Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

.isaápd könyvtár TOLNA MEGY ti u’5* VfiSftO PROtEtAWÄ BG5PES0UBTEE NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA í Az áJkimi gazdaságokból jelentjük Ti okból ] 3. o. XV. évfolyam, 133. szám. ARA: 60 FILLÉR Kedd, 196S. június 8. Keselyűstől Bátáig (Képriport a dunai árhullámról.) I S” I Ll JJ Hatalmas létesítményeink az építőipar húsz évének mérföldkövei Építők napi ünnepség Tolnán A több mint hatvan éves Épí­tők Művelődési Otthonának ud­varán vasárnap tartották meg az építők napját. A Tolnán rende­zett ünnepségre az állami, a ta­nácsi és más építőipari tevékeny­séggel foglalkozó vállalatok mun­kásai és vezetői jöttek él. Ott volt az építők ünnepségén, és a díszelnökségben helyet foglalt Vi­rág István, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára, Bolvári Józsefné, országgyűlési képviselő, Kiss Ferenc, az építők szakszervezetének megyei titkára, László István és Ott Miklós vál­lalati igazgatók, Szauter Mihály, a községi pártbizottság titkára és Orosz György tanácselnök. Az ünnepi nagygyűlés előtt, a műve­lődési otthon falán elhelyezett, az építőipari munkásmártírok emlé­két megörökítő márványtáblát ko- szorúzták meg. A koszorút Schrottner Károly helyezte el Ezután került sor az ünnepi gyű­lésre Az építők napján Virág István mondott beszédet. Virág István elvtárs beszéde — Harcos munkássereget ün­nepiünk — kezdte beszédét Virág -élvtárs — elhoztam a pártbizott­ság köszöntését, elismerését. Az építőmunkások idén a forradalmi hagyományokhoz hű, derékas munkát végeztek. Folytatják őseik, a munkásmozgalom derék használása, megvalósítása eddig is példásan történt, így lesz bizo­nyára a jövőben is, de fokozni kell a tempót — mondotta. Nagy gondot fordítunk a jö­vőben is az építőipar gépesí­tésére, a nehéz fizikai munka helyettesítésére. Ma már több mint 400 millió fo­Virág István, az MSZMP megyei bizottságának titkára az ünnep­ség előtt idős Joósz Ferenc nyugdíjas építőmunkással és László Istvánnal, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgató­jával beszélget. harcosainak munkáját: építik a nép országát. Emlékeztetett ezután Virág elv­társ arra a hosszú harcra, ame­lyet a Tolnán immár hatvankét éve működő építőmunkások szer­vezete folytatott. Példaképül állí­totta a mai fiatalok elé a műve­lődési otthont alapító, a fasizmus idején is a jövőbe vetett hittel harcoló munkásokat, akiknek képviselői az 1965. évi építők napi ünnepségen is részt vettek. Ezután arról a harcról beszélt a szónok, amelyet az építőmunkások a felszabadult Magyarország húsz évében folytattak. — Nem kell messze mennünk, hogy a hősi munka példáit megtaláljuk — mondotta. — Megyénkben az új létesítmények tucatjai hirdetik gazdagodásunkat. Nem képzel­hető el a népgazdaság más ága­zatainak fejlődése az építőipar fejlesztése nélkül. Ezért fordítunk cúyan nagy gondot arra, hogy Tol­na megyében megfelelő erő álljon nagyobb beruházásaink kivitele­zésére. Elismeréssel szólt Virág elvtárs ezután az állami, a tanácsi és a szövetkezeti építőmunkások, mér­nökök munkájáról. — Az építő­ipar előtt álló lehetőségek ki­rinios építési kapacitás áll a me­gye rendelkezésére. A beruhá­zási és felújítási, a lakás, iskola, gyár és egyéb létesítmény alko­tásai lehetségesek. — Arra kell törekedni, hogy minden vállalatnál, az építőknél, a tervezőknél, az anyaggyártó iparban egyenletessé tegyék a munkát. Az év többi részében is olyan eredményeket érjenek el, mint idén az első negyedévben. A még tapasztalható hiányossá­gok megszüntetésére van lehető­ség. Javítani kell az együttmű­ködést a társvállalatokkal, a vál­lalatokon belül, sőt egyes építke­zéseken is, és akkor a siker nem marad esL Virág elvtárs ezután arról be­szélt, hogy az építőipari munká­sok ma már megbecsült, egyen­rangú tagjai a társadalomnak. A múltban csak mint kőműves, cu- láger, téglás, cementes volt is­mert. Ma egyenrangú állampol­gár, aki egyenlő jogokkal bír, mint az ország bármely munkása. — Az építők tevékenysége egyet jelent a békével — mondotta beszéde végén, ami­kor a nemzetközi helyzet ala­kulásáról szólott — az építő­munkás alkotni akar, szép épületeket, hasznos létesít­ményeket, ehhez békére van szükség. A világ népeinek összefogása, megakadályozza az amerikai im­perialisták agresszióját — mon­dotta befejezésül. Ezután a tolnai kulturális egye­sülés műsora következett, majd megjutalmazták a vállalatok leg­jobbjait, illetve miniszteri kitün­tetésben részesítették a követke­zőket: az Építőipar Kiváló Dol­gozója jelvényt kapta Mohai Ist­ván, az állami épitóipari vállalat panelszerelő kubikosa, a tanácsi építőipari vállalat dolgozó közül Resch Ferenc kőműves, Járai Ist­ván kubikos és Várszegi József építésvezető. A miniszteri kitün­tetéseket Ott Miklós, valamint László István igazgatók és Kiss Ferenc szakszervezeti titkár adták át, ezután a Kiváló dolgozó jel­vényeket és okleveleket osztot­ták ki, két brigád tagjainak a Szocialista brigád jelvényt is. Nagy tapssal ünnepelték a résztvevők idős Merk Jánost, aki hatvanhárom éve a c^ak- szervezet tagja és ma is ak­tívan tevékenykedik a tolnai szakmaközi bizottságban. Idős Merk Jánost a szakszerve­zet jutalmazta meg. Az ünnepség után a községi űt- törőzenekar térzenét adott, majd megkezdődött az építők napi bál. * Vasárnap délelőtt a szekszárdi Csörgie-tói vendéglőnél az É. M. Állami Építőipari Vállalat dol­gozói baráti összejövetelt tartot­tak. A déli ünnepség után külön- autóbusszal, a tolnai ünnepségre utaztak a vállalat dolgozói. A Csörge-tói ünnepségen Prokos Jó­zsef, a vállalat szakszervezeti tit­kára emlékezett meg az építők napjáról. Tito elnök látogatása Cenkovban Prága (MTI) J. B. Tito elnök, a JKSZ főtitkára és felesége, va­lamint a kíséretében lévő sze­mélyiségek hétfőn Antonin No­votny köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára és felesége tár­saságában a csehszlovák főváros­tól mintegy 60 kilométerre fekvő Cenkovba látogattak. A jugoszláv elnök 1912. májustól augusztusig, 16 szlovén munkatársával együtt az ottani üzem lakatosműhelyé- ben dolgozott. Az akkori vasgyár azóta jelentősen kibővült és ter­mékeit ma már 40 országba szál­lítja. Hétfő este Prágában Tito és fe­lesége fogadást adott Antomin Novotny és felesége tiszteletére. A meghitt, baráti hangulatú foga­dáson megjelentek a CSKP KB elnökségének és a kormánynak a tagjai, a csehszlovák politikai* gazdasági és kulturális élet ki­emelkedő személyiségei. Jelen volt a Prágába akkreditált diplo­máciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Moszkva várja Titot Tito elnök nemrégiben bejelen­tett moszkvai látogatása előtt ál­talános felélénkülés tapasztalható a szovjet—jugoszláv viszonyban. Június elsején jugoszláv gazda­sági kormányküldöttség érkezett a szovjet fővárosba, amelynek tár­gyalásai a sikeres befejezéshez közelednek. Két nappal később új kulturális együttműködési programot írtak alá Moszkvában, a Szovjetunió és Jugoszlávia kö­zött. Hivatalos látogatáson Moszk­vában tartózkodik V. Micsuno- vics, a hivatalos jugoszláv hír- szolgálati iroda, a Tanjug igaz­gatója, aki szovjet tájékoztatási szervekkel tárgyal. A szovjet sajtó a hét végén részletesen idézte a belgrádi Bor- bának és Politikának az 1955-ös szovjet—jugoszláv nyilatkozat 10; évfordulója alkalmából közölt cikkeit. Sikeresen leszállt a Gemini—4 Houston (MTI). Hétfőn magyar idő szerint 18 óra 12 perckor vé­get ért a Gemini—4 csaknem 98 órás űrutazása és az amerikai űr­hajó, fedélzetén McDivitt és Whi­te amerikai űrhajósokkal szeren­csésen leszállt az Atlanti-óceán vizére. Attól kezdve, hogy McDi­vitt 17 óra 44 perckor Mexikó fe­lett bekapcsolta a fékezőrakétá­kat, minden a megadott program­nak megfelelően zajlott le. A fékezőrakéták bekapcsolásá­ul 1_ számított öt perc múlva meg­szűnt a rádióösszeköttetés a földi ellenőrzőállomás és az űrkabin között, mert az űrhajó körül olyan elektromos töltésű hüvely keletkezett, amely megakadályoz­za a rádióhullámok terjedését. További öt perc múlva a rádió­Kiss Ferenc, a szakszervezet megyei titkára Várszegi Józsefnek átadja a miniszteri kitüntetést. Mögöttük László István igazgató és Szauter Mihály Tolna község párttitkára. összeköttetés helyreállt és McDi­vitt közölte, hogy minden rendben van. Az űrhajó parancsnoka már az utolsó 62. kör idején 180 fok­kal elfordította a űrhajót, hogy annak védőpajzsa a légkörbe való visszatérés során megóvja az űr­hajósokat a roppant sebesség kö­vetkeztében előálló rendkívül ma­gas hőmérséklet hatásától. Az űrhajó 20 000 kilométeres sebességgel közeledett az Atlant i- óceán felé. Mintegy 15 000 méter magasságban nyílt ki az első, majd néhány másodperccel ké­sőbb a második ejtőernyő, McDivitt pedig közölte a Wasp repülőgépanyahajó parancsnoká­val, hogy White és ő továbbra is remekül érzi magát. A nyugati nírügynökségek 13 óra 12 perckor jelentették, hogy a Gemini—4 leszállt az Atlanti­óceán vizére. Az űrkabint néhány perccel később egy helikopter már észre is vette. Megállapítot­ták, hogy csupán 48 tengeri mér- földnyire van a Wasp vezérhajó­tól, amely teljes sebességgel meg­indult a helyszínre. A tenger aránylag nyugodt volt és így semmi sem akadályozta a kutatóegységek gyors előrehaladá­sát. McDivitt és White ismét je­lentkezett, s kérte, hogy helikop­ter halássza ki őket. Hamarosan békaemberek ugrottak a vízbe és egy gumitutajt is lebocsátottak a kabin mellett. Tizennyolc óra 48 perckor mind a két amerikai űr­hajós a gumitutaj fedélzetén volt, s körülbelül negyed órán belül a Wasp fedélzetére ért, ahol forró zuhany, s nem utolsó sor­ban borotva várta őket, hiszen a két amerikai már négy napja nem jutott sem mosdáshoz, sem borot­válkozáshoz. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, arról, hogy az űr­hajó mennyire tért el a leszállás- raeredetileg megadott ponttól. Az előzetes számítások szerint a Ge­mini—4-nek a Cape Kennedy-i támaszponttól 640 kilométernyire kellett vizet érnie. A

Next

/
Thumbnails
Contents