Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. június 5. Igazoló jelentés — a már nem létező rózsák ügyében Tanulságos történet arról, hogyan keletkeznek az „ügyek** Május utolsó napján érkezett a levél a bálaszéki ■vasútállomásra, amely jelszólítja a jőnököt, küldjön igazoló jelentést a magas törzsű rózsák ügyében .., Az „ügynek” kéteisztendős múltja van. A bátaszéki vasúti dolgozók két esztendővel ezelőtt elhatározták: csinosítják a vasút környékét, rózsát ültetnek. Az elhatározást tett követte. A szép környezetben jobban megy a munka, és az utazás unalmas várakozását is tűrhetőbbé teszi a szép virág. A magas törzsű rózsák szépen virítottak — a dolgozók ízlését, társadalmi munkáját dicsérték. Az öröm azonban hamar üröm lett. Pécsről „kiszálltak” az illetékesek, s a rózsák egy részét saját kezükkel kitépték a földből, és utasítást adtak, el kell távolítani valamennyi rózsatövet a vasút területéről. Most pedig arról történik intézkedés hogy a II. osztályból a III. osztályba kell „átsorolni” a bátaszéki állomást, mert önkényesen magas törzsű rózsát ültettek. A "’c május utolsó napján írór oz ült, és írta az igazoló .tést... * Nem tudjuk miről, hogyan írt, hogyan igazolt. Tény, hogy ez év február eleje óta nincs magas törzsű rózsa a bátaszéki állomáson, Még a karókat is elvitette a főnök, már csak azért is, hadd legyen igazuk a pécsieknek, s ne zaklassák őt, van más gondja éppen elég. Azt sem tudjuk, megírta-e a főnök a magasabb főnökségnek, hogy azok a rózsák, amíg a MÁV területén voltak, nem zavarták a kilátást, nem akadályozták a forgalmat, egyetlen balesetet sem okoztak — ha csak a rózsatolvajok kezét meg nem szúrta a tüske ... Ki hitte volna, hogy a két esztendővel ezelőtt szépen nyíló rózsák ily sokáig hagyják vissza tüskéiket, s arra sem gondolt senki, hogy a rózsaszirmok, a karcsú törzsek egykor „üggyé” válnak, s hogy a gyönyörködtetésre termett virágok bosszúságot — a népgazdaságnak pedig károkat okoznak. Pedig így van, mert ha Bátaszéken társadalmi munkában nem ültetnek magas törzsű rózsát, akkor 1. Nem kellett volna Pécsről Bátaszékre „kiszállni”, és jobb ügyhöz méltó buzgalommal ki- tépdesni a rózsatöveket. 2. Talán napidíjat sem kellett volna fizetni, mégis fontos ügyet lehetett volna intézni, 24 órával meggyorsulhatott volna más ügy elintézése. 3. Ez év májusában megtakarították volna az „ügy”-vntéző, a gépíró, az adminisztrátor, a postás, az állomásfőnök, majd újra az adminisztrátor, stb, drága idejét. Mennyivel hasznosabb dologra fordíthatták volna ezek az emberek a munkaerejüket! | Szegény rózsák, tán még most is pirulnának, ha tudnák ,,ügyü- ! két”. * De a rózsák körül más is van. Hogyan lehet, hogy miközben Bátaszéken kitiltják a magas törzsű rózsákat, egy másik helyen — őrházról van szó — jutalmat kap a vasúti dolgozó, mert szépen rendben tartja, gondozza, csinosítja az őrház környékét, a többi között éppen magas törzsű rózsákkal? Nem irigyeljük a jutalmat, de azt már igen, hogy nála jutalom forrása lett az a virág, amely másutt igazoló jelentést „termett”, * De a bátaszéki vasutasok sze- ; rétik a virágot — hiába szúrt sze- , met Pécsett a bátaszéki rózsa. Most kaktusz van az állomáson. A nyugdíjazás előtt álló idős Erdélyi Lajos adományozta az állo- I másnak. A vasutasok most azon I szurkoltunk — vajon a kaktusz tüskéi nem szúmák-e szemet az igazgatóságon ...\ ★ Az állomásfőnök megírta igazoló jelentését. Szeretné, ha ezzel az aktussal befejeződne a rózsa-ügy. Mi pedig kérelem és felszólítás nélkül küldjük „igazoló jelentésünket” arról, hogy az emberek szeretik a virágot és a virágos vasútállomásokat. Azt is igazolhatjuk, hogy az emberek nem szeretik, ha semmiből csinálnak ügyet. De talán ez a rózsa-ügy valójában nem is rózsa-ügy — hanem mint mondani szokás —, inkább szemlélet kérdése. Csupán ennyit kívántunk elmondani a már nem létező rózsák ügyének ürügyén K. BALOG JÁNOS Mikor menjen a lány, és mikor a líú? Beszélgetés fiatalokkal — a házasságról Právics László: ,„ . .legfontosabb, hogy szeresse a lány a fiút.. Falusi fiatalokkal beszélgettünk, akika termelőszövetkezetben dolgoznak. Szüleik parasztemberek, ott élnek, dolgoznak a faluban. A házasságról folyt a szó közöttünk. Arra kerestünk választ, mi a mai falusi fiatalok véleménye, a megváltozott életforma megváltoztatta-e az évszázadok alkotta íratlan törvényeket. Egyeg Irma és Varga Rózsa, a kurdi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kertészetében dolgoznak, jóformán az általános iskola elvégzése óta. Mindketten fiatalok; egyikük 17, a másik 16 éves. A falu szokásai szerint, „eladósorba” kerültek. — Mi a véleményük, mikor házasodjanak össze a fiatalok? A kérdés meglepte őket. Egymásra néznek, majd a palántázó asz- szonycsoportra, mintha tőlük várnák a segítséget. — Nem nagyon gondolkoztunk még ilyesmin — mondja Irma. A másik kislány kicsit bizonytalanul, de segít neki: — Ügy gondolom, húszéves kora előtt ne menjen férjhez a lány. — Miért? — Addigra már megjön az esze..;, nem csinál olyat, amit később megbán. A fiú meg csak akkor nősüljön, ha már visszajött a katonaságtól. — Irma rábólint, neki is ez a véleménye. — Azt a két évet igazán ki lehet várni. A férfinek is rossz itthagyni a feleségét, a lány meg ülhet otthon, a szobában. Ha csak 6. A hurok megszórni azt nem akarja, hogy a falu a szájára vegye. — Én még azt is mondom, hogy a legénynek szakmája legyen, el tudja tartani a családot. Meg persze, ne járja állandóan a kocsmákat — mondja Irma. — A stafirungot szükségesnek tartják? Irma habozás nélkül igennel válaszol. Neki már megvan a szobabútora. Amikor megkérdezzük tőle, miért tartja fontosnak, csak vállat von, nem válaszol. Rózsa talán helyette is felel: — Nem árt, ha megvan a sta- firung. Már nem a legény miatt, hogy akkor könnyebben férjhez tudunk menni. Inkább csak azért, mert jól jön az indulásnál. Legalább nem kell bútorra spórolni. Jöhet a többi... — Mire gondol? — Lakásra, vagy házra. Nem tartom jó dolognak együtt lakni a szülőkkel. Még akkor sem, ha nagyon jól megértik egymást. Mi másképpen élünk, mint ők, így elkerülhető a veszekedés. — Tartanának-e nagy lakodalmat? — Nem. — Szó sem lehet róla. — Mi a szokás a faluban? — A nagy lagzi. De nem találom semmi értelmét — mondja Irma. Egyeg Irma: „Nem nagyon gondolkoztunk még Ilyesmin” — Csak a sok pénz megy el rá, nem beszélve arról, hogy milyen fárasztó az ilyesmi. Felesleges gond. Pedig arra nincs szükség, lesz akkor úgyis elég — magyarázza Rózsa. — „Jól álljon-e” a fiatalember? Arra gondolok, számít-e, hogy mit tudnak adni a szülei? Hevesy Kálmán elnök kilenc órakor megnyitotta a tárgyalást, majd a 36 esküdt közül kisorsolok 12 rendes és 3 póttagot. A vádlottakon erősen meglátszott, hogy a fogság megviselte őket Mindegyik sokkal idegesebb volt, mint az első tárgyaláson. Az elnök röviden ismertette a per történetét és közölte, hogy a szegedi esküdtbíróságot a Kúria bízta meg az ügy letárgyalásával. Jánosyt hallgatták ki elsőnek. Kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, de tagadta, hogy előre megfontolt szándékkal követte el tettét. Elmondta élettörténetét, miközben sírva emlékezett meg Mariskával való nagy szerelméről. Beszélt a féltékenységéről és keservesen elpanaszolta, hogy a szerelem és a pénztelenség vitte őt, a „tisztes úricsalád” sarját a züllés útjára. A második nap nagy részét is Jánosy kihallgatása foglalta le. Az egzatált ember lassan, vontatva adta elő a történteket. Felolvasták két egymástól eltérő vallomását. Feldúlt letkiállapotával magyarázta a két vallomás közti eltérést. Szápár József ügyész ezután bejelentette, hogy a Haverda Mariskát gyilkosságra való fel- bujtással vádolja. Haverda Mariska kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Az ügyész rábeszélt, valljam be, hogy viszonyom volt Vojthá- val, és akkor más irányba tereli a vizsgálatot. Beleestem a csapdába, és ennek következménye volt a szekrényjelenet, illetve Já nosy beismerő vallomása. A vizsgálóbíró előtt tényleg azt mondtam, hogy Jánosy jelentést tett nekem a gyilkosság végrehajtásáról, de ez nem is csoda, hiszen két hónapig éjjel-nappal faggattak, és nem is tudom, mit csikartak ki belőlem. Ezután megkérdezték Jánosyt, hogy mit szól Haverda Mariska vallomásához. — Neki jobban lehet hinni, mint nekem. Mariskának igaza van — felelt Jáposy. Vojtha semmiről sem akart tudni. Jánosy terhelő vallomását bosszú «művének minősítette. Napokon keresztül folyt a mentő és terhelő tanuk kihallgatása, minden különösebb izgalom nélkül t Az orvosszakértők véleményét hallgatták meg utoljára. A szakértői vélemény szerint Jánosy erősen korlátolt, Haverda Mariska beszámítható, csak erkölcsi szempontból kifogásolható, Vojtha is beszámítható. A tárgyalás utolsó napján, amikor a védőbeszédek követkéz tek, olyan tömeg gyűlt összeg hogy a rendőrök alig tudták fenntartani a rendet. A nagyhatású védőbeszédek még az esküdteket is megríkatták. A vádlottak rendkívül izgatottan várták az ítélet kihirdetését. Jánosy pillanatnyi elmezavarában előző nap felugrott cellájában az ablakpárkányra, hogy levesse magát az emeletről. Tervét észrevették és megakadályozták. Haverda Mariska olyan rosz- szul érezte magát, hogy orvosi segítségre szorult. Az esküdtbíróság hosszas tárgyalás, szenvedélyes viták után meglepő ítéletet hozott. Mind a három vádlottat felmentette. Szápár ügyész semmisségi panasszal élt az ítélet ellen. A felmentő ítélet óriási meglepetést keltett és szenvedélyes tüntetésekre adott okot. A tüntetők egy része éltette az esküdtbíróságot, a többség az igazságszolgáltatás arculcsapását látta az ítéletben, és az ellen tüntetett. Másnap délután Lengyel Zoltán és Bródy Ernő védők társaságában Haverda Mária Budapestre érkezett. A Nyugati pályaudvaron megismétlődött a tüntetés, azzal a különbséggel, hogy mindenki Haverda Mariska ellen tüntetett. — Pfuj! Abcug! — kiáltások és válogatott szitkok röpködtek feléje. Többen leköpték a felmentett szépasszonyt. Haverda Mária csak egy mellékkijáraton tudott nagynehezen kiszabadulni szorult helyzetéből. Jánosyt valósággal ki kellett dobni a fogházból. Nap>okig a fogház körül ácsorgóit és könyör. gött, hogy büntessék meg, mert bűnhődni akar. Később egy nóg- rádmegyei faluba utazott. Vojtha meglátogatta Hódmezővásárhelyen lakó feleségét, utána felesége és Haverda Mariska társaságában előbb Olaszországba, majd Franciaországba utazott. (Folyta tjukf Irma a fejét rázza, Rózsa válaszol hamarabb: — Miért számítana? Az a legfontosabb, hogy megértsük egymást. Mert ha nem úgy van, akkor hiába a ház, meg minden. Ügy jobb az, ha maguk boldogulnak a fiatalok. Oldódik a légkör, szívesebben, felszabadultabban beszélnek a lányok. Valaki közbeszól: „Azért csak számít, ha valakinek kocsija van”. A lányok lehurrogják, vitatkoznak vele, éles a nyelvük. A közbeszóló visszavonul, azzal, hogy ő is csak tréfának szánta az egészet. — Mindenképpen férjhezmen- nének-e? Úgy értem, csak azért hozzámennének-e valakihez, nehogy pártában maradjanak? Kicsit késik a válasz, érezni, erre még nem gondoltak a lányok. Rózsa szánja el magát előbb. Bizonytalan a hangja, mintha attól félne, nem helyes, amit mond: — Hát.;. dolgozunk, és azt hiszem el tudnánk mi egyedül is boldogulni. Ha muszáj... Eddig a lányok véleménye. Hogy a másik „illetékes fél” is szót kapjon, egy fiatalembert is megkérdeztünk, Právics Lászlót. Bevonulás előtt álló fiatalember, szintén a termelőszövetkezetben dolgozik. Öntöző szakmunkás, havonta 35 munkaegységet tud „ösz- szehozni”. Azzal kezdi a választ, hogy még nem időszerű a kérdés, de azért ő már elgondolta magában, hogy kell majd annak lenni; — Én azt mondom, legfontosabb, hogy szeresse a lány a fiút, vagyis , hát, úgy gondolom, egymást. A lány már 18—19 éves korában férjhez mehet. Jó az is, ha dolgozik. Akikor sokkal könnyebben lehet boldogulni. Persze, a legénynek legyen szakmája, addig ne nagyon nősülgessen. Vagyis, úgy gondolom, legyen egy olyan munkahelye, ahol megmarad, ne járjon egyik helyről a másikra, — Stafirung? Legyen meg, az nagyon jó. Hát ha éppen nincs, az sem nagy baj, azért még el lehet venni valakit feleségüL De ha a lány dolgozik, és vett már magának valamit, azzal csak könnyít a dolgon; Legyen a legénynek is pénze, Legalább annyi, amennyi Varga Rózsa: „A fiú csak akkor nősüljön, ha visszajött a katonaságtól”. a lagzihoz kell. Itt a nagy lagzi a divat. Mit. csináljon az ember? Megsértődnek a rokonok, ha nem hívjuk el őket..; * Kell hozzá kommentár? Úgy véljük, nem. A válaszok őszinték, magukért beszélnek. A három fiatalt találomra választottuk: az ő véleményük a többiekét is képviselte; Kónya József
