Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

1085. május 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ s Szeretjük a kányát A Szénbányászati Tröszt nagymányoki vájáriskolájára az 1965—1966-os iskolaévben 60 nyolcadikat végzett új. első­éves növendéket várnak. A je­lentkezők száma eddig 14. Miért ilyen kevés? A bányászok megbecsülése mindenki előtt közismert. S mégis sokan választják a bi­zonytalant, pályáznak olyan helyekre, ahol két, esetleg há­romszoros a túljelentkezés, amíg más területeken — mint például a bányaipari-tanuló­iskolákban — nem tudják fel­venni a szükséges létszámot. Miért idegenkednek a szülők, a gyerekek ettől a szakmától? Hogyan vélekednek erről azok, akik már „kóstolgatják a bá­nya ízét”, ismerkednek rejtel­mes feketeségével? * Másodévesek. A kis osztály­teremben zsúfoltan elhelyezett asztalok mögött szoronganak. Figyelmes, gondolkozó arccal hajolnak a füzetek fölé. A fa­lakon tablók, körül üvegvitri­nekben szemléltető eszközök. — Ki a következő? Olyan jelentkezőt kérek, aki még nem volt — s a tanár biztatására a táblához lép egy nyúlánk fiú. A többiek így megkönnyebbü­léssel veszik tudomásul az új példát. A fehér kréta nyomán alakul a példa a fekete lapon. Elmélet és gyakorlat. A ket­tőt kötik itt össze, szépen, fo­kozatosan marad el az első, a második javára a három év tanulóidő alatt. — Az elsősök élete itt zaj­lik az osztálytermekben. Ok még négy napot töltenek ta­nulással, s csak kettőt a bá­nyában — Pinezits Imre igaz­gató sorolja a tanulók elfoglalt­ságát. — A másodikosok már csak két, a harmadikosok pe­dig csupán egy napot jönnek az iskolába. — Hol jobb? Itt a padokban, vagy odalent a föld mélyén? Zengi rá a kórus, hogy a bá­nyában, de egyenként is lehet kérdezgetni őket, a válasz a fizikai munka javára billenti a mércét, meg a felelet sú­lyát. Az iparitanuló-iskola Nagy- mányokon van. Néhány hete, amióta bezárták a bányát, a tanulókat a műszakkezdés előtt autón szállítják Szászvárra. * Fekete szénpor csúcsosodik heggyé. Olyanná, amilyet kis iskolás gyerekek rajzolnak szí­nes ceruzával a füzetlapokra, amelyeknek csak fél lábbal le­het megállni a tetején. Az épü­letekre, falakra is letelepedett a szén pora; Meredek kaptató vezet a bejáratig, s a fák ser- kedő zöldje ellensúlyozza a fe­keteséget. Szászvár — a bánya. Itt lent a mélyben eltűnik a romantika. A sokak által meg­énekelt csillogó fekete szén, itt az úr, s nem adja magát köny­Labdarúgó-mérkőzés az Otthon udvarán. Első éves vájártanulók leszállás közben. Moll-íves biztosítást készítenek elő a harmadévesek. nyen. Minden vödömyi meg­szerzése kemény munkát kíván. Hosszú folyosók szilárd bizto­sítással borítva, vizet nyelő szivattyúk, dübörgő gépek vi­lága. A szénnel telt hasú csille megcsikordul a kanyarban. Gyöngyöző homlokú ember ka- nyarintja, amúgy jó magyaro­san cifrázva a szót. — így van ez. Erről lehet megismerni a fiatal bányászt. Azt hiszi a munkán is könnyít, ha dühöng, meg káromkodik. — Kovács József, és társai, akik már 36 éve járják a föld alatti utakat megtanulták, hogy a bányát türelemmel és mun­kával lehet legyőzni. — A hatodik félévben már teljesítménybérben dolgoznak a tanulmányi eredménytől füg­gően a vájártanulók. Mennyit kerestetek a múlt hónapokban? — kérdezi Vastag József fő- mester — Ügy 1200—1300 között .ál­talában — válaszolják mind a hárman: Gáspár Ferenc, Bacsó István és Bonbek Alajos. — Nálunk ugyanis az első félévben egységesen 160 forint ösztöndíjat kapnak a tanulók. Az ötödik félévre ez az összeg felfuthat 410 forintig. — Nehéz munka ez, — mond­ja valamelyik —, de könnyű el­végezni annak, aki szereti. S csak az marad itt, aki szereti. — Ki bánta meg, hogy vájár­tanulónak adta magát? Nincs jelentkező. Ennek a csöndnek az alátámasztását szolgálja a statisztika is. A je­lenlegi harmadikosok közül mindössze hatan morzsolódtak le a tanulmányi évek alatt. S mind a hátuknál alapos indok szolgált erre a lépésre: egész­ségügyi okok, családi körülmé­nyek alakulása szólt közbe. Fejlődési lehetőség? Telekdi Sándor, Odor Ferenc és Seres József három hónappal előbb kapta kezébe a szakmunkás­bizonyítványt. Március végén volt a verseny, amikor megsze­rezték maguknak a Szakma ki­váló tanulója címet És most? Mint vájárok dolgoznak a föld alatt, s közben készülnek a fel­vételire, a bányaipari techni­kumba. Oda csak azt veszik fel, aki már kitanulta a szakmát. * Műszak után a gondosan rendben tartott nagymányoki Otthonban találnak a vájárta­nulók valóságos otthonra. Ki­lencven bányásznövendék la­kik itt. — A kedd és a péntek a sport napjai minden héten — tájé­koztat bennünket Varga Jenő, az otthon vezetője. — Ilyenkor rendezzük meg a különböző bajnokságokat: a kétfordulós osztályok közötti labdarúgó- és kézilabda-mérkőzéseket Télen a sport-,,sztár” a sakk. De ked­velik a gyerekek a súlyemelést, célbadobást, pingpong-játszmá­kat is. Van televízió, közel ezer kö­tetes könyvtár, s eljárnak a faluba filmet nézni, meg időn­ként vetítenek az otthonban is. * — Hol jobb? Az iskolában, az otthonban, vagy odalent a bányában? — Szeretjük a bányát. Aki megismeri, azt magához húzza, köti örökre. Mcry Éva Foto: Bakó Jenő Bányai&meretóra a másodikban.

Next

/
Thumbnails
Contents