Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
1553. május o. TOLNA WFOTFI NETÜJ8ÄG - 3 E G Y g sok közül Hová indulnak? I — Nagyon kellene a Uz-^ !-------------El------------------egy jól m űködő pártszervezet. Csak segítségünkre lehetne — mondta egy évvel ezelőtt Wayer Mátyás, a paksi Aranykalász Tsz elnöke, Molnár Lajos elvtársnak, a megyei pártbizottság munkatársának. — Segítjük e probléma megoldását — ígérte akkor Molnár elvtárs. Azóta történt egy és más. A járási pártbizottságtól, de a megyétől is gyakrabban felkeresték a tsz vezetőit, mégpedig segítő szándékkal. A kis létszámú pártszervezet ettől kezdve erősödött, s most már kilenc tagjuk van, de erősödött úgy is, hogy Szigeti Lajos elvtársat, egy mozgalmi tapasztalattal rendelkező párttagot választottak meg titkárnak. Szigeti elvtárs titkárrá választása után részt vett a balatonaligai titkárképző tanfolyamon. Utána nagy ambícióval fogott munkához. Az új párttitkárhoz bizalommal fordulnak az emberek, akár tsz-ügyről, akár magánügyről van szó. Ez azért van, mert a tsz-tagok hamarosan felismerték, hogy a pérttitkár szereti az embereket, nem hiteget senkit, hanem egyenesen megmondja, hogy a hozzá fordulón tud-e segíteni, vagy nem. Szigeti elvtárs adminisztrációs munkakörben dolgozik a tsz-ben, de jól ismeri a mezőgazdasági munkát is. A legutóbbi párttaggyűlésen Wayer Mátyás, a tsz párton kívüli elnöke, a termelő- szövetkezet gazdasági munkájáról tartott beszámolót. Elmondta, mennyire jutottak a kapások vetésével és hogyan készültek fel a növényápolásra. „Egymást éri a munka. Rövidesen be kell fejezni a kükoricavetést, közben meg lehet kezdeni a répa sarabolását, s ezzel még nem is végzünk, nyakunkon a lucemakaszálás. A tavaszi munkák kezdetén két hét előnyünk volt, viszont a gyakori esőzések miatt most már lemaradással számolunk. A késedelem behozására, amikor az idő engedi, ünnepnapokon is dolgozzunk” — javasolták a páttaggyűlésen. A javaslat segítő szándékról tanúskodott és a tsz-elnök ezt így is fogta fel. Megszületett a döntés: május l-én azok a tsz-tagok vesznek részt a felvonuláson, akik nem dolgoznak, az erőgépek és a gépekhez tartozók munkával ünnepeltek az Aranykalász Tsz-ben. A paksi Aranykalász Tsz-ben, ha a munkaerő-ellátottságot nézzük. a növényápolásban és a kertészetben nagyobb részben nők dolgoznak. Ezt az arányt nem tükrözi a pártszervezet. Itt is, mint néhány tsz-pártszervezetnél .egyoldalú” az összetétel. A párt- szervezetnek eddig nem volt egyetlen egy nő tagja sem. Azelőtt valahogy nem is gondoltak erre. Lajos bácsi — a tsz-tagok egyszerűen Lajos bácsinak hívják a párttitkárt — hozta szóba először, hogy ezen változtatni lehetne. I — KI legyen az a nő aki^ehf|{: nénk tagjelöltnek — tanakodtak, mert eddig észre sem vették, hogy nemcsak a férfiak között vannak olyan szövetkezeti tagok, akik a közösségi életben és a közösségi munkában előre léptek, hanem a nők között is. Elsősorban az előítéleteket kell legyőznünk, a nőknél és a férfiaknál egyaránt — mondta a nárttitkár. — Vannak jól dolgozó asszonyok az Aranykalász Tsz- ben, olyanok, akik szorgalmas munkájukkal segítették talpraállítani a közöst. Az elmúlt években gyenge kategóriába sorolt Aranykalász Tsz a tavalyi zárszámadás után a közepesek közé került. Ebben az eredményben a férfiak munkája mellett az asz- szonyoké is sokat számit. A termelőszövetkezet gazdasági helyzetét tárgyaló párttaggyűlésen Mayer Antalnénak, a tsz-nőbizott- ság titkárának, Szigeti Lajos a párttitkár, átadta a tagjelöltkönyvet. Találtak a tsz-ben tagjelöltségre alkalmas asszonyt A paksi Aranykalász Tsz-ben most már nem „egyoldalúan” nő nélküli a pártszervezet. És ebben közrejátszott az is, hogy a párt- szervezet titkára nemcsak szavakban, de a gyakorlatban is hozzáfogott a pártszervezet erősítéséhez. P. M. T izennégy éves falusi gyerekek sokasága indul nejei most már évről évre a nagyvilágnak, s szülői parancsra kínlódik, gyötrődik a középiskolával. vagy olyan szakma elsajátításával, amelyre alkatilag alkalmatlan, Hamis illúziókkal kénytelenek nekiindulni az életnek és talán örökké beteljesületlenek maradnak. Igen, mert hiszen miiyen műszerész válik abból a gyerekből, aki nem alkalmas erre a szakmára? Ha a szülői fur- fang és parancs mégis műszerészt farag belőle, hát lesz belőle egy kisképességű, kétbalkezes műszerész. Ebben a minőségben mindenhonnan kilógó, éppen csak megtűrt és éppen ezért elégedetlen ember. Nem más ez, mint felelősségnek álcázott felelőtlenség azokkal szemben, akik mennek, mennek anélkül, hogy tudnák hová. Pusztahencsén ismét erről győződtem meg. Az általános iskola igazgatója kiválasztott három fiút és egy kislányt. Ez a négy gyerek mindenképpen alkalmas volt arra. hogy mutassa az általánost. Közülük az egyik M. Zoltán, keskeny arcú kisfiú, soha életében nem fog meghízni, kedves, udvarias gyerek és műszerész akar lenni. Megkérdeztem tőle, miért? — Ez érdekel. A rádió, és ezek. Volt egy rossz rádiónk, széjjelszedtem. Szerettem vele babrálni — mondta. — Felismered, meg tudod nevezni a rádió alkatrészeit, ha nem is mindegyiket, néhányat? Hallgat. Arra gondolok, ha ennek a fiúnak csak parányi adottsága 1$ lenne a számára választott szakmához, akkor a rádióról valamit, többet kellene tudnia. Kérdezek. — Mondd Zoltán, láttál már olyan könyvet, amelyik rádiószereléssel foglalkozik? — Igen. Van könyvtár. — Kíváncsi voltál rá, hogy mi van egy ilyen szakkönyvben, belelapoztál? — Nem. — Megtudnád mondani, mit termel a műszerész? Hallgat. —- Milyen szerszámokkal dolgozik, egyet mondj legalább. — Nem tudom — nyögi a fiú, és ismét hallgat. Édesapja tsz-tag. Az állat- tenyésztésben dolgozik, havonta 50 —60 munkaegységet szerez, keresete kb. havi kétezer forint. Az Mi. újságírók csatlakozunk ahhoz a gépkocsioszlophoz, amely a németeket viszi. Hej, de jó leélné most megnézni a tábornok urak fizimiskáját! Emlékszem, alig néhány nappal ezelőtt még javában folyt Berlin ostroma, a fővárost szinte teljesen megszállták a harcoló szovjet csapatok. A civilek, persze csak a legkíváncsibbak, meg a legbátrabbak, odamentek a hatalmas szürke szovjet tankokhoz és megkérdezték: — Amerikai gyártmány? A szovjet tankisták nem kis elégtétellel válaszolták: — Nem, csak innen való, Oroszországból, talán hallattak az Ural vidékéről... A németek megcsóválták a fejüket. aztán a tüzéreknél folytatták a tudakozódást: — Angol gyártmány? Az egyik nehézlöveg parancsnoka — az ágyút két hatalmas traktor vontatta — élvezte a hatást: — Nem, ezeket a kicsikéket Szibériából kaptuk ... _ A berlini égen éjjel-nappal ezerszám köröztek a szovjet repülőgépek. A berliniek keresték köztük az angol és az amerikai repülőgépek ismerős körvonalait, de csak nem találták. Zsukov marsall aláírja a Németország teljes és feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot, (APN-fotók) igazgató az ablak mellett áll és szomorkásán jegyzi meg, hogy politechnikai órán Zoltánnak a szerszám egyszerűen nem áll a kezére. Műszerész lesz belőle. De milyen? Következik a másik legény; László. Huszonnyolcán végzik el Pusztahencsén a nyolcadik osztályt az idén és heten szeretnének autószerelők lenni, az igazgató szerint azért heten, mert valaki kitalálta és a fiúk között e szakma divatba jött. Sz. László a hét közül az egyik. — Szíved szerint, de őszintén, miért akarsz autószerelő lenni? Sz. László felélénkül. — Kedvelem — mondja határozottan. — Milyen személygépkocsikat ismersz? Gondolkodik, végre kiböki. — Sirály. — Tudod-e hol gyártják? — ? — Még milyen gépkocsiról tudsz? — Trabant. — Hol gyártják? — Magyarországon. Tovább erről a témáról nem is gyötröm a fiút, minek. Tulajdonképpen amúgy sem fogadták el a jelentkezését és a Blritói Állami Gazdaságba kerül majd gépjármű-villamossági műszerésznek. Ki tudja? Végsó soron egyelőre a mezőgazdaságban marad. S ha már az autószerelő szakmánál tartunk, óhatatlanul eszembe jut, hogy Szekszárdon igen közeiről ismerek egy iparitanuló osztályt. A fiúk többsége két évvel ezelőtt a környező községek valamelyikéből került ide. Az oktatók és a tanárok a megmondhatói, mennyi a kínlódás ezeknek a gyerekeknek a többségével, mert a többségnek nincs érzéke az autószereléshez ... A harmadik gyerek J. Ilona. ** Nem választott szakmát Úgy vélem, ő az a bizonyos ki- hngvott ..lehetőség”. A nyolcadik osztály befejeztével az erdészethez akar menni, napszámosnak. Megkérdeztem tőle, milyen női foglalkozásokat ismer? — Ápolónő, orvos, boltos, tanár, varrónő. Édesapja a pusztahencsei termelőszövetkezetben éjjeliőr. Ó a mezőgazdasági szakmák egyikéről sem tud semmit. Igazság szerint varrodában szeretne dolgozni. Homályos elképzelései vannak csak arról, hogy mit jelent varrónőnek lenni. Azt mondja, egy alkalommal édesanyjával megfordult Szekszárdon és járt egy varrodában. De arra már nem is emlékszik vissza, hogy mit látott ott. öt még mindig meg lehetne nyerni a mezőgazdaság számára. A gyerekektől néhány kérdésre egyébként olyan válaszokat kaptam, amelyek más szempontból is lehangoltak. A föld, a határ a mező, a körülöttük levő táj élményt nyújtó létezésével szemben érzéketlenek, szinte ridegek. Nem tudom, hogy ebben mennyi felelősség terheli a szülői házat és mennyi az iskolát, de tény. hogy a négyből két gyerektől megkérdeztem megtudják-e különböztetni ilyenkor májusban a búzát az árpától. Nem. A mezei virágok közül keveset ismernek. A szülők élet- és munkakörülményeiről, jövedelméről tájékozatlanok. A ház körüli munkában elmondásuk szerint, kevésszer segítenek, a mezőgazdaságban létező 27 szakmából pontosan körülhatárolva, egyet sem ismernek. Szóval, valami egészen sajátságos állapot, hogy nem falusi 'gyerekek, de nem is városi gyerekek, hanem élményszegény, hasznos hatásoktól sajnos megkímélt „hibridek”, akik városinak túlságosan falusiak, falusinak viszont túlontúl városiak. Valamelyest egyedül az apró- termetű, zömök H. József kivétel ezalól. Édesapja traktoros. Ö a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolába jelentkezett, mezőgazda- sági gépszerelőnek... Az idén nem sokan, mindössze négyen jelentkeztek a nyolcadikosok közül gimnáziumba. Ez egy külön kérdés, mert a szülők tekintélyes hányada Pusztahencsén is azt hiszi sajnos, hogy a gyerek a társadalomban akkor lesz különb, akkor lesz több, mint volt az apja és volt az anyja, ha termelőmunka helyett akármilyen silány kis íróasztalhoz, de íróasztalhoz ül. Mi lehet ennek az oka, a magyarázata? A régi nosztalgiák túlélése, vagy inkább, hogy ma még gyakran a rubrikákat kitöltögető, semmiféle magasabb kvalifikáltabb képzettséggel nem rendelkező irnok-admi- nisztrátor több megbecsülést kap és vindikál magának, mint a nála jóval többet tudó, nagyobb szakmai műveltséggel, kvalifikáltsággal rendelkező fizikai dolgozó? Talán ez is, az is és még más is. A társadalom jól felfogott érdeke lenne ezen az állapoton változtatni, esetleg bizonyos munkakörök erkölcsi leminősítésével: a nem alkotó íróasztalokat, amelyek mögött a gépkocsi menetlevelet kitöltőtől kezdve a másolók. a leírók, az iktatók, a különféle írnokok tömegei ülnek, a nem alkotó íróasztalokat rangban a munkapadok, a termelő műhelyek mögé sorolni, s a munkapadokat, a termelőrnűhelyeket előre léptetni, az alkotó szellemi munkások, mérnökök, tervezők, közgazdászok, orvosok, tanárok stb. íróasztalai mellé. E z kellene talán ahhoz, hogy egy kétezer lelket alig számláló kis községben se az írnok! állás legyen a beteljesülés tetőfoka, hanem éppenséggel az alkotó mezőgazdasági szakmák valamelyike. Annál is inkább. mert írnokból hovatovább igen nagy a feiesleg, mezőgazdasági szakmunkásból pedig igen nagy a hiány. Pusztahencsén tavaly tíz nyolcadikos jelentkezett gimnáziumba. „Mégiscsak irodába kerülhet” — mondja a szülő. Az igazgató véleménye szerint a tízből kettő alkalmas egyetemi tanulmányok folytatására. De mi lesz a többiekből? A tízből lesz esetleg öt-hat gyengécske adminisztrátor, holott lehetett volna öt-hat kiváló kertész, fejőnő, tejkezelő, jó keresettel, biztos megélhetéssel, tartós egzisztenciával, így pedig ki tudja? A tantestület tagjainak felvilágosító szavára a szülők közül kevesen hallgatnak. A jelenleg hetedik osztályos lányok már most elhatározták, gimnáziumba mennek jövőre mindany- nyian. Mennek, indulnak azzal a nagy tévedéssel, hogy a gimnáziumi érettségi számukra köny- nyű és kényelmes irodai munkát biztosít. Biztosít? Vajon meddig? Három év leforgása alatt csak Pusztahencséről, ebből a kis községből harmincán jelentkeztek gimnáziumba és indulnak el a csalódások útjára, mert már rég nincs annyi íróasztal, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkezők mindegyikének jusson. De üres munkahelyek a mezőgazdaságban is vannak. Hangosabban kellene megkérdezni az életbe induló tizennégy éves falusi fiúktól, lányoktól és a szülőktől, hogy a gyerekek tulajdonképpen hová mennek? Szekulity Péter (Folytatjuk)
