Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
TOLNA WEG TP! NßPOJSAÖ 1985. május 9. Egy receptet közlök melegében. Igen fontos recept. Jó lesz, ha a szekszárdi fiatalok észben tartják. A napokban felkerestem Dr, John Tolman amerikai lélekbúvárt, akit megkértem, hogy adja meg a boldog házasságok receptjét. A professzor a boldog házasságot így keverte: „Két leány- testvér bátyját vegyék feleségül két fivér húgait, a leánytestvérek becsei pedig kössenek házasságot az idősebb testvérek húgaival!" A fene sem gondolta volna, hogy ilyen bonyolult dolog egy boldog házasság! : Viszont azt sem gondoltam volna, hogy milyen bonyolult Rio de Janeiro állam Teresopolis nevű városkájában eljutni • moziba. Odamentem a pénztárhoz, kértem egy jegyet, de nem adtak. Azt kérdezték: hoztam-e patkányt? Patkányt! Az angyalát! — hát én erre nem is gondoltam. És akkor í megmutatták a várost vezetőség rendeletét, mely szerint csak az mehet be a moziba, aki öt élő, vagy döglött patkány- | nyal fizet. Ez jót ötlet. Nálunk is bevezethetnék. Persze adagolva: először csak egeret kellene vinni, utána patkányt. Jó hecc \ lenne. Kalitkában vinnék az egereket, a patkányokat, szétengednék az utcán, a pénztár előtt és megkezdődne a nagy hajsza. Beterelnék a sok egeret, patkányt a nézőtérre, ahol ; a magyar filmszakemberek leleményességét ismerve pontosan akkor a Patkányfogót játszanak. Egy szó, mint száz, a lelkes magyar nép a mozi kedvéért i kiirtaná az összes pockot, patkányt, különösen akkor, ha még j ráadásul olyan szózatot intéznének hozzá mint amilyet a Fü- löp-szigeti egészségügyi miniszter intézett a polgárokhoz. Idé- i zem: ,.A patkányirtás a legszentebb hazafiúi kötelesség. Nem j elég vigyázzba állni, amikor a himnuszt játsszák, patkányirtással kell bebizonyítani, hogy az ember méltó az ország I himnuszára." Az angyalát! Hát soha nem• gondoltam volna, hogy annak eldöntésében: méltó-e az ember az ország himnuszára ekkora szerepük van a patkányoknak! Voltam színházban is, illetve beszéltem egy világhírű drámaíróval Ionescoval. Párizsban fogadott. Azt mondta: most az 1665. évi londoni pestisjárványról ír darabot. Egy kérdésemre kijelentette: „Százával fordulnak elő benne a holtak. A darab rendkívül komikus, a legvidámabb, amit valaha írtam." Az angyalán Ez igen. Ez már nagy fejlődés a vígjáték történetében. Persze nemcsak a vígjátékírás, de a színház is fejlődik. Los Angelesben például bementem a színházba: gondoltam megnézem már mi lehet az oka annak, hogy húsz éve egyfolytában nagy sikerrel játsszák a „Részeg ember" című színdarabot. Rájöttem. Azért örvend olyan nagy sikernek a Részeg ember, mert az előadás alatt a publikumnak sört szolgálnak fel és megengedik, hogy a színészek énekét kórusban kísérjék. És nemcsak a színház, a színdarabírás, de a regényírás is fejlődik. A párizsi Laffont kiadó gondozásában rövidesen megjelenik „Fii á fii" címen az első telefonregény. A könyv cselekménye kizárólag egymással telefonálgató személyek beszélgetéséből szövődik. Ennek a telefonregénynek a kiadását kél okból nem ajánlom otthon. Az egyik: van nálunk ingyen telefonregény is. hisz egyszerre több beszélgetést is hallhat az ember, és ha időnként a postások közbe nem szólnának: „Beszélnek még?”, akkor sok olyan dolgot megtudhatna egyes emberek magánéletéről a harmadik, ami nem fér egy telefonregény kereteibe. A másik: nálunk most takarékoskodunk a telefonnal. Hivatalos célra alig használjuk. Legfeljebb hivatalosan csak azt beszéljük meg: ki, mikor, hol, kivel randevúzik, ki, mikor, hova megy kirándulni. És fejlődik a televízió is. Erről jutott eszembe: tudja-e a szerkesztő úr, hogy mi az odorovízió? Nem? Hát, akkor megmagyarázom. A napokban a londoni televízióban egy professzor előadást tartott az odorovízióról. Kávét és hagymát tett a bonyolult szerkezedbe és azt állította, hogy ezek molekuláikra bomlanak és a kávé, illetve hagynia jellegzetes illatát továbbítják Hát illat az volt. Volt, akinek a hagyma mérj a könnyeit is kicsalta. Egy szó, mint száz óriási jövője van az odorovíziónak. Képzeljük csak el, hogy érvényesül majd ez a szaghatás akkor, amikor egy komposzttelepről, vagy egy bőrgyárból adnak helyszíni közvetítést. Si'bai! Ezt is kibírjuk majd. Legfeljebb gázálarcot teszünk fel! Tudja-e a szerkesztő úr: hány hajszála van egy embernek? Ha nem tudja, számoltassa meg Rajkó Vosiccal. aki 74 napi kitartó munkával megszámolta barátjának minden egyes hajszálát és megállapította, hogy pontosan 334 560 hajszál található a fején. Ez igen. Csak azt nem tudom, hogy az illető kopaszodó volt-e, vagy dús hajú. Persze Rajkó Dosic nemcsak a hajat számolja meg, hanem mást is. Egyenesen 1 mániája a számlálás. Megállapította például, hogy száz kiló búza pontosan 4 241 350 szem. egy mázsa kukorica pedig 1 020 345 szemből áll. Ez igen. Aki nem hiszi számolja utána. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Bormann brit ügynök volt? A második világháború után a világsajtó és a nemzetközi közvélemény aligha foglalkozott még egy náci gonosztevővel annyit, mint Martin Bormann-nal, Hitler helyettesével és örökösével. A napokban még egy szenzációs hír kelt szárnyra róla. Egy volt amerikai tiszt elmondta, hogy 1946- ban beszélt Hitler helyettesével, aki akkor Karinak mutatkozott be. A tiszt nyilatkozatában az keltett szenzációt, hogy szerinte Bormann brit ügynök volt. Több jel arra mutat, hogy egy londoni lap által közölt fantasztikus hír mégis igaz. Egy szemtanú egyébként nemsokára könyvet ad ki, ezzel kapcsolatban szerzett értesüléseiről. A történet 1944-ben kezdődik, amikor egy brit kém ejtőernyőn Dániában leereszkedett. Az akció részletei még ma sem ismeretesek. Valamit azonban mégis sikerült megtudni, mégpedig egy amerikai tengerésztiszt jóvoltából, aki 1946-ban a Bajor-Alpokban vadászgatott. KARL, VAGY MARTIN BORMANN? Az amerikai tisztet Mlandan Zarubitznak hívják. Üzleti ügyekkel foglalkozik, Kaliforniában él, 1946-ban, a vadászat idején egy Kari nevű ember volt a vezetője. Egy este az eső elől egy vadásziakba menekültek és Kari az alkohol hatása alatt, vagy valami más okból elmondta az amerikainak hihetetlen élettörténetét. Az amerikai figyelmesen végighallgatta, és már kezdetben csodálkozott, hogy a német milyen pontosan ismeri a legapróbb és legtitkosabb részleteket is. Nem hitte el azonban a történetet, és csakhamar elfelejtette az egészet. Évek múltak el. Nemrég azután régi folyóiratokat lapozgatva egy ember fényképe ötlött szemébe. Ráismert: 1946-ban ezzel volt az Alpokban. Csak a névben volt egy kis eltérés, nem Kari Bormann-nak, hanem Martin Bor- mann-nak hívták. A volt amerikai tiszt egy ideig hitetlenkedve nézte Bormann fényképét, majd fölelevenedett benne az 1946-ban hallott hihetetlen történet. Rádöbbent, hogy csak Bormann tudhatott olyan pontos adatokat és részleteket, mint amilyenekről akkor este említést tett. Többek között beszélt egy brit ügynök hihetetlen teljesítményéről is. KI VOLT ABRAHAM B.? A Bormann által elmondott történet szerint a brit kémet Abraham B.-nek nevezték. Tulajdonképpen Himler nevezte így, amikor az egész ügyet feltárták^ Klíma — megrendelésre Lett biológusok és energetikusok nagyméretű klímaberendezést szerkesztettek, amely megadott program szerint a mérsékelttől a tropikusig bármilyen klímát imitál. Kamrájában a természetes feltételeket maximálisan megközelítő körülmények között széles körű növénykísérleteket lehet folytatni. A levegőcirkuláció, a nedvesség, a hőmérséklet, a megvilágítás, az ibolyántúli és infravörös sugárzás szabályzása automatikus. Mozgatható platformmal szabályozni lehet a növények távolságát a mesterséges fény- és hőforrástól. A Lett Tudományos Akadémia biológiai intézetében megkezdték a berendezés kipróbálását. Még ma sem tudni, hogy ki volt Abraham B. Csak annyit tudunk, hogy így hívtak egy brit kémet, aki 1944-ben ejtőernyővel Dániában leereszkedett. Az angol kémet azért bízták meg ezzel a feladattal, mert nagyon hasonlított Hitler egyik tábornokára, aki gyakran továbbította a Führer legbizalmasabb utasításait. A kém hónapokon át tanulta szerepét. Igazi németté kellett változnia viselkedésében, beszédében. A brit kémszolgálatban tanulmányozott minden rendelkezésére álló adatot Hitler tábornokának magánéletéről, arról, hogy milyen cigarettát szív, milyen könyveket olvas, milyen zenét kedvel. Ezenkivül jól emlékezetébe kellett vésnie azoknak a német tábornokoknak és tiszteknek az arcvonásait, akikkel Berlin és Párizs közt valószínűleg találkozik majd. Hitler különfutárát ugyanis sokan ismerték, és egy kis hiba is leleplezhette volna. A terv megvalósítása előtt még egy akadály állt. Hitler tábornoka szeretőt tartott. Abraham B. tudta, hogy a lánnyal is kell találkoznia. Vajon észreveszi-e majd, hogy ő nem az igazi tábornok? A brit kém tevékenységétől sokat vártak. Ha sikerül küldetése, akkor sok ezer szövetséges katona életét mentik meg. EGY VOLT ALEZREDES VALLOMÁSA Minderről Kari Bormann mesélt az amerikai tengerésztisztnek. Amikor az amerikai nemrég meglátta fényképét és megtudta, hogy az illető Hitler helyettese volt, leült, és visszaemlékezései alapján papírra vetette az egész történetet. A jelek szerint ezzel feltárta a második világháború egyik legnagyobb titkát, azt, hogy Bormann tudott a brit kém küldetéséről és még sok mindenről. Természetesen, azt is lehetne gondolni, hogy Bormann mindezt Ábraham B.-től tudta meg. A brit kém azonban, feladata sikeres elvégzése után, visszatért Nagy-Britanniába, így tehát ez a feltevés elesik. A szenzációs hírt közlő londoni lap szerint hivatalos brit hírforrások se nem cáfolják. se nem erősítik ezt a történetet Ez érthető is, hisz a második világháború alatti brit kémtevékenység legbizalmasabb részleteiről van szó. A lapnak azonban sikerült nyilatkozatot kapnia egy személyiségtől, aki a szövetségesek partraszállásáról, és úgy látszik, a szövetségesek kémtevékenységéről is eléggé sokat tudott. Ralph Ingersol, aki akkor alezredes volt, kijelentette, hogy e legújabb adatok nagyon meglepték. Különösen csodálkozik, mert az egész esetről 1946-ban csak néhány ember tudott. „Kari szemmel láthatóan jól ismerte a kémügyeket. Az esetről egy alacsonyabb tisztséget betöltő náci, de még az amerikai tiszt sem tudhatott. Ezek szerint Kari valóban maga Martin Bormann lehetett”! Szétszedhető házgyár A podporozsszki fémipari kombinátban szétszedhető házgyárakat készítenek. A képünkön látható panelgyártó berendezést a burstini vízierőmű dolgozol városának építésénél próbálták ki. Az új szovjet házgyár kitűnő munkát végzett és különösen az új települések építésénél nyújt majd nagy segítséget a gyorsan felszerelhető épületelemgyártó berendezés.
