Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
4 föLSTA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. június 26. Üdülés £őidén\fbs:n Dupla, vagy semmi — Szerencsés nyertesek — Á bűvös lista A várt meleg forró perceket hozott a Bonyhádi Cipőgyárban egy fiatalasszonynak. Lengyel Lászlőné december óta üdülési felelős, de a gondjai most ugyancsak megszaporodtak. — Ezer emberünk közül évente hetvenet jutalmazhatunk beutalóval. Az elosztást megnehezíti, hogy július végén az egész gyár termelése két hétig szünetel. — Hány beutalót kaptak erre az időre? — Egyetlen házaspárnak szólót. Kék fedelű füzetet mutat, a beosztott üdülőjegyek listáját. Valóban a kérdéses időpontnak még a közelébe is csak egy-két jegy szól. — Ilyenkor gz is előfordul, hogy a kevés is sok. Mert ki vesz ki fizetés nélküli szabadságot azért, hogy áprilisban Siófokon üdülhessen? Két beutalót a szakszervezetnek kellett megfizetnie, mert nem akadt jelentkezőnk. A helyzet valóban elgondolkoztató: egyik részről a dolgozóknak tíz százaléka sem jut el üdülni, a másik részről „felesleges” jegyek. A dolgozó nem hibáztatható, neki a fő idény egyet jelent évi rendes szabadságával. Ha lemond kétheti keresetéről, ésszerűbben szeretne üdülni. Viszont az elosztó szerv, az SZMT helyzete sem könnyű, honnan vegyen hetven beutalót főiénybe? Lengyelné, mikor idáig jutok töprengésben, kiigazítja a számot. — Hetvenet? Legalább tizet kaptunk volna! Mielőtt a műhelyekbe lemennénk, egy dolog érdekelne. — Megértik az emberek ezeket a nehézségeket? — Saját esetükben még valahogy, de ha a gyerekeikről van szó, sehogyse. Az idén harminc helyre hetvenkét jelentkezőnk volt. — Hogyan „selejteztek”? — Először azt néztük meg, ki üdült az elmúlt években. Utána azt, hogy egy családból hány gyereket küldenének. Ahonnan kettőt is, onnan csak egy mehetett. A szülők tiltakoztak. — Vagy mehet mind a kettő, vagy egyik sem! Mennyit vitatkoztunk, amíg megérttettük, hogy mennyire helytelen ez a „dupla, vagy semmi” elmélet. Hiszen az a gyerek, aki az idén kimaradt, az jövőre még bekerülhet a csoportba. Kár megfosztani egyiket is ettől az élménytől, arról nem is beszélve, hogy a két heti üdülés utazási költséggel együtt is csak nyolcvannégy forintba kerül. — Az elmondottak szerint a gyárban beutalóhoz jutni egyet jelent egy kisebbfajta lottónyereménnyel? — Körülbelül. Ezért tartják, még a jelentkezők is, egy kicsit reménytelennek a vágyukat. Akad, aki meg sem nézi az üzemrészekben és a gyárkapu alatt kifüggesztett „bűvös” listát, amelyikről kiderül, hogy kapott-e beutalót. Persze van türelmetlenebb ember is: ott várakozik az üdülési bizottság tanácskozásakor az ajtó előtt, hogy elsőnek értesüljön a döntésről. Szeretnénk az üdülő felnőttek és gyerekek közül is megismerni egy szerencsés nyertest, ezért találomra kiválasztunk két nevet a listáról. A fiatalasszony éppen délelőtt dolgozik. Lengyelné elkísér a műhelyig, útközben elmondja, hogy ma délelőtt közölték vele a hírt telefonon, mert csodálkoztak, hogy még nem jelentkezik a jegyért: nem is tudott róla. Hohman Jánosné, aki a sarokosztályon dolgozik, csak annyi időre szakítja félbe a munkáját, amíg kezet nyújt. Kreol bőre átszínesedik, amikor megtudja, hogy miért keressük. — Nagyon meglepődtem, nem bíztam, hogy kapok beutalót. Tizenegy éve dolgozom a gyárban, először megyek üdülni. A Balatont soha nem láttam még, most pedig Fonyód-Bélatelepre küldenek. A társaim együtt örülnek velem, az egyik kollégám, aki már járt Bélatelepen, azt is elmondta, hogy gyönyörű hely. A beutaláshoz ragyogó időt kívánunk Hohmannénak, és elbúcsúzunk, mert a következő útunk már a gyárkapun kívül vezet. Simon Lacika az új iskolához közel lakik, egy szép családi házban. A kertje "telisteli rózsákkal. Lacika 11 éves, és a forró napsütést tornanadrágban tűri. Mellkasán még fehér a trikó helye, de arca már barnára sült. Karján kusza vonalak, karcolások. Tenyere itt-ott olajfesték- foltos, vagyis az egész gyerek magán viseli az „alkotó” vakációzás nyomait. Az üdülés szóra ő is megélénkül. Hát még amikor megtudja, hogy az ismeretlen vendég is járt már Parádfürdőn, ahová ő egy hét múlva indul! A kíváncsiságát csak az fékezi: Miért tudjon mindent előre, mikor egyéni terveket is készíthet? — Mit csinálsz majd Párádon? — Naplót vezetek, fára má- szok madárfészekért! — Ejnye, kisfiam! hűti le az édesapa a lelkesedését. Bánatosan mond le az utóbbi programról, de hamar felvidul: — Megnéztem a térképen, messzebb van, mint Budapest! A barátaim is jönnek, az egyik osztálytársam is. Ahogy az eleven, barna szemű gyereket nézem, és melléképzelem a társait, kicsit aggódom a Parádfürdő környékén fészkelő madarak épségéért, ezért megpróbálok más irányt szabni a fantáziájának: — Tudod, hogy kirándulni is mentek majd és láttok vízeséseket? — Aggtelekre is elmegyünk? Sajnos, erre már nem emlékszem. ígérni nem merem, nehogy csalódást okozzak, de megvigasztalom, hogy az ebéd igazán kitűnő. Ha késnek vele, kiabálni is lehet az udvaron. László ezzel elégedettnek látszik, csak a napok múlásával nem. Édesapja búcsúzás közben elmondja, hogy napjában háromszor is megkérdi: — Biztos, hogy elmegyek? Mikor indulunk már? — Moldován J. — Egy csokor csodagyerek Két kis polihisztor — Korai tehetségek régen és most „Nem azért mert az én gyerekem, de mondhatom neked, ez a kis lurkó egy kész csoda”. — Gyakran hallunk így és hasonlóképpen vélekedni büszke szülőket, amint arról számolnak be, hogy Pistike, vagy Ágika milyen újabb tanújelét adta kivételes képességednek. Persze az effajta dicsekvéseket megiehetőisen elkoptatta a társalgási szóhasználat és a legtöbb esetben nincs is szó esodagyerekrőL Pedig voltak és vannak ilyenek, amire a história is (sorol fel számos példát. A „csodagyerekek” problémájával nem egy pedagógus, orvos és történetkutató foglalkozott, hiszen önmagukban érdekességük is megérdemelte ezt a figyelmet. Szekszárd büszkén emlékszik vissza Liszt Ferenc városban tartózkodására, hadd kezdjük hát a példák felsorolását vele. A megyeszékhelyen a már felnőtt Liszt Ferenc élt rövid ideig, de még akkortájt is gyakran emlegették csodagyerek múltját. Életrajzírói bőségesen feldolgozták ezt az időszakot, mi csak annyit említünk meg, hogy a későbbi nagy zeneszerző 11 éves korában csodált zongoraművész, aki Európa jó- néhány nagy színpadán aratott esténként forró sikert és ébresztett ámulatot. Maradjunk mindjárt a zened tehetségeknél, azaz „csodagyerekeknél” mert manapság is róluk hallunk legtöbbet. Haydn 8 éves korában kiváló zenésznek számított és 11 éves korában már operát írt. Mozart 6 esztendős karában adja első nyilvános hangversenyét, és ugyancsak 11 évesen egyúttal komponista is. Három évvel később egyszeri hallásra lékot- tázza a Sixtusi kápolnában féltve őrzött Alegri partitúrát, a Mi- serere-t. Mendelssohn ugyancsak 11 éves korában ír először zeneművet és még sokáig lehetne folytatni a felsorolást. Annyi bizonyos, hogy mi magyarok is meglehetősen „jól állunk” korán kibontakozó zenei tehetségek dolgában. Sokan emlékeznek Rubinstein Ernára, Cserfalvi Elizre, Nagy Jancsira, Vecsei Ferencre 24 A hurok megszórni Mertens a 71-es számú épületre mutatott. — Ez volt az a ház? — Lehetséges, de nem vagyok biztos — válaszolta a leány bizonytalanul. Végül sírva arra kérte a detek- tí veket, hogy hagyják magára. Még egyszer át akarja gondolni a történteket, s másnap újra rendelkezésükre áll. Mertens és Faber távozása után a leány egyedül visszament a 71-es számú házhoz. Egy ideig vizsgálódva nézte a keskeny ház magas homlokzatát, a bejáratot, megpróbálta felidézni magában két nap előtti élményét, s mindinkább megérlelődött benne _ a meggyőződés, hogy jó helyen jár. Benyitott a kapun, s lassan felment a lépcsőn, s a _ lépcsőházban Erna Vogellal találkozott. — Keres valakit? Maria Butlies elmondta a bizalmat keltő idős asszonynak, hogy mi járatban van. s mi történt vele a manzardlakásban. Hirtelen elhallgatott. Egy vödörrel a kezében Peter Kürten jött le a lépcsőn. Rögtön felismerte a leányt, aki kétszer kiszabadult karmaiból. Elhaladt előttük a lépcsőházban, ä elfordította a fejét, leányt, aki kétszeregNj,óh — Ő volt az? — kérdezte Erna Vogel súgva. — Nem láttam az arcát, de azt hiszem ő volt. Hogy hívják? — Kürten. Peter Kürten. A Leány olyan izgatott volt, hogy attól tartott, ezt az egyszerű nevet sem képes megjegyezni. Ezért Erna Vogel behívta a lakásába, hogy leírja a nevet, s egyben elmagyarázta a leánynak, hogyan juthat el a leggyorsabban a rendőrségre. Közben Kürten felosont a lakásába. Attól a pillanattól kezdve, hogy a lépcsőházban meglátta és felismerte Maria Butliest, tisztában volt azzal, hogy a rendőrség a nyomában van. Becsomagolt néhány holmit, nem mulasztotta el magához venni takarékkönyvét, s kiro- hant a házból. Eszébe jutott a felesége. Feltétlenül beszélni kell vele, mielőtt eltűnik, nehogy az asz- szony bejelentse eltűnését a rend. őrségen. Elment a cukrászdához, ahol a felesége dolgozott, s kihívatta az utcára. Izgatott viselkedéséből Kürtenné rögtön látta, hogy valami baj történt. — Valami buta ügybe keveredtem egy leánnyal — mondta Kürten. — Lehetséges, hogy a rendőrség keresni fog... egy időre el kell tűnnöm a városból, Parázs vita keletkezett a házastársak között, úgy hogy többen is megálltak az utcán. Kürten jobbnak látta megszakítani a vitát. Este nem tért haza. Másnap reggel Faber és Mertens keresték a lakásán. — Peter Kürtent keressük. — Nincs itthon. Egész éjjel nem jött haza. A két detektív az asszony felvilágosítása nélkül elhagyta a házat. Újra súlyos hibát követtek el: őrizetlenül hagyták Kürten ék lakását. Röviddel később büntetlenül és bántatlanul hazaérkezett Kürten. Csak néhány percig maradt otthon. Inget váltott, s közben megtudta a feleségétől, hogy már kereste a rendőrség. — Mit követtél el? Miért vannak a nyomodban? — Most nincs időm. Mennem kell. Holnap délelőtt tízkor találkozunk a városi parkban, a zenepavilon közelében. Ott is az volt az asszony első kérdése: — Miért Keres a rendőrség? Mit követtél el? — Mindazt ami az utóbbi időben Düsseldorfban történt. — A gyilkosságokat? — kérdezte Auguste Kürten szörnyűl- ködve, s kezébe temette arcát. — Igen: — A gyermekeket is?.. 5 — Igen. Az asszony torkán akadt a szó. — Segítened kell Gustl — kérlelte a szörnyeteg. — Nem. Csak egyetlen kiút van: végezz magaddal. Hunyd be örökre a szemed, tűnj el mindörökre. .. Azt hiszem, én sem élhetem túl... — Jól van, eltűnők, de csak Düsseldorfból..: — Ha már egyszer látni akarsz, holnap délután háromkor találkozhatsz velem a Szent Rókus templomnál — kiáltotta vissza néhány lépésnyi távolságból. Auguste Kürten hazatámoly- gott azzal az elhatározással, hogy rögtön értesíti a rendőrséget. Nem kellett a rendőrségre mennie. Faber már várt rá a ház kapujában. — Látom, hogy találkozott a férjével, s az mindent elmondott. Auguste Kürten bólintott. — Hajlandó segíteni a rendőrségnek? Az asszony csak egy pillanatig habozott, azután újra bólintott. — Hol rejtőzködik a férje? — Nem tudom..., de holnap délután három órakor a Rókus- templomnál lesz. Azt mondta, ott még egyszer láthatom... (Folytatjuk) — valamennyien a hegedű kis virtuózai voltak — és Nyíregyházi Ervinre, aki zongorajátékával lopta be magát a kétszerte, vagy éppen többszőrbe idősebb hallgatóBág szívébe. Perényi Miklós csedlójátéka pár évvel ezelőtt volt szenzáció, vagy például egy friss hír: A napokban nagy sikerrel szerepeltek az angliai Alde- burgh-ban a zened fesztiválon a Jenei ikrek. Koruk mindössze 13 év. A matematikai csodagyerekeket percekig lehetne sorolni, de csak a pécsi születésű Franki Móricot említjük meg, aki az 1870-es évek elején Szekszárdon is megfordult, valósággal mutatványként. Négy és féléves korában hat-hét jegyű feladatokat oldott meg pillanatok alatt és a kis szá- modóművésszel hamarosan megismerkedett az egész ország, nemsokára pedig Bécs közönsége. Sajnos életútja szomorú folytató - sú volt, idegbeteg lett és el züllött és a számolásban sem fejlődött tovább. A művészetek történetében nem egy példa akad a korán jelentkező tehetségekre. Raffaelo Santi 9 éves amikor felfigyelnek tehetségére és Michelangelo is hasonló korú volt amikor első ta- nújedét adta rajzkészségének. Ajtósi Dührer 13 évesen festi azt az önarcképét,' amelyet ma is- a bécsi Albertinában őríznek, van Dyck pedig mindössze 10 esztendős, amikor a Szt. Lukácis fesitő- akadémia tagja. Tasso 3 évesen kerül iskolába, 7 évesen gimnazista és a tizenkettőt sem tölti be, amikor ismeri az összes jelentős görög és latin auktorokat. 19 -éve- isen írja élete fő művét a Megszabadított Jeruzsálem-et. A történelem két legérdekesebb csodagyereke kétségkívül a lübe- cki Christian Heinrich Heineken és a skóciai James Crichton. A régi idők túlzásainak kellene tartani néhány róluk szóló feljegyzést, ha a különböző történetírók munkád nem vágnának teljesen egybe minden ponton. Könyvtárnyi könyvet írtak a kis Heineken-ről, aki egy esatendőis korában nemcsak beszélni tudott folyékonyan, hanem a Biblia egy részét — Mózes 5. könyvét — kívülről megtanulta nevelőjétől. Négy évesen latin és gót betűkkel egyaránt folyékonyan olvasott, inni azonban nem tudott, kezei olyan gyengék voltak, hiszen csaknem kizárólagos-tápláléka a tej volt. Ismert és idézett 1500 latin mondást, amikor Koppenhágában bemutatták IV. Frigyes dán királynak. ahol földrajzi és történelmi tudásával is ámulatba ejtette az udvart. A szellemileg megerőltetett szervezet, azonban korán felmondta a szolgálatot és még öt esztendős sem volt, amikor meghalt. A XVI. század skóciai csodagyerekéről James Crichton-ról feljegyezték, hogy 15 évesen Párizsban minden kollégium kapujára felhívást szegezett ki, hogv mindenfajta kérdésre hajlandó 12 nyelven válaszolni. 48 tagú egyetemi tanárokból álló bizottság előtt zajlott le a páratlan diákgyűlés — ahol ha nem is 12 nyel- ven — de legalább is angolul, franciául, oroszul, németül, örményül. és arabul válaszolt megközelítő pontossággal a feltett kérdésekre. A valóban csodálatosnak tűnő esetekre különleges agyberendezkedéssel adnak választ a ku+atók. A mai gyermek „fenomének” leginkább a zene és sport területén tűnnek fel, elég ha csak a műkorcsolya-bajnokságokra emlékezünk vissza, vagy azokra a világcsúcsokra, amelyeket japán, ausztrál és amerikai gyerekek állítottak fel úszásban. V. M.
