Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
1965. június 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Á statisztikát javítsuk, vagy a tévét nézzük? (Végszó helyett) Ezzel a címmel cikk' jelent “ meg lapunk május 14-i számában. A cikk minden megállapításával nem értett egyet szerkesztőségünk, ezért vitára bocsátotta, kérte az érdekelteket, hogy szóljanak hozzá. Amint várható volt, sokan el is mondták véleményüket a témával kapcsolatban írásban, vagy szóban, s az írásba foglalt véleményeket, gon. dolatokat le is közöltük. A vitaindító cikk fő mondanivalója röviden ez volt: „A televízió rohamosan terjed, állandóan népszerűsödik, s ezt a tényt jobban figyelembe kellene vennünk a jövőben a különféle intézkedéseinknél. Nagyobb mértékben kellene számolni például azzal, hogy az emberek nem szívesen mennek a különféle rendezvényekre, mert otthon a tévé több ismeretet, szórakozást nyújt, így aztán bizonyos szervezések, rendezvények sok esetben csak a jelentés-statisztika javítására jók. Az erőltetett szervezésre fordított költséget inkább olyan célokra kellene fordítani, ami jobban összhangban van a tömeg igényének alakulásával, mert így az jobban szolgálná célkitűzéseinket. Sőt, felmerült még az a gondolat is, hogy a 10—20—30 milliós művelődési otthonok helyett nem lenne-e jobb inkább szerényebb otthonokat építeni, ugyanis félő, hogy ezek a drága pénzen megépülő intézmények nem hasznosulnak megfelelően, hiszen a tévé nagyobb vonzerőt képvisel, mint bármelyik művelődési otthon. Manapság még a falusi emberek közül is mind többen vesznek tévét, olyanok is. akik ugyanakkor nem mentek el sosem a helyi művelődési otthon rendezvényeire. Ebből következik, hogy a tévé mindenképpen eredményesebb propagandistának, ismeretterjesztőnek bizonyul a hagyományos formáknál.” A hozzászólók nemcsak a felmerült gondolatokról mondtak véleményt, hanem azokat továbbszőve újabb elképzelésekkel is előálltak e meglehetősen széles témakört illetően. Mindebből következik, hogy a téma igen sokoldalú megvilágításban került felszínre^ A véleményt nyilvánítók többsége egyetértett Boda Ferencnek aizal a törekvésével, hogy számolni kell a televízió rohamos térhódításával, ezt figyelembe kell Venni a legkülönbözőbb területeken. Az egyik művelődési otthon vezetője például azzal érvelt, hogy náluk a legkörültekintőbb szervezéssel is csak néha tudnak telt házat biztosítani, nem sikerül nagyobb tömeget toborozni még az olyan jellegű előadásokra sem, ami a helyi gazdálkodást, a helyi szövetkezeti tagokat közvetlenül érinti. Ugyanakkor ő is, de mások is hangsúlyozták, hogy a művelődési otthon szerepe nem csökken a tévé térhódításával, hanem növekszik. Azt persze többen megjegyezték, hogy a hagyományos formák helyett új jellegű igények kerülnek előtérbe nem utolsó sorban a tévé térhódítása miatt. A művelődési otthon keretében például legtöbb helyen nagy sikere, közönsége van a klubnak, klubrendezvényeknek. Sokan még a tévéműsort is gyakran-ott nézik, noha otthon is van készülékük. Akadt, aki a televízióban egyenesen veszélyt lát, úgy véli, hogy korunknak ez az eszköze egyben azzal is jár, hogy a társadalmat családokra szabdalja szét, tehát a kollektív szellem elmélyülése, általánossá válása ellen hat. Az embereket otthonülőkké, teszi, aki egyszer készüléket tud venni* azt nézi állandóan, még akkor is, ha az silány műsort sugároz, az ilyen ember észre sem veszi a közösséget. Mindenesetre a sok pozitív és negatív hatás közt ilyen is található, bár ez korántsem olyan tragikus, mint egyesek vélik. Vajon a kollektív érzésnek, szellem, nek, életnek az a fő mutatója, hogy valaki otthon nézi a televíziót szabad idejében, s nem a művelődési otthonba megy? Vajon hány olyan ember van, aki életét, munkáját a közösség ügyének szentelte, de szabad idejében szívesen időzik családi körben mondjuk a tévé mellett? Ha elismernénk, hogy a tévének ez a hatása kerül mindinkább túlsúlyba, akkor feltétlenül felmerülne bizonyos tévé-ellenes intézkedések szükségessége. Márpedig szó sincs erről, a tévé világ- jelenség, hódít, népszerű mindenütt, nálunk is, így a tévével szemben inkább olyan igényekkel kell fellépni — és fel is lépnek az illetékesek — hogyan tudná még jobban szolgálni az emberek szórakoztatása mellett nevelésüket, tájékoztatásukat, vagyis hogyan lehet a művelődési, politikai, ideológiai munkának még hatékonyabb eszköze. Ennek érdekében pedig a kétségtelenül meglevő hibákat kell kijavítani, ami napirenden is van, s a tévé évről évre eredményesebben látja el feladatát. Eelvetődött az a gondolat is, 1 hogy a művelődési otthon egyes helyeken azért nem vonzó, mert nem értenek a szervezéshez, rossz a műsorpolitika. Kétségtelen, ilyen is van, de vajon egyszerűen csak szervezési ügyekről, jó műsorpolitikáról van itt szó? Aligha állíthatnánk ezt. Itt a modernebb eszközök térhódításáról is szó van, s ez az, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Vitathatatlanul igazuk van azoknak, akik azt bizonygatják, hogy a tévé nem helyettesítheti teljes egészében a hagyományos ismeretterjesztési, tájékoztatási formákat. Ez így van, sőt, minden bizonnyal így lesz a jövőben is: csak előnyt szerez egyes területeken, nem helyettesíti, de nem is helyettesítheti a hagyományosakat. Ezért inkább tanácsosabb azon tűnődni, hogyan kell alakítani, módosítani időközönként az arányokat, hogyan hatékonyabb az összhang, hogyan gyümölcsözik legjobban az ilyen célokra fordítandó nem kis . összeg. A vélemény-nyilvánítások kapcsán vitathatatlanná vált az is, hogy noha az emberék sóikat ülnek a tévé mellett otthon, de szívesen hallják egymás véleményét az adott kérdésekről, sőt, szeretnek társaikkal vitatkozni. Mindez igen örvendetes jelenség, s ez a tévé térhódításával nemhogy eltűnne, hanem terebélyesedik. Éppen ezért nagyon figyelemre méltó, hogy amennyire nincs közönségsikere az egyes gyűléseknek, ankétoknak, feltétlenül népszerűek, élénkek azok, amelyek fontos témaköröket ölel. nek fel, s ezt nem elvontan próbálják tárgyalni, hanem konkrétan, a helyi sajátosságok alapján. Ezért volt például nagyon élénk eszmecsere számos gyűlésen a decemberi párthatározattal kapcsolatban, amely népgazdaságunk egyes aránytalanságainak kiküszöbölésével foglalkozott. Viszont, ahol a tájékoztató csak általános szólamokra szorítkozott, nem sok embernek volt véleménye. Mindez nélkülözhetetlen megnyilvánulása szocialista demokratizmusunknak, s egyben mutatja, mely területen van nagyobb létjogosultsága még mindig a televízió korában is a hagyományos gyűlés-, ankétszervezésnek. És, ami ugyancsak ide kapcsolódik: a tévé nem érdektelen, „társadalmon kívüli” egyénekké teszi az embereket, hanem segíti tisztánlátásukat, serkenti vitakészségüket. |J em akart senki sem védő- ' beszédet mondani a televízió mellett a „konkurrensek” rovására, s a technikának eme nagy vívmányát sem próbálta senki sem figyelmen kívül hagyni a vita során, még akkor sem, ha a vélemények közt igen lényegesek voltak az eltérések. A vita inkább ugyanazt a témakört sokoldalú megvilágításban tálalta, s bebizonyosodott, hogy maga a gyakorlat sokkal bonyolultabb annál, ^minthogy el lehetne intézni néhány sablonos kijelentéssel. Beigazolódott az is, hogy minderről beszélni is kell, éppen azért, hogy felszínre jusson a sokféle lehetőség, gondolat, mert csak így alakulhat legmegfelelőbben a mindennapi gyakorlat is. Sőt, az egész vitán érződött — kimondva, kimondatlanul —, hogy itt nem egyszerűen tévé —, vagy_ realitást nélkülöző jelentésekről, statisztikákról van szó. Az egész témakör része annak a nagy komplexumnak, ami egész művelődésügyünket foglalja magában, s amihez az iránytűt a párt művelődéspolitikai irányelvei, valamint az ideológiai offen- zíva meghirdetése jelentik. Arról van tehát szó, hogy e lényegében részterület — a vitában szereplő ismeretterjesztő intézmények — hogyan segíthetnék eredményesebben népünk marxista nevelését, tudatának átformálását, továbbmenve, az új típusú, szocialista ember kinevelését. Ehhez pedig vitatkozni kell, keresni a lehetőségeket, elmondani, feltárni a véleményt, mint ahogyan a vita során is történt. Az egész komplexum bonyo. lult, szövevényes, és sok minden nincs még tisztázva, s nem is megyei keretek közt kell tisztázni. Ezért ezúttal nem is szándékozunk lezárni a vitát, még kevésbé törekedtünk arra, hogy minden kérdésben határozott állást foglaljunk, kimondjuk a végszót. A vitatott részt, s az azzal kapcsolatos nagy egészet illetően másutt is sok szó esik éppen azért, hogy egységesebbé, reálisabbá váljon az ilyen jellegű szemlélet és hatékonyabbá a gyakorlat. A megyei pártbizottság például foglalkozik egy ankét összehívásának gondolatával, amelyen minden bizonnyal még sokoldalúbban kerül felszínre e téma, s amely alapján konkrétabban meghatározhatók majd a tennivalók. A végszó kimondása és valamiféle séma-tanácsok felsorolása helyett azért most inkább arra van szükség, hogy a maga területén mindenki keresse a jobbat, a pozitív és negatív tényezők őszinte feltárásával, figyelembevételével, s ezzel járuljon hozzá művelődéspolitikánk további javulásához, Az időszakos iszákosság Kaptuk az alábbi sorokat: Szíveskedjék megválaszolni kérésemet; az időszakos iszákosság betegség-e? Talán kisfokú elmebetegség is? Férjem hosszú hónapokig a legrendesebb ember. Nem iszik, s munkáját kifogástalanul végzi. Családjával szemben a legnagyobb szeretettel viseltetik. Egyszerre azonban elkezd inni. Nem válogat a bor, a sör, a pálinka között. Sokszor megissza a denaturált szeszt is. Lehet ezen segíteni? A választ „Szerencsétlen” jeligére kérem. Kedves olvasónk! Leveléből kétséget kizáróan megállapítható, hogy férje időszakos iszákosságban, dyp- somániában szenved. Ez egy periodikusan ismétlődő, ellenállhatatlan vágy, ivási kényszer az alkoholélvezés iránt, amelyet közbeeső, józan, mértékletes életmód vált fel. Jellemző sajátsága, hogy a rohamszerű iszákosság kóros hangulatok alapján fejlődik ki, éspedig rendszerint olyan embereknél, akik máskülönben józan életűek, sőt nem egy közülük rohammentes időben utálja a szeszes italt. Kóroktani szempontból elsősorban az örökölt terheltség jön tekintetbe (Epilepszia, esetleg más idegbetegségek). A betegség néha a 30— 40-es években, gyakran azonban már a serdülés korában kezdődik. A beteget minden kiváltó ok nélkül különös, idegenszerű érzés fogja el; félelem lepi meg, nyugtalan, ingerlékeny. A munkához sem kedve, sem kitartása nincsen. Egye^ seknél öngyilkossági gondolatok fejlődnek, önvádlások lépnek fel. Ijesztő álmok, étvágytalanság, szívdobogás, főfájások, stb. állnak elő. Kínzó vágyat éreznek az alkohol után, amelytől kellemetlen érzelmeik enyhülését várják. Egy dipszomániás beteg 10 órakor ötven pohár, sörebédet fogyasztott el. Déli 12 órakor már a 11. fél liter bort rendelte. Erkölcsileg jól fejlett ember, rohama alatt csakhogy italhoz jusson, lophat, rabolhat, sőt gyilkolhat is! A roham rendesen nagy fáradtsággal és álmossággal végződik. Bárhol, erdőben, árokban lefekszik és igen mélyen, ló—24 óráig is elalszik. Hangulata nyomott, tettét szégyelli, keserű szemrehányást tesz magának, sőt még öngyilkossági gondolatokkal is foglalkozik. Majd az életkedv visszatér és az újabb rohamig, a beteg rendes, józan életet folytat. Az egész roham 2—14 napig tarthat. A rohamot követő normális szak igen különböző. Hetek és évek között ingadozik. Kedves olvasónk! A leírtakból láthatja, hogy az időszakos iszákosság egy igen súlyos ideg- rendszeri megbetegedés, amely feltétlen orvosi gyógykezelést igényel. A köldöksérvről „Kedves Négyszemközt! Lapjukon keresztül szereztem tudomást arról, hogy mennyi, számomra is ismeretlen betegségre adnak felvilágosítást, jó tanácsot. Két gyermek édesanyja vagyok, 27 éves. Valószínű, szülésben kaptam a köldöksérvet. Ezt akkor tudtam meg, amikor egy nőorvos megvizsgált, ö nem mondta, hogy ez milyen súlyos, én sem kérdeztem, mert soha-soha sem fájt. Ma sem azért kérdezem, hogy látatlanban állapítsa meg, hogy tényleg van. Hanem azóta még egyszer férjhez mentem és most gyereket várok. Szülhetek-e gyereket ezek után? Erre kérek tanácsot és választ, „Aggódó” jeligére”. Csecsemőkorban igen gyakori a köldöksérv, amit megfelelő kezeléssel visszafejlesztenek. A legbiztosabb megoldás az operáció, amelyet az első év után szoktak elvégezni. A felnőttek köldöksérve majdnem kizárólag elhájasodott, lógó hasú nők megbetegedése. A köldökből fél- gömbszerűen kiemelkedő, többé- kevésbé széles alapon ülő, igen változatos nagyságú és alakú terimenagyobbodások, amelyek alsó felszínükön, vagy csúcsukon hordják a köldök hegét, az őket fedő bőrön pedig gyakori az eccéma és a fekély. Kezdetben könnyen visszahelyezhe- tők, de hosszabb fennállásuk után ez már legtöbbnyire nem sikerül, aminek oka a sérvkapu szűk voltában, a tömlő rekeszes szerkezetében és a mechanikus és gyulladásos ártalmakra bekövetkező összenövésekben keresendő. A vissza nem helyezhető köldöksérv, különböző hasi panaszokat okoz (görcsök, székrekedés, puffadás, hányinger, stb.) kizáródása pedig heves hasi görcsökkel jár, ami közben a sérv hirtelen megnövekszik és megkeményedik. A felnőttek köldöksérve, minthogy gyors növekedésre és kizáródásra hajlamos — műtéti kezelést igényel! A gyökeres műtét tehát még aránylag kis sérv esetében is lehetőleg korán elvégzendő. Ha pedig a műtétnek akadálya van, úgy sérvkötő helyett inkább haskötőt rendelünk, bizonyos összenövések elkerülése végett, s így megakadályozzuk a sérv növekedését. A gyermekszülés nem jelent életveszélyt ebben az esetben. Járjon el a tanácsadásra, s a szülés feltétlenül kórházban történjék! Az élelmiszerek romlása Kaptuk az alábbi sorokat: Szíveskedjék az élelmiszerek helyes és tartós tárolásáról ismertetőt közölni. Azok romlását hogyan lehet helyesen és gazdaságosan megakadályozni ? Ügy az állati, mint a növényi eredetű élelmiszerek romlásának fizikai, kémiai és mikrobiológiai eredetű oka lehet. Az élelmiszerek romlásánál ezek az okok nem határolhatólc el élesen. Fizikai behatásra például általában nem tisztán csak fizikai elváltozás (fény hatására elszíntelenedés) következik be, hanem a rom- lásos jelenségek többnyire fizikai, kémiai és gyakran ezekhez társuló mikrobiológiai folyamatokból tevődnek össze. Kémiai elváltozásokat okozó anyagok lehetnek némely élelmiszerben (pl. húsban). Az esetek nagyobb részében azonban külső hatásra, fizikai, mikrobiológiai eredetű romlások következtében jelentkeznek a kémiai romlások. Egyes védőanyagok, az állat levágása után bizonyos ideig hatékonyak maradnak. Ha külső körülmények (meleg) hatásukat a kívánt mértéknél jobban fokozzák, a hús a kívánt érés helyett fülledni fog. Fülledéskor a hús az érésnél jelentkező kellemes íz és szag helyett a kéntartalmú aminósavak bomlása következtében bűzössé válik, íze és színe is változik. A tej, hibás ónozású kannában, vagy ha hiányos ónozású tejipari gépek felületén huzamosabban érintkezik vassal, vagy rézzel, a fémionok katalizáló hatására olajos, avas ízűvé válik. Fémionok hatására az élelmiszereknek különösen C-vitamin tartalma csökken erősebb mértékben. Gyakori, hogy helytelen tároláskor, különösen erősen illanó anyagokkal együtt tartva az élelmiszerek idegen ízt, vagy szagot vesznek fel. Fizikai oka a romlásnak mechanikai behatás, kedvezőtlen fény, hő, nedvesség, rádioaktív sugárzás lehet. A fizikai ártalom következtében a testek egy részében az élelmiszerek csak alaki elváltozást szenvednek (zúzódás, száradás, vízfelvétel, elfolyósodás, stb.). A fizikai ártalmak gyakran fiziológiai értékcsökkenést okoznak, sőt a vegyi, vagy baktériumos romlásnak nyitnak kaput. A mechanikai sérülés különösen a növényi eredetű és laza szövetű, nedvdús élelmiszereknél lehet értékcsökkenés, illetőleg romlás oka. Gyümölcs, paradicsom, stb. helytelen csomagolása, szállítás miatt az árut ért traumák annak értékét és eltarthatóságát tetemesen csökkentik. Kenyér, péksüteményféle laza szerkezete megváltozik, ha rossz szállítás, vagy tárolás közben összepréselődik és nemcsak élvezeti értéke, de emészthetősége is erősen csökken. Élelmiszereink egy részére a fény is kedvezőtlen hatású.
