Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
1 !ter>. májas 5. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 A zászló tartói A tizedik magas kitüntetést adták át idén, május elsején, a Bonyhádi Zománcgyár kollektívájának. 1956 óta hatodszor tüntették ki a gyárat. Háromszor az élüzem címet, háromszor pedig a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját nyerték el. A félévszázados gyár felszabadulásunk húsz évében naggyá nőtt, megfiatalodott. Ma az ország legjelentősebb edénygyártó üzeme. Több mint hatszáz munkás, műszaki és adminisztratív dolgozó fáradságos munkájának gyümölcse idén ismét a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja. Ebből az alkalomból kértük a gyár vezetőit, legyenek segítségünkre néhány olyan munkás bemutatására, akik oszlopai a termelésnek, akik pillérei a gyárnak. Nevek sokaságát halljuk. Válasszunk. Felírjuk magunknak a névsort, s végigjárjuk a hatalmas gyár műhelycsarnokait. Mindenütt a megszokott kép, amelyhez a rendszeres látogató a bonyhádi gyárban már hozzászokott: rend, fegyelem, jó minőségű áru. kiváló munka. • • Uveggyöngyös, égetett zománc munkánk sokoldalúságát, szépségét És ezért gondolom azt, hogy életcélom megvalósult: elismert ember vagyok a gyárban, a szakmában. A legszebb tábla melyik volt, Bene elvtárs? — A legszebb? Nagyon sok volt. Az első munkám egy Albus szappantábla-reklám volt. De a legszebb, a több mint három évtized alatt, népköztársaságunk címere. Kényes munka egy ilyen címertáblát elkészíteni. A táblaosztályon tulajdonképpen a reklámtáblák jelentették a fő cikket, most keveset költenek a vállalatok ilyen maradandó, ízléses reklámra. Pedig megérné. Az Állami Biztosító kezdi most a reklám e hatásos eszközét gyártatni. ötszázezer háztáblát készíttetnek. S itt, a zománcgyárnak ebben a kis műhelyében most forradalmi változások várhatók. Üveggyöngyös, égetett zománctáblákkal kísérleteznek. Ezek a táblák alig kerülnek valamivel többe, mint a szokásos zománctáblák, de csodálatosan verik vissza a fényt, kiválóan alkalmasak KRESZ-táblának és reklámtáblának. Most ez, a művezető, Bene Ferenc „vizsgaremeke”. Az örökké újat kereső, kiváló szakember, a zománctáblák tervezője, négyéves forma suhanc. Együtt vonultak az apjával a szekszárdi „Ilkovics” felé. A Gyo- kó bevágott két és fél liter bort, a gyerek csak málnát ivott, meg undorral a borból egy pohárral, s amikor már az apja holtrészegre elázott, megkérdezte tőlem: — Bácsi, hogyan lehetne ipari tanulónak menni? Lakatosnak. * Jula néni öreg. Jula néni szinte sohasem józan. A vendégektől kikönyörög egy-egy pohár bort, vagy sört, de neki a pálinka is jó, sőt az a legjobb. És Jula néni alázatos. Szépen megköszöni, ha valakitől valamit kap, kezitcsókolo- mot köszön a tizennyolcéves suhancnak is, ha az fizet valamit. Jula néni szeret inni. Jula néni alázatos cigányasszony. Jula néni tizenkét gyereket hozott a világra. És Jula nénit letegezhetd mindenki; Jula néni még a rókatáncot is elbotorkálja, ha fizetnek neki két decit tisztán. * Együtt rúgtuji a port az alsóváros végén, hiszen a Honvéd, az Alkotmány, meg a Béri Balogh utca vége összeért a cigányteleppel és mennyire eltávolodtunk egymástól. így is, úgy is. És csak ők a hibásak benne? .elégedett a gyárban. Részese an- Jnak, hogy harmadszor tüntették Jki a kollektívát. A szépség is számít Bene Ferenc művezető a táblaosztály egyik „parancsnoka”. 1928. március 8-án kezdte itt a munkát. Most is, amint visszaemlékezik a három évtizedre, nehéz találni olyan emléket, amely jellemezné a munkáját; — Mindig csak szép táblát akartam készíteni. Perczel idejében, amikor még Németországból hozott tábla-szakemberek dolgoztak itt, tőlük lestük a szakma fortélyát, magam sem hittem, hogy 1965-ben még itt leszek. A szakma- szeretet tartott itt, meg az is, hogy az ember mindig alkot, újat, s mindig szebbet akar. A mi termékünk sokfelé eljut, hirdeti zik maguk közüL Az én feleségemet nem hagyják békén. Mondd meg, Gyurikám, azért, mert cigány? Nem válaszoltam, megittam a sört és elmentem sétálni. * Gyokó szegkovács. Nem is akármilyen. Apjáról, az öreg Gyurkáról járja az a legenda — igaz-e, vagy sem, ki tudná azt ma már megmondani —, hogy egyszer meghívták a vasúthoz is, mondták, berendeznek neki egy műhelyt, s nem lesz más dolga csak. irányítani az embereket, hogy „furukat” csináljanak, olyanokat, mint ő, mert a vasút csak azt tudja használni. Mert olyan jó, olyan igazi furukat csinált, hogy azzal fel nem vette a versenyt a gyári. Gyurka nem ment. Azt mondta, ő már megmarad szabad cigánynak. A vasút aztán vette tőle a furukat. ő meg megitta mindnek az árát, igaz, hogy jól élt mellette a Mári néni is, mert csak-csak elszedett az öregtől annyit, hogy jutott a bor mellett élelemre is. Sokkal több, mint a többinek. No. a Gyokó ennek a Gyurkának a fia. Nagy darab ember. És állandóan iszik. A legtöbbször részeg. És jó furukat csinál. Meg rakodik is néha a vasúton. Ezzel aztán szépen keres. A múltkor bemutatta a legnagyobbik fiát. ügy tizesnA brigád hattagú. Hat asszony áll egy hosszú, gyalulatlan deszkaasztal körül. Az asztal lapja már megkopott. Ezen az asztalon megy át a zománcgyárban termelt ösz- ezes edény. Zakar Ferencné meós a gyár termelésének egy- hatodáért felel. Az összes termelés minősítése ugyanis Zakarné brigádjára tartozik. — És ha sok a selejt, nem szidják magukat a művezetők? — Nincs sok selejtünk, ha van, az legtöbbször nem a mi gyárunk hibája, rossz a lemez. De egyébként is. milyen munka az, ahol nem csöppen valami rossz? Nálunk is csöppen. De mindig kevesebb. A csomagolóban, a szomszédos szobában, nagy figyelemmel, három' világrész országaiba irányítják a zománcgyári edényt. A lábos aljára hajszálvékony írással három szót égettek: Made in Hungary. Ha a világszabadalom rejtelmes paragrafusai közé magam beleszólhatnék, odatenném egy- egy olyan munkásnő nevét is, mint Zakarné. — Nemcsak jobbak az edények — mondja Zakarné —, de mint asszony is állíthatom, hogy sokkal szebbek, mint amikor először jöttem a gyárba dolgozni, ezelőtt huszonkét éve. Szebbek az edények. Ma már szép edények kellenek a háztartásokba. Nem lehet olyan ormótlan, formátlan edényekkel piacra menni, a szépség is számít, „Dolgoztunk mindig“ képzősnek. 53-ban megkapta a szakmunkás-oklevelet. Azóta a TMK-ban dolgozik. Ö is részese a magas kitüntetésnek. — Hogyan járult Balogh elvtárs a zászló elnyeréséhez? — Mit mondjak? — zavartan szívja cigarettáját, ujjaival dobol egy gépalkatrészen. — Dolgozgattunk mindig Ha az emberre valamit rábíznak, azt meg kell csinálni. S azon túl is akad mindig teendő. Mindig akad valami plusz, amit nem mondanak. Ezért is nyertük el a Szocialista brigád oklevelet is, meg a jelvényt is. Mi, itt a TMK-ban már nagyon összeszoktunk. Balogh és társai, a gyári gépek orvosai, különösen kiemelkedő munkát végeztek az elmúlt évben is, aminek alapján a gyár, a Zománcipari Művek kitüntetést kapott. De itt, ebben a kis kollektívában is bizonyosul ami az egész gyárra jellemző: családias, őszinte légkör és jó hangulat. — A brigádtagok közül nyolcán építettünk házat, segítettünk egymásnak, aztán elkészültek a házak, megjavítottuk a rossz gépeket, tudtak a műhelyekben dolgozni, hát nem nagy dolgok ezek. ez az élet. Három brigádot szerveztünk Sokat beszélő, sokat tevő ember Forró Ferenc. Szinte az egész Csatáry György Egy kis vita volt. amikor Balogh József TMK-lakatos neve szóba került, mint gyárpillér, a vezetőkkel történt beszélgetésünk során. Nagy elvtárs, az igazgató azt mondta: A Józsi még fiatal ember, most jött. Simon Imre üzemvezető közbeszól: Dehogy fiatal, már tizenöt éve a gyárban dolgozik. Lám, hogy szalad az idő, aki tizenöt éve itt van, „fiatalnak számít”. Másfél évtizede Balogh Józsi, mint fiatal fiú jött a gyárba, ott sündörgött állandóan a lakatosok körül. Azután jelentkezett átmegyében ismerik. Még abból az időből, amikor a Bonyhádi Vasas labdarúgócsapata eredményes szerepléséről volt ismert. Régen volt az, nagyon régen — legyint Forró Ferenc, s bánatosan mesélni kezd arról, hogy a labdarúgócsapat milyen szomorúan szerepel. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a tömegsport a gyárban, a munkások között népszerű. Azt hiszem, nekem is érdemem van ebben — mondja Forró Ferenc. — A csoportban tizen dolgoznak az irányításom alatt — és ezt bizonyítja. A zománcedények egyengetése. peremzárása, ponthegesztése felett parancsnokol Forró Ferenc. A gyárban fontos beosztás ez, hiffe nem mindegy, az edények milyen minőségben kerülnek tovább a zománcozókhoz, az égetőkhöz. Forró Ferenc elfoglalt ember. Tengernyi megbízatása, tömegszervezeti és gazdasági vonatkozásban elfoglalja minden idejét, szabad ideje alig van. Még szerencse, hogy alig ötven méterre lakik a gyártól. Mindig be tud jönni, ha hívják. Tizenhét éve dolgozik a gyárban, felesége is itt dolgozik, már évtizedek óta. — Mit tart legnagyobb, vagy legemlékezetesebb sikerének? — Talán azt, hogy három MHS- brigádot tudtunk szervezni a gyárban. Amikor itt járt Bonyhádon az MHS elnöke, Úszta Gyula elvtárs, megdicsérte alapszervezetünket. Azt mondta, úgy kell jó tömegszervezeti munkát végezni, hogy a tömegszervezeti feladatokat is sikeresen oldjuk meg, de a termelésben is a legjobbak legyünk. Forró Ferencet most, a Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntették ki. Pálkovács Jenő Foto: Jantner Lassan apad a Duna — Dolgoznak a szivattyútelepek Nyugat-Dunántúlon segít a Tolna megyei árvédelmi osztag Mint Goóts Kálmán a Közép- dunántúlí Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségének vezetője tájékoztatta munkatársunkat, a szakaszmérnökség területén jelenleg elsőfokú árvédelmi készültség van. A vízállás indokolja ezt. hiszen a bajai vízmércénél mintegy másfél méterrel haladja meg az elsőfokú készültség bevezetéséhez szükséges szintet. Árvízveszély azonban a Duna itteni szakaszán nincs, a készültségre inkább azért van szükség, mert a hetven főnyi árvédelmi osztag jelenleg a nyugatdunántúli árvízsújtotta területeken dolgozik, raktárai pedig itt, Domboriban vannak. A Duna lassan apad, vízállása hétfőn Bajánál 754 centiméter volt, kedden pedig 746 centiméter, tehát nyolc centimétert apadt egy nap alatt. Sok azonban a belvíz, jelentős területek vannak 1— főként Báta környékén — víz alatt. Az igazgatóság két szivaty- tyútelepe, a hátai és a lankáéi éjjel-nappal dolgozik a belvíz átemelésén. A bátai főcsatornát Sárpilisnél tüsgáttal elzárták, hogy a víz egy részét a Darfoki csatornán Lankócra vezessék, az ottani szivattyútelephez. TIT országos vándorgyűlés Szombathelyeo A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TIT irodalmi és nyelvi szakosztályainak országos választmánya vándorgyűlést rendez május 7-én, 8-án és 9-én Szombathelyen. Az országos vándorgyűlés pénteken délután 2 órai kezdettel Dante-emléküléssel kezdődik meg a szombathelyi Ady Endre Művelődési Otthonban. Dante Alighieri, a nagy olasz költő születésének 700. évfordulójáról, a magyar szellemi életet is befolyásoló művészetéről KARDOS TIBOR egyetemi tanár, az MTA levelező tagja tart előadást. Ezután a TIT irodalmi és nyelvi szakosztályai országos választmányának plénuma az eltelt időszak irodalmi és nyelvi ismeretterjesztésének munkáját tárgyalja meg, A következő napokban a szombathelyi TIT-klubban folytatódik a vándorgyűlés. Szombaton délelőtt ALMÁSI MIKLÓS, a Színháztudományi Intézet tudományos munkatársa, vasárnap délelőtt pedig ILLÉS LÁSZLÓ, az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa lesznek az előadók.
