Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1965. június 6. Népművészeti újdonságok A magyar népművészeti hagyo­mányok állandóan új, hasznos megoldásokkal jelentkeznek a népművészeti boltokban. Olyan gazdag a népi díszítőművészek hagyományanyaga, hogy ebből bőven telik a felújításokra. A legfrissebb és legkedveltebb ezek közül a közönség körében a népi díszítésű női blúz és a ko­vácsoltvas virág- és gyertyatartó. A blúzok, — amelyek egy ré­szét kéziszövéssel, más részét né­pi. kézi hímzéssel készítik, — for­májukban egyszerűek és moder­nek. Erősen emlékeztetnek a pa­lóc népviselet (halászingszerű) réklijeáre. (Első rajzunk). Díszíté­sük pedig részben az átányi, rész­ben a métraderecsked szövésmin­ták korszerű alkalmazása, vagy a recski és bodor yi keresztölté- ses és szálhúzásos hímzés. A hímzettek közül a legkedvel­tebb a fehér alapú szinusz anyagból készülő blúz. (Második rajzunk). Nagy előny«,- hogy igen - könnyen mosható és mosás után — fogason szárítva, vasalás nél­kül újból viselhető, csavarni, dör­zsölni azonban nem szabad. Bár­milyen szoknyához illik. Munka­helyre éppoly jó mint ünnepi al­kalmakra. A nők számára nem közömbös az 'sem, hogy kis soro­zatban készül, tehát nem válik „uniformissá”. Ismert népművészeti cikkek még a kovácsoltvas virág- és gyertyatartók. Valamikor, főúri házaknál dívott, hogy az étkezé­sekhez gyertya tartókat rak tak a terített asztalokra Ma ez a szo­kás, — az elektromosság asodála- tos vívmányai és a világítás tö­kéletesedése ellenére, — Nyuga­ton, általában divatként újjáéledt. Egyre népszerűbb nálunk is a gyertyatartó és a színes gyertya divatja. Népművészetünk ezt a közön­ségigényt a hajdani falusi ko­vácsmesterek készítményeinek felújításával szolgálja. Ennek so­rán természetesen megújhódnak a régi ládavasalások, kocsidí­szek, hagyományos formái, és motívumai is. Ismert készítőjük, Ivák Pál, átányi kovácsmester, gyönyörű fali virágtartókat, fo­gasokat, és hamutartókat is ko­vácsol ugyancsak a hagyományos régi formák és díszítések ügyes alkalmazásával. A népi hangulatú kis vastár­gyak jól illenek bármilyen stílu­sú lakásba és igen mutatósak. A népművészeti hagyományok alap­ján készített öltözékek, tárgyak tehát ismét megtalálták helyüket mai környezetünkben. Dr. PINTÉR IMRE Expedíciós halászai A KGST tengeri halászati konferenciája Az emberiség élelmiszer-szük­ségletének jelentős részét a ten­gerekből zsákmányolt halak ad­ják. A tengeri halászatban mai napig a mérsékelt, vagy a hideg tengerekből származik a zsák­mány nagy százaléka. A hering- halászat évente mintegy másfél millió tonnát eredményez, ennek a mennyiségnek legalább 35 szá­zalékát az európai tengerekből fogják ki. (összehasonlításként megemlítjük, hogy a Balatonból évente átlag 1500 tonna halat fognak.) A tengeri halászatban vezető helyen áll Japán, az Egye­sült Államok, Kína és a Szovjet­unió. Ezek után az államok után következik Peru, Nagy-Britannia, Kanada, Norvégia. A japánok egy évi termelése általában megha­ladja a hat és félmillió tonnát. A tengeri halászat ma már nem partmenti tevékenység, egyre na­gyobb szerepet játszik a nyílt óceánokon történő „expediciós” halászat. Ezen a területen a Szov­jetunió rendkívül nagy szerepet játszik. Igen jelentős modem ha- Lászflottával rendelkezik s a ha­lászhajókat ma már olyan mo­dem technikai berendezésekkel Látják _ el, hogy a napi halász- zsákmányt fel is tudják dolgozni (konzerválni, zsírrá vagy lisztté feldolgozni). Modem elektrotech­nikai berendezéseik — halkereső berendezés, rádiólokátor, hűtő­szerkezetek — lehetővé teszik, hogy a trópusi tengereken is dolgozzanak. A hajók flottákban halásznak és a legmodernebbek i három hónapig tartózkodhatnak a nyílt tengeren. A legjobban be. vált típusú halászhajók 2—3 ezer tonnásak. Mindez érthetővé teszi, hogy Leningrádban az elmúlt eszten­dőben a Szovjetunió Halipari Minisztériuma megrendezte a KGST Ilf téngeri halászati kon­ferenciáját. A szocialista orszá­gok úgyszólván mind érdekeltek a tengeri halászatban s küldöttsé­geik a kérdés különböző szerve­zeti problémáival, a halászati ku_ tatás feladataival, a tengerek, óceánok haltartalékával, a ten­Lengyel halászok a Balti-tengeren. geri halászat perspektíváival, a eredményesnek halászótechnika eszközeivel, mód- gyár küldöttek szereivel foglalkoztak; A Magyar tárgyalásai Népköztársaság első ízben jelent uydik a meg megfigyelő küldöttséggel a Qotta megszervezésének eiőioészi- tengeri halászati konferencián. A tésére. konferencián való részvételünk Koroknay István _ Káspi-tengeri halászflotta. c--------------­’ A hurok megszórni Május 15-én Jánosy röpiratban közzétette naplóját, azonban a kis füzet iránt nem nyilvánult meg nagyobb érdeklődés. Röviddel később a bűnügy ira­tai a koronaügyészségtől a Kúriá. hoz érkeztek. Június 21-én fog­lalkozott az üggyel a Kúria első tanácsa, s formai okokból meg­semmisítette a szegedi ítéletet, és az új eljárás lefolytatására a budapesti büntetőtörvényszéket jelölte ki. Az ügyészség elfogatóparan­csot adott ki a főbenjáró bűnnel terhelt vádlottak ellen. Június 23-án, mintha összebe­széltek volna, önként jelentkeztek a rendőrségen. Mindhármukat le. tartóztatták. Védőik folyamodással éltek a Táblához, de az elutasította a szabadlábra helyezési kérelmet. A budapesti esküdtbíróság ok­tóber 6-ára tűzte ki az ügy fő­tárgyalását. Haverda Mariska vé. delmét dr. Balassa Ármin, Jáno- syét dr. Dési Géza és dr. Szegő Gábor. Vojtháét dr. Gál Jenő látta el. Baloghy György a szigorú és pártatlan elnök gondoskodott a tárgyalások komoly, higgadt le­folyásáról. Az érdeklődés is meg- rs^nn-nt. az annvis'^'r rr>"fszakí- tott bűnper szereplői iránt. A vádlottakat nagvon összetör­te a fogság. Mariskából, a legen­dás hírű szépségből öregedő, sá­padt asszony, a férfiakból ideg­roncs lett. Az elnök még a diva­tos kalapot is levetette Mariska fejéről. A tárgyalás menete, hasonló volt az előzőkhöz, csupán egy újabb, érdekes mozzanat merült fel: Jánosyt zsarolással vádolták. Haverda Mariska és Vojtha ugyanis előadták, hogy Jánosy a kiszabadulás után többször fe­nyegető levelet írt nekik, pénzt követeit tőlük és leleplezésekkel fenyegetőzött Ezzel kapcsolatban több tanút tó kihallgattak, köz­tük Lengyel Zoltánt, akit Jánosy ugyancsak állandóan pumpolt. A tanuk között megjelent Jar- matzky is, Mariska volt férje, de megtagadta a vallomástételt. Nagy Béla ügyész hosszú be­szédben fejtegette a gyilkosság előzményeit, ismertette a vádlot­tak életrajzát és azt bizonygatta,, hopv a bűncselekménynek a pénz volt a rugója. Példás büntetést, 'kötél általi halált kért a vádlot­takra. Dési Géza védőbeszédében azt hangsúlyozta, hogy J.ánosyt nem lehet szigorúan büntetni, hiszen a szerelem vitte a bűn útjára, és nem előre megfontolt szán­dékkal ölt. Az- esküdtszék órák hosszat tartó tanácskozás után bűnösnek mondta ki mind a három vád­lottat. éspedig Haverda Mariskát Mb,',.-* 'chnn Jánosvt előre meg nem fontolt gyilkosságban, Voj- thát bűnsegédi bűnrészességben. Haverda Máriát 12 Jánosvt 10, Vojthát 8 évi fegyházra ítélték. Haverda Mariska sírógörcsöt kapott az ítélet hallatára. Gyer­meke életére esküdött, hogy ár­tatlan. Jánosy meg volt eléged­ve a büntetéssel, ő bűnhődni akart. Vojthát teljesen porig súj­totta az ítélet. Haverda Mariskát a védők min­den tiltakozása ellenére, azonnal rabruhába öltöztették és a gyűj­tőfogházba vitték. A fogházból többször levelet írt ügyvédjének, hogy ne enged­je elevenen eltemetni, és járjon közbe, hogy mielőbb a Kúria elé kerüljön az ügye. De a Tábla, majd a Kúria Íté­lete sem változtatott sorsán. Közel fél eszendő múlva 1911. március 9-én a Kúria jóváhagyta a budapesti büntetőtörvényszék esküdtbíróságának ítéletét és ez­zel lezárultak a viharos pör ak­tái. fi díisselÉili rém 1929. február 3-án a késő esti órákban egy magános nő sietett haza Düsseldorfban a néptelen Bertha Strassen. Az egyik halvá­nyan pislákoló utcai lámpa fé­nyében karórájára pillantott, s még jobban meggyorsította lépte, it. Apollónia Kühn egyik barát­nőjénél volt látogatóban és any­nyira elmélyedtek a beszélgetés­ben, hogy nem is vették észre, milyen későre jár az idő. Most sietve igyekezett behozni néhány percet. A Dreher Strasseban még ta­lálkozott néhány késői járókelő­vel, köztük két jelmezes alakkal is. Bizonyára álarcos bálba men­tek, mert farsang volt, s nem múlt el nap jelmezbál nélkül. A sötét Bertha Strasset azonban tisztára söpörte a metsző szél, senki sem járt az utcán. A fal mellől egy sötét árny vált el. — Jó estét — köszönt barátsá­gosan, szelíden, dallamosan. Appolónia Kü>m viszonozta a köszönést és továbbsietett. Nem vette észre, hogy az is­meretlen a nyomába szegődik. Hirtelen egészen mögötte ter­mett. — Egy hangot se...! — szi­szegte és magasra emelte jobb karját. Kezében megcsillant va­lami. Miközben a megtámadott asz- szony kétségbeesetten segítségért kiáltott, az ismeretlen — a kezé­ben tartott nagy ollóval :— több­ször, mint később megállapítot­ták, összesen huszonnégyszer le­sújtott rá. Amikor halottnak hitte áldoza­tát, elfutott, egy kapumélyedésbe húzódott és onnan figyelte a to­vábbi eseményeket. Izgatottan látta, hogy halottnak vélt áldoza­ta feltápászkodik és a legközeleb­bi ház kapujáig vonszolja magát. A támadó ezután előjött rej­tekhelyéről. Megtörülte a véres ollót, s közben észrevette, hogy egyik szárának a hegye letört. Kabátja alá rejtette a gyilkos szerszámot és nyugodtan haza­sétált. Másnap a köszörűshöz ment, és megélesíttette a csorba ollót... * Hosszú hónapok teltek el, amíg a rendőrség nyomára jutott a tá­madónak. És a hosszú hónapok alatt egy­mást követték az utcai támadá­sok. A rejtélyes támadónak — aki a düsseldorfi rém néven vált hírhedtté — kilenc áldozata volt. Mert nem mindenki úszta meg a támadást olyan szerencsésen, mint Appolonia Kühn, aki hete­kig élet-halál között lebegett ugyan a kórházban, de mégis életben maradt. Hat nappal a fenti első táma­dás után. február 9-én, farsang vasárnapján Rosa Ohlinger ele­mista leány engedélyt kapott szü­leitől, hogy felkeresse egyik isko­latársnőjét és vele együtt végig­nézze a karneváli felvonulást. A látványosság az esti órákig tar­tott. A kis Rosa gyors léptekkel :ßvekezett hazafelé, de a sötét i-filvárosbpn eltévesztette az utat. Keserves sírásra fakadt. Eszébe jutottak anyja intő szavai: — Ne maradj el sokáig és senkivel ne állj szóba az utcán;.. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents