Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-11 / 136. szám

4

TOLNÁ MEGYEI NÉPŰJSÁG

1965. június 11,

Húsz év emlékeiből

Fejtágítás gyomorcseppel

Hó, hó, hohó... majdnem, hogy más területre lendülök. Tehát hó amerre a szem ellát és én hajnal óta várom a vonatot a hivatal ösz- szes tagjaival, míg végre nyolc órára bedöcög. Mihály János körülfutja a vonatot és szemrevételez minden vagont, Miszlai Pista jegyez addig, én pedig végrendelkezem egyéni és közös dolgainkban.

A dolog ott kezdődött, hogy a minisztérium megírta hogy keljek útra. Biztatóul a rendelkezés végére odakenték nyalókául, hogy szállás a Széchenyi fürdő kabinjaiban este 10-től reggel 6-ig. ahol meleg van. A konferenciák is ott lesznek és kosztról is történt ugyanott gondoskodás. „Tyúkhúsleves lesz ott, én azt sejdiiem — jegyezte meg a koalícióm.” Tartaléknak így egy fél hátizsák pogácsát küldött a nagymama és egy katonaköpenyt, még dober- dój lyukakkal. Mind a kettő okos dolognak bizonyult.

Száz vagon egymás után. János Visszaszalad. A fedett kocsik tömnéznek. Beljebb húzódnak és én újból helyezkedek. Jó fél óra telik él, süket csend, még a gyereksírás is elhallgat. Tapogatód- zás, a most jött irányába. — Aztán, úgy értem, hogy mi a foglalkozása? — Mondtam már. — Már úgy értjük, hogy mit keres akkor Pesten. Hangversenyt akarok rendezni Szekszárdon, ahhoz keresek egy flótást. Vicces ember, kicsit kerge, de úgy látszik nem veszélyes. Ránksötétedik. Szunyókálunk, fázunk, nagy pelyhekben kezd hullani a hó, majd metsző szél kerekedik. Elhagytuk Sár- bogárdot. Egyszer csak apró. villanások, valaki tüzet csihol a d.eszkák mélyén. Halló, hé, öreg, tilos a dohányzás! Éktelen bűz kezd terjengem. Valaki pöfékel, pipára gyújtott. Nevelés. Még ránkgyújtja a vagont. Ordítás. Tilos a dohányzás. Nevetés. — Mit röhög? — Nem dohány ez, hallja. Meggyfalevél. — Akkor hát vigyázzon, hogy ki ne gyulladjunk. A következő napra csak megve. A többi szénnel rakott szintén. ' érkeztünk szerencsésen, A Szé- Ellenben a-vége felé egy-két ko-\chenyi fürdő kabinjainak mele- csiban deszka van. Oda kell fel- ge felvidított bennünket. Egy kiszállnod, a fába nem csalódik az J csit kemény, egy kicsit keskeny- ember, ha havtazik, alábujsz. Gye- , re szabták a heveröket, de úgy re. majd felsegítünk. Jelszó: Vi- j éreztünk, hogy nagyon sokat ribusz unitisz, a jelhang már a kantunk így is, kezdetnek.

deszkák mélyéről jött: „Marha” — még eltöri a kezem Nem tágítunk. Szemrevételezés. A do- berdói köpeny, ajánlólevél. Befogadnak. Még egy-két biztató szó tanácsadás, aztán enyhe morgások, gyereksírás. A hivatal elvonul, én pedig felhasználva az enyhülő légkört, helyezkedni kezdek. Még jó két órai várakozás és óvatos furakodás után páholyban vagyok, ami azt jelentette, hogy ülök, akkor még saját ruganyosabb párnámon, a kocsi'fértékén, a fejem fölé borítva a köpeny, efelett két szál deszka Varga bácsi' jóvoltából. aki cSizntűtfíft* éí politikus, ami rövidesen kitűnt abból is, hogy úgy másfél óra múlva nyilatkozott. „Mindennek az az átok Vi kiér az oka”. Nem Vikler, javítja ki valaki egyasz- szcmy mögül mérgesen, hanem Hitler. „Ha Vikler nem kezd, most nem ülök itt, — folytatja, rendíthetetlen nyugalommal Varga bácsi, hanem ülök a műhelyben, hogy döglött volna meg”. Kis vártáivá hozzám fordul. „Igaz hogy Pesten lehet gépszíjiat cserélni?" Azt én nem tudom — Hát kicsoda az elvtársúr? — Én? Vigéc vagyok. — Viaéc? Viaéc? Milyen vigéc? — Kultúrviqéc. Döbbenetes csend. Érzem, hogy afféle kótyagos garabonciásnak

Hajnalban kopogtatnak a ka- binajtón. Takács Jenő köszönt rám egy üveg valódi kisüstivel. Cserébe a pogácsáért. Még az nap szétgyrult a pogácsa, mert a konyha csak harmadnap kezdett működni.

Reggeli.' valami, délben, este komvlett leves, kanállal. A fürdő jó volt reumás tagjainknak. A komvlett leves életben tartott bennünket, a beosztással adagolt ayűszűnyi kisjisti élénkítette vérkor! figesŰnkét. Felvonultak előttünk a magyar szellemi élet elitjei. költők. írók. tudósok, gondgl- Vtfótök.'^űifészefc.' Megértőbb közönségre aligha leltek volna.

Reggel héttől este kilencig özönlött hozzánk mindenki, aki akkor számított valaminek, vaay valakinek az országban. Kíváncsiak voltak ránk. véleményünkre és talán a komvlett levesre is. Mi vedig nem győztünk betelni azzal. amit mindannyian tudtunk, a szó szent szabadsavával. Tíz kerek nar.ia mm mozdultunk ki. a meghosszabbított konferenciáról ha- em utána amikor lenelőször kiElmozdulnak a hegyek

Jugoszláv—román kosos építkezés a Al-Dunán — 1970-ben márz működik a világ ötödik legnagyobb vízienergia-létesítménye — Megvalósul Vásárhelyi Pál évszázados álma

ŰJ TÖ KELETKEZIK

A néhány hete zárult Növi Sad-i Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár szenzációja a Vaskapu — vagy ahogy itt mondják — Gyer- dap Vízierőmű rendszer százszorosán kicsinyített működő modellje volt. A látogatók ezrei csodálták naponta. Ki lelkesedve, ki hitetlenül olvasgatta a leendő nagy mű építésének és majdani működésének méreteit szemléltető adatokat. Akit nem elégítettek ki a modell körül felállított táblák útmutatásai, az élőszóval is felvilágosítást kaphatott a legilletékesebbtől, a Gyepdari Vízierőmű Igazgatóság főmérnök- nőjétől: Xénia Neimarevity-től.

Én is éltem ezzel a lehetőséggel.

ÉS XÉNIA FÁRADHATATLANUL MESÉLT

Olyan ember türelmével és lelkesedésével, mint amilyen csak a nagy alkotások létrehozóinak lehet a sajátja. Szavai és a mandulavágású szemében lobbanó apró fények szinte megjelenítették azt a pillanatot, amikor majd az első generátorok megindulásával tízezernyi lámpa kigyullad, és a transzformátorok zümmögő kórusa hirdeti a természet gigászi erőivel küzdő ember diadalát.

A Vaskapu Vízierőművet .Tugo. szlávia és Románia közösen építik. A Duna itt mintegy 150 kilométeres szakaszon a két ország határán folyik. A két szomszédos állam 1963-ban kötött egyezményt a Dunán épülő hajózási és hidroenergetikai rendszer létrehozásáról. A megállapodásban mindkét fél egyenlő kötelezettségeket vállal, ennek megfelelően egyenlőek jogaik is. Közös munkacsoportot hoztak létre a tervezésre és az építkezések irányítására. amelynek egyik fele a jugoszláv oldalon levő Tekiján, a másik fele a román parton levő Orsován székel. A múlt év szeptemberében megindult munkánál a legtökéletesebb együttműködés elengedhetetlen követelmény. Ugyanis egyidőben folynak mindkét parton az építkezések, melyeket óramű pontossággal kell összehangolni. A Duna itt fenséges, de félelmetes ellenfél. Nincs az a hajó és hajós,

léptünk a. térdig érő hóba, eov-| melyet a folyónak ez a százegynéhány kilométeres szakasz próbára ne tenne. A sziklák hol az égbe nyúlnak, hol a víz alatt rejte. aetnek szörnyű veszedelmet. A folyamóriás hol békésen elterül,

szerre farniott mea minden tagunk A Széchenyi fürdő melege nzou*'n‘n mért most. azóta is átjár, ha 1946 telére nemAniok.

TÓTH NÁNDOR

hol nagy kavargással összeszűkül, hogy apróra zúzza az utat tévesztett emberi alkotmányt. Ezen a szakaszon a víz folyási sebessége másodpercenként 5 méter. Egy nyolc uszályból álló konvojnak 120 óra szükséges, amíg a folyás irányával szemben áthalad ezen a vidéken. Óránként 1 kilométeres sebesség! Pedig helyenként még gőzmozdonyok is segítenek a partról. De hiába, rettenetes ereje van a víznek, s ez az erő évezredeken át csak veszedelmet és pusztulást jelentett az embernek. Két ország népe most összefog, hogy munkára kényszerítse az eddig óriási mennyiségben kárbavesző energiát.

A hatalmas munka tervezésekor az egyik legizgalmasabb feladatot az jelentette a szakembereknek, hogy az építkezés egész ideje alatt.

ZAVARTALAN LEGYEN A HAJÓFORGALOM.

Ez a Dunát használó országoknak létkérdést jelentett, Nos. a jugoszláv és román mérnökök megoldották ezt a bonyolult feladatot, és az építők kötelezettséget vállaltak, hogy mind műszakilag, mind szervezés terén munkájukat úgy hangolják össze, hogy a folyón a hajózás mindvégig zavartalan lesz.

Az építkezés és az elkészülő vízműrendszer méretei lenyűgö- zőek. A vasbeton duzzasztógát hossza 1200 méter, szélessége 50, magassága 54 méter lesz. Beépítésre kerül 2.5 millió köbméter beton, 80 ezer tonna acél. A 30 ezer tonnányi gépészeti berendezés 12 gépegységből áll, melyből hatot a jugoszláv, hatot pedig a román oldalra építenek. A közel 20 méter átmérőjű turbinák egy részét a Szovjetunió szállítja. A jugoszláv oldal többi berendezésének előállításán a hazai ipar fiáradozik. Százhatvankilenc jugoszláv gyár és vállalat 4 ezer dolgozója működik közre az építésben és a berendezések előállításában. De ahogy Xénia mondja, ez a szám nemsokára eléri a hétezer főt. S mindez csak a jugoszláv parton. A helyszínen jelenleg 1500 jugoszláv munkás és mérnök dolgozik, akik számára munkásszállások helyett központi fűtéses, fürdőszobás lakásokat építenek, akár nőtlenek, akár családosak.

tt

A ituzok megszórni

— Én is remélem — mondta a lány és letette a kagylót.

Faber egy pillanatra maga elé képzelte barna hajú, szürke szemű menyasszonyát, majd újra a delikvenshez fordult.

— Szóval senkit sem tud megnevezni, aki látta?

— Nem.

— Ez már baj — jegyezte meg és intett a rendőrnek, hogy a gyanúsítottat vezesse vissza a fogdába.

Egy óra múlva így szólt társához:

— Folytasd a kihallgatásokat. Olga értem jön, legalább egy fél órát neki kell szentelnem, mert különben igazán megharagszik. ..

— Akár vissza se gyere. Ezt az üres szalmacséplést magam is elvégzem.

Faber az ablakhoz állt. Nemsokára egy kis Hanomag kocsi állt meg a rendőrség előtt. Olga ült a kormánykeréknél.

Faber lesietett, s a kocsiba ült, a leány mellé.

— Mi történt? Miért nem jöttél el délután, ahogyan megbeszéltük?

— Hivatali elfoglaltságom tartott vissza.

Egyetlen szóval sem említette a kora reggel felfedezett kettős gyilkosságot.

— Mindig csak a hivatal... De mára azt hiszem, elég volt. Jegyet váltottam egy moziba.

— Sajnos, nem mehetek moziba. Ma semmiképpen sem.

— Ma sem, tegnap sem, és holnap sem... Akkor magam nézem meg a filmet;

— Jobban szeretném, ha otthon töltenéd az estét.

Faber féltette menyasszonyát, mint ahogy a többi rendőrtisztviselő is aggódott feleségéért és gyermekeiért;

»

Kürten Peter röviddel öt óra után Düsseldorf-Oberkassel városnegyed egyik néptelen utcáján — mindig a néptelen mellékutcákban ólálkodott áldozataira —, egy magános nővel találkozott;

Gertrud Schulte szobalány csak nemrég került faluról a nagyvárosba. Bizalmatlanul és félénken reagált az ismeretlen férfi átható

tekintetére és meggyorsította lépteit;

Gertud Schulte a jóhiszemű szobalány is áldozatul esett a düsseldorfi rémnek.

Kürten megfordult, a lány nyomában maradt és megszólította;

— Egyedül tölti ezt a szép vasárnap délutánt?

A leány nem válaszolt. Meg jobban sietett, de üldözője nem tágított,

__ — Hagyjon békén, vagy rendőrt hívok — mondta izgatottan;

— Csak nevetségessé teszi magát — válaszolta Kürten. — Engem mindenki ismer a környéken. Itt dolgozom — mutatott a postaépületre, amely előtt elhaladtak. — Baumann a nevem, Baumann postafelügyelő — emelte meg udvariasan a kalapját.

A leány nem reagált a bemutatkozásra, de kissé lassította lépéseit, és szeméből eltűnt a riadtság.

— Ügy látom, ön idegen ezen a környéken — folytatta Kürten az ostromot;

— Igen — válaszolta a leány. — Eddig még sohasem jártam ebben a városrészben. Csak nemrég jöttem Düsseldorfba, most ismerkedem a várossal.

— Ha nem veszi rossznéven, felajánlom társaságomat.

— De hiszen nem is ismerem.

— Ha alkalmat ad, nagyon jól meg fog ismerni, a;

Dallamos, behízelgő folytatta az ostromot.

(Folytatjuk)

hangon

Az építkezések a Duna 120 kilométeres szakaszát érintik, szaknyelven szólva ilyen hosszú lesz a folyó akkumulációs szakasza. Ennek következtében 15 ezer 700 hektár termőföld és 500 ezer négyzetméternyi lakott terület örökre víz alá kerül. Tucatnyi kisebb- nagyobb falut és várost áraszt majd el teljesen, vagy részben, méreteiben csak a mi Balatonunkhoz hasonlítható, hatalmas új tó; A jugoszláv parton nyolc és félezer, a román oldalon tizenegy és félezer lakost kell áttelepíteni a víz elől. Számukra a víz által nem veszélyeztetett helyen új otthonról gondoskodnak. Az összes munka mintegy 400 millió dollárba kerül, s ennek egynegyedét kimondottan a hajózási feltételek lényeges megjavítására költik. Ezzel valóra válik egy zseniális magyar mérnök, Vásárhelyi Pál évszázados álma, aki Széchenyi István munkatársaként elsőnek dolgozta ki az Al-Duna átfogó szabályozásának akkor még fantasztikusnak tűnő tervét.

Ha mindent nem is, de valamit az is érzékeltet a felépülő erőmű nagyságáról, hogy ez lesz a világon az ötödik legnagyobb vízenergetikai létesítmény, s Európában, a Szovjetunión kívül, nem találunk párját. Gépei 2100 megawattos teljesítménnyel évenként

11,4 milliárd kilowattóra elektromos áramot szolgáltatnak, egyenlő arányban, a két ország villamos- energia-fogyasztóinak. Az első négy gépegység 1970-ben, a többi 1971-ben kezd dolgozni. Ettől az időtől kezdve Jugoszlávia összes villamos energiájának nagyobb felét vízierőművek állítják már elő,

A HAJÓZÁS IS RENGETEGET NYER

a vízrendszer elkészülésével. Jelenleg a mindenkori vízálláson kívül a Dunának ez a szakasza határozza meg, legfőképpen a szállítóhajók nagyságát, és a szállítandó áruk mennyiségét. Eddig évenként 11 millió tonna súlyú árut szállíthattak az 1800—2400 tonna rakománnyal haladó uszálykonvojok. A zsiliprendszer elkészülésével állandósul a vízszint, s nem kell majd olykor 30—40 napot is a megfelelő vízállásra várni a hajóknak, mint régen. Egyenként 6—7 ezer tonna árut szállító uszályvonatokat állíthatnak össze, amelyek a korábbi 120 óra helyett 30 óra alatt hajóznak át a Vaskapun. Ezzel az évenkénti szállítási teljesítmény elérheti a korábbi négyszeresét, vagyis a 44 millió tonnát is.

Az építkezés okozta nagy felfordulásért bőséges kárpótlást jelent majd a környező lakosságnak az, hogy a műszaki rendezések következtében elvégzik 70 ezer hektár mezőgazdaságilag hasznosítható terület vízmentesítését, s ugyanakkor 150 ezer hektáron lehetővé válik az állandó öntözés. Üdülőtelepek épülnek e vidéken, fellendül az idegenforgalom, a turisztika, amelyek megváltoztatják majd az itt élő emberek anyagi és kulturális viszonyait;

Amikor megkérdeztem Xéniát, hogy nő létére, hogyan volt ereje és bátorsága ekkora mű alkotásánál vezető szerepet vállalni, csak mosolygott. Az arcáról leolvastam, hogy kérdésemet naivnak tartja, de azért válaszolt. Kinek legyen ereje és bátorsága ilyen alkotáshoz, ha nem egy fiatal mérnöknek? Szavaiból megértettem, hogy az erőműóriás építésénél sem tehetség, sem bátorság dolgában nem lesz hiány. Ennek segítségével pedig véghezvihetik azt, amire tulajdonképpen vállalkoztak, hogy még a hegyeket is elmozdítják a helyükről.

Gyertyános Zoltán