Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-27 / 123. szám

1965. május 27. fOLNA MEGYEI NEPCJSAíJ 1 „Á statisztikát javítsuk, vagy a tévét nézzük?" Amikor egy vevő hazaviszi a televíziókészülékét, lázas izga­lommal segíti az egész család a szerelésben, a készülék elhelye­zésében és elkészülte után azon­nal helyet foglalnak a kép­ernyő előtt. Boldog mindenki, hogy ezután már a szobában játszódik le a világ minden na­gyobb eseménye, nem kell ki­öltözni egy-egy színházi elő­adásra, vagy hangversenyre. Az adás kezdetétől a végéig ott ül­nek a készülék előtt és két-há- rom napon keresztül mindent végignéznek. Mezőgazdasági mű­sor, Cicavízió, Tv-híradó, stb. Most már nekünk is van tv-nk jelszóval, minden műsor új; Még a monoszkópot és a szünet rajzolt betűit is hosszú perce­kig mustrálgatják. Minden csoda három napig tart, mondja a közmondás, ami az újdonsült tv-tütajctanasok- nál is érvényes; Három-négy nap után már csak azokat a műsorokat tekintik meg, ame­lyek érdeklik őket. Az érdeklő­dési köre pedig minden készü­lék tulajdonosának és család­tagjának más és más. A vitaindító cdlkik szerint fel­vetődik a kérdés; szüksé­ges-e a sok ismeretterjesztő elő­adást szorgalmazni és erőltetni? A sok tv-néző közül nem min­denki nézi, illetve hallgatja vé­gig a különböző ismeretterjesztő előadásokat. Nem mindenkinek felel meg a színvonal, értem alatta, hogy nemcsak egyetemet végzett emberek élnek az or­szágban, hanem egyszerű dol­gozók, akiknek felkészültsége és érdeklődési köre egyénenként változik. A tv-előadás egyik né­zőnek magas színvonalú, nem érti meg, a másik részét nem érdekli, mert már hallott róla; Ezért nem lehet egyetérteni a vitaindító cikk azon kitételével, amely szerint az ismeretterjesz­tő és más jellegű előadások szervezése a művelődési ottho­(Hozxásxölás) nokban, nemes célja ellenére, elavulttá vált; Városokban, községekben a művelődési házak vezetősége tisztában van közönsége értelmi képességének színvonalával, tud­ja, milyen előadásokat, vagy előadás-sorozatokat kell szer­veznie annak érdekében, hogy hallgatói minden esetben meg­jelenjenek és a részükre meg­felelő színvonalon megtartott előadásokon tanuljanak is. Ha így szervezik a különböző isme­retterjesztő, munkás-, ifjúsági, nők és más akadémiákat, a kö­zönségszervezés sem jár „izzad­sággal”; Megyénkben is számos példa mutatja, hogy a jól meg­választott előadás-sorozatok nagy népszerűségnek örvendenek, még a tv korszakában is. Mi lenne, ha az embereket arra nevelnénk, hogy a munka után menjenek haza, üljenek le a tv-készülék mellé és szabad idejüket a képernyő előtt tölt­sék? Mit szólnának a fiatalok, akik szeretik a közösséget és nem tudnak meglenni nélküle? A tv-készülék a családban két­ségtelen nagyon hasznos dolog. Rengeteget tanulhatnak a né­zők, tájékozódnak a legfrissebb politikai és kulturális esemé­nyekről, filmeket, színdarabo­kat, hangversenyeket látnak, csak ha éppen beletörődünk, ott­honülő ember lesz belőlünk, akik nem nagyon törődnek mással, csak a saját maguk ott­honával. A közösségi érzés tel­jesen kihal belőlük. Feketekávét otthon is tudok inni, mégis jobban esik, ha egy cukrászdában, társaság között fogyaszthatom el. A tv-nézéssel is így vagyok valahogy. Szíve­sebben nézek végig egy szín­házi közvetítést a barátaimmal, kollégáimmal, mint egyedül. Ez pedig azért hasznos, mert az előadás közben és után közösen megvitathatjuk, mi volt a jó és mi volt a rossz. A művelődési ■ Miiiuintwwnimiii» otthonokba pedig szervezett né­zőket toboroznak a vezetők, ép­pen azért, hogy az előadások utáni vitából tanuljanak az emberek. Nemcsak egyszerűen végignézzék a műsort, hanem a mondanivalóját is értsék meg. Nagyon téves nézet, ha úgy gondolkodunk, hogy a tv előre­törésével mindinkább hátrányba szorulnak a művelődési házak. A kultúra ezen intézményeinek hatalmas feladatot tulajdoní­tunk a népművelés területén az elkövetkezendő időszakban is. Ebben nagy segítséget jelent a televízió. A művelődési házak­ban számos helyen színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, különböző képzőművészeti szak­körök működnek. Sok helyen be­vált módszer, hogy a színjátszó- csoportok egy-egy tv-ben köz­vetített darabot közösen néznek végig és a látottakat előadás után megbeszélik, megvitatják, és a tanultakat a későbbiek fo­lyamán hasznosítják. Ugyanezt teszik az irodalmi színpadok és a képzőművészeti szakkörök is. A televízió segít a népművelés­ben, komoly segítséget ad a mű­velődési házaknak, de térhódí­tásával soha nem szüntetheti meg azokat. Nagyon hasznos, jó dolog a televízió. A képernyő előtt ül­ve ott vagyunk a világ bármely pontján, látjuk az eseményeket, jól szórakozunk és főleg játszva tanulunk. A diákok iskolatévét nézhetnek, amely ma már any- nyira népszerű, hogy naponta tízezreket mozgat meg és tanít a különböző iskolai tantárgyak­ba. Nem tudnánk azonban el­képzelni, hogy kiszorítsa az is­kolai oktatást! Valahogy így vagyunk a művelődési házakkal is. A televízió rengeteget fog­lalkozik a kultúra minden ágá­val, de a művelődés e városi és falusi központjaira még nagyon hosszú ideig szükség lesz. Fertői Miklós HIHWIIIimlllHIWIW ELETUTIDÉZÉS Az épület hatalmas ajtószájával nyílik az udvarra. Belülről gépsistergés hallatszik- Hosz- szán csavarodik a ■ kóc, egyenesre nekif eszülve, hogy kötél legyen belőle. Két lány serénykedik a gépek mellett. Apjuknak segítenek. Bohner Péter kötélkészítő, a Högyészi Vegyesipari Ktsz- ben dolgozik. * Tolnán még 1940 derekán ismerkedett össze Bohner Péter Horváth Rozáliával. Munka köz­ben látták egymást, a szemrevaló csöndes szavú, dolgos lánnyal. „Jó volna feleségnek" — gondol­ta a legény mert iparkodó munkáslányt látott benne. Horváth Rozália igent mondott. Csikorgó télben, 1941 februárjában álltak az oltár elé. S azóta együtt vannak jóban, rosszban. Nem is az esküvés tartja össze őket, — hanem az egyet­értés, a sok év küzdelme, a család, meg a sze­retet. — Hogyan is volt az? Nem is tudom már... — kezdi a múltba szállt évek idézését oz asz- szony. Keze tétova mozdulattal nyúl a kendője után, megsimítja a kibukkanó hajszálakat. Tö­rékeny, kistermetű. — Már az első néhány hónapot külön kel­lett töltenünk. Az uram csak Székesfehérváron kapott munkát. Onnan is továbbment, néhány hét elteltével. Heves községben talált elfoglalt­ságot. Akkor lakók voltak egy módosabb háznál. Hőgyészen. Kezén vastagon kínálgatják kéksé­güket az erek. Akkoriban keveset tarthatta öl­ben őket. Napszámba járt, meg másoknak mos­ni. vasalni. A gyerekek hamar követték egy­mást. 1942 októberében, amikor Erzsébet szüle­tett, alig volt totyogós Mária, a legnagyobb. A férje akkortájt vonult be katonának. Hamar megsebesült, Szegeden gyógyítgatták, fél siker­rel. Még harmincéves sem volt, s nyugdíjba helyezték. Rokkant lett. Az asszony ajkáról peregnek a szavak. Sor­ra tolakodnak elő a negyvenes évek keservei: az apró gyerekekkel járó gcmdok, a betegeskedő férj, a háború borzalmai. Napszámból, nyugdíj­ból. c’urranó-csöppenő filléreken tengődött a család. — 1947 nyarán vettük ki bérbe ezt a há­romszobás házat. Nem használhattuk valameny- nyi helyiségét, két szoba is kellett a műhelynek. A műhely: egy kezdetleges kötélkészítő szer­kezet. Meg minimális, félig feldolgozott, elké­szült kötél, némi nyersanyag. — Nagyon nehéz volt nekikezdeni. Én is se­gítettem, éjjel-nappal. 1952-ig volt ez így. Akkor már hatan ülték körül az asztalt. Katalin 1944 júniusában szüle­tett, s négy évre rá, ugyanebben a hónapban Rozália. Az önálló iparoséveket felváltotta a vándorlás. A család otthon szükösködte meg a lányoknak nélkülözhetetlen, rendes ruhára, tiszta kötényre valót. A férje pedig három és fél évig mint kazánfalazó járta be a környék megyéit. — 1957 elején maradt újra itthon. Akkor állt be a ktsz-be. Két éve már tag az egyik lány; Kati is. ö, meg a legkisebb van még itthon. A két nagyobb férjhez ment. A Máriáról írtak az újságban is. Büszkeséggel szedi elő a kitépett lapott. — Tolnán a Selyemgyárban szövőnő. Unokáim is vannak, a Pisti meg a Mária. A leg­nagyobb lányomé mind a kettő. Az Erzsi meg egyéves asszony. Szekszárdon vásároltak már egy szoba-konyhás lakást is. Kicsi, de mégis­csak a sajátjuk. Az asszony ujjain számlálja, tétován mor­zsolja az évek múlását. Apró örömökről. min­dennapos boldogságokról... nem beszél, nehéz volna szólni róluk. Elfelejtődtek, pedig a gon­dokhoz ezek adták az erőt. Köti a kendőjét, maga után zárja a tisztán tartott ház ajtaját, s siet segíteni a férjének, meg a két lánynak a műhelyben. Az épület hatalmas ajtószájával nyílik az udvarra. Két lány — Kati és Rozi — serény­kedik a gépek mellett. Odaáll az asszony is. Már- volna idő a pihenésre, de az örökmozgó „beszédes” két keze nem szokott a nyugalomra. Segít a férjének, Bohner Péter kötélkészítőnek, aki a Högyészi Vegyesipari Ktsz-ben dolgozik. MÉRY ÉVA Mesedélelőtt minden vasárnap Vasárnap reggel kilenc óra. Párosá­val állnak sorba a gyerekek. Nem fi­gyelmeztette őket er­re senki, csak éppen megszokták, hogy ez a rend. így várják, szépein, fegyelmezet­ten Acsádi Júliát, a tanító nénit. Már harmadik éve ismétlődik minden vasárnap délelőtt ez a jelenet, mert márr harmadik esztendeje annak, hogy Faddon a művelődési házban rendszeresen tarta­nak mesedélelőttöt az iskolás gyerekek ré­szére. — Ha hét közben találkozom a gyere­kekkel már messziről köszönnek és érdek­lődnek: „lesz vasár­nap délelőtt foglalko­zás?” Acsádi Júlia alsó osztályosok tanító „nénije”. Nagyon fia­tal, s legialább olyan kedves is. Csöndes, halk szavú, s arcáról olvasható, nagyon szereti a gyerekeket. És ez népszerűsége titka. — Hogyan zajlik le egy-egy ilyen fog­lalkozás? — Munkaterv sze­rint tartom a foglal­kozásokat. Mesét ol­vasok. megnézzük a televízió gyermekmű­sorát, különböző tár­sasjátékokat játszunk diafilmet vetítek, ha jobb idő van, kime­gyünk a játszótérre, vagy sétálunk egy jó­ízűt, kirándulunk a közéibe. Most például ép­pen Cecey Éva és Bornemissza Gergely csodálatos történetét, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című törté­nelmi regényét olvas­sa fel folytatásokban a gyerekeknek. Csönd ül a teremre olyan­kor, kerekre nyílnak a gyermekitekintetek s tátva felejtik a szá­jukat, annyira figye­lik, hallgatják a tör­ténet alakulását. Drukkolnak a magyar vitézeknek, s amikor a hétköznapok dél­utánján eljátsszák emlékezetből a re­gény egyes részlete­it, senki sem akar­ja vállalni közülük a janicsár szerepét. — Kik járnak ezek­re a vasárnapi fog­lalkozásokra? — Óvodás csöppsé­gektől, gimnáziumi, technikumi hallgató­kig. Ezért van szük­ség arra, hogy mi­nél szélesebb, válto­zatosabb és választé­kosabb programot ál­lítsak össze. Lehető­leg úgy, hogy vala­mennyi itt lévő gye­rek megtalálja a ma­ga szórakozását. — Hányán vesznek részt általában egy- egy foglalkozáson? — Téléin többen, a jó idő beálltával ke­vesebben. Volt már egyszerre 150 gyerek is egy délelőtt itt, de előfordult, hogy csali húszán jöttek el. — A gyerekek te­hát szeretnek idejár­ni. És a szülők, ők hogyan vélekednek a mesedélelőttökrői ? — Délelőttönként általában mindenki foglalt. Az asszonyok főznek, takarítanak, az embereknek meg a ház körül akad tennivalójuk éppen elég. Ezért aztán úgy tudom örülnek, hogy van hol biztonságban tudniuk az apróságo­kat. Három éve már, hogy a fáddá gyere­kek vasárnap dél­előtt je jód — szóra­kozással, játékkal, örömmel telik el. Csak nyáron tartanak egy hónap szünidőt. Ennyi pihenő kell egy pedagógusnak is, meg a gyerekék sem maradnak a faluban egész nyáron át. Ezek a foglalkozások kö­tetlenek, az érdeklő­dő akkor jön és megy amikor akar. De ott tartózkodhat kilenc­től fél tizenegyig. MIT MOND A $ ? bérbe adott családi ház kerthasználatáról Kertbérlő jeligés tanácské­rőnk tanácsi rendelkezésű ház­ban lakik. Nemrég ezt a házat valaki megvásárolta. Kinek a jogos tulajdona ezután az ál­tala már beültetett konyhakert, ami a házhoz tartozik? Tanácskérő levelére a követke­zőket válaszoljuk: A bérbeadott családi ház kertjének használata tekintetében felmerült viták mi­kénti elintézésére a Legfelsőbb Bíróság P. 20. 743/1954. számú határozatában adott iránymuta­tást. Ezen iránymutatás szerint kertes családi házaknál, bárkinek a tulajdonát is képezze az, a szo­kásokat meg nem haladó méretű kert — egyéb kikötés hiányában — velejárója a lakásnak. Az ilyen családi házakat éppen azért épí­tik, mert az építtető nem a több lakásos bérházban lehetséges élet­módot kívánja folytatni, hanem olyat, amelyre a kertes házak nyújtanak lehetőséget. Ugyanígy sokan mint bérlők kívánnak ilyen Apróhirdetések Az apróhirdetés dija szavanként hétköznap 1 Ft, vasárnap és ün­nepnap 2 Ft. Az első, és min­den további vastagon szedett szó két szónak számit. Olajkályha eladó. Szekszárd, Prant- ner János út 7. (210) „DROHOKA” biztos hatású tyúk­szemirtó tapaszt 3.60-ért küldi utasí­tással Horváth-drogéria, Szombathely ' _________________ (28) 5 00-as Trabant 26 000-ért eladó. Cím a szekszárdi hirdetőben. (216) Egy fö segédmunkást azonnali be­lépéssel felveszünk. M£V Vállalat, Szekszárd, Bogyiszlói út. (219) Szekszárdon, Bocskai u. 53. alatt szoba, konyha, eléskamrás, pincés ház eladó. (220) lakásokban elhelyezkedni. Ezért az általános életfelfogásnak és a köztapasztalatnak megfelelően az egyetlen lakásból álló ház bérbe adása esetén, külön kikötés nél­kül, bérbeadottnak kell tekinteni a hozzá tartozó kertet is. Ugyanennek az elvnek kell ér­vényesülnie a több lakásos ker­tes ház esetében is, ha az épület- het csatlakozó kert a szokásos méretet nem haladja meg, és a bérleti szerződés megkötésekor vagy azt követően a felek között ezzel ellentétes megállapodás nem jött létre. A helyszín ismeretének hiányá­ban nem tudhatjuk, hogy az ön esetében a szokásosat meg nem haladó méretű kertről van-e szó. Amennyiben az ön által bérelt ház kertje az ott Ujdombóváron szokásos méretet meg nem ha­ladja és Önök között ellentétes megállapodás nem jött létre, úgy a szóban forgó kert a lakásnak velejárója. Ellenkező esetben ter­mészetesen a tulajdonos a kertre vonatkozó bérleti jogviszonyt megszüntetheti, a kertet saját maga használhatja, vagy esetleg másnak is bérbe adhatja. Ez utób­bi esetben természetesen a tulaj­donos az ön által eszközölt be­ruházások tekintetében kártéríte­ni tartozik. Dr. Deák Konrád Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felesé­gem tragikus hirtelenséggel történt elhunyta alkalmából | részvétükkel, fájdalmunkat és gyászunkat enyhítették. Harmath József és kislányai. (222)

Next

/
Thumbnails
Contents