Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

4 ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. Június 2ö. Egy remekbe készült kancsó A Salgótarjáni Öblösüveggyár világszerte híres termékeiről. A gyár ifjúsági üzemében készülnek a legszebb expói táruk. Fény — méterszámra Az újfajta fényforrás „Tape— Lite” magyarul „fényszalag”. Az elektroluminescencia elvére épül, mely szerint ha foszfort két veze­tő elektromos terébe helyezünk, fény jön létre; A foszforréteget alumíniumfó­liára viszik fel és az elektromos vezetővel együtt átlátszó mű­anyag védőrétegbe ágyazzák; A szalag legkisebb vastagsága egy milliméter legnagyobb szélessége 30 centiméter, hossza pedig akár 30—40 méter lehet. Élettartama 3500 üzemóra körül van. Fény­erőssége ekkor a felére csökken. A szalagok semmi hőt nem fej­lesztenek; A fényszalagot egyelőre rek­lám-, dekorációs és közlekedési célokra használják, de — szak­emberek véleménye szerint — rö­videsen a hagyományos fényfor­rások versenytársa lehet. A DDT és a rovarok „önvédelme" A háború utáni években a DDT kontakunéreg bevezetésével úgy látszott, hogy a tömeges rovart-- tás problémáját megoldották; A DDT alkalmazása után azonban ismét feltűntek a legyek, szúnyo­gok, poloskák stb, a bepermete­zett helyeken. Mi történt tulajdonképpen? Wiesman német rovarkutató ada­tai arra mutatnak, hogy bizonyos rovaroknál ellonáilókcpesség mu­tatkozik a DDT-vel szemben, s a mérget ártalmatlan vegyületíé alakítják át szervezetükben. Ami­kor megkezdődött a DDT-vel tör­ténő tömeges rovarirtás, a szelek­ció során elpusztultak az ellenál­lásra képtelen fajok. Csak a nagy ellenálló képességű egyedek ma­radtak életben és több nemzedé­ken át ez a tulajdonság még csak erősödött bennük. Éppen ezért a szakemberek azon dolgoznak, hogy milyen új pusztító anyagokkal törjék meg a rovarok „önvédelmi intézkedése- 1 it”. TUDOMÁNY­VÁROSRÉSZ FŰTÉSE ATOMENERGIÁVAL Az Aagesta-i atomerőmű Stock­holmtól délre fekszik, tőle nem messze található Farsta - varos rész, 30 000 lakossal. A 12 000 modem lakás fűtését olajfűtéses-rendszer látta el. Most a fűtést az Aagesta-i erőmű biztosítja, amelynek építé­se hat évig tartott és több mint 12 000 000 angol fontba került. Az állami atomenergiai társa­ság és számos svéd magántársa­ság közös váilalkozásaként jött létre. KÉT ÉS FÉLMILLIÓ ÁPOLÓNŐ Az Egészségügyi Világszervezet kimutatása szerint két és félmil­lió fölött van a világon a szak­képzett ápolónők száma. Euró­pában (a Szovjetunió nélkül) 780 ezer, a Szovjetunióban 600 000, Észak- és Déd-Amerikában 750 ezer, Afrikában, Ázsiában (a Szovjetunió nélkül) és Óceániá­ban 400 000 szakképzett ápolónő működik. TITÁN A REPÜLŐGÉPGYÁRTÁSBAN A korszerű repülőgépek gyártá­sában mind ez ideig az alumínium játszotta a főszerepet. Még az angolok és franciák által kifej­lesztett, hangsebességen felüli 2300 km/óra sebességű „Concor- dia” gép fő alapanyaga is alumí­nium. Ennél nagyobb sebességnél ez a fém mór nem felel még a kö­vetelményeknek. A légsurlódás miatti '350—400 C fokos felületi felhevülés rontja és károsan be­folyásolja a szilárdságot Éppen ezért az újabb, — 3200 krn/óra sebességet elérő — repülőgépeket a drága titánfémből, vagy annak ötvözetéből építik. SZERELÉS CSUPASZ KÉZZEL NAGY FESZÜLTSÉG ALATT Az epoxi-üvegből készült lét­rával könnyű és biztos módszert alakítottak ki a feszültség alatt álló vezetékek szerelésére és ja­vítására. A jól szigetelő létráról-TECHNIKA akár 11 ezer volt feszültségű ve­zeték is javítható csupasz kézzel (akár esőben iß), feltéve, hogy az un. szivárgó áram — melyet időnként mérni kell —, nem ha­ladja túl az 1 müUáampert. VIRÁGZÓ SZÓLÓ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTŐ TERÜLET A bolgár tengerpart, amely egy­re nagyobb nemzetközi üdülő- központtá válik, virágzó szőlő- és gyümölcstermesztő terület lesz. Az elkövetkező tíz évben a ten­gerpart mentén 25 km mélység­ben húzódó szőlőtermelő vidék 7300 hektárról 16 000 hektárra növekszik. 1970-ig csaknem 6000 hektár új gyümölcsöst létesíte­nek. A vidék kiválóan alkalmas a szőlő- és gyümölcstermesztés fej­lesztésére. A tengeri éghajlat, a hosszú meleg ősz, a termékeny talaj magas cukor- és vitamintar­talmú szőlő és gyümölcs termesz­tését teszi lehetővé, viszonylag alacsony önköltiséggal. NAPFÉNYSZÜRŐ ABLAKÜVEG Egy német vállalatnak sikerült az üvegtechnodógiába érdekes új­donsággal előállnia: réteges üveg­lemez, közte vékony műanyag ré­teg. „önámyékoló, napvédő üveg”-ként emlegetjük, s alkal­mazása során a tisaia átlátszó­ságtól az áttetszőség különböző fokozatait képes „önállóan” lét­rehozni, a ráeső napfény intenzi­tásától függően. ÜJ SZENNYVÍZTISZTÍTÓ ELJÁRÁS Harkovban a szakemberek né­hány ipari üzem szennyvizderí- tőjébe Chlorella nevű egysej tű nö­vényt telepítették. A növény rend­kívül gyors szaporodásnak indult, s magába vette a szénsavait, és egyéb káros anyagokat, ugyan­ekkor oxigént termelt. Az ered­mény: rövidesen olyan tiszta vi­zet nyertek melyből halat is si­került tenyészteniök. 19 * S A Swirok megszórni — Istenem, hogy elrepült az idő! Most már haza kell men­nem, mert ha éjfél előtt nem érek haza, alaposan ^ lehordanak és legalább egy hétig nem en­gednek el otthonról. — Qpk egyetlenegy menetre — kérlelte Kürten. — Nem, köszönöm. Késő van. S egyébként is megválogatom a társaságomat. A közelben állók gúnyosan ki­nevették a kikosarazott gavallért. A két lány elsietett, Kürten a nyomukban maradt. A titkosrendőrök közül egyik­nek sem tűnt fel a munkaruhás ember. Ki sejthette volna, hogy a szerény külsejű, őszes hajú férfi az annyira keresett, gyil­kos. Lassan elhalt a hangszórók bömbölő zenéje. Már messze jár­tak a szórakozó parktól. Egy csendes utcában a két lány meg­állt egy ház előtt. Margaret haza­érkezett. — Nagyszerű volt! — áradozott Margaret. — Igen — válaszolta Anna. — Csak az a kár, hogy az egyik bódéban elhagytam a virágokat. — tj-1 i<; ^rt mf" az ün­nepség, majd kapsz másikat. Áz a r' - 'i' ialember egészen belédbolondult... — Ki nem állom a szőkéket. Kürtőn Péter a szomszédos ház kapujában rejtőzködött, olyan kö­zel. hogy tisztán hallotta a két lány minden szavát. Végre elbúcsúztak, s Anna egyedül folytatta útját. Kürten nesztelenül követte. Húsz lénés, már csak tizenöt. Egv lélek sem volt a néptelen utcán. Kürten - zsebébe nyúlt, elő­vette tőrét, öt méter, A leány meghallotta üldözőjé­nek lépéseit, hirtelen hátrafor­dult, s megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. — Segítség! — kiáltott fel ré­mülten. — Segítség! Kürten rávetette magát, torkon- ragadta és mellébe döfte a tőrt A leány kétségbeesetten védekezett. Egy rántással kiszabadította ma­gát és elfúló lélegzettel futásnak eredt. Félelme erősebb volt a seb okozta fájdalomnál. Izmait meg­acélozta a halálfélelem és az a re­mény, hogy házuk kapujához ér, mielőtt üldözője utoléri. Egyszerre értek a kapuhoz. A leánynak már nem volt ideje megragadni a kilincset. Hörögve megfordult, hogy szembenézzen támadójával, szembenézzen a ha­lállal. Abban a pillanatban, mintha csoda történt volna — kinyílt a kapu és egy férfi lépteit ki. — Segítség! Gyilkos! — hörögte utolsó erejét összeszedve. A gyilkos keze még egyszer le­sújtott. Még mielőtt a kapun kilépő férfi felfogta volna, hogy volta­képpen mi is történt, Peter Kür­ten eltűnt a sötétben. Futva elérte az utcasarkot, be­fordult a másik utcába és mintha nii sem történt volna, nyugodt lé­pésekkel folytatta útját. Az egyik utcai lámpa alatt megállt és futólag megvizsgálta ruháját. — Szerencsére nem véreztem be magam — állapította meg. — Azt hiszem nem éli túl... Vérszomja azonban nem csil­lapodott. s amikor a távolból kö­zeledő lénés<*k kopogását hallotta, élénken felfigyelt. ' Egy magános nő közeledett a néptelen utcán. Belső zsebébe rejtette a tőrt, s átment .az utca túlsó oldalára, hogy szembekerüljön kiszemelt áldozatával. — Ilyen késő este egyedül? — szólította meg a magános nőt. Oiga Mantel, a szolgálatából hazatérő kórházi ápolónő meg- gyorsitotta lépéseit. Peter Kürten csatlakozott hoz­zá. — Nem gondolja, hogy ilyen késő éjszaka veszélyes egy nőnek egyedül járni? A nő most már nem ment, hanem futott. — Bizony veszélyes, hiszen bi­zonyára tudja, hogy Düsseldorf­ban egy titokzatos tömeggyilkos garázdálkodik ... Olga Mantel most már úgy fu­tott, ahogy lábai birták, de ül­dözője nem tágított. — ;.. s az a tömeggyilkos ép­pen én vagyok! — hallotta maga mögött. Azzal próbálta megnyugtatni magát, hogy egy részeg alak akadt az útjába. Már alig kapxttt lélegzetet. Egy hosszú kőfal mellett futottak, a Wilhelm Heinrich fémipari üzem kerítése mellett. Mintegy ötven méternyire világosság szűrődött ki egy ablakból. — A portásfülke. Istenem, csak azt érjem el — fohászkodott ma­gában kétségbeesetten. — Segítség! — hasított a csen­des éjszakába immár másodszor, alig néhány száz méternyire az első gyilkos merénylet színhelyé­től. Olga Hantén nem látta a fel­villanó tőrt, de érezte a hátában a szúrást. Már épp>en elérte a pjortásházi­Olga Mantel kőt. Még egyszer kiáltani akart, de vér tódult a szájába. Élette­lenül a földre zuhant. * A rádió egy divatos slágert játszott. Bruno Platz, a fémipari üzem portása halkan dúdolta a szöveget. Nem a portási foglal­kozást választotta életpiályául, hi­szen egyetemet végzett, csak a súlyos gazdasági válság, az álta­lános munkanélküliség kénysze­rítette, hogy elfogadja ezt a mun­kahelyet. A zene véget ért, a bemondó közölte, hogy gazdasági helyzet­kép következik. Bruno Platz elzárta a rádiót. — Magyarázat nélkül is tudom, milyen a gazdasági helyzet — mondta és talán valamit még hozzáfűzött volna, de ebben a pillanatban segély kiáltást hal­lott. Egy szempállantás alatt kinyi­totta az ablakot. Szemtanúja volt, hogy egy férfi leszúr egy nőt. Egy másodpercig sem habozott; Két ugrással az ajtónál termett és kifutott a ház elé. A tettes akkor már menekülőben volt, a portás csak arcának körvonalait látta, csak annyit jegyezhetett meg, hogy sötét ruhát visel. A leszúrt nő fölé hajolt. Olga Mantel kinyitotta a szemét, és újra segítségért kiáltott, abban a hiszemben, hogy támadóját lát- ía. Kiáltására két-három ember került elő. mire Bruno Platz ül­dözőbe vette a menekülő gyilkost. Látta, hogy az utca végén a menekülő gyilkos balra fordul. A Rummelplatz felé vett irányt, ahol még forgott egy-két kör­hinta, és a sátrakban még min­dig volt néhány söröző vendég. Mire a portás odaért, a gyil­kosnak már nyoma veszett. Mielőtt visszaindult portásházi­kójához, Bruno Platz, jobbnak látta betérni a rendőrőrszobára, hogy jelentést tegyen az esetről. Az ott uralkodó izgalomból látta, hogy már tudomást szereztek a gyilkos merényletről. Nem tudta, hogy a rendőröket nem a oortás- házikónál. hanem a röviddel az­előtt történt gyilkosság hozta iz­galomba. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents