítson el-5.

.Világszerte ismerik éS'»' legolvasottabb könyvek egyikének tartják Wil- fred Burchett „Dzsungelháború Dél- Vietnamban” című kötetét. Burchett személyesen bejárta riportjainak, történeteinek és pillanatfelvételeinek színhelyét. Minden sorát a nagy élmény közvetlen ereje jellemzi, s a tények hallatlan gazdagsága.

Ez a könyv felfedi azt a „titkot”, miképpen képes ellentálini a dél-vietnami szabadságharcosok serege a túlerőben lévő dél-vietnami kormány- csapatoknak, amelyeket az amerikai imperialisták a legmodernebb fegyverekkel állig felfegyvereztek. Kiderül, hogy a szabadságharcosok eredetileg „maroknyi” csapata szakadatlanul gyarapodik, nő, duzzad, miként nő, duzzad a nép haragja is belső és külső ellenségei ellen.

Burchett könyve, mert a teljes valóságot tükrözi, nagyon izgalmas mű. Bemutatja a dzsungelháború minden vetületét. Megismerteti velünk az embereket, a tájakat, a csodálatosan buja, trópusi ország szabadságszerető népét, s feltétlen pusztulásra ítélt népellenes erőket is. A kötetet igen sok eredeti fényképfelvétel gazdagítja. Ezek a képes dokumentumok fokozzák Burchett könyvének hitelét. A szép kiállítású kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg.

<-)

Formaikid — új magyar

FF r

műanyag máz

A cserépedények, vagy csempefélék mázbevonata évezredek óta szervetlen alapanyagból készült, Debrecenben az É. M. Országos Szakipari Vállalat műanyagkutató laboratóriumában sikerült először előállítani szerves anyagból olyan mázt, amely a régiekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. For- malkidnak nevezték el, festékként vihető fel a felületre, s 100 fokos hőkezelés után mázzá alakul át. Ily módon használható cserépedé-1 nyék díszítésére, fő alkalmazási I

területe azonban az építőiparban lesz. Védő- és díszítő-, burkolc- bevonat készül belőle,

Három évi kísérletezés »tán megkezdődött laboratóriumi előállítása. Az új anyaggal történő kísérletek tovább folynak, hogy megtalálják a sokfélének ígérkező alkalmazási lehetőségeket.

Képünkön: színes műanyagmázzal díszített vázák, Soós Zoltán, Juhász Lajos, Krajcsovies István ! és dr. Böresög Emil, a műanyag- I máz feltalálói;

Közlekedési Világkiállítás

Negyvenöt ország részvételével nyitják meg Münchenben a Közlekedési Világkiállítást, amely átfogó képet kíván adni a közlekedés fejlődéséről és annak várható jövőjéről. A kiállításon mindazok a közlekedési eszközök helyet kapnak, amelyeket eddig az ember a szárazon, vízen és levegőben használt. De még ennél is nagyobb érdeklődésre tarthat számot a kiállításnak az a része, amely a közlekedés lehetőségeit tárja a látogató elé.

A világkiállítás központjában lesz „a világűr pályaudvar", amely a két vezető világűrkutató, a Szovjetunió és az Egyesült Államok eredményeit mutatja be. A világűr pályaudvar csövekből összeállított 25 méter átmérőjű hatszög, amely a terep felett kb. 30 méter magasságban a lebegés érzetét kelti. Az állomáson négy űrhajó horgonyoz majd. A látogatók a „világűr állomásba” a konzolos támaszokon keresztül érkeznek. A különféle tükrök és

12

A !ätuk megszorul

Elmondta, hogy özvegy. Felesége csak nemrég halt meg, még mindig szívből gyászolja, teljesen egyedül él, szépen berendezett lakásában, általában nem keresi nők ismeretségét, de ez a véletlen találkozás. ..

Lassan, fokozatosan csökkent a leány ellenállása.

Fél óra múlva a neussi szórakozóparkban sétáltak.

Kürten a leglovagiasabban viselkedett.

Fagylaltot, süteményt fizetett a nőnek, aztán jegyet váltott a varietébódéba. A színpadon félmeztelen táncosnők produkálták magukat.

— Gyalázatos nőszemélyek... nem szégyellik a testüket mutogatni — jegyezte meg Kürten, felháborodást színlelve.

Ezzel teljesen eloszlatta Gertrud Schulte gyanúját.

— Az erkölcsös viselkedés mindig megtette hatását — mondta hónapokkal később a vizsgálóbírónak.

Percről percre növekedett a ■ leány bizalma, percről percre fokozódott Kürtenben a gyilkolási

vágy.

— Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk, s köszönöm ezt a szép vasárnap délutánt, de most már haza kell mennem — búcsúzott a leány, amikor besötétedett.

— Már menni akar?

— Első találkozásra elég volt ennyi.

— Remélem alkalmat ad, hogy újra találkozzunk. Szegény feleségem halála óta nem éreztem ilyen jól magamat. S mivel már egészen sötét van, engedje meg, hogy hazakísérjem.

— De egyenesen haza... — válaszolta a leány. — Legközelebb talán hosszabb ideig is együtt maradhatunk.

A jó modorú, higgadt, tisztességesen viselkedő férfi megnyerte a

tetszését.

A zsúfolt villamoson a hátsó peronra szorultak.

— Városi közkórház! — mondta be a kalauz a megálló nevét.

Kürten leugrott a villamosról és udvariasain lesegítette a nőt.

— Jó helyen szálltunk le? —

kérdezte Gertrud Schulte.

— Még egy szakaszt mehettünk volna a villamoson, de így néhány perccel tovább lehetünk együtt.

Már fél kilencre járt az idő. A nagyváros épületrengetege egészen sötétbe borult. Keresztülvágtak egy temetőn. Az esti szél hűvöfere fordította az időt.

— Nem tévedtünk el? — kérdezte a leány aggodalmasan.

— Egészen biztosan jó irányba megyünk — válaszolta Kürten és igazolásul megszólított egy szembejövő szerelmespárt.

— Ugye, kérem, erre kell a Rajna-híd felé menni?

— Igen, csak egyenesen előre — hangzott a válasz.

— No látja — vigasztalta Kürten a fáradt leányt.

— Már látszanak is a Rajna- parti lámpák, onnan már csak néhány lépés a lakásáig.

A temetőt kettészelő széles útról sűrű bokrokkal övezett keskeny ösvényre fordult.

— Erre megyünk? — kérdezte Gertrud ijedten.

— Igien, erre jóval rövidebb az út — válaszolta Kürten anélkül, hogy hátrafordult volna.

A leány nagyon félt a sötét, elhagyatott helyen, de nem volt bátorsága visszafordulni. Kürten egy-két lépéssel előrement és udvariasan félrehajlította a bokrok ágait, hogy ne sértsék meg a leány arcát. Szemét a sötétbe meresztette, hogy alkalmas helyet találjon tettének végrehajtására.

— Még csak néhány perc, rögtön túl leszünk rajta... — mondta megnyugtatóan.

Gertrud Schulte úgy értette, hogy rögtön túl lesznek a sötét ösvényen.

Kürten egészen más értelmet adott szavainak.

Már a folyópartig nyúló temető szélén jártak, amikor elérkezettnek látta az időt a cselekvésre.

Hirtelen megfordult és durván magához rántotta a leányt.

— Bocsásson el, mert segítségért kiáltok!

— Csak kiálts te bestia, úgy sem hallja senki a hangod . ..

Vélőtrázó sikoltások hasítottak a parkká átalakított epvkori temető csendjébe. A gyilkos tévedett, amikor azt hitte, hogy senki sem hallja áldozatának segély- kiáltásait. Az egyik Rajna-parti csónakház előtt akkor kötött ki u--om srw-tevprós. Habozás nélkül a temető felé futottak. (Folytatjuk)

egyéb berendezések teljes illúziót nyújtanak. Az állomás alatti pavilonban egy világűrhajó teljes berendezését lehet tanulmányozni.

A kétkerekű járművek közül a különféle korból származó motoros és motor nélküli kerékpárokat mutatják be. Ebben a pavilonban ugyanakkor bravúros mutatványokkal is szórakoztatják a nézőket. Ebből az alkalomból Ausburg és a kiállítási terület között az újonnan épített pályán naponta többször közlekedő elektromos lokomotív a 80 km-es távolságot 17 perc alatt fogja megtenni. A kiállításon egyebek között bemutatásra kerül az elektronikus postai levélszállító és szétosztó berendezés, s a Circoráma körmozi. Természetesen helyetr kapnak a különféle gépkocsik és más közlekedési eszközök is. Bizonyára nemcsak a fiatal korosztály, de az idősebbek is örülni fognak a 400 méter hosszú pályán közlekedő korszerű Diesel-mozdonynak, amelyet — szakszerű felügyelet mellett — a látogatók vezetnek majd.

(Sz. M.)