Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-14 / 112. szám

1965. május 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJ8ÄG 5 Munkáslakások Alsópélen Négy új lakást avatnak a napokban az Alsópéli Állami Gazdaságban, s a cselédházakat ezzel felszámolták. Építettek 42 új lakást, amelyből 28 kétszobás, 10 egyszobás, négy pedig három szobás. A régi házak közül felújítottak, átala­kítottak negyvenhetet: padlózták a földes szobákat, cserepet raktak a nád helyébe, tisztábbak a konyhák, szebb és egészségesebb min­den. A négy új lakás egyik tulajdonosa a Bojtos család. Bojtos Ferencék. tíz évig nádas házban, földes egyszoba-konyhás régi cse­lédházban éltek a gazdaság központi majorjában. Most két szoba konyhás, fürdőszobás, előszobás lakásba költöznek. Bojtos Ferenc lánya, Etelka,, három hónapja ment férjhez, s a fiatalok együtt laknak a szülőkkel. A szép új lakással megoldódik az együtt­élés gondja is. A fiatalok új bútort kaptak, 16 ezer forintosat. OTP-kölcsönre vették, de mindjárt kifizették a felét. Szőnyeget is vettek, kétezer forintért. Az apa gépszerelő, szervízvezető a gazdaságban, lánya tejkezelő. Mind a négyen dolgoznak és közö­sen gazdálkodnak a keresettel. Az új lakást még át sem adták műszakilag, amikor a la­kók meszelőt fogtak és újra átfestették a falakat, ,hogy szebb legyen”. Böjtösék az ablakban. Az átadásra váró lakást maguk is bemesze­lik, mielőtt beköltöznek. Megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák Csütörtökön fontos állomáshoz érkezett az 1964—65-ös oktatási év: csütörtök reggel az ország 376 gimnáziumában megkezdődött az írásbeli érettségi vizsga. Az írásbeli első napján magyar nyelv és irodalomból készítet­ték el dolgozatukat a jelöltek. Az idén végző, mintegy 30 000 gim­nazista két-két tétel közül vá­laszthatott, mind a humán, mind a reáltagozatú osztályokban (e tagozatok még egy évig működ­nek). Pénteken a matematikával folytatódik a gimnáziumokban az írásbeli érettségi vizsga. A statisztikát javítsuk, vagy a tévét nézzük ? Napjainkban “ £ gyünk a televízió roppant gyors ütemű térhódításának, s a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a televízió mindennapos beszéd­témánk. Éppúgy mindennapos beszédtéma, mint annak idején a repülőgép megjelenése volt, vagy néhány éve Gagarin űruta­zása. Persze, többnyire csak élce. lődünk — joggal, jogtalanul — a műsora miatt, s közben alig vesszük észre, hogy milyen ha­tással van mindennapi életünkre, hogyan befolyásolja a különböző terveinket, elképzeléseinket. Pe­dig éppen erről az oldalról kelle­ne többet beszélnünk, mert anél­kül a kellő összhangot sem tud­juk megteremteni a televízió és a különféle gazdasági, társadal­mi intézkedéseink közt. Kicsit merésznek tűnő kijelentés ez a párosítás, de — szerintem — sem­miképpen sem túlzás, hiszen a televízió olyan jelentőségre tett szert már a mi életünkben is, hogy azt sem gazdasági, sem tár­sadalmi intézkedéseinknél nem lehet ötödrangú kérdésként ke­zelni, s még kevésbé, ha perspek­tivikusan nézzük a dolgot. A szórakozásnak, tájékoztatás­nak, nevelésnek, ismeretterjesz­tésnek mindinkább a televízió a legközkedveltebb formája napja­inkban, függetlenül attól, hogy az írott szöveget, színházat, mozit jelenleg még nem, sőt talán soha nem is tudja tökéletesen pótolni. Ezzel máris eljutottunk ahhoz az igazsághoz, hogy a televízió nem is csak egy társadalmi réteg szempontjából, hanem a társa­dalom minden tagja részére je­lentős, sőt. nem is csak azért, mert egyfajta szellemi igényt ki­elégít, hanem nyugodtan mond­hatjuk, hogy minden eddigieknél összkomfortosabb, tehát valóságos igénysort elégít ki egyazon idő­ben. És ami mindehhez nem lényeg­telen szempontként jön, a tele­víziót nem kell rátukmálni az emberekre, önmaga hódít, önma­ga tör magának utat a fiatalok, idősek, falusiak, városiak köré­ben egyaránt — szemben számos egyéb próbálkozásunkkal. (Gon­doljunk csak a sok propaganda, szervezés, anyagi kiadás után is üresen kongó termekre.) A május elsejei két ünnepet Tolna megye egyik legkisebb fa­lucskájában töltöttem meghitt családi, baráti, ismerősi körben. Az utóbbi évek legnagyobb vál­tozását abban tapasztaltam, hogy amikor kezdődött a tévé-adás, a készülékkel rendelkező házak be­népesültek, mint valamikor szok­tak azok a házak, ahol a lányok gyűltek össze tollat fosztani. És nem is csak a szomszédok ko­pogtattak, hanem még a falu má­sik sarkából is, sőt még olyanok is. akik a televízióért lépték át életükben először az illető ház küszöbét — szíves elnézést és széket kérve a háziaktól. És nem is csak a futballmeccs idejére ... Ha itt véget érne a televízió tér­hódítása, az egészből legfeljebb olyan következtetést vonhatnánk le, hogy tanácsos gyorsabb ütem­ben javítani és bővíteni a tévé­műsort, s a készüléktulajdonosok legyenek vendégszeretőek. A va­lóság azonban az, hogy ma már a legtöbb falusi ember, ha egy- szer-kétszer megnézte a műsort, azon gondolkodik, hogyan tudna minél előbb készüléket vásárolni, hogy otthon élvezhesse a műsort. Jellemző, hogy néhány évvel ez­előtt még újságba kívánkozó szenzáció volt, szívesen megírtuk, ha valamelyik községben megje­lent az első televíziós készülék. Ma pedig — vegyünk három kis­községet — Fácánkertben, Mur- gán, Szálkán például már 155 készüléket tart nyilván a posta. Ezek a községek nem is tartoz­nak a jobbmódúak közé. Hasonló a „felfutás” másutt is. Tamásiban minden negyedik-ötödik házban van már készülék. Szekszárd vá­rosban 2400 a készülékek száma. Még az sem tántoríthatja el az embereket a készülékvásárlástól, hogy a vele Járó'garanciával nem mindig lehet .célt érni üzemzavar esetén, s a javítószolgálat messze elmarad az Írón vek mögött. Vagy­is még a sok bosszúságot is in­kább vállalja mindenki a készü­lő” mellé. És most nézzünk^™* tanulságokból, amelyeket le kell Egy híján húszán vannak•• Mindenki műszerész lesz? — Laci is megállta a helyét — Az iskola legdolgosabb társasága A TOLNAI GIMNÁZIUM ne­gyedikesei közül az idén tizen­kilenc fiú érettségizik. Négy éven keresztül elektromos politechni­kát tanultak. A rendelkezések szerint gyakorlati foglalkozásból nem kötelező vizsgát tenni a ne­gyedik év végén. A diákok sok­szor élnek is ezzel a lehetőséggel. Tolnán mind a tizenkilenc fiú úgy határozott, hogy vizsgázik politechnikából! Az első évben, amikor a gimná­ziumba kerültek, kévésüknek volt némi fogalma az elektromosság­ról. Aki kedvet érzett hozzá, és kézügyessége is volt, erre a poli­technikára jelentkezett. így ala­kult ki a kollektíva, ahol egy hí­ján húszán vannak. Először az alapokat sajátították el, a mecha­nikai munkával foglalkoztak. Má­sodikban megtanulták az elekt­roncsövek működését, év végére már egyszerű rádiókészüléket is építettek. Most már annyira ju­tottak, hogy a bonyolultabb szu­per vevőkészülék építése sem okozott különösebb nehézséget. Persze, ez csak a szigorúan meg­határozott tananyag, amit előír­tak a középiskolák számára. Ezen­kívül készítettek néhány olyan dolgot is, amiből az egész megye megismerhette a tolnai gimnazis­ták munkáját, A kollektíva részt vett a távirányítású elektromos hajó, az elektromos kutya, és elektronikus orgona megépítésé­ben. Senki sem hullott ki közülük a négy esztendő alatt, ugyanannyian vannak, mint kezdéskor. Érett­ségi előtt dönteni kellett, ki, hova megy, milyen pályát választ. Ná­luk ez nem okozott különösebb nehézséget: mindenki elektromos pályára jelentkezett. Legtöbben rádiőműszerésznek, néhányan pe­dig tovább szeretnének tanulni, elektromérnöknek készülnek. Saj­nos, a megyében nincs lehetőség arra, hogy mindegyiküket el tud­ják helyezni a szakmában. A fiúk megtalálták a módját annak, hogy mégis azzal foglalkozzanak, amit szeretnek. Akinek már nem ju­tott hely a megyében, katona- tiszti pályára jelentkezett, hír­adósnak, vagy lokátorosnak. A megfelelő előképzettségük kétsze­resen megvan hozzá: a közelmúlt­ban letették az MHS alapfokú vizsgáját is. Persze, a négy év alatt nem ment minden simán. Voltak kö­zöttük gyengébb tanulók is, akik bizony az első időben nem nagyon bírták az iramot a többiekkel. Egy ideig Vörös Lacinak nehezen ment a munka, sokat kellett ve­sződnie olyan dolgokkal, amit a többiek már könnyedén meg­csináltak. Ha nincs ilyen jó kol­lektíva, Laci talán lemorzsolódik. De ő sem akart kevesebb lenni, mint a többi. Ha kellet, hazavitte a munkát, otthon addig próbál­kozott vele, míg sikerült. Most talán ő építi a fiúk közül a leg­több tranzisztoros készüléket... Kovács Pistának a tanulással volt baja az első évben. Hamarosan ő is megemberelte magát. Jelentke­zését katonatiszti pályára adta be. LEGJOBBNAK ÁDÁM ANTALT tartja a műhelyfőnök, s társai is. A fiú, nehéz családi körülményei ellenére is, az osztály legjobbjai közé tartozik. Becsületességével, egyenes jellemével megkedvel­tette magát társaival, tanáraival. A középiskolások versenyén fizi­kából a megyei döntőbe jutott, ami nagy eredménynek számít, mert a megye középiskoláiból összesen három tanuló érdemelte ki a döntőbe jutást. Elektromér­nök szeretne lenni. Mindenki vele izgul, hogy sikerüljön felvétele. Amikor arra kértem Kappel- mayer Mátyást, a politechnikai műhelyfőnököt, soroljon még fel néhány tanulót a legjobbak kö­zül, alig győztem a jegyzetelést. Hegedűs József, Gábor József, Paszler József,, ä és még folytató­dott a sor, mert ezen az alapon majdnem mindegyikük nevét em­líthetné. A fiúk között olyan nagy az összetartás, hogy a nyári szünet­ben legtöbbször együtt dolgoztak tizen-tizenöten. A gimnázium igazgatója azt mondta róluk: „Az iskola legdolgosabb társasága”. Társadalmi munkából is bőven ki­vették a részüket, természetesen együtt. Segítettek a régi épület bontásában, a parkosításban, a KISZ-munkában. ÉRETTSÉGI UTÁN mindenki a maga területén hasznosíthatja azt, amit a gyakorlati foglalkozáso­kon tanult. A nevelőknek pedig nincs nagyobb elismerés annál, ha néhány év múlva felkeresi őket egy-egy régi diákjuk. Ilyen eset gyakran megtörténik. Nem­régiben egy fiú járt az iskolában, Kappelmayer Mátyást, a műhely­főnököt kereste. Az oktató emlé­kezett volt tanítványára: amikor a keze alá került, még egy rádió­csövet sem tudott a készülékbe tenni. Most harmadéves elektro­mérnök, jó eredménnyel végzi az egyetemet. Az igazgató ezzel summázta a véleményét a lelkes kollektíváról: „örülünk, hogy idáig jutottak, de sajnáljuk is őket elengedni”. (konya) vonnunk a televízió térhódításá­ból. Mindenekelőtt felvetődik a kér­dés, szükséges-e a sok ismeret- terjeszitő és más jellegű előadást — ami ma még jellemző — szor­galmazni, sőt, esetenként a sta­tisztika javítása érdekében eről­tetni. Szerintem, semmi esetre. Ezekből többet érne sokkal ke­vesebb. Ezek nagy részére még a tévé-divat előtt is nehéz volt kö­zönséget biztosítani. A művelődé­si otthonok igazgatói, pedagógu­sok. népfrontelnökök és más köz­életi emberek a megmondhatói, hányszor kellett megizzadriiok, hogy legalább a szónoki asztal­hoz közel lévő sorokba kerüljön néhány hallgató, s hányszor „si­került” közönségstatisztikát javí­tani a diákok odavezénylésével, meg más erőltetett módszerek­kel. Gyakran még mezőgazdasági szakelőadásra sem sikerül közön­séget biztosítani paraszti telepü­lésen. Az ilyen jellegű törekvés a ne­mes célja ellenére a módszerét tekintve elavulttá vált, nem ve­zet kellő eredményre, s ezt be kell látnunk. Ugyanakkor a tele­vízió ilyen jellegű műsorait is szívesen nézik, nemcsak a köz­vetlenül érdekeltek, hanem gyak­ran még a más foglalkozásúak is. Minden erőltetés, agitálás, szervezés nélkül. Ha ehhez hoz­závesszük, hogy egy tévé-szakelő­adás, ismeretterjesztő műsor mégiscsak többet nyújt, mint azok . többsége, amit ezeken a falusi összejöveteleken szoktak adni, akkor még inkább a televízió ja­vára billen a mérleg, s nem le­het azon csodálkozni, hogy iz­zadtsággal jár a közönségszerve­zés. Nem lenne érdemesebb a tele­víziót jobban fejleszteni még az ...ilyen, jellegű kiadások rovására is? Égy-két helyen napirenden van. vjfgy vélt hihetetlenül nagy költ­séggel, hihetetlenül nagy műve­lődési kombinát létesítése. Kér­dés, megémé-e ez a televízió­korban? Vitathatatlan, művelődé­si centrumra szükség lesz a kül­földi tapasztalatokat figyelembe véve a televízió mellett is, ezért ahol nincs, helyesen jár el a ta­nács, ha szorgalmazza a művelő­dési otthon építését. De a mére­tezést illetően .szerintem erősen vitatható, a sok jelenlegi elkép­zelés. Egyesek ugyanis a mérete­zésnél feltételezik, hogy az embe­rek nagy tömege mindinkább a művelődési otthonban tölti majd szabad idejét, hogy szórakozva művelődjön. A televízió további térhódításával párhuzamosan en­nek éppen az ellenkezője fog be­következni: az emberek szíveseb­ben maradnak otthon a tévé mel­lett. s ezen sem neonfényes nagy­teremmel, sem drága fotelekkel, szőnyegekkel néni tudunk változ­tatni, de miért is változtatnánk? A méretezésnél ^peIv. nek kell lenni, hogy az embe­rek szívesebben ülnek a televí­ziós készülék mellé, mert ott töb­bet kapnak, mint amit a legjob­ban felszerelt művelődési otthon is adhat, következésképpen a művelődési' otthonok feladatainak egy részét mindinkább a tévé látja el. Újabb következtetés: adott helyen nem valószínű, hogy kellően gyümölcsözne az az ilyen célra tervezett 10—20—30 millió; Helyette építsünk szerényebb művelődési otthont a nagyobb helyekre is, mert az is bőven el tudja látni a megmaradó feladat­kört. A tévé rohamosan terjed, de szükséges, hogy ehhez rugalma-. san alkalmazzuk a különféle in­tézkedéseinket is. Boda Ferenc * A fenti cikk minden megállapítá­sával nem ért egyet a szerkesztő bi­zottság, ezért a cikket vitára bocsát­ja, kérjük, hogy az érdekeltek közül szóljanak hozzá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents