Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
2 TOLVA MEGYEI NÉPŰJSAG 1965. május 5, Nyitott kérdések Bonn és Párizs között Gromiko látogatása után Bonn (MTI). Erhard kancellár többhetes bajorországi üdülés után ismét visszatért Bonnba és kedden átvette a kormány vezetését. A kancellár, közvetlenül visszatérése után fogadta Seydoux francia nagykövetet. A megbeszélésen a bonni feltevések szerint a szovjet külügyminiszter múlt heti párizsi látogatásáról, valamint De Gaulle-nak a nyár elejére tervezett bonni látogatása előkészítéséről volt szó, továbbá azokról a nehézségekről, amelyek a washingtoni nyugati nagyköveti bizottságban a német kérdésben tervezett nyilatkozat megszövegezése körül merültek fel. Visszatért betegszabadságáról Schröder külügyminiszter is, aki a kereszténydemokrata parlamenti frakció előtt a francia—nyugatnémet viszonnyal foglalkozva kijelentette: a kormány kielégítőnek tartja azt a tájékoztatást, amelyet Párizsból kapott Gromiko külügyminiszter párizsi látogatásáról. A külügyminiszter mindenesetre hozzátette: e látogatással kapcsolatban még továbbra is vannak nyitott kérdések Bonn és Párizs között, különösen Gromiko ama kijelentései miatt, hogy a Szovjetunió és Franciaország teljesen egyetért a határkérdésben és a biztonsági kérdésekben. A Welt gazdasági kommentátora az európai gazdasági közösség helyzetével foglalkozik és rámutat arra: számos fontos területen a korábbi fejlődés helyett egyhelyben topogás tapasztalható, s ennek az az oka, hogy De Gaulle lefékezi a Közös Piac további fejlődését, sőt, immár amiatt kell aggódni, hogy a francia elnök „az eddig elért eredményeket is feláldozza a francia világpolitika oltárára. De Gaulle-nak az a kísérlete, hogy nagyhatalmi politikát folytasson partnereire való tekintet nélkül, aláássa az NSZK külpolitikájának alapjait”i tsiményeR SOROKBAN Andrej Gromiko kedden fogadta a ghanai kormányküldöttséget. amely Botsio külügyminiszter vezetésével tartózkodik Moszkvában. A beszélgetés alkalmával a külügyminiszterek a két országot kölcsönösen érdeklő kérdéseiket vitatták meg. • A hitleri fasizmus leverésének huszadik évfordulója alkalmából, kedden, a Berlin melletti Bogensee-ben, nemzetközi ifjúsági találkozó kezdődött, — ötven ország száz ifjúsági és diákszervezete képviselőinek részvételével. * Felháborodást keltett az az értesülés, hogy Anglia és az Egyesült Államok az Indiától délre fekvő Diego Garcia szigetén rádióállomásnak álcázott atomerő- támaszpontot épít fel, atombombázó repülőgépek, búvárnaszá- dok és atomrakéta-kilövő telepek számára. A sziget Mauritius angol gyarmathoz tartozik. * i Az izlandi parlament népi szövetségi képviselőd javaslatot ter- | jeszitettek az ország törvényhozó szerve elé az amerikai támaszpontok fenntartását szabályozó 1951. május 5-i izlandi—amerikai katonai megállapodás felbontására. | Tunézia kairói nagykövetségének személyzete hétfőn Burgiba elnök utasítására különrepülőgépen visszatért Tuniszba. * Kedden befejeződtek Nasszer elnök és Charles Helou libanoni elnök tárgyalásai. A libanoni államfő délután Kairóból elutazott Párizsba. A Biztonsági Tanács előtt az Egyesült Államok dominikai agressziója Magyarok a nagyvilágban Állami kapcsolataink, kereskedelmi és kulturális, műszaki és tudományos összeköttetéseink adnak elsősorban hírt a nagyvilágnak hazánkról, népünk alkotó erejéről. Csupán a felsorolás is nagy vállalkozást jelentene, ha azoknak az eredményeknek ösz- szegezésére törekednénk, amelyek ezeken az utakon elismerést és dicsőséget szereztek Magyarországnak. Végeláthatatlan a sor azonban akkor is ha azokat a magyar származású tudósokat, művészeket, közéleti embereket nézzük végig, akik tevékenységüket az ország határain kívül fejtik vagy fejtették ki. Történelmi példák is állnak az összehasonlításra, elég, ha csak Kossuth Lajos emigrációs munkásságára emlékezünk, vagy a dicsőséges Tanácsköztársaság bukása után Bécs- be és Moszkvába emigrált hírességeinket említjük. A külföldre szakadt magyarok tevékenysége a legkülönbözőbb területekre terjedt ki, a sok hétköznapi munkás mellett neves tudósokat, művészeket is találunk. A róluk megrajzolható portrékban ezernyi az ok, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miért hagyták el a szülőföldet? A legtöbb esetben a választ a Horthy- korszak nyomora, politikai elnyomása jelenti. Mások kutatási lehetőségeket nem kaptak a fel- szabadulás előtti Magyarországon és tudományos munkájukat csak külföldön folytathatták eredménynyel. Sok híres magyar származású egyéniség pedig már külföldön látta meg a napvilágot. _ Jogosan lehetünk büszkék külföldre szakadt hazánkfiaira, azokra akik jelentős hírnévre tettek szert, mert minden esetben áldozatos munka, kemény akaraterő kellett annak kivívásához. A példák felsorolásánál a teljesség nem lehet cél, hiszen egy lexikonra való híresség érdemelne említést. Zalka Máté, a legendás Lukács tábornok, Bartók Béla a világhírű zeneszerző, Varga Jenő a Lenin-díjas közgazdász csupán a leghíresebbek az elhunytak közül. A ma is tevékenykedő külföldön élő híres magyar származású ] emberek tevékenységéről szeretnénk felhozni néhány változatos példát. Sokan emlékeznek vissza minden bizonnyal dr. Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus cikkére, amelyet 1964-ben közölt „Van-e a tudománynak határa?” címmel az Élet és Irodalom. Wigner Jenő csak egyike a világhíres fizikusoknak, hiszen Szilárd Leóról, Neumannról, Tellerról is tudjuk: származásuk magyar. Kürti Miklós az oxfordi egyetem professzora a Clarendon Laboratórium munkatársa, az Angol Királyi Társaság tagja, dr. Gábor Dénes I a londoni Imperial College elekt- rofizikai tanszékének professzora ugyancsak neves fizikus. A hangversenytermek plakátjain is gyakran találkozhatunk magyaros hangzású nevekkel. Jenő Donáth a philadelphiai karmester, zeneigazgató, zenepedagógus. Rózsa Miklós a hollywoodi zeneszerző éppúgy ott található ebben a sorban, mint a „brácsa Menuhinja”, Molnár Ferenc, a San Francisco-i Kamarazene Központ igazgatója és Cziffra György zongoraművész. Kaliforniában hunyt el néhány évvel ezelőtt minden idők legszebb tenorhangú énekese, Pataky Kálmán. Pártos Erzsi hegedűművésznő pedig Ghánában, az accrai egyetemen segít ma is a fiatal afrikai államnak a zenei oktatás kiterjesztésében, mint ahogy tette már pár évvel ezelőtt Vietnamban. A magyar irodalom idegen nyelvű átültetését tartják feladatuknak Rónai Pál és Clement Viktor. Rónai Pál professzor feleségével Brazíliában, Clement Viktor író pedig az Egyesült Államokban tűzte ki célul, hogy a magyar irodalom nagyjait megismerteti a nagyvilággal. A művészvilág nagyjai között ott találjuk Alexander Korda, Géza von Bolváry és Stefan Székely és más filmrendezőket, Békefi Istvánt, Beregi Oszkárt, a Nemzeti színház egykori tagját, hollywoodi filmszínészeket, Detre László festőművészt az Egyesült Államokból, Mágori Varga Béla festőművészt Sao Paulóból. Amigo Tot világhírű szobrászművész római otthonában szívesen bejszélget magyar nyelven vendégeivel, mert Tóth Imrének hívták valamikor és a pesti iparrajz iskolában tanulta meg az ecset és a véső kezelését. Végül még egy példa a számtalan kínálkozó közül: Betegek és gyógyítók egyaránt érdeklődéssel és izgalommal figyelték azt a híradást, amely arról szólt, hogy az emberi testben előállt gyulladásos megbetegedéseket ezentúl injekciós úton el- meszesítik és nem szükséges többé a műtéti beavatkozás. Az úgynevezett, „stressz elmélet” kidolgozója több mint tíz akadémia tagja, 17 könyv szerzője, ezer publikáció közreadója, 18 magas tudományos kitüntetés tulajdonosa egy kanadai orvosprofesszor: Selye János. (V. M.) (Folytatás az 1. oldalról.) közvéleménye csak elítélni tudja. Az Egyesült Államok legilletékesebb tényezői először azzal indokolták ezt a fegyveres intervenciót, hogy meg kell védeniük az amerikai állampolgárokat, később pedig más okokat hoztak fel.. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az indoklások nem fogadhatók el, s hogy a végrehajtott akció célja: az Egyesült Államok kormánya fegyveres erő alkalmazásával avatkozik be egy független ország belügyeibe. Ez annál aggasztóbb, mivel ez a lépés, sok más hasonló után arra utal, hogy itt az erőpolitika rendszeres alkalmazásáról van szó. Jugoszlávia kormánya és népei elítélik az Amerikai Egyesült Államoknak egy szuverén ország, az ENSZ tagállama területén elkövetett intervencióját, mert szöges ellentétben van az ENSZ alapokmányának cikkelyeivel. A jugoszláv kormány, miután úgy véli, hogy feltétlenül meg kell szüntetni mindenféle intervenciót és sürgősen ki kell vonni az Egyesült Államok haderőit a Dominikai Köztársaság területéről, egyúttal — a többi kormánnyal egyetemben — szükségesnek tártja a Biztonsági Tanács sürgős összehívását, s elvárja, hogy ez a szerv megteszi a szükséges^ lépéseket. Párizsban élesen bírálják Washington erőszakpolitikáját Párizs (MTI) A Santo Domin- góban bekövetkezett fordulat meglepetést keltett Párizsban. Az első francia kommentárok szerint az Amerikai Államok Szervezetének bizottsága és Bosch elnök hívei Francisco Caamano ezredes ideiglenes elnökké választásával kész tények elé állították az Egyesült Államok kormányát és rendkívül nehéz helyzetbe hozták Johnsont. Más vélemények szerint Caamano megválasztása Washington tudtával történt. Az amerikai beavatkozás miatti általános felháborodás arra kényszerítette Johnsont. hogv elejtse Wessin tábornok juntáját- A francia megfigyelők szerint mindkét esetben Washington agresszív politikájának kudarcáról van szó. A degaulleista Nation egyébként vezércikkében eddigi „kíméletes” hangját feladva, élesen bírálja az Egyesült Álamoknak i a világ különböző pontjain al- ' kalmazott erőszakpolitikáját. „Minden úgy történik — írja a lap —, mintha az egyes latinamerikai államokban a katonai junták eltávolítására törekvő demokratikus erők automatikusan kommunistákká válnának, csak azért, mert Washington a katonai juntákat könnyebben tudja kezelni. Ez a politika antidemokratikus, mert kiszolgáltatja a demokratikus erőket a katonai junták kénye-kedvének. Habsburg homárral Bécs (MTI). A napokban New Yorkban kétszáz kiválasztott húsz dollárért meghallgathatta Habsburg Ottó húszperces beszédét, — s még rákot is fogyaszthatott hozzá, A Habsburgok jegyében lefolyt homártorra egy bizonyos „szigetkutató intézet” küldte a meghívókat. A jeles intézmény vezetőjét Neumann de Végvár bárónőnek hívják, aki viszont a díszvendéget Ausztria és Magyarország főhercege címmel konferálta be az illusztris hallgatóságnak. A díszvendég a hely szellemének megfelelően a szigetek társadalmi jelentőségéről értekezett, majd kihallgatást tartott: a hölgyek az előirt udvari bókkal, az urak nem kevésbé szabályszerű meghajlással köszöntötték a főherceget. Ottó felléptét ugyanaznap rendezték, amelyen az Osztrák Köztársaság diplomáciai képviselője ugyancsak New Yorkban fogadást adott Ausztria felszabadulása 20. évfordulója alkalmából. Véletlen volt-e vagy szándékosság? — teszi fel a jogos kérdést a Habsburg- féle homárlakomáról beszámoló bécsi Express. Zsákutca? Milyen fiatal kell Madocsának ? Tihanyi Ákos és felesége 1964- ben végeztek a Gödöllői Agráregyetemen, s már a második munkahelyen dolgoznak. Az ozorai tsz-majorban találjuk a házaspárt. A fiatalasszony késpengevékony szájú, élénk szemű, parancsolásra termett. Most beteg, de oly fürge, hogy egészséges is megirigyelhetné. Ö kezdi meg a visszaemlékezést. — Madocsán növénytermesztési csoporthoz kerültem. Kaptam szidást. olyan munka elmulasztásáért is, amit nem is adtak nekem kézhez. Hogy valójában mi tartozott hozzám, azzal senki sem ismertetett meg. Segítséget, útmutatást hiába vártam, de talán magamtól is megtanultam volna sok mindent, időmultával. Erre azonban már nem került sor, mert gyűltek a bajok. A férj veszi át a szót. Csendes, higgadt ember, bajusza jellegzetessé teszi az arcát. Tagjai erősek, kicsit hajlott tartású. Ha' választanom kellene kettőjük közül. mégis inkább a feleségére bíznám a vezetést. Ákosból érződik, hogy dolgozni tud, de mintha az asz- szony határozottabb volna. Szavai után kiderül: első munkahelyén úgy adtak neki munkát, hogy férfivoltát vették figyelembe. — Közel másfél ezer hold öntözését ellenőriztem. Gyalog jártam a határt, így sokfelé nem jutottam el. Lovat nem kaptam, dehát nem fedezi az állattartás költségét a munkám értéke? — Kár, hogy egyre kevesebb időm marad gyalogolni is. Répa-, szőlőátvétel — rámbízták. Örültem volna a többletmunkának, mert bizalmat jelentett. Aztán rájöttem, hogy mégsem. Megkezdődtek a suttogások: annak kedvezek, aki lepénzel. Pedig óvakodtunk bármit elfogadni. — Igaz, ahogy nőttek a feladataim, úgy a hibalehetőségek is, amit kezdő voltom csak fokozott. Aki hibát követ el. kevesebb eséllyel folyamodhat fizetésemelésért. Tudta ezt az elnökünk is, aki takarékos ember, ami a lótartás megtagadásából is látszik. Valószínűleg ez a szándék vezette amikor a közgyűlés elé így terjesztette fizetéskérelmünket: „Kérik az emelést, de én nem javaslom.” — Ettől még a többiek megszavazhatták volna az 1300 forintnál magasabb összeget, de nem tették. Viszont csalással vádoltak meg bennünket. A cukorrépa átvételét második napon folytattam. Egy tétel hiányzott, s ezt a cukorgyár nem is akarta elismerni. Tőlem levontak 345 forintot, pedig a hibát az elődöm is elkövethette. — Ezernyolcszáz forinttal megkárosítottam a közösséget! — mondták. — Később tisztázódott az elszámolási vita, erről azonban bölcsen hallgattak, és nem utalták vissza a tévesen levont pénzt, csak külön felszólító levélre. A falu közvéleményében talán még ma is úgy szerepelünk, mint akikkel „valami nincs rendben”.
