Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

4 1965. június íf TOLNA mGTEl NEP0J8AG Beu. .......................... .. .... ra . A Simon tornyára utazók ösz- szeszorulnak, megkezdődik a to­lakodás, Mindenki azon igyekszik, hogy minél jobb, kényelmesebb helyet kapjon. Igen dm, de a busz ajtajában álló kalauz a job­ban és csinosabban öltözötteket a kocsi elejébe irányítja, a mun­karuhásokat pedig a busz végé­__, (uu «(art nmeién oeállt k edvező időjárás, kicsalogatja a gyerekeket a. szabadba. A duna- földvári strand mellett a Duna- parti parkban a közeli óvoda ap­róságai játszadoznak. Kis csopor­tokba verődve ők már nem a ho­mokkal és a játékokkal babrál­nak. A felnőttek foglalkozása ér­dekli őket. be. Sokan morognak, elégedetlensé­güket fejezik ki. de a kalauz hajthatatlan és továbbra is ki- ' vételez. Úgy látszik Amerikában a faji megkülönböztetés a „di­vat", nálunk pedig a ruha szerin­ti megkülönböztetés korszaka; kezdődik? Elindul a kocsi és miután min- , denki elhelyezkedett, lassan el­felejtik az utasok az indulás előt­ti „szortírozást”. A Simontornyá- ra utazók nekikészülődnek a hosszú utazásnak, mert ugye több mint három órát a buszon tölte­ni nem valami kényelmes do­log? Igaz a távolság csak 70 kilo­méter, de akkor is. Tizenöt perces út után a busz kerekei által felkavart por kezd beszemtelenkedni a réseken, az újabb tíz perces buszozás után pedig már a hátul ülőket nem lehet felismerni. Ilyen por köze­pette értünk Simontornyára, amelynek megállóhelyén körülbe­lül 35 fehér hajú öreg úr és asz- szony száll ki a GA 25—47-es rendszámú autóbuszból és félre­érthetetlen, nem épnen dicsérő szavakat mormog az Autóköz­lekedési Vállalatra. Néhány évtizeddel ezelőtt az óvónéniknek nagyon ébernek kel­lett lenniük, hogy a kicsinyek nehogy valami kárt tegyenek magukban játszás közben. Most, ahogy titokban figyelem őket, az óvónéni nyugodtan beszélgethet, „beosztottai” olyan játékmódot választanak, amelyek nem veszé­lyesek. Nincs már csendőr-pan- durosdi meg cowboyosdi, hiszen kicsinyeink a mai korban élnek. Egy kis csoport teljesen külön­vonul, ők alkotják a képzeletbeli kórház személyzetét. Marilla, az asszisztensnő, Piri, a nővér, Laci a professzor és Pista, a főorvos. Gondtalanul játszadoznak. Jön a mentő Misi személyében, bete­get hoz. Bekötözik, ápolják, or­vosságot, injekciót kap. A park széléről egyszeresük egy éles hang sivít a játékkórház „dolgozói” felé: — Szülészorvos! Szülészorvos! Azonnal jöjjön, mert itt egy embernek gyomorvérzése van! És a szülészorvos rögtön a hely­színen terem, zsebkendőjével be­köti a gyomorvérzéses „ember” játékközben felhorzsolt térdét. (fertői) Növényvédelem Kéthavonta három ívnyi terjede­lemben megjelenő szakfolyóirat. Fel­adata egyrészt a hazai növényvédel­mi tudományos kutatómunka ered­ményeinek publikálása, másrészt olyan tanulmányok, cikkek közzététe­le, amelyek a növényvédelem gya­korlatában szerzett tapasztalatokat dolgozzák fel, illetve az ott felmerülő problémákat tárgyalják. Érdeklődési köre kiterjed a hazánkban előforduló valamennyi állat, növényi kártevőkre és növénybetegségekre, valamint az ellenük alkalmazható védekezőanya­gokra, eljárásokra. Esetenként helyet ad a folyóirat a tudományos kutatás általános irányával, illetve a növény­orvos! szakképzés kérdéseivel foglal­kozó cikkeknek is. A kisebb közle­mények rovata a gyakorlati munka és a tudományos élet egyes esemé­nyeiről ad tájékoztatást. A külföldi szakkörök érdeklődésének kielégítését szolgálják a közölt tanulmányok orosz és angol nyelvű összefoglalá­sai. Megrendelhető bármelyik posta- hivatalban. Mit ígér a bútoripar ? ötletes bútor- és lakberendezési bemutatókat láthattunk a BNV-n. A szövetkezeti bútoripar -„okos szobája” már most elvitte az egyik pálmát. A kis szögletes, alacsony dohányzóasztalból 20 másodperc alatt ebédlőasztal lesz. Magasabbra húzható s ezen a szinten szétnyitható. A zsúrko­csi is két feladatot tölt be. Rá­rakhatjuk a konyhából szobába szállítandókat — be is fér a kes­keny ajtókon. Odabenn, a két dí­szítőelemnek vélt oldallapot fel­hajtjuk s kész a négy személyes kis tálaló. Figyelemre méltó helyhaszno­sító apróság; a két fotel, — ha nem használják — betolható a szekrényfal beugrójába. A két­személyes fekvőhely a szekrény­be hajtható — eltűnik. Első ízben mutatja be az álla­prjj IrrtiW-rw, rfr>nrsífl«»»óí n+ Fekete-tehér — a Budapesti Kárpitos Ktsz készítménye. A modern szoba-garnitúrában a fekete csíkok a fióknyitásokat takarják. lakő­Az év legszebb terméke elismerést kapta a Jámbor Györgyné tervezte gar­nitúra. Falra erősített szekrénysorának minden alkatrésze tetszés sze­rinti magasságra és távolságra állítható. amíg kinyitni nem akarjuk. Nem csúfítja a bútort a sok kulcslyuk. Rejtett vasalással, újfajta „zsa­nérral” szerelik fél valamennyi berendezést. A konyhabútorról külön kell szólni. Kétségtelen, hogy a leg­magasabb színvonalat az Egyesült ■Államok pavilonjában kiállított, gépesített konyha érte el. A gépi­háztartási technika a lehető leg­szerencsésebben találkozik a be­rendezések kivitelezésével. A ha­zad igények ennél ma még jóval szerényebbek. A magyar konyha­bútorok is praktikusak, korszerű­ek. Jellemző a teljes felület mű- anyiagborítása, kívül-belül. Az egyik szekrénytípusból kiforgat­ható a félkör alakú reggeliző- asztalka. Elsősorban falusi igé­nyeknek tettek eleget, amikor sarok ülőbútort terveztek a kony. haberendezéshez; A nagy helyiségben térelválasztó szekrénysor felezi a szobát. Egyik részében háló-, másikban lakóteret rendeznek be. A „vá­laszfalból” lehajtható az étkező­lap, és helyettesíti az asztalt. Először állítottak ki papírfumér bevonatú bútorokat. Famintája, erezése nyomtatott. A fára ra- I gasztott papírfelületre viszik rá a ! hő- és ütésálló polieszter-lakkot. ! A megoldás előnye: ha valaki egy i vagy több év után gyarapítani akarja garnitúráját, az hajszálra azonos erezésű, színű bútorhoz r jut, míg fánál ez lehetetlen. f Újdonság a mágneses zár. Kul­csok, bonyolult szerkezetek he­lyett beépített mágnes húzza ma- 1 gához az ajtókat, s addig tartja, Az ideálisan felépített konyhaberendezést Kemény Zoltán tervezte. Kívül- belül műanyagborítású, mágneszáras. Sarokpadot is készített hozzá a ki­vitelező, a Faipari Gyártástervező és Szerkesztő Iroda.-----------------------------------------------------------­« ■ A hűtek megszórni A gyilkosság napján történte­ket majdnem Jánosyval egybe­hangzóan adta elő, azzal az elté­réssel, hogy fiával moziban is volt. Jánosy ezt bizonyára azért nem említette, mert ezalatt az utcán sétált. — A házmester szólt, hogy ke­restek a Király ucából. — foly­tatta tovább a szépasszony — mire elmentem Kleinékhoz. Ott tudtam meg. hogy anyámat meg­gyilkolták. A gyilkosság hírére megrohanták ügyvédemet, és két­százezer koronás foglalás érkezett az esetleges örökségre. A nyomozás ezután családi ala­pon igyekezett megfejteni a gyil­kosság rejtélyeit. A legapróbb részletekig kinyomozták Haverda Mária életkörülményeit. Megálla­pították, hogy apja igen szigorú ember volt. s rajongásig szerette egyetlen gyermekét. A feltűnően szép lánynak igen sok kérője volt, de közülük csak Jarmatzky huszárfőhadnagynak, a későbbi főjegyzőnek volt komoly esélye. Egy napon aztán, amikor kide­rült, hogy a fess huszárfőhadnagy el van adósodva, a zsugori öreg Haverda kiadta az útját. A fiatalok továbbra is szeret­ték egymást. Jarmatzky kilépett a hadseregből, megszöktette a szép lányt, s feleségül vette. Mariska száz korona apanázst kapott otthonról, de csak egy ideig. Miközben az apa ezreket költött barátnőjére, egy vidéki orvos leányára, addig lánya, fér­jével együtt, nyomorgött. A nyomor feldúlta a családi békét. Egy napon Jarmatzky fe­leségének hült helyét találta. Az asszony megszökött Mladiviczky táblabíró fiával. Ettől kezdődött Haverda Má­ria új élete, a házasságon kívüli élet. * A temetésen minden szem a szép Mariskára szegeződött. Ügy­védjével együtt jelent meg a te­metőben. Fehér virágokból ké­szült koszorút küldött a ravatal­ra, ezzel a szalaggal: Mariskától. Semmi szomorúságot nem mu­tatott. Alig ért véget a temetési szertartás, máris kocsiba ült kí­sérőjével, és elhajtatott. A végrendelet felbontása után nagy szenzációt keltett a város­ban az a hír, hogy özvegy Ha­verdáné nem tagadta ki leányát az örökségből, sőt vagyonának a felét reá hagyta. — Mariska bizonyára nem pe­reskedik — mondták az emberek — ha tudja, hogy mi van a vég­rendeletben. A temetés után Haverda Ma­riska egy kávéházba ment, s ott ujjongva eldicsekedett, hogy mi­lyen gazdag lett. — Apám temetése után meg­jelent anyámnál apám egyik ba­rátnője és huszonnégyezer koro­náról szóló kötelezvényt mutatott fel. Apámtól kapta. Anyám olyan szívtelen volt, hogy egy fillért sem fizetett, ellenben letépte ma­gáról a gyászruhát és attól kezd­ve piros ruhában járt. Ilyen történetekkel szórokaztat. ta Haverda Mariska a zenés ká­véház publikumát, fél órával any­ja temetése után. Dengel Alajosné, a meggyil­kolt Haverdáné nővére, ezer ko­rona jutalmat ajánlott fel a gyil­kos nyomravezetőjének és ugyan­csak ezer korona jutalmat helye­zett kilátásba Haverda Mariska is. A nyomozás lankadatlan szor­galommal folyt tovább. Jánosy- ról kiderült, hogy kártyás, ré­szeges, züllött ember, állásából is kidobták. Barátai és hitelezői előtt többször hangoztatta, hogy májusra jobb sorsa lesz, mert Mariskával Amerikába megy. Közben László Géza süboticai rendőrkapitány Budapestre ment és vizsgálóbírói végzés alapján házkutatást tartott Jarmatzkyné és Jánosy közös budai lakásán. Elsősorban pisztoly után kutat­tak. Ugyanis megtudták, hogy Jánosy és Vojtha Antal nevű barátja, aki régebben katonatiszt volt, majd különböző állásokban dolgozott, sokszor vitatkozott. ar­ról, hogy a Browning-golyó acél­ból vagy öntöttvasból van-e. Azonkívül többször is célbalövést gyakoroltak. A lakáson nem találtak fegy­vert. A vizsgálatot Vojthára is ki­terjesztették, mert ő is bizalmas viszonyban volt Haverda Maris­kával. A végrendelet egyre gyanúsabb lett a rendőrség előtt. Vajon nem tudott-e annak rendelkezéséről más is, mint az örökhagyó és a négy tanú? Rövidesen kiderült, hogy a meggyilkolt nővére tudott ugyan a végrendelet tartalmáról, de nem árulta el senkinek. Csak a négy tanú jöhetett gyanúba. Az egyik tanú részeges ember hírében ál­lott. Jánosyt Budapestről Suboticá- ra vitték a detektívek, mert több személlyel kellett szembesíteni. A rendőrségi fogdából szerelmes leveleket írt Haverda Máriának, a leveleket egy elbocsátott rab juttatta el a címzettnek. László rendőrkapitány szobá­jában izgalmas szembesítési je­lenetek játszódtak le. Többen szemébe vágták Jáno- synak, hogy a gyilkosság előtti hetekben Suboticán látták. Ko­vács Bertalan mérnök, a Mérték- hitelesítő Hivatal vezetője is ki­jelentette a rendőrségen, hogy Jánosyt többször látta a város­ban. Ezzel szemben Jánosy csö­könyösen azt állította, hogy soha életében még nem volt ott. A szembesítés során nem lehetett pontosan megállapítani, hogy tényleg járt-e Suboticán és ha igen, mi célból? A szembesítés után dr. Klein Mátyást, Haverda Mariska és Ja, nosy védőjét sürgősen magához hivatta a kihallgatást végző rend. őrkapitány. Délután fél hat volt. A rend­őrkapitány felolvasta a Jánosy letartóztatásáról szóló végzést, majd emelt hangon így szólt az ügyvédhez: — Ügyvéd úr, gondoskodjék róla, hogy másik védence a leg­rövidebb idő alatt megjelenjen szobámban, mert máskülönben detektívekkel lennék kénytelen elővezettetni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents