Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

Í965. május II. TOLWÄ WEGYFf m!PŰ.TSAG 5 Megkezdték az új szénaszárítók beépítését Mindenképpen biztosítani kell téglát Korábban már megírtuk, hogy a tsz-építkezésekkel kapcsolatos problémák közül a legsürgőseb­ben megoldandó az új szénaszá­rító berendezések beszerelése, üzembe helyezése. Már április vé­gén meg kellett volna valósítani ezt a munkát, de téglahiány aka­dályozta. Tájékoztatást kértünk Varjú Vincétől, a Földművelésügyi Mi­nisztérium növénytermesztési fő- igazgatóságának megyei szakta­nácsadójától, és Zimmermann Mártontól, aki a megyei tanács mezőgazdasági osztályán anyag­gazdálkodási előadó: javult-e a helyzet, történik-e intézkedés a szénaszárítók mielőbbi üzembehe­lyezésére? Elmondották, hogy a munka megkezdődött, a 30 új ventillátorhoz tervezett 43 beren­dezésből 14 már elkészült, és kint van a tsz-ekben. A Tamási Erdő- gazdaság szállítja 28 berendezés faanyagát, felfűrészelve méret sze­rint, csak össze kell állítani. Az említett 14 szénaszárító berende­zés beépítéséhez szükséges tégla szállítását ugyancsak megkezdték. Lápafőn végeztek a munkával, te­hát üzemképes állapotban van a ventillátor, Bölcskén 15-ére épül meg a szénaszárító berendezés, és Gyulajon ugyancsak rendelkezés­re áll a tégla. A földmunkát 20 szövetkezetben kezdték meg. Szinte felbecsülhetetlen jelen­tőségű, hogy a lucernának már az első kaszálását is, a szénaszá­rító berendezésekkel, korszerű módon szárítsák meg. Nemcsak azért, mert sokkal nagyobb táp­értékű, fehérjetartalmú lesz ezál­tal a pillangós, de azért is, mert csapadékos nyár várható, és a be­rendezéseken lehet biztosítani csu­pán a jó minőségű szénakészítést. Vonatkozik ez egyéb szálas takar­mányokra, a réti szénára is. Sürgősségi sorrendet állapítottak meg a téglaszállításban, s eszerint elsősorban a szénaszárítókat lát­ják el. A Pécs—Szekszárdi TÜZÉP minden tsz-nek elküldte a kiuta­lást, tehát ahol még nincs tégla, oda is érkeznie kell hamarosan, ahogyan a gyártás lehetővé teszi. Növekedett a fácánállomány a megyében Megyénk 37 vadásztársasága évről évre nagyobb gondot for­dít a vadállomány fejlesztésére. Tarlós István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vadá­szati felügyelője elmondotta, hogy az előző évben, illetve vadászati szezonban kétezer fácánt lőttek ki a vadásztársaságok, viszont az el­múlt vadászati idényben, tehát 1964. augusztus 1-től 1965. feb­ruár 28-ig 6596 fácánt lőttek. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy lényegesen gyarapodott a vadállo­mány. Igaz, hogy a pocokirtás idején elég sok állat megmérge- ződött a helytelenül, felelőtlenül végzett dieldrinezés, később pe­dig az arvalinozás miatt: nem a pocoklyukakba rakták a mérget több helyen. Nyúlból 8531-et; őzből 87-et, szarvasból 85-öt, dámból 11-et, vaddisznóból pedig 97-et lőttek ki szállni a buszról! Pedig ma még! Hát, hiába! A portás holnap bi­zonyára bocsánatot hérne tőlem, de ma még zordan elvenné a be­lépőmet. Igaz, nem tragédia, de nem szeretem az ilyen /ajtó nép­szerűsítést. .. .Mondjuk., a traktorosnak a mélyszántás nem sikerül elég mélyre, összeveszik az elnökkel, s hűtlenül elhagyva faluját, fel­megy Pestre cukrászinasnak. Lesz e9V gonosz főnöke, akiről később esetleg kiderül, hogy az árvának hitt lány apja. Ohó! A főnök! Előre röhögök. A Szulnájer, hogy retteg majd tő­lem. Én azonban nem vagyok olyan! Nem bosszulom meg, hogy nem adott fizetésemelést. Leg­feljebb egy ici-picit. Esetleg az atyára talált árva épp szeretett szülőjét várja az „Újból Éledek” eszpresszóban, amikor véletlenül ismét találko­zik a két szerető szív. A fiatalok nászútra mennek lottón nyert családi házukba, az újdonsült após a gonosz főnök, pedig ki­fizeti a cehhet, s hogy ne zavar­ja a fiatalokat, bemegy a gyárba és esztergál két bölcsőlábat. Egészen kimerültem! Lefogy­tam, arcom viaszsárga lett, sze­mem beesett. A megfeszített mun­ka láza égett máskor tétova sze­memben! Ilyen téma! Ebbe bele­adtam egész lelkivilágom, meg azt az ötszázhúsz forintos tételt a vadásztársaságok. Továbbra is nagy forgalmat bonyolítottak le, mint már évről évre mindig, az élővadbefogással, összesen 3912 nyulat tudtak elszállítani me­gyénkből Franci aországba és Svájcba az ottani vadállomány felfrissítésére. Jó eredménnyel végezték a dúvadirtást. Szőrmés dúvadakból 3421-et, szárnyasok­ból 3453-at pusztítottak el. Az Al­földről hoztak tenyészvadat az it­teni állomány vérfelfrissítésére, 96 nyulat. 404 fácánt és 100 fog­lyot. Nagy gondot fordítottak a télen a vadállomány etetésére. Az előző évinél 15—20 százalékkal több etetőhelyet tartottak fenn, 1025-ct, továbbá 257 sózóhelyet tápláltak. Szemes takarmányok­ból 1571 mázsát, szálasból 492 mázsát és egyéb takarmányfélék­ből 414 mázsát adtak a vadak­nak téli időszakban. is, amit eredetileg ki kellett vol­na vonnom. Ez bosszantó! Nem tudom miért vannak az alkotóházak, ha ne­kem, a világirodalom egyik leg­nagyobb reménységének itt, a Sóderkitermelő Vállalatnál kell az exportkönyvelést vezetnem. „A fűszálak kecsesen hajlong­tak a szellő simogató csókjára, s kecsesen és kéjesen nyújtóztak a holdfény fürdőben”. Ilyen mondat! Micsoda modern szavak! Minden elbizakodottság nélkül mondhatom: soha mélyebb tartalmút nem olvasott olvasni tudó ember. A meghatottságtól el­szorult a szívem. Egyre jobban kezdtem becsülni magam. Ha ezt az Ilus elolvassa! Annyi szent, több kenyeret nem fog pusztíta­ni az éleiben, őt is megüti a gu­ta! Akkor legalább a Csuhajda belátja: okosabb lett volna en­gem választani. Nézegettem a mondatot egy darabig, aztán kihúztam az egé­szet és fölé írtam még egyszer ugyanazt. Egyszer, még második elemista koromban láttam valami múzeumban kéziratot. Abban volt mindenféle húzgálás. Ez valami írói fogás lehet! Még vagy tízszer elolvastam az első mondatot. Igazán tökéletes! Megható, meg olyan drámai! Apropos, dráma! Mi lenne, ha amikor már egymásra talált a két szerető szív, akkor fogna az Emelkedő színvonal, javuló rendezés A szekszárdi múzeum új kiállításáról Hagyománya lesz már bizon>'os hiányérzete a nézőnek, oklevelet Cser Mária kurdi, és eV . J, akulturá- ügy érzi: a komponálás annyira Koszter Józsefné tamási szakkör- lis szemlék képző-, ipar- és népi magával ragadta Lippait, hogy vezetők szép kidolgozású pálya- diszitomuvészeti tárlatainak. A megfeledkezett a mondanivalóról, munkája. Ezüsttel Lőrinc Aladár- kezdeti tétova lépések után úgy s az utóbbi, kisebb hangsúlyt ka- né majosi, Kárpáti Jánosné pince- tunik. erőteljesebb haladás követ- pott. helyi és Szabó Lajosné zombai kezett és következik. A vasárnapi Ezüstokleveles Péter József és szakkörvezetők pályázati anyagát megnyitó, s azt megelőző szerve- Horváth End Főlee az utóbbi jutalmazták, bronzok levelet pedig zesi es zsunzesi munka erről ta- . rvaln *mare. r oieg az utóbbi TSr-], núskodik. Több érdekes alkotás, s talán éppen ennek megfelelően nagyobb érdeklődés tette színessé, széppé ezt a megnyitót. Ezt még akkor is el kell mondanunk, ha olyan érzésünk támad a tárlat láttán, mintha helyhiánnyal küsz­ködnénk, s ezért alkotások, szép reményre is jogosító próbálkozá­sok tömkelegét kellene össze- . ... ... _, „ zsúfolni, egyetlen teremben. Ez bor kozul Tóbiással fontosabb turális szemlék növekvő nep- természetesen rendezési problé- foglalkozni. Kiállított pályaműn- szerűsége önmagában követeli a ma, s a kiállítás értékét nem ki- kal k°zulaz Illusztrációkat emel- pontosabb ki­sebbíti nenk kl- Úgy tűnik, hogy ezek az merc" a nierueK poniosauu iu ' "Nem' lehetett könnyű a zsűri alk°tás°k jó készségről adnak bi- alakítását. Nem valamilyen egy- dolga. A felszabadulási kulturális fonyságot. Azt persze meg korai oldalú vagy öncélú „színvonal­szemle idei pályázatára ugyanis tónne m°udam hogy önállóak is. emelésre"’ gondolunk, hanem in­pályázó munkáiról kell néhány „ . szót ejteni. Tehenek, és Kórus ^zeKere"S címmel domborításokat állított tara§° kapott, ki. Kísérletei érdekesek, érzésünk szerint jó úton jár. Kifejezőkész­sége, s a domborításoktól feltétle- rül elvárható kifejező plaszticitás már most is tapasztalható, mind­két munkájánál. A bronzfokoza­tot elért Tóbiás Teréz és Cseh Gá­Török Józsefné decsi díszítő és István dombóvári fá­Cl r r • r »zep es jo ez a kiállítás, ér­S ha már megtekinti az érdeklődő, nem árt néhány kritikai megjegy­zést sem fűzni hozzá. Már csak azért is használ ez, mert a kul­Van bennük utánérzés, s ezek le­küzdése a későbbiekre vár. Említettük már az eleién­LlUlliaUiH hogy a kiállí_ tás zsúfolt. Ezt elsősorban a népi díszítő pályázók anyagánál ta­pasztalhatjuk. A gazdag és sok­csak képzőművészeti alkotásokból 94 munka érkezett be. Közülük, alapos osztályozás után, nem kis szakmai követelmény mellett 62 került kiállításra. Egyikről-másik- ról sok érdekeset el lehetne és el is kell majd később mondani. Most csak néhányat említenénk. Elsősorban az aranyéremmel ju- r<i(-ű hagyományt ápoló alkotások talmazott Érdi Judit munkáit. Kol- . ,, , ,, . f . . , , lekciója, - hogy ezt a nem ép- ko,lektlv legyeket viselnek ma- pen ideillő kifejezést használjuk, gukon. Hűek az ország különböző — amatőröknél szinte szokatlan népművészeti tájegységeinek tra- érdeklődést, felkészültséget, s áb- dícióihoz. Amit szinte mindegyik­rázoló alkalmasságot mutat. Ér­nél el lehet mondani: nem stili­zsike című képe a tárlat egyik legszebb alkotása. Lehet, hogy a záltak a kelleténél jobban, hanem karakter már önmagában is sokat megmaradnak annál a természe- kínált, a kidolgozás azonban jes bájnál, amit elsőre és utolsóra mindazt hozzátette, amit ennek a jobban megkövetelünk az különben nem bajos, hanem in- 0,7 J _ „ kább darabos lánykának az egyé- ilyen’ természetű munkáktól. A nisége kívánt. Úgy hisszük: Érdi zsúfoltság azonban ezeket a szép Juditra érdemes felhívni a figyel- erényeket nem engedi érvénye­met. Aranyoki evéllel jutalmazta a szigorú zsűri Lippai Tamás pá­lyázatra beküldött munkáit is. Ezek közül a Vitorlások című ké­pet emelnénk ki, úgy is, mint ér­dekes színkompozíciót. Lippai a szemnek kissé szokatlan módon játszik a színekkel, legalább is az első látásra. Később ugyanis a kép egészének költői emelkedett­sége egyensúlyba hozza az első látás aprócska paradoxonét. Nagy­város című sötétebb, de mégis színgazdag képére már kevésbé mondható el az, amit a Vitorlá­nem sülni. A szakértő zsűri alapos váloga­tást végzett. így kapott arany­kább arra, hogy néhány képet el lehetett és el kellett volna hagyni. Olyanokról van szó, amelyek kí­sérletezésnek is gyengécskének látszanak, s inkább egy gyermek- rajz-kiállításra kívánkoznak, s nem a kulturális szemle egyik nagy pályázatát reprezentáló tár­latra. Csak kettőt ezek közül. Az egyik egy németkéri pályázó mun­kája, s a másik pedig a Csellós címet viseli. Jóindulat kell hozzá, hogy az ember felfedezzen rajta valamit. Az ecsetkezelés egészen kezdetleges, s a németkéri pályá­zónál közeledik a szín és a fel­fogás a giccshez. Kár.. hogy ez a két'munka és még néhány’ társa megbontja a sok szép szándék és kísérlet láttán kínálkozó- gyönyör­ködést. Szolnoki István Sofőrök vetélkedése I szerencsémre ma egyre ritkább. I Itt, a KISZÖV kultúrtermében sokról említettünk. Ennél marad ^ versengnek, vetélkednek a szö­vetkezeti gépkocsivezetők, ki is­Nem országúti vetélkedésről nem sok következménye lehet, van szó, reflektorpárbajról, vagy Ha egyik kérdést sem tudja azért „beelőzésről”, ami egyébként is a jogosítványa megmarad. Talán a kitűzött tárgyjutalmak késztetik a versengésre a gép­kocsivezetőket? Azok is. De még- inkább az, hogy most lehet egy ülőkalauzon az utasok átka. Itt a magyar dráma: öt felvo- rásban, nyolc képben. Az utolsó felvonás utolsó jelenetében rá­térnék a mű eszmei mondani­valójára, az előtte lévő három óra meg majd eltelne valahogy. Míg mindezt kiokaskodtam, csak két hét telt el. Közben kap­tam háromszáz forint prémiumot. A Sulnájert mégis meghagyom főnöknek! Alapjában véve nem is olyan rossz ember. Tegnap meg­kérdezte tőlem, szeretem-e a gye­rekeket. A prémiumon vettem törülkö­zőt és konyharuhát. Ez hiányzott a stafirungomhoz. Nagyon sajná­lom, hogy így nem tudom meg­írni a remekművemet, de hát ki mer egy főnöknek nemet monda­ni?! Azért nem bántam meg, hogy Sulnájemé lettem. Igazán boldo­gok vagyunk. Péter férjnek sok­kal jobb, mint ahogy annak ide­jén beosztottként láttam, például tegnap is örült, amikor megsúg­tam neki, hogy rövidesen hárman leszünk. Elhitte és boldog volt! S most abban bízom, hogy egy­szerre négy gyermekem less, mert igen tehetséges vagyok, s mégis híres ember leszek! MÉRY ÉVA meri közülük jobban a KRESZ-t. Az előbb még ők kérdeztek és Fehérvári János rendőr főtörzs­őrmester válaszolt. Hogy mi a teendő a gyalogosátkelő-helyen, milyen intézkedéseket tesznek a kivilágítatlan lovaskocsik ,,meg- zabolázására” milyen új szabályo­kat tartalmaz a KRESZ-módosí- tás. Most megfordult a sorrend. A közönségből önként jelentke­zettek ülnek itt, elől az asztalnál, mindegyikük húz egy borítékot, és felel a kérdésekre. — Hányas számú a borítékja? — Tizennyolcai — feleli Né­meth Pál, a Tolnai Fémipari- és Szerelő Ktsz gépkocsivezetője, — Mi a kérdés? — A helyszínen mikor veheti el a rendőr a vezetői engedélyt? — Akkor tessék. — Amikor megállapítja, hogy a vezető ittas állapotban van, ami­kor tömeges balesetet okozott és ha megállapítja, hogy a jogosít­ványban hamis bejegyzés van .. ■ — Rendben van. De most tes­sék azt is megmondani, hogy ez­után mit köteles tenni a rendőr? A „vizsgázó” erre is pontosan válaszol. Be is írják számára az öt pontot. És jönnek a többiek. Nem kötelező a részvétel — legalábbis, ide, a kisasztalhoz nem kell mindenkinek kijönni, de három csoport is „lemegy” mire, időhiányban be kell szün­tetni a versenyt. Senki sem ké­szült vizsgára és annak, hogy most rosszul felei-e, vagy jól, kis mérleget készítem. Tudom-e jól a közlekedési szabályokat. Mert ha nem. esetleg az életem­mel fizethetek érte. Vagy másnak kerül az életébe. Es sorra hangzanak a kérdé­sek, feleletek. Többségükben pon­tosak, jók. Persze, van aki jófor­mán semmit sem tud. Társai azt mondják, lakodalomban volt az éjjel, onnan van a „bátorság” ki­jönni ide, a kisasztalhoz. De azért komoly baj nincs, ide, Szekszárd- ra ma reggel nem ő vezette a ko­csit, csak utasa volt. Van, aki túlságosan is óvatos. Mennyi a különböző gépjárművek megen­gedett sebessége lakott területen erre kell felelnie. Sorolja a von­tatótól a személyautóig és csak­nem mindegyiknél tíz-húsz kilo­méterrel kevesebbet mond. Megnyugtatják, tényleg jobb, ha lassabban megy a megenge­dettnél, mintha túllépi. De azért a forgalmat sem szabad akadá­lyozni. Pontosan kell tudni egy hivatásos gépkocsivezetőnek azt, hogy lakott területen belül a nyerges vontató is, a pótkocsis teherautó is — ha légfékkel lát­ták el — negyvenkilométeres se­bességgel haladhat, ha nincs lég­féke, akkor harminc kilométerrel. Nehéz a dolga a bizottságnak, amikor a végeredményt értékel­nie kell. Végül is megszületik a döntés, kiosztják a jutalmakat. Félszáz gépkocsivezető hasznosan töltött el egy vasárnap délelőttöt. ÍJ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents