Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-22 / 145. szám

4 TOLNA MEGVET NEPOJSAG 1965. június 22. A Csörgetőtői a Csörgetóig Ma már nehéz lenne kideríte­ni, hogy a szekszárdiak kedvelt kirándulóhelyét, a Csörge-tavat kilencven-száz évvel ezelőtt miért nevezték Csörge-tönek? Az egy­korú újságcikkek következetesen ,<a Csörge tövéről”, sőt „Csörge- tű”-ről írnak. A hely azonban azonos. a mai Csörgeiéről van szó. A nádas, zsombékos szegé­lyű tó már három emberöltővel ezelőtt is látott szórványos für- dőzöket, amikor 1883-ban egy vállalkozó szellemű mérnök meg­látta benne az üzleti lehetőséget és húsz esztendőre bérbe vette a tulajdonos uradalomtól. Etl Jó­zsef mérnök fürdőtelepet létesí­tett a tó partján. Mindenesetre nem kis erőfeszí­tés és sok akadály leküzdése árán. A környéken látástól-vakulásig dolgozó cselédembereket, az ura­dalmi pásztorokat valószínűleg ingerelhette a fürdőző úri nép látványa. Minden elkövethetőt megtettek a víz szennyezésére, a pihenők háborítására. Amikor Etl a sekélyebb részen körülárkőltat- ta a tárcát, az árkot egyetlen éj­szaka több helyen is betemették, jószágot hajtottak a vízbe, a rend­csinálással próbálkozó Stankovics József úszómestert pedig alapo­san megverték. A városnak szigo­rú rendszabályokat kellett hoznia a zavartalan fürdőzés biztosítása érdekében. A nyolcvan évvel ezelőtti fürdő komoly létesítmény lehetett. Az ünnepélyes megnyitási hirdet­mény szerint a vendégek rendel­kezésére állt egy orvos, egy úszó­mester, pénztáros, tyúkszemvágó, három ruhatáros és egy ruhatá­rosnő. Az idénybérlet hat forint volt, a kétszemélyes családi bér­let kilenc forint, az úszástanulás bérlettel együtt nyolc forint. 4 kabinokért huszonöt krajcárt kel­lett fizetni. Az alapos Etl Bátory Elek szekszárdi gyógyszerésszel vegyelemeztette a vizet. Eszerint a Csörge vízének fajsúlya 1,00328. Tartalmaz magnéziumot, kalciu­mot, nátriumot, káliumot, man­gánt, kevés jódat és vasat. A jobb fürdővizek sorába tartozik. A víz­parton lévő hangulatos vendéglő­ben Pernicz József szolgált ál­landó meleg étellel, hűsítő itallal és fajborokkal. Az úszómester alkalmazása el­lenére áldozatot is szedett a tó. 1885. július 9-én a húszéves Mé­száros Gábor fulladt bele. A város akkor még jóval ki­sebb volt a mainál és így távo­labb is feküdt. Czéh János. Mo- zolán Antal és Gyimóti István fuvarosok vállalták a közlekedés megszervezését. Egy oda-vissza út húsz krajcárba került. A mai Csörge-tói és a régi csörgetűi közlekedés között mindenesetre lényegbevágó különbség, hogy a lóffgcrtú társaskocsik fürdőidény­ben minden nap reggel öttől este tizenegyig közlekedtek. Méghozzá félóránként. (ordas) Bolgár szílvaszedő gép Szófia: A mezőgazdaság gépesítésével foglalkozó kutatóintézet két munkatársa, M. Gerganszki és I. Cocov ventillátor segítségé­vel működő szilvaszedő gépet készítettek. A gép csaknem tizenöt­ször termelékenyebb, mint a kézi munkaerő: egy óra alatt 31 szilvafáról szedi le a gyümölcsöt. Képünkön: az intézet munkatár. sai a szilvaszedő géppel. (MTI Külföldi Képszolgálat) „f/ő" műanyag: a bioplaszt Századunkat a műanyagok év­századának is nevezik teljes jog­gal, hiszen se szeri, se száma azoknak az eszközöknek, amelye­ket műanyagból készítenek. Az „élő” műanyagnak azonban ter­mészetesen semmi kapcsolata nincs az igazi műanyagokkal, sőt éppen azért használjuk az „élő” jelzőt, hogy szembeállítsuk a „holt” műanyagokkal. Nagyon jelentős biokémiai „újítás”-ról van itt szó. A gyógyászatban már régóta problémát jelentett, hogy a szer­vezet tönkrement, vagy elhasz­nált részeit a testtől idegen anya­gokkal pótolják. A csonkolt lá­bak pótlására például fából, vagy vasból készült művégtagokat al­kalmaztak. Legújabban az igazi műanyagokat is bevonták az or­vostudomány fegyvertárába. De kiderült, hogy bármilyen idegen anyagot használjanak is fel a szervezetbe való beültetésre, hosz. szabb-rövidebb idő után valami­lyen problémát okoznak, mivel a szervezet nem szívesen tűri meg őket. Tehát olyan anyagra volna szükség, amely a testből Származik, elősegíti a szövetek regenerálódását, új sejtek, illetve szövetek kialakulását, majd fel­adatát betöltve, bizonyos idő után „eltűnik”, felszívódik; Kiderült, hogy van ilyen anyag, az állati és emberi szervezet kí­nálja, csak meg kellett találni az alkalmazás módját A vér az, amely tartalmaz ilyen anyago­kat! A véralvadás tanulmányo­zása. az ebben szereplő anyagok megismerése adta meg a lehető­séget a biológiai műanyag kidol­gozásához. Hosszú, kitartó laboratóriumi munka eredményeként sikerült tisztán előállítani a véralvadás­ban nagy szerepet betöltő, ún. fibrint. Először, mint lyukacsos úUüfmányú —fibrinszivacso t alkal­maztak, főként vérzéscsillapítás­ra, különösen az áWailáTXJS és agysebészetben. Később frbrinko- csonyát készítettek belőle, ame­lyet szűrőpapírra szétterítve, majd préselve, mint lemezt al­kalmazták sebek borítására, vagy az idegsebészetben az agyhártya pótlására. A következő lépésként Eibrinport készítettek belőle, amely jól segítette a véle kitöl­tött sebüregek gyógyulását. Az új anyag iránti érdeklődés különösen nagy volt az orthopéd- sebészek részéről. Mindezideig megoldatlan probléma volt ugyanis az ízületi bántalmak mi­att tönkrement ízületek újrakép- zése, amely az ízületében merev végtag mozgási képességének a visszaadását jelenti. A korábbi — erre a célra hasmáit — fém­kupakok nem váltották be a 20 X hurok megszórni Hirtelen kiáltozást hallott az egyik sörözősátor felől. Odasie­tett s azt látta, hogy a söröző vendégek egy sebesült ember fölé hajolnak. Melléből valósággal pa­takzott a vér. Heinrich Komblum a düssel­dorfi rém harmadik aznap esti áldozata, szaggatott szavakkal el­mondta, hogy a tér mögött, aho­vá már nem hatolt el a körhin­ták, mutatványos bódék és sö­rözősátrak lámpáinak a fénye, összeütközött egy szembefutó em­berrel. Az összeütközés pillanatá­ban heves fájdalmat érzett a mellében. Odakapott, s a keze csupa vér lett. Az ismeretlen mellbe szúrta. Kezét sebére tartva sikerült a sörözősé torig elvánszorognia. Komblum életben maradt, Éle­tét annak köszönhette, hogy a gyilkos fegyver megcsúszott a nadrágtartóján. Egyébként a szú­rás pontosan a szívét érte volna. Bruno Platz visszament a por­tásházhoz. Addigra már csaknem százan gyűltek ott össze. A men­tők is megérkeztek, s elvitték a haldokló Olga Mantelt. A fiatal portás utat tört ma­gának a kíváncsiak között. Hir­telen egy sötétkék munkaruhás férfit pillantott meg. Megállt és alaposan szemügyre vette. Az volt az érzése, hogy ennek az arcnak a körvonalait látta, ami­kor a segélykiáltásokra kirohant a portásfülkéből. — Kicsoda maga? — szólt rá. — Mi köze hozzá? Ugyanolyan ioggal én is megkérdezhetném, kicsoda maga — válaszolta a gya­núsított nyugodtan, az izgalom legcsekélyebb jele nélkül. — Én vagyok a portás. Azt hi­szem. az imént már láttam itt. — Engem? Itt? Egészen bizto­san téved. Ebben a pillanatban jöttem ide a körhintáktól velük együtt — mutatott a mellette ál­lókra. — Itt marad, amíg megérkezik a rendőrség. — Ha éppen akarja, itt marad­hatok — válaszolta a kékzubbo- nyos olyan nyugodtan, hogy tel­jesen megingatta meggyőződésé­ben a portást, s az többé nem ügyelt rá. S még mielőtt a gyilkossági nyomozócsoport tagjai a helyszín­re érkeztek, Kürten Peter nyu­godtan elindult hazafelé. (Folytatjuk) t Vérből készült különböző formadarabok. hozzá fűzött reményeket. Uj fel­adatot vetett fel tehát az élet a fibrinpor előállítójának. Geren­dás Mihály Kossuth-díjas kuta­tónknak, mégpedig az anyag olyan átalakítását, melyből szi­lárd, megmunkálható „idomdara­bok” képezhetők. A fibrinporból, megfelelő eljárással azután olyan anyag készült, amely a minden­napi értelemben vett műanyag­tárgy készítési módszereivel — sajtolással, préseléssel — meg- munkálhatóv.á vált. Az így nyert formadarab azután vegyi eljárá­sok után elnyerte szükséges ke­ménységét, rugalmasságát, sőt arra is lehetőség nyílt, hogy a felszívódás idejét a szükséglet­nek megfelelően előre szabályoz­zák. Ez tehát az újtípusú műanyag, a bioplaszt, amely élő testből származik, és amelynek az anya­ga — mivel fehérje — felbomlik és újra beépül az élő szervezet­be, tehát mintegy új életre ébred „tetszhalott” állapotából. A bioplasztból azóta nemcsak az említett ízületi kupakok ké­szültek, hanem sok más idom formadarab, különféle méretű lemez, tömb, léc, cső, film, de akár csavar, vagy szeg is. A tömbből, lemezből a szokásos mechanikai megmunkálással (fű­részelés, esztergályozás, fúrás, re­szelés), de esetleg egy késsel is, bármilyen forma kialakítható. Természetes, hogy a beültetésre váró bioplasztdarabot a műtét előtt éppúgy alá lehet vetni a szükséges sterilizálásnak, mint bármely más sebészeti anyagot; A tudományos folyóiratokban igen sok közlemény foglalkozik a bioplaszt sikeres gyógyászati felhasználásával. Az eddigi ered­mények valószínűsítik, hogy az orvostudománynak még számos más területén is használható esz­köze lesz. sőt az erre vonatkozó kísérletek már folyamatban is vannak. Horti József

Next

/
Thumbnails
Contents