Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-11 / 136. szám
1*85. június ii TOLNA MEGTCT NÉPÚJSÁG 3 II IpnrÁ7 ncahh“ nun h 9|ivyrdb (IbdUU lld|l Húsz forintot ígértem a Szent Antalnak, ha segít. Aztán amikor jelesre sikerült a kémiavizs- gám, meggyőztem magamat, hogy lám megérett szorgalmas tanulásom jutalma, a húszason vettem egy sarokhiázat dupla tejszínhabbal. Nagyon finom volt. A komplikáció csupán akkor kezdődött, amikor újból és újból vizsgáznom kellett. Végül már két csoportra osztottam a szenteket. Kimutatást készítettem a becsapottakról, s gondos névsorom volt azokról, akiknek még nem ígértem semmit, akikre még számíthattam, egy-egy vizsga erejéig. „Megőrülök holnapig!" Kopog a tűsarkú a folyosó kövezetén. Az izgatottság, a türelmetlenség, a vizsgaláz ritmusát Veri, fel, s alá állandó ritmus helyett, a lelkiállapotot visszatükröző összevisszaságban. Seek- szárdon, a Oaray gimnázium első emeletén a levegőben vibrál az érettségi vizsgák légkörének „za- mata”. Az ajtó választja el a két „világot”. Ott belül az asztalnál ül az elnök, sokszor az igazgató meg az osztályfőnök is és a szakos tanárok. Velük szemben az érettségiző. Mind a hatan túl vanhak á nehezén. Három tantárgyból feleltek már mindannyian. A fő izgalom elmúlt. Érettségizik a IV. f. — Hát te? — Még mindig kint Vagytok? Mi van? Klasszul megy? — Válaszra már nem is nagyon vár Mátics Erzsébet. — Jaj, Irtó izgatott vagyok! Megőrülök holnapig! — Karján egy táska dagadozik a könyvektől és füzetektől. Cipeli magával, mert hogy' még tanulnia kell! Csak annyira dobol a szívé, ben az izgalom, hogy már inkább csak a szeme falja a betűket, ha hozzálát a tanuláshoz, mint az értelme fogná fel. Érettségizik a Biller család Kész! — robban ki az ajtón Biller Gyöngyi. Körülötte terem azon nyomban a sorukra várakozók kis tábora. Gyöngyi arca ragyog, — tehát minden rendben van — rózsásra pirul az örömtől. —- Jól ment? —- Csak bólintás a válasz, mert egyszerre egész kérdésözön zápóroz felé. — Mit húztál? — Francia forradalmat. — Jaj, azt én szerettem volna, s most délután mór nem is teszik vissza! — S a panaszos mondat mellett frissen csendül egy ujjon. gás. Hermann Júlia örül. Hadonászva tápsol: — Nyertem, egy forintos csokit. Nagyszerű, nagyszerű! — Milyen az elnök? '— Aranyos, olyan kedves mosolygós. Jaj, de jó, már csak egy tantárgyam van hátra. — Húzd ki a... •— s egyszerre négyen öt tételt tanácsolnak, hogy húzzon ki. Mindenki persze azt, amitől a legjobban fél. Gyöngyivel végigdrukkolja a vizsgát a mamája is. A Biller család első idei közös érettségi izgalma. Az első, mert néhány nap, s akkor Gyöngyi várja így a folyosón az édesanyját. Bár ő már jól tudja, hogy annak, aki tanul, felesleges az a végtelen nagy riadalom. A külső hatos — Kilyukad a gyomrom! — „Megdöglök” az éhségtől. A Kaszás tanár úr kiflije — adott néhány forintot, hogy vásároljanak maguknak — már aZ utolsó morzsáig elfogyott. A lányok nevetgélnek, meg mindenféle történetbe belekezdenek, de a végét senkinek sincs kedve elmondani, s meghallgatni sem. Azért csak fecsegnek összevissza. olyan igazi lányszokással nevetgélnek is hozzá — s mindez arra jó ,hogy a vizsgadrukkot néhány másodpercre feledtesse. A Hartmann Anna lesz a következő. Arcszine pillanatról, pillanatra változik, pedig látszólag nyugodtan ül, egyhelyben az ajtóval szemközt. Lukács Pali. a hatos egyszem fiatalembere, férfias fennsőbbséggel erőltet nyugalmat magára. Majd ő megmutatja ezeknek a lányoknak! A Hermann még mindig a csokinak Ujjong. A többiek, a Helinger Júlia, a Herr Mari, meg a Má- linger Mari — összevissza csevegnek, mondják a magukét. — Milyen is az a szonett? Jaj, tiszta őrült vagyok! Nem tudok semmit. Semmi, de semmi nem jut az eszembe. Igen, kint a bűvös választófal, a* ajtóval szemközt sorakozó szé. kék körül mindenki úgy érzi, hogy nem tűd semmit. — Átlátszanák a számok a tételeken? Égy „áh, dehogy !”-ra, még hozzáteszi az érdeklődő: — De legalább az csak létezik, hogy egy. vagy kétjegyű szám van rajta... A semmibe vész a mondat vége, erre már nem is válaszolnak a többiek. Már hogy látszana? Ah! Lesz, ami lesz! Aztán bent az első Öt perc után megnyugszanak a kedélyek. Mindenkinek eszébe jut, amit valóban tud. Az első mondatokat felelés közben még kapkodóvá teszi az érettségi láz, — aztán búcsú neki örökre, egészen addig, amig az életben legközelebb valahol, valamiből újra vizsgázni kell. Méry Éva Verseny „A szakma kiváló tanulója“ címért Harmincöt első és másodéves szövetkezeti ipari tanuló nevezett be a „Szakma kiváló tanulója” versenybe Tolna megyében. A versenyfeltételek igen szigorúak, csak olyan fiatal jelentkezését fo/ db gatter és szalagfűrész eladó. Búzakalász Tsz, Értény. (69) gadták el, akinek átlagos tanulmányi eredménye legalább né gyes. A héten bonyolítják le Szek- szárdon a versenyeket. A festők, asztalosok és kőművesek a hét elején „vizsgáztak”, a női és férfiszabók csütörtökön. Vasárnap kerül sor a fodrásztanulók versenyére. A verseny első helyezettjei arafty-, ezüst-, illetve bronzérmet kapnak, A jövő évtől kezdve országos ipa fi tanuló-versenyen — ahol csak végzősök szerepelhetnek — azok juthatnak el, akik most, első, vagy másodéves ko- j rukban a megyei versenyben ér- j met kaptak. i Magasba nyúlik a daru Még csak az avatottak, a szakemberek képesek „belelátni” a tájba a dombóvári kórházat. Az építésvezetőség egyik szobájának szekrénye mélyén őrzik a lepedőnyi nagyságú műszaki rajzokat, amelyekből látni lehet, hogy milyen is lesz, majd három év múltán, nyolc, illetve kilenc emeletével a táj képén uralkodó épülettömb; Egyelőre még a munkák elején tartanak. Meghatározatlan rendben keverednek szerteszét a betongyűrűk, s egyéb építőanyagok. Feltört, agyonásott a föld. Gépek segítik az ember munkáját. A munka ritmusát verik zakatoló ütemükkel. Hosz- szú, mélyre ásott alap nyúlik el merőlegesen az útra. Itt már desz.kák közé szorított, vas- rudakkal tűzdelt — vasbetonalapot készítenek. Amott, a főépület közepe táján még ássák a kilenc emelet magasságú, középső kiemelkedő rész alapját. Futószalagon rohan felfelé a kiásott föld, s a szalag végén egy kupacba gyűlik. Betonkeverő gyomrába öntik a cementet, sódert és a vizet. Mindenütt lázas munka folyik. Mindenütt — az építkezés egész területén, s mindig, amikor csak az időjárás engedi. A hatalmas felhőszakadások dagasztják a földet. Á munkások kénytelenek fedél alá húzódni, s amikor újra tiszta lesz az ég, magasan áll már a megásott alapok mélyén a Víz. De dacolnak a természet viszontagságaival. Már elkészültek a földmunkák zömével, most már az alapozási munkák elvégzésén a sor. A háttérben, a főépület mögött kőművesek húzzák a kiegészítő épületek falát. S megérkeztek az Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei is, s elhozták a hatalmas testű óriásdarut. A Reményi-brigád gyors munkáját csodálta a Környék apraja-nagyja, s valóságos ünnepi pillanat volt, mikor a magasba szökött a daru égbenyüló teste. Űj kórház épül Dombóváron. Három év alatt készül el, 74 millió forintos építési költséggel a 450 ágyas kórházépület, összes tartozékaival és a 17 munkahelyes rendelőintézettel. A kivitelező: az É. M. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, A főépület helyén már elkészültek a kubikosok. Jelenleg a vasbeton-alapozási munkákon dolgoznak. Magasba lendül az óriásdaru, hogy gyorsítsa és könnyítse az épít »zés menetét. Foto: Túri M,
