Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-29 / 151. szám
4 TOT.NÁ «TEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. június 29. Műanyagok az építőiparban A föld lakóinaik száma jelenleg 3,3 milliárd körül van. A 2000-ik évre körülbelül 5— 6 milliárdra fog növekedni. A várható szaporulat kétségtelenül laké sp roblémáka t is felvet. A fokozódó lakáshiány gyorsabb építkezésre ösztönzi az építőipart, ahol a műanyagok alkalmazása éppen a nagyobb termelékenység irányába hat. Százados pályafutása alatt a beton az erő és szilárdság fogalmává vált. Hovatovább azonban kiderült, „nem szereti az állandó rezgéseket”, a kavics- szemeket . ösz- szekötő cement nem elég rugalmas és előbb, „Szendvics” ajtók. Jól látható az ajtó szerkezete, a vékony borító lemezek közötti csiga alakú faforgács. megszakad a tartás kapcsolat az anyagban. De baj van a beton kopásállóságával és vegyi hatásokkal szemben] ellenálló-képességével is. Felfedezték, hogy a betonhoz kevert műanyagok mindezt kiküszöbölik. Két megoldás is született a kísérletek folyamán: az egyiknél a teljes cementmennyiséget műanyaggal (poliészter) helyettesítették, a másiknál a cement mellett bizonyos százalékban adagolták a műanyagokat. Annak ellenére, hogy az így nyert anyagok kitűnő szerkezeti tulajdonsága] vitathatatlanok. mégis pillanatnyilag az elterjedés útjában áll az a tény, hogy az alkalmazható műanyag ára nyolc-tízszerese az egyébként Vegyük csak számiba a műanyagok széles körű építőipar] alkalmazási területeit. Felhasználják őket t ala j szilárdításnál, nedvességzáró rétegiként ('Polietilén fólia), önhordó épületelemiként („szendvicslemez” műanyaghab középréteggel), épületöLemként (beton és fém szerkezeti kötéseknél). ragasztó habarcsként (poliészter és epoxigyanta), tetőfedéseknél (méhsejt-„szendvics”, hullámlemez), kupoláknál (poümetil- métákrifátj,' felületi bevonatként (iszili konbevonat), falborító lemezként , (műanyag- réteggel borított farostlemez), ragasztóanyagiként és pa d (óbe von a tkén t. igen olcsó cementének. Éppen ezért padlóburkolatoknál, tartályoknál. vízi építményeknél, stb. a hagyományos beton alapra „műanyagbeton” réteget visznek fel. Ha ilymódon a szilárdságot nem is tudják kellő mértékben fokozni de legalább a felületi behatások ellen jó védelmet nyernek. A PVC-padló ma már a parkett komoly vetélytársa. Olcsóbb gyorsabban lerakható, egyszerűbben gondozható és színekben, mintázatban csaiknem korlátlan lehetőségeket biztosít. A parkett- padlónak csak egy előnye maradt: jobb a hőszigetelése. Mint érdekességet említjük meg azt a műanyag padlóanyagot, amely egyesíti magában a padlót és a szőnyeget. A műanyagpadló-lemezre szintetikus szálakat ragasztanak, olyan sűrűn, hogy puhább járás esik rajtuk, mint a legfinomabb szőnyegen Ezt a padlót persze porszívózni kell, de még sincs sok baj vele, hiszen a szőnyeg alá nem megy a por. A padlóburkolathoz hasonló PVC-anyag a iakásfalon kissé furcsán hat, ám lépcsőháaakiban, előcsarnokokban és vendéglátó- ipari helyiségekben jó szolgálatot tesz, — könnyen tisztítható. A lakások tapétaszerű falburkolására PVC-fóliák, vagy az ismert PVe-műbőrök használhatók tel. A hagyományos fajanszcsempék rövid időn belül teljesen kiszorulnak a lakások vizes helyiségedből. A műanyag (polisztíroi) csempék felragasztása sokkal egyszerűbb, amellett a színválaszték is sokkal szélesebb. A fa, — ismert hátrányos tulajdonsága] miatt — , mindinkább háttérbe kerül az építészetben és helyét a nyílászáró szerkezeteknél is a szintetikus anyagok foglalják éL Nagy igénybevételeknek viszont műanyagok közvetlenül nem felelnek meg, hanem megfelelő módosításra és erősítésre szorulnak. Üvegrosttal erősített poliészterből készülnek azok az ablak- és ajtókeretek, amelyek ára még nem versenyképes az acél-, az edoxáüf könnyűfém- és fa nyílászáró szerkezetekével. Szerkezeti tulajdonságai viszont annál figyelemre méltóbbak. Az épületgépészet területén ugyancsak csatát nyert a műanyag. Gondoljunk csak a mór mindnyájunk álltai ismert PVC- csővezetékekre, fürdőszobai szerelvényekre, stb. A jelenleg folyó kísérletek eredményeként rövidesen meg fognak jelenni a lakásokban a műanyagból készült mosdók, fürdőkádak és WC-csé- szék is. A PVC-ereszcsatornáknak az építőiparban történő elterjedése, valamint a tetőfedések „műanya- gosítása” miatt a bádogszerkezetek szakembereinek ugyancsak ki kell majd bővítendők eddigi szaikismereteáket. Csupán érdekességből nézzünk szét magunk körül és számoljuk meg. hányféle tárgy készül műanyagból? Látni fogjuk, hogy minden iparág termékei között egyre inkább teret hódít a műanyag. BLAHÚ ISTVÁN üveggel erősített poliészterből készült mosdat Kanadai híd, melynek burkolatát epoxigyanta-habarcsból készítették. Japán, húsz évvel a bomba után A Távol-Kelet kirakata Az első szó, amelyet Japánban megtanultam: „shin”, annyit jelent, mint „új”. A mai Japánban minden „shin” akar lenni. Igyekeznek elfelejteni az amerikai bombák által elpusztított, megvert, megalázott, régi Japánt, amely egy ezredév óta először került külföldi hadsereg, megszállása alá. Az isten-császár leszállt a földre. Láthattuk az olimpiai játékokon, Ferenc Jó- zsef-kabátban elvegyülni a nézősereg között. A japánok új városokat építettek a földig lerombolt régiek helyett: Shin-Osakát, Shin-Yolcohamát, Shin-Hirosimát, és Shin-Tokiot, amely 14 millió lakosával ma a világ legnagyobb városa. * A VILÁG LEGSZEBB VONATA Tokio és Osaka között közlekedik a világ legszebb és leggyorsabb vonata, a Shin-Tokaido. A 12 kék és elefántcsont színű kocsiból álló gyorsvonat nem egé- szien három óra alatt teszi meg az 515 km-es távolságot. A próbamenet alkalmával aa új csoda-. vonat óránkint 260 km-es sebességgel száguldott. Az étkezőkocsi bárja fölött óralapot láthatunk, amely azonban nem falióra, sem barométer, hanem sebességmérő. Miközben az éjjel-nappal szolgálatban levő személyzet villanykonyhájában elkészíti a kívánt sülteket, láthatjuk, hogyan ingadozik a vonat sebessége 150 és 200 km között. Hozzá kell tennem, hogy Japánban a luxusvonatok nagyrésze magántulajdonban van, s a különleges expresszvonatok viteldíja az állami vonalakon is három-négyszerese a rendes vasúti költségeknek. Ezek a vonatok elérhetetlenek a japán dolgozók többsége számára, akik rendszerint ócska, rozzant vasúti kocsikban utaznak és több mint 12 óra alatt teszik meg az említett 515 km-es utat. Az új „Tokaido” azonban az új Japán jelképe és büszkesége, s világosan mutatja, hogy az országot, az elmúlt húsz év alatt hatalmába kerítette a gyorsaság és a korszerűség őrülete. Japán lakossága 96 millió fő, mintegy háromnegyed Franciaország területén, amelynek ráadásul csak 20 százaléka lakható, s 2,5 százaléka megművelhető. A japán nép mindenesetre megtanulta, hogy jövőjét nem az imperialista expanzióban, hanem az intenzív fejlődésben kell keresnie. 3,3 NÉGYZETMÉTER: 15 MILLIÓ JEN Tokió szívében a híres Ginzán találhatjuk a föld legdrágább ingatlanjait. 3.3 négyzetméter 15 millió jenbe kerül, tehát egy négyzetméter több mint tízezer dollár. Japán egyik leghatalmasabb vállalatának, a Mitsubishinek üvegből és acélból készült 12 emeletes üzletházán három csillag-alakban elhelyezett rombuszt láthatunk, amelyek az időjárás előrejelzése szerint változtatják színüket. A Mitsubishi-cég villamos készülékeket gyárt, éppúgy, miint a Matsushita, amely a háború után hatalmas kampányt indított a japán háztartások villamosítására, 37 000 alkalmazottal dolgozik és elárasztja a piacot hűtőszekrényeivel, mosógépei, vei, hősugárzóival és kenyérpirítóival, stb. ÓRIÁSI, LAKHATATLAN BAZÁROK Az ezerszínű fényreklámokkal hivalkodó, óriási épületek csak az odavezető külföldit kápráztatják el. A japán nagyvárosok mind reménytelenül egyforma épületekből álló, lakhatatlan bazárok. Tokióban húsz hatalmas üzletház van, amelyeket amerikai módra „Department Store”-nak neveznek. A húsz behemót épület-kolosszust 140 000 apró bolt veszi körül. A mai Japán jelszava: „Eladni, vagy meghalni”. Leültem a Waseda egyetem diákjaival az egyik teaházban a hagyományos csésze „zöld teára”, s abban reménykedtem, hogy elbeszélgethetek velük hazájuk politikai és társadalmi kérdéseiről. De hamarosan kiderült, hogy csak egy a céljuk: mielőbb befejezni tanulmányaikat és belevetni magukat az üzleti életbe. * A tokiói villanyvonatok 8 óra 30 és 8 óra 59 között naponta 300 000 alkalmazottat szállítanak munkahelyük közelébe; percenként tízezret, másodpercenként 170-et. A központi pályaudvarra percenként 60 túlzsúfolt vasúti kocsi érkezik. Másodpercre be kell tartani a menetrendet; a Pályaudvar minden emeletén szép számban állítanak be olyan alkalmazottakat, akiknek nincs más feladatuk, mint betuszkolni a ko. csíkba az utazni szándékozókat, illetve „kihúzni” belőlük azokat, akik miatt nem lehet becsukni az ajtót Sokan utaznak két-három órán át, öt-hat átszállással. Ez összesen napi öt órát jelent, összezsúfolódva a vonatban és a földalattiban. A munka gyakran 12 óra, ajtó és ablak nélküli üzlet- helyiségben. öt vasárnap közül csak három szabad; nincs fizetett szabadság, sőt semmilyen, se télen, se nyáron. Mindössze három nap van az év végén; azután kezdődik elölről minden, ÉJSZAKAI MUNKA Japánban elképzelhetetlen, hogy a boltot bezárják bármilyen munkálatok miatt: az utóbbiakat éjszaka végzik. Borzalmas látvány a japán nagyvárosokban, hogy esténként megérkeznek a „romboló munkások” az átépítésre ítélt épület elé, s lesik, hogy elmenjen az utolsó vásárló. Reggelre már ott az új üzlet a régi helyén, vagy a második emelet az első fölött. Az üzemidő kezdetén szabályszerűen kinyitjáik az üzletet. (Folytatjuk)
