Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-15 / 139. szám

t t TOLNA MEGY EU VSLAC PROLETÁRT« ECYESÜLIETE* • NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA, MUNKÁSPÁRT. TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 139. szám. ÁRA: 60 FILLÉR Kedd, 1965. június 15. í Korszerűség és fejlődés 3. o. 1 A vasárnap sportja 6. o. . Beszakadt a szekszárdi . vízgyűjtő csatorna Béla téri szakasza L1 " _J Áz ar eilen Harmadik hónapja ostromolja szadatlanul a megáradt Duna a gátakat. A múlt héten még ar­ról tájékoztatott a sajtó, rádió, televízió, hogy emberemlékezet óta ez a leghosszabb áradás. Ma már bizonyos, hogy nem csak időtartamban dönt rekordot, ha­nem magasságban is, A mohácsi vízmércén már tegnap hat centi­vel haladta meg az 1954-es tető­zést az ár, és hol vagyunk még a mostani tetőzéstől? És a gátak állnak, nem szakad­tak át. Árvíz által elöntött terü­let a Duna mentén, a gátak ha­tárolta folyamon kívül még nincs. Igaz, hogy egyre több a fakadóvíz és nem lebecsülendő az a kár, amit ezek, a töltés alatt, a talajon átszivárgóit vizek okoz­nak, de megnyugtató, hogy a gá­tak állják az ostromot; • Az ország közvéleménye — amikor napról napra, óráról órá­ra figyeli aggódva az árhullám­ról szóló jelentéseket — egyben csodálattal adózik az árvédelem hőseinek. Aggódik ma mindenki, hogy meddig állnak ellen a gá­tak a természet vad elemeinek, meddig lehet tartani a fővédvo­nalakat? És egyáltalán, hogyan lehetett eddig megzabolázni a megáradt Dunát? Azért nem tudott eddig áttörni az ár, mert nemcsak hozzáértő, hanem hivatásuknak élő emberek őrködnek a gátakon. Óráról órára figyelik, hol jelentkezik — csak kis szivárgás formájában is — a mentett oldalon a Duna vize és ha ilyet találnak, azonnal je­leznek és perceken belül ott a se­gítség. Elfojtani, lokalizálni a szivárgást, leterhelni az átázott töltéseket. Ahol pedig komolyabb a veszély, nagyobb erővel fognak a töltések megszilárdításához. Kubikosok és gépkocsivezetők, katonák és mérnökök, gátőrök és technikusok erejük legjobbját ad. ják ezekben a napokban, hogy útját lehessen állni az áradat­nak. És mögöttük áll az egész or­szág. Hatalmas anyagi eszközöket bocsát rendelkezésre a kormány az árvíz által veszélyeztetett te­rületek védelmére. Már eddig is — a Tolna megyei Duna-szaka- szon — az 1956-os árvíz óta több, mint százmillió forintot fordítot­tak a gátak megerősítésére és most is mindenütt ott vannak a védelmi eszközök. Hogy meddig állnak ellen a gátak a víz ostromának? — Ne­héz lenne erre akár így, akár úgy felelni, önáltatás lenne azt kijelenteni, hogy a mostani gát­rendszer minden várható árvíz ellen megvéd. Bekövetkezhetnek meglepetések is, hiszen a töltések belsejét — néhol fél vagy egy egész évszázaddal ezelőtt épültek — nem ismerik mindenütt a’ szakemberek. Az altalaj pedig még kevésbé ismert. A hosszan­tartó erős víznyomás pedig pró­bára teszi a gátakat, az altalajt is. Előfordulhat olyan rejtett hi­ba, amit nem lehet idejében fel­ismerni és elhárítani. Vasárnap­ra virradóan Báta fölött gyors intézkedéssel, az anyagi eszközök és a munkaerő gyors odairányí- tásával sikerült elhárítani egy ilyen átszakadási veszélyt. De mi a biztosítéka annak, hogy másutt is idejében felismerik a kezdődő altalajlazulást? Hiszen csaknem végig a gátak mentén víz- fakadó­víz áll a mentett oldalon is. A Védelem részvevői természe­tesen minden lehetőt elkövetnek a bajok megelőzésére. Fokozódó éberséggel figyelik a vizet, a gá­takat, azok környékét. Azonban szembe kell nézni a rideg való­sággal: Előfordulhat a gátszaka­dás. Fel kell készülni erre az eshetőségre is. Hogy ha mégsem bírják a gátak végig a rájuk ne­hezedő irtózatos nyomást, minél kevesebb legyen a kár. Ne köve­teljen további halálos áldozato­kat az árvíz — mint sajnos, nemrég Vas megyében — és meg lehessen menteni az állami, szö­vetkezeti vagyon és a lakosság értékeinek mindnagyóbb részét. Ezért építik — ahol lehet és kell — a lokilazációs gátakat, és ezért készülnek fel a veszélyeztetett te­rületeken a kiürítésre, mentésre is. És ha bekövetkezik, amit ma még igyekszünk minden lehető eszközzel elhárítani, egyik vagy másik községben kiürítésre kerül sor az árvíz miatt, akkor nem lehet helye huzavonának, min­denki akkor szolgálja legjobban a közösség és a maga érdekeit, ha ellenvetés nélkül, azonnal en- delmeskedik a hatóságok utasí­tásainak. Pánik nélkül, de gyor­san elhagyja lakóhelyét. Szomo­rú példák bizonyítják — me­gyénkben is — az 1954-es, 56-os árvizek idejéből — hogy a ma­kacs ragaszkodás a szeretett, de sajnálatosan meg nem menthető otthonhoz, az érdekeltek, sőt a később mentésükre indulóknak is az életét veszélyezteti. Az árvíz által veszélyeztetett területekről helyes, ha már most, ezekben a napokban biztonságosabb helyre viszik az öregeket, a gyerekeket, biztonságba helyezik a vagyon­tárgyakat, az állatállományt. Hogyha már minden erőfeszítés ellenére mégis bekövetkezik az árvíz, minél kevesebb legyen a kár. Az árvédelmi szervek, a ta­nácsok mindenütt, ahol szüksé­ges, tájékoztatják erről az érde­kelt lakosságot. Egyelőre nem tört át az ár a gátakon. Bízunk benne, hogy az eddig tett és az elkövetkezendő napok hatalmas erőfeszítéseivel sikerül elhárítani a veszélyt. De ne érjen készületlenül bennünket az sem, ha ebben a hatalmas küzdelemben nem sikerül az em­bernek felülkerekedni. Mert ha sikerül megakadályozni ember­életek pusztulását, ha sikerül csökkenteni a vagyoni károkat, ez végső soron az ember ár elleni küzdelmének sikere lesz. A ká­rokat majd, ha elvonul az ár, helyrehozzuk. De addig is, min­den erőt a gátakra, védeni az ár ellen az otthonokat, földeket. J. 3. A magyar vízügyi szolgálat történetében példátlan nagy erő védi a gátakat Az Országos Vízügyi Főigazga­tóságon Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos hétfőn tájékoztat­ta a sajtó képviselőit az árvéde­lem helyzetéről és a védekezési munkákról. Dégen Imre elmondotta, hogy még a legtapasztaltabb vízügyi szakemberek sem emlékeznek olyan tartós és magas — jégmen­tes — áradásra, mint amelyik most vonul le a Dunán. Egyidő- ben árad szinte az ország vala­mennyi folyója. Példátlanul nagy azonban a technikai felszerelés és a védekezésben részt vevő dolgo­zók száma is. A vízügyi igazga­tóságoknak, a különböző vállala­toknak, a folyómenti települé­seknek és a honvédségnek csak­nem 20 000 dolgozója, illetve ka­tonája több száz kilométer hosszú szakaszon védi a gátakat. Terv­szerű, megelőző beavatkozással az utóbbi kilenc évben másfél mil­liárd forint értékű munkával szabályozták a folyókat, erősítet­ték a töltéseket. A megfelelő in­tézkedéseknek, a korszerű techni­kai eszközök biztosításának és a dolgozók szinte emberfeletti erő­feszítésének eredménye, hogy ed­dig sikerült gátak között tartani az évszázad legnagyobb jégmen- tes áradását a Dunán. A magyarországi Felső-Dunán ugyan kritikus a Szigetköz hely­zete, de az 1954, évi árvíz óta el­végzett töltéserősítéssel, valamint a jelenlegi erőfeszítésekkel min­den bizonnyal sikerül megvédeni. A magyar Duna középső szaka­szán a szentendrei szigeten Pilis­marót és Pócsmegyer között to­vább erősítik a korábban épített gátat. Budapest belterülete nincs veszélyben, de a folyómenti pe­remkerületekben nagy töltéserő­sítési munkákkal kell készülni a hetedik árhullám fogadására. A legnagyobb erővel Mohács és Baja térségében dolgoznak az ár­védelem egységei. Mohács-sziget déli részén a legveszélyesebb a helyzet, mert egyre gyakoribb a szivárgás. Több kilométer hosszú szakaszon vaszádfallal erősítették a töltést és most a honvédség műszaki alakulatai is bekapcso­lódtak a szádfalépítési munkákba. Mohács-sziget déli szakaszán azonban a tanácsok elővigyáza­tosságból elrendelték a részleges kiürítést. Elsősorban a szétszórt különálló tanyák lakóit költözte­tik biztonságos helyre. Mohácsnál június 22-re várják a hetedik ár­hullám tetőzését, amely előrelát­hatóan 50—70 centiméterrel meg­haladja az 1954. évi maximumot. Ezért további nagy erőket össz­pontosítanak a Duna déli szaka­szára. Karhatalmi alakulatokkal s nagy tapasztalattal rendelkező tiszai gátőrökkel is kiegészítették a gátfigyelő szolgálatot. Éjjel­nappal ellenőrzik a gátakat, hogy percnyi késedelem nélkül — rá­dión — jelenthessék, hol kell gyorsan erősíteni a töltést, elfoj­tani a szivárgást. Az egyre több védekező anyag szállítási útjainak biztosítása is fokozottabb felada­tot jelent. Ezért a fólyómenti er­dős területeken a katonák rob­bantanak nyiladékot, utat. hogy könnyebben megközelíthessék a töltéseket. Újabb erősítések érkeztek a Szekszárd —bétái vonal védelmére Vasárnap és hétfőn tovább emelkedett a Duna vízszintje, fo­kozni kellett az erőfeszítéseket a gátak védelmére. Szombaton dél­után fel kellett adni a gemenci rezervátum rezéti, nyári körgát­tal védett területét, mivel a vár­ható vízállás már végképp kilá­tástalanná tette itt a továbbá vé­delmet. Azokon a helyeken nyi­tották meg a nyárigátakat, ahol viszonylag a legkevesebb pusztí­tást okozhatja a víz. Ha megvár­ták volna azt, hogy az áradó víz törjön utat magának, ez csak nö­velte volna a károkat. így pedig az odahúzódó vadállomány tekin­télyes része el tudott menekülni a lassan emelkedő víz elől. Szombaton és vasárnap megér­kezett Szekszárdra az a 240 főből álló kubikoscsoport, amelyet a Középdunántúli Vízügyi Igazga­tóság távolabbi területeiről vezé­nyeltek ide. Szombat éjjel egy részük már dolgozott a töltése­ken. Vasárnap 200 honvéddel erősítették a Szekszárd—bátai szakasz védelmét. Tegnap óta négy kétéltű katonai jármű áll Szekszárdon készenlétben az eset­leges mentési munkákra. A védelem vezetői hétfőn be­járták az árvíz által veszélyezte­tett területeket, a sárközi közsé­geket, hogy felmérjék, ha esetleg gátszakadás következik be, hol kell és lehet lokalizációs töltése­ket építeni. Tájékoztatták az érintett területek vezetőit a már kiadott és a közeli napokban szükségessé váló intézkedésekről. Teljes erővel folyik a bátaszéki négy kilométeres lokalizációs gát építése. A nagyteljesítményű föld­munkagépekkel két-három napon belül elkészül a gát. így ha ezen a részen a fővédvonal átszakad, 3 községet ez a gát megvédi. Épí­tik a Szekszárd védelmére eme­lendő lokalizációs gátakat. Foly­nak az előkészületek, terméskő és föld odaszállításával, gépek össz­pontosításával a Bátaszékről ki­induló vasútvonalak védelmére. A gátakat állandóan figyelik és folyamatosan dolgoznak az átázó’t töltések leterhelésén. Szombat éj­jel egy veszélyesnek induló átszi- várgást szüntettek meg Bátátólj a gátőrháztól két- és fél kilomé­ternyire. Itt azóta már helyreállí­tották a biztonságot. Zuhogó esőben a bátai gáton Zuhogó esőben indultunk el hétfőn délelőtt a bátai gátőrház­ból a szombat éjjeli „ütközet” színhelyére. A teherautó csak lé pésben tud haladni. Síkos az út, nyálkás és csúszik. Itt-ott már mélyebb nyomokat vágtak a te­herautók, dömperek. Alig hala­dunk 500 métert, egy dömper pró­bál vontatókötéllel elmozdítani egy teherautót. A kocsi, elejével megcsúszott és minden pillanat­ban a mélybe farolhat... Újabb kétszáz méter. Katonák dolgoznak a gáton. Homokzsáko­kat visznek hordsaroglyán a gát (Folytatás a 2. oldalon.) Kállai Gyula előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága Politi­kai Akadémiáján hétfőn Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tag­ja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese előadást tartott „A polgári nemzettől a szocialista nemzetig” címmel. Az építők Rózsa Ferenc művelődési ’ házában rendezett előadáson részt vett Cseterki La­jos, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Központi Bizottság titká­ra s jelen volt a Központi Bizott­ság, az Elnöki Tanács, a forradal­mi munkás-paraszt kormány több tagja, politikai és társadalmi éle­tünk számos ismert képviselője. (MTI) Sasztri visszautasította Johnson meghívását Ottawa (MTI). A Kanadában tartózkodó Sasztri indiai minisz­terelnök sajtóértekezleten közöl­te, hogy Johnson elnök meghívta, az ősz folyamán látogasson el Washingtonba, ő azonban a meg­hívást nem tudja elfogadni, mert az indiai parlament éppen ebben az időszakban fog ülésezni. Johnson — mint ismeretes — a tavasszal arra kérte az indiai mi­niszterelnököt, hogy halassza el júniusra tervezett washingtoni látogatását, mert az amerikai kongresszus a vietnami helyzettel lesz elfoglalva és neki magának is ezzel az üggyel kell foglalkoz­nia. Sasztri a sajtóértekezleten meg­állapította, hogy a vietnami konfliktusban érdekelt országok magatartása az elmúlt hónapok­ban „megmerevedett”. Hozzátette; hogy véleménye szerint a légkör kedvezőbbé válna a tárgyalások számára, ha az amerikaiak be­szüntetnék Észak-Vietnam bom­bázását. Sikeres nemzetközi érte­kezletet csak akkor lehetne tarta­ni, ha az ellenségeskedéseket be­szüntetik, — mondotta. A Fehér Ház szóvivője sajnála­tosnak minősítette, hogy az indiai miniszterelnök nem látogat az Egyesült Államokba. Sasztri Martin kanadai külügy­miniszter kíséretében Ottawából Montreálba érkezett. a

Next

/
Thumbnails
Contents