Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 196S. jünlus 12. A ponyvák orvosa A Fadd.-dombori KlSZ-tábor építésénél találkoztunk Marosi Gyulával, az egyik legritkább foglalkozás mesterével. Gyula bá­csi ugyanis — amint sokan neve­zik — sportszerkészítő kisiparos. Most éppen az ifjúsági tábor sát­rait javítja nagy igyekezettel. — Hol tanulta ezt a mester­séget Gyula bácsi? — A huszas évek végén a sváj­ci magyar követségen voltam gépkocsivezető. Ott összebarát­koztam a berni sporlszerké szító gyár egyik művezetőjével. Bejár- : tam a gyárba. Tudja, nem voltak káros szenvedélyeim, szabad idő­met inkább tapasztalatszerzésre fordítottam, semhogy a kocsmc.k- ban üljek. Az egyik alkalommal svájci barátom egy elromlott gép­pel kínlódott. Én, csak úgy pasz- szióból segítettem neki, s meg­javítottam a gépet. Kipróbáltam, tudok-e vele ponyvát varrni? Olyan jól ment, a svájciak nem Jjitték el. hogy nem azt csináljam Inár azelőtt is. Ettől kezdve meg­engedték. hogy amikor ráérek, a gyárban megtanuljam ezt a fog­lalkozást, 1930-ban amikor haza­tértem Svájcból, Pesten levizsgáz­tam a sportszerkészítésből Tehát harmincöt éve javítja már a vízhatlan ponyvákat, varr- ja a sátrakat, a hátizsákokat, ké­szíti a sportszereket, köztük tor­naszőnyegeket, a tornázószerek párnázásait, a mászóköteleteket Gyula bácsi. Sportoló volt' őmaga is, nem csoda, hogy szereti fog­lalkozását. Futballozott, diszkoszt és súlyt dobott ifjabb korában, s ez meglátszik erős termetén ma, 62 éves korában is. Egészségesen él korán kel és sokat dolgozik. A svájci tapasztalat életre szóló megélhetést adott neki. Mert bőven ellátják megrende­lésekkel. Nemcsak Dunaföldvá­Dzsungelháborű ron, hanem a járásban, sőt Duna­újvárosban is. Iskoláknak, sport­szervezeteknek, termelőszövetke­zeteknek, földművesszövetkeze­teknek dolgozik állandóan. A lu- naföldvári tsz-eknek a ponyváit, asztagtákaróit javította, a bálázó géphez a műszaki vásznat, sőt a traktorvezetői fülke tetejének műanyagborítását is rendbehozta. A dunaújvárosi MHS repülökiub a vitorlázórepülőgép szállító pony­váját vele csináltatta. Az egyik varrógépét stoppoló- nak alakította át. s ezzel a gép- i pel gyorsan Iá javít ja a kilyukadt zsákokat. A paksi halászati tsz- nek, a dunaföldvári Dunagyörgye Tsz-nek dolgozott a zsákstoppoló- val; a bölcskei földművesszövet­kezetnek 3500 forintot spórolt meg ezzel a munkájával. enny{ felesleges kiadást elkerült a szö­vetkezet, meri a kiszakadt köi- csönzsákokért kártérítést kellett volna fizetnie. Becsülete van a ponyvák „or­vosának”. A dunaföldvári Alkot­mány Tsz-ben évek óta számíta­nak munkájára, a napokban, js mondták neki, hogy jöhet me­gint ponyvákat javítani. Az ara­tásra készülő szövetkezetekben jól jön Gyula bácsi mestersége. A Duna-menti KISZ-táborban hu­szonkét sátrat hoz rendbe, majd a dunaújvárosi úttörőknek öt­venkét kétszemélyes sátrat ké­szít táborozásukhoz, ehhez az is­kola adja az anyagot. Sorsával elégedett Gyula bácsi. Bár egyedül él. magányosságát feledteti munkája és sok barátja. Nem ért egyet azokkal, akik örökkön csak panaszkodnak. — Tudja, engem mindenütt ismer­nek. amerre iárok. mindenki úgy hív hogy: Gyula bácsi.... Ez ő. az ország egyik legritkább mesterségének mestere. * BALLABÁS LÁSZLÓ Dél-Vietnamban Szilicium­egyenirányítós mozdony A szovjet, Novo Cserkasz-i vil- lamosmozdonygyár — a tudomá­nyos kutatóintézet útmutatása alapján — néhány évvel ezelőtt megépítette — a próba során igen jól bevált — VL—60 típusú moz­donyt. Ezt a mozdonytípust most továbbfejlesztették és szovjet gyártmányú szilícium-egyenirá­nyítókkal látták el. A mozdony külső felépítése, gépészeti beren­dezése lényegében megegyezik a VL—60 típussal. A félvezető egyenirányítók felhasználása, a villamos kapcsolás bizonyos mé­retű módosítását, a szellőzőrend­szer és a készülékek elrendezésé­nek kisebb változtatását hozta magával. Az indításhoz és sebességszabó- lyozáshoz a vontatómotorok egyen- irányított feszültségének fokoza­tos változtatását használják. A szilíciumdiódák 200 A névleges áramra készülnek. A három mo­torból álló csoportot tápláló, két- szekciós egyenirányító-berendezés 2500 A tartós üzemi áramot szol­gáltat. Oriásdarult Len gy elországban A KGST-országok között Len­gyelország egyike azoknak, ame­lyek a legtöbb építési szerelőda­rut készítik. Elsősorban a szcze­cini „Famabud” építőipari gép­gyárban állítják elő ezeket. A gyár termékei elkerülnek Cseh­szlovákiába, Bulgáriába, Romá­niába, az NDK-ba, ezenkívül F.u-- rópa és Ázsia számos országába. Legnépszerűbbek a 45 tonna- méteres ZB—45 jelzésű szerelő- daruk. Az elmúlt tíz évben az eredetinek harmadrészére esett az az acélmennyiség, amely egy ilyen szerelődaru előállításához szük­séges, ugyanakkor jelentősen nö­vekedett a gép kihasználási ér­téke. A daruk kiváló minőségét bizo­nyítja az a „mutatvány” is, ame­lyet egy 120 tonnaméteres kolosz- szussal végeztek. A daru karjára 8 tonna teher volt akasztva, és az nyugodtan közeledett egy beton­lapon fekvő zsebórához és fino­man lekattintotta az óra nyitott fedelét. A daru eredeti rendeltetése a nagypaneles házépítés, de jól be­válik építőanyag-szallításnál, könnyebb acélszerkezetek és ipari berendezések szerelésénél is. A lengyel építőipar további terve, hogy modern konstrukciójú, új­típusú, gépkocsira épített szerelő- darukat állítson el-5. .Világszerte ismerik éS'»' legolvasot­tabb könyvek egyikének tartják Wil- fred Burchett „Dzsungelháború Dél- Vietnamban” című kötetét. Burchett személyesen bejárta riportjainak, tör­téneteinek és pillanatfelvételeinek színhelyét. Minden sorát a nagy él­mény közvetlen ereje jellemzi, s a tények hallatlan gazdagsága. Ez a könyv felfedi azt a „titkot”, miképpen képes ellentálini a dél-viet­nami szabadságharcosok serege a túlerőben lévő dél-vietnami kormány- csapatoknak, amelyeket az amerikai imperialisták a legmodernebb fegy­verekkel állig felfegyvereztek. Kide­rül, hogy a szabadságharcosok ere­detileg „maroknyi” csapata szakadat­lanul gyarapodik, nő, duzzad, miként nő, duzzad a nép haragja is belső és külső ellenségei ellen. Burchett könyve, mert a teljes va­lóságot tükrözi, nagyon izgalmas mű. Bemutatja a dzsungelháború minden vetületét. Megismerteti velünk az em­bereket, a tájakat, a csodálatosan bu­ja, trópusi ország szabadságszerető népét, s feltétlen pusztulásra ítélt népellenes erőket is. A kötetet igen sok eredeti fényképfelvétel gazdagít­ja. Ezek a képes dokumentumok fo­kozzák Burchett könyvének hitelét. A szép kiállítású kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. <-) Formaikid — új magyar FF r műanyag máz A cserépedények, vagy csempe­félék mázbevonata évezredek óta szervetlen alapanyagból készült, Debrecenben az É. M. Országos Szakipari Vállalat műanyagkutató laboratóriumában sikerült először előállítani szerves anyagból olyan mázt, amely a régiekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. For- malkidnak nevezték el, festékként vihető fel a felületre, s 100 fokos hőkezelés után mázzá alakul át. Ily módon használható cserépedé-1 nyék díszítésére, fő alkalmazási I területe azonban az építőiparban lesz. Védő- és díszítő-, burkolc- bevonat készül belőle, Három évi kísérletezés »tán megkezdődött laboratóriumi elő­állítása. Az új anyaggal történő kísérletek tovább folynak, hogy megtalálják a sokfélének ígérkező alkalmazási lehetőségeket. Képünkön: színes műanyagmáz­zal díszített vázák, Soós Zoltán, Juhász Lajos, Krajcsovies István ! és dr. Böresög Emil, a műanyag- I máz feltalálói; Közlekedési Világkiállítás Negyvenöt ország részvételével nyitják meg Münchenben a Köz­lekedési Világkiállítást, amely át­fogó képet kíván adni a közleke­dés fejlődéséről és annak várható jövőjéről. A kiállításon mindazok a közlekedési eszközök helyet kapnak, amelyeket eddig az em­ber a szárazon, vízen és levegő­ben használt. De még ennél is nagyobb érdeklődésre tarthat szá­mot a kiállításnak az a része, amely a közlekedés lehetőségeit tárja a látogató elé. A világkiállítás központjában lesz „a világűr pályaudvar", amely a két vezető világűrkutató, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok eredményeit mutatja be. A világűr pályaudvar csövekből összeállított 25 méter átmérőjű hatszög, amely a terep felett kb. 30 méter magasságban a lebegés érzetét kelti. Az állomáson négy űrhajó horgonyoz majd. A láto­gatók a „világűr állomásba” a konzolos támaszokon keresztül érkeznek. A különféle tükrök és 12 A !ätuk megszorul Elmondta, hogy özvegy. Fele­sége csak nemrég halt meg, még mindig szívből gyászolja, teljesen egyedül él, szépen berendezett la­kásában, általában nem keresi nők ismeretségét, de ez a véletlen ta­lálkozás. .. Lassan, fokozatosan csökkent a leány ellenállása. Fél óra múlva a neussi szóra­kozóparkban sétáltak. Kürten a leglovagiasabban vi­selkedett. Fagylaltot, süteményt fizetett a nőnek, aztán jegyet váltott a va­rietébódéba. A színpadon félmez­telen táncosnők produkálták ma­gukat. — Gyalázatos nőszemélyek... nem szégyellik a testüket muto­gatni — jegyezte meg Kürten, felháborodást színlelve. Ezzel teljesen eloszlatta Gert­rud Schulte gyanúját. — Az erkölcsös viselkedés min­dig megtette hatását — mondta hónapokkal később a vizsgálóbíró­nak. Percről percre növekedett a ■ leány bizalma, percről percre fo­kozódott Kürtenben a gyilkolási vágy. — Nagyon örülök, hogy megis­merkedtünk, s köszönöm ezt a szép vasárnap délutánt, de most már haza kell mennem — búcsú­zott a leány, amikor besötétedett. — Már menni akar? — Első találkozásra elég volt ennyi. — Remélem alkalmat ad, hogy újra találkozzunk. Szegény felesé­gem halála óta nem éreztem ilyen jól magamat. S mivel már egé­szen sötét van, engedje meg, hogy hazakísérjem. — De egyenesen haza... — vá­laszolta a leány. — Legközelebb talán hosszabb ideig is együtt maradhatunk. A jó modorú, higgadt, tisztessé­gesen viselkedő férfi megnyerte a tetszését. A zsúfolt villamoson a hátsó peronra szorultak. — Városi közkórház! — mond­ta be a kalauz a megálló nevét. Kürten leugrott a villamosról és udvariasain lesegítette a nőt. — Jó helyen szálltunk le? — kérdezte Gertrud Schulte. — Még egy szakaszt mehet­tünk volna a villamoson, de így néhány perccel tovább lehetünk együtt. Már fél kilencre járt az idő. A nagyváros épületrengetege egé­szen sötétbe borult. Keresztül­vágtak egy temetőn. Az esti szél hűvöfere fordította az időt. — Nem tévedtünk el? — kér­dezte a leány aggodalmasan. — Egészen biztosan jó irányba megyünk — válaszolta Kürten és igazolásul megszólított egy szembejövő szerelmespárt. — Ugye, kérem, erre kell a Rajna-híd felé menni? — Igen, csak egyenesen előre — hangzott a válasz. — No látja — vigasztalta Kür­ten a fáradt leányt. — Már látszanak is a Rajna- parti lámpák, onnan már csak néhány lépés a lakásáig. A temetőt kettészelő széles út­ról sűrű bokrokkal övezett kes­keny ösvényre fordult. — Erre megyünk? — kérdezte Gertrud ijedten. — Igien, erre jóval rövidebb az út — válaszolta Kürten anélkül, hogy hátrafordult volna. A leány nagyon félt a sötét, elhagyatott helyen, de nem volt bátorsága visszafordulni. Kürten egy-két lépéssel előrement és ud­variasan félrehajlította a bokrok ágait, hogy ne sértsék meg a le­ány arcát. Szemét a sötétbe me­resztette, hogy alkalmas helyet találjon tettének végrehajtására. — Még csak néhány perc, rög­tön túl leszünk rajta... — mondta megnyugtatóan. Gertrud Schulte úgy értette, hogy rögtön túl lesznek a sötét ösvényen. Kürten egészen más értelmet adott szavainak. Már a folyópartig nyúló temető szélén jártak, amikor elérkezett­nek látta az időt a cselekvésre. Hirtelen megfordult és durván magához rántotta a leányt. — Bocsásson el, mert segítsé­gért kiáltok! — Csak kiálts te bestia, úgy sem hallja senki a hangod . .. Vélőtrázó sikoltások hasítottak a parkká átalakított epvkori te­mető csendjébe. A gyilkos téve­dett, amikor azt hitte, hogy sen­ki sem hallja áldozatának segély- kiáltásait. Az egyik Rajna-parti csónakház előtt akkor kötött ki u--om srw-tevprós. Habozás nél­kül a temető felé futottak. (Folytatjuk) egyéb berendezések teljes illú­ziót nyújtanak. Az állomás alatti pavilonban egy világűrhajó teljes berendezését lehet tanulmányoz­ni. A kétkerekű járművek közül a különféle korból származó moto­ros és motor nélküli kerékpárokat mutatják be. Ebben a pavilonban ugyanakkor bravúros mutatvá­nyokkal is szórakoztatják a néző­ket. Ebből az alkalomból Ausburg és a kiállítási terület között az újonnan épített pályán naponta többször közlekedő elektromos lokomotív a 80 km-es távolságot 17 perc alatt fogja megtenni. A kiállításon egyebek között bemu­tatásra kerül az elektronikus pos­tai levélszállító és szétosztó be­rendezés, s a Circoráma körmozi. Természetesen helyetr kapnak a különféle gépkocsik és más köz­lekedési eszközök is. Bizonyára nemcsak a fiatal korosztály, de az idősebbek is örülni fognak a 400 méter hosszú pályán közleke­dő korszerű Diesel-mozdonynak, amelyet — szakszerű felügyelet mellett — a látogatók vezetnek majd. (Sz. M.)

Next

/
Thumbnails
Contents