Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

Visszacsúzlizók Valamikor gyakori volt a kü­lönböző értekezleteken, hogy fel­állt ez, vagy az, és azt mondta: „Örülök, hogy az elvtársak meg­bíráltak. Köszönöm a bírálatot!”. Ez a két mondat éppoly hamis, éppúgy nem belülről jövő volt, mint amikor a gyerek a verés után megköszöni az ütleget. Visszataszító volt ez a gyakor­lat, mert mindenki tudta: kép­mutató az, aki örül a bírálatnak és mégis megkövetelték tőle ezt a két mondatot; Az ember, természeténél fogva olyan, hogy nem örül annak, ha rosszat mondanak róla. így van ez minden emberrel. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az egyik elgondolkodik a jón is, hogy való­ban abból a sok jóból, amit róla mondtak, mennyi a valóban meg­érdemelt és mennyi nem, a má­sik viszont minden jót elkönyvel magának, akár megérdemli, akár nem. Az emberek többsége a rosszat is megszűri és csak any- nyit vállal magára, amennyi eb­ből őt megilleti. A rosszon is el­gondolkodik, mégpedig úgy, hogy keresi az okokat, keresi azt, ho­gyan tudná kijavítani azokat a hibákat, amelyeket a fejére ol­vastak. Viszont sokan vannak és egyre szaporodnak azok, akik a hibát úgy -akarják kijavítani, hogy vagy másra igyekeznek kenni, vagy pedig azonnal visszácsúzliz- nak. Nem azt keresik, hogy való­ban igaza van-e a bírálónak, ha igen, miben, hanem azt: kinek a sugallatára merészelte őket meg­bírálni valaki? Nem a hibák elkö­vetésének okait kutatják, hanem a bíráló házatáján kotorásznak. Mindenáron elő akarnak kaparni valamit, hogy aztán diadalmasan felmutathassák a legcsekélyebb dolgot is: „íme! És még ő mert bírálni!". A bírálók sem szentek. Sőt, le­hetnek olyanok is köztük, akik nem bírálnak, csak a bíráló me­zébe öltöznek, hogy így kevésbé lehessen felismerni aljas szándé­kaikat. Vannak ilyenek, de nem ők a jellemzők. Ellenük valóban küzdeni kell, de nem úgy, hogy a becsületes szándékú emberekbe is belefojtsák a szót. A bírálatot egyre inkább sér­tésnek veszik egyesek. Ezzel a sér- tődékenységgel találkozhatunk az üzemekben, a hivatalokban, a ter­melőszövetkezetekben, egyszóval mindenütt. Ezt bizonyítják a szer­kesztőségbe érkező levelek is. Van, aki így kezdi a levelét: „Olvastam a meséjüket, mondhatom, szép volt...” Vagy találkozni olyan le­véllel is, amelyben a levélíró egy bírálat kapcsán ilyen kérdéseket tesz fel: „Szeretném tudni, ho­gyan szerezték be a jegyzőköny­veket és kinek a sugallatára ír­ták azt a cikket?’% Nem az érdekli, hogy mit tartal­mazott a cikk, hanem az; hogyan jutott a szerkesztőség a jegyző­könyvek birtokába és egyáltalán ki merészelte meghívni az újság­írót arra a bizonyos tárgyalásra? Nem a tények igazságát vitatja, nem azt keresi a cikk szereplője, valóban hol, mikor követte el a hibát, és ha már elkövette, ho­gyan tudná azt kijavítani, hanem egyszerűen szitkozódik, fenyegető­zik. A megbírált embertől ma már senki sem kívánja, hogy meg­köszönje a bírálatot, sőt mi több, örüljön is neki. Ne fogadjon el többet a neki szánt bírálatból, csak annyit, amennyi őt megilleti, de azt való­ban vegye magára és tanuljon, okuljon belőle. És ne csúzlizzon vissza senki csak azért, hogy ideig-óráig ezzel is elterelje ma­gáról, hibáiról a figyelmet! Ülést tartott a% MSZMP Tolna megyei Bizottsága A Tolna megyei Pártbizottság 1965. június 11-én ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Bissku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A pártbizottsági ülés Soczó József elvtársat — aki más fontos beosztásba kerül —, érde­meinek elismerése mellett, fel­nién tette első titkári funkciója és pártbizottsági tagsága alól. A pártbizottság K. Papp József elvtársat kooptálta tagjai sorába, és megválasztotta a Tolna megyei Pártbizottság első titkárának. Heves harcok Saigon közelében Saigon (MTI) Csütörtökön egész nap folyt a harc a Saigontól 100 kilométerre északra fekvő Dong Xoai járási székhelyért. A lövöl­dözés péntekre virradóra már csak szórványos volt. A harc ki­meneteléről, a városka körüli ka­tonai helyzetről ellentmondó je­lentések érkeznek. Az AFP Sai­gonból adott híre megerősíti, hogy Dong Xoai továbbra is a szabadságharcosok kezén van. Az UPI szerint a vietnami kormány­csapatok visszafoglalták a katonai főhadiszállás körüli térséget, de a szabadságharcos érők zöme to­vábbra is tartja állásait, A legfrissebb adatok szerint a délvietnami kormánycsapatok 245 embert vesztettek a harcban, az amerikaiak vesztesége: 1 halott, 13 sebesült, 12 eltűnt. A szabad­ságharcosok halottainak száma is mintegy 100 főre becsülhető. Az AP szerint polgári veszteség is volt, legalább 150 személy, köz­tük nők és gyermekek. A csapatösszevonások és erősí­tések mind a támadó gerillahar­cosok, mind a délvietnami kor­mánycsapatok részéről tovább folynak. Csütörtök éjszaka ame­rikai és délvietnami vadászbom­bázók a várostól északra és délre észlelt gerillaegységeket bombáz­tak. Saigonban a Dong Xoai körül lefolyt csata után kitartóan hí­rek keringtek arról, hogy első ízben bevetik a 173. dandárhoz tartozó amerikai csapatokat. A Dong Xoaiért folyó harc jelen­tőségét a saigoni megfigyelők ab­ban látják, hogy vietnami fel­szabadító «-ők dél felé vonulá­sában új szakaszt jelez. Ez volt a legjelentősebb küzdelem a május 10-én és 14-én Song Bénél lefolyt harc óta. Song Be 35 kilométerre fekszik északra Dong Xoaitól, amely két útvonal kereszteződé­sénél, a 14-es számú stratégiai út mentén fekszik. II Pravda vezércikke A Pravda „Szolidaritás a hős Vietnammal” című pénteki ve­zércikkében a következőket írja: „Ha Délkelet-Ázsióban nem ál­lítják helyre a békét, ha az inter­venciósok nem hordják el onnan magukat, akkor a háború tüzé­nek lángja továbbkúszhat, ve­szélybe sodorhat más népeket is és még vészesebb kihatással lese az egész nemzetközi helyzetre.7 Az amerikai agresszorok még súlyosabban elszámították magu­kat, amikor azt gondolták, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe elleni bandita­akcióikkal a maguk javára for­díthatják a déivjetnanoi helyze­tet, — Tévedte amikor marad szemben. „A testvér magára a testvért a Szovjetunió és a többi ország megadta és megadja a etnami Demokratikus Köztársa­ság kormányának, fegyveres erői­nek mindazt a segítséget, ame­lyet a VDK szükségesnek tart, hogy megvédje a népi hatalom vívmányait, ' Foto: Bakó Jenő. Magyar területre ért a hetedik árhullám Megkezdték a második védvonalak építését Ausztriában a Duna ás főleg ták a lakosságot, hogy készülje- madfokú készültség lépett életbe az Inn folyó vízgyűjtő-területére nek fel az esetleges kiürítésre. és többhelyütt rendkívüli íntézke­péntek reggelig az utóbbi három Hírek érkeztek arról, hogy a dések váltak szükségessé, napon 120 milliméter csapadék magyar határtól 117 kilométerre, hullott. Ezzel megkezdődött a he- Vukovár közelében, Bácsúj falúnál tedik nagy árhullám kialakulása, átszakadt a jugoszláv Djjna- Az Inn vize Schardingnél a há- szakasz gátja. A töltésen eloszor csak 10 méteres nyílás keletke­zett, de a bezúduló víz néhány óra alatt 350 méterre tágította. A víz jelentős részét azonban fel­Újabh haiéjárslokat szüntettek meg rom nap alatt 234, a Duna víz­állása Linznél 243 centiméterrel emelkedett. A hetedik árhullám eleje pénteken ért magyar terü­A rendkívül magas vízállás miatt a Budapest—Mohács között közlekedő személyhajó járatot, va­lamint a Budapest—Visegrád kö­hajójáratot a MAHART beszün­tette. A hajók 12-én már nem közlekednek.. Június 13-án 0 órá­tól megszüntetik a Budapest terü­letén közlekedő sétahajójáratot is. Június 14-én, hétfőn már nem in­dítják Budapest—Bécs között a letre, de egyelőre csak néhány fogta egy régi gát, így csak kisebb közlekedő Sirály számyas­---- területet öntött el a folyo. A nyugat-dunántúli és az észak- magyarországi folyók mentén nincs lényeges változás. A folyók gátjain, és főleg a Duna déli sza­kaszán összesen 11 400 ember védi, erősíti a töltéseket, s 83 föld­munkagép, több mint 600 teher- Sirály szárnyashajót. További in­gépkocsi és mintegy 70 különböző tézkedésig csak a Dunaújváros—• vízijármú segíti munkájukat A Dunavecse közötti átkelő és a so- magas vízállás miatt végig a roksári Duna-ágban beállított já- budapesti Duna-szakaszon har- rátok közlekednek. (MTI) Éiiel-nappal szivattyúznak a Paksi Konzervgyárban - 60000 homokzsák Sátán Bálán húsz AKÖV-tehergjép- víz az ártérben. A nagy töltés kocsival kora reggeltől késő estig még mintegy egy méteres vízszint- hordják a homokkal töltött zsá- emelkedést kibír, a kisebb nyál- kokat a gát alátámasztására és gátak azonban átáztak, s ezeken az átszivárgások, a buzgárok kö- a víz erősen átszivárog, sőt az al- rülhatárolására. Esőben, amikor kalmi töltés tetején többféle kar­gépkocsikkal megközelíthetetlen a vastagságban átfolyik. A töltést gát, 250—300 homokzsákot elbíró a homokzsákok nem bírják tar­centiméterrel emelte meg a vizet Dunaremeténél. Budapestnél a csütörtök reggeli 745-ről péntek délig 753 centiméterre duzzadt a folyó. Egy-két napig még mérsé­kelten emelkedik a víz, a jövő hét eleje, közepe táján viszont a hetedik árhullám a fővárosnál utoléri a hatodikat és meggyor­sítja a folyó duzzadását. A hete­dik árhullám még az osztrák sza­kaszon sem tetőzött. Ezért nem lehet pontosan kiszámítani, mek­kora lesz a legmagasabb szintje a magyar szakaszon. Annyi azon­ban máris megállapítható, hogv a Budapest alatti szakaszon el­éri, sőt Baja és Mohács környé­kén meghaladja majd az 1954. évi maximumot. A napok óta szakadó eső meg­nehezítette az árvédelmi mun­kákat. A Minisztertanács határozata alapján az országos vízügyi fő­igazgató kormánybiztosi intézke­désére a veszélyeztetett Duna­dereglyékre rakodnak át, s ezek­kel viszik a vízzel elárasztott, menti szakaszokon megkezdődött széles árterületen a homokzsáko­a második védelmi vonalak épí­tése. Mohács közvetlen védelmére a várostól délre énítik a máso­dik védelmi vonalat. A csaknem két kilométer hosszú gát a Duna töltését és a Mohács—Eszék-i or­szágutat köti majd össze, s így gátszakadás esetén is csak mezők kerülnek víz alá. Mohácsnál pénteken délelőtt már 910 centimétert jelzett a víz­mérce. Ez a vízállás csupán 14 centiméterrel kisebb az 1954. évi maximumnál. Ezért a vízügyi kát a töltéshez. Bátán mintegy öt kilométeres szakaszon 60 ezer ho­mokzsákkal tömítik a gátat, ha a várt 40—50 centiméteres emelke­désnél nem lesz magasabb az ár­hullám tetőzése. A szakadó eső roppant meg­nehezíti az árvízvédelmi munká­kat, A rezéti nyári gátnál dolgozó honvédségi alakulat az esőzéstől felázott és sártengerré vált sátor­táborát kénytelen volt Pörbölyre tani, ezért több vagon.kővel, to­vábbá rőzsével és homokkal erő­sítik. Alsónyékről hatvan főnyi segítőerőt rendeltek a gát védel­mére. A víz elöntötte a Paksi Konzerv­gyárnak a Duna gátja mellett lévő hátsó udvarát. A fakadó víztől és az esőktől 50—100 centiméter magasságú víz borítja az alsó ud­vart, a ládaraktár környékét. A víz elérte az udvaron halomban tárolt üvegeket. A vizét a tűz­oltóktól és a kalocsai paprikater­melő vállalattól kapott motoros szivattyúkkal éjjel-nappal vissza- szivatják a gát tetején haladó 6­átköltöztetni. A pörbölyi gátőrház- i^zgatóság^veszélyeztetett terüle- nál Péntek délig húsz centiméter- os műúton átfektetett csöveken a tein a községi tanácsok felszólítot- nyivel magasabbra emelkedett a Dunába! fD&Jftfi MEGYEI^ NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 137. szám. ARA: 60 FILLÉR Szombat, 1965. június 12.

Next

/
Thumbnails
Contents