Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-27 / 123. szám
1965. mi Jus T7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 fzményi helyzetkép Mérleghiány és fölösleges takarmány — A járás legjobb földjén csak nyolcvan ember dolgozik Ügy számítják, 3—4 vagon morzsolt kukoricát el tudnak adni, hiszen 12 vagon morzsolt kukoricájuk van, illetve morzsol tban számítva eny- nyi. re bizonyosan könnyebb lesz új erőkkel együtt dolgozni. Január óta ismét fizet a tsz előleget, munkaegységenként 7 forintot. Nem sok, de költőpénznek elég. Tartalék van a háznál a legtöbb helyen, tehát aránylag könnyen kibírják zárszámadásig. az mert a szövetkezetben erős a háztáji. Legalább annyi jószágot eladnak a háztáji gazdaságból, mint a közösből. Tejet is fejnek annyit. A szövetkezet vezetősége volt a legnehezebb helyzetben. ElsősorAz izményi Gábor Áron Termelőszövetkezeté a legjobb föld a bonyhádi járásban. Mégis mérleghiánnyal zárta az elmúlt évet, semmit nem tudott fizetni a tagoknak. A mérleghiány oka szinte kizárólag a mezei pocok pusztításából ered: több mint másfél mUlió forint kár keletkezett, és E?- olyan tény, amivel bizony nem ez munkaegységenként 34 forint mindenütt dicsekedhetnek, és bizkÍNóhánjyleteg kivételével a rossz tenyésztési^ jÄete^t adiz A zárszámadás eredménye most <2£S ellenére sem kerültek A mezei pockot kipusztítot- ÄÄ Ä Sy^SÄTI a Családtagok eg^ze iAt vetkezetet. Minden ok megvan a mes szorgalmasnak lenni, hiszen bizakodásra, és egy eredményes 32 ,e2t jó év végén kialakulhat ismét a Szövetkezet. A foldjáradekot is olyan helyzet, amikor a tsz felé azo^: a tegok kapták meg eloszor, tekintenek jónéhányan. akik mindig dolgoznak. Ök kapA szövetkezet tagjainak erre *ák a í°bb minőségű háztáji fölkeli gondolniuk a nyáron és ősz- deket is. Természetesen a több- ban azért, mert ha eredményes szej js> amíg csak tart a munka, ségről van szó. Meg arról, hogy lett volna a zárs^madás, feltét- H kitartanak> tehát id6ben el„ tovább buzdítsák a tagságot, lenül belep a szövetkezetbe né- ’ , „ , . .. hány fiatal féfi, és ez Izményben _ vegeznek minden munkát, jovo- (g. JJ valósággal létkérdés. Jelenleg' mindössze 80 olyan tagot tudnak összeszámlálni ebben a tsz-ben, aki rendszeresen dolgozik. A többiek nagyrészt öregek. A közös szántó 1780 hold, tehát egy dolgozó tagra 22 hold jut. Ez még úgy is ,sok, hogy több munkát gépek végeznek. Nemes Ferenc tsz- elnök és Gombás Jenő főkönyvelő azt mondja, 20—25 fiatalember kellene a szövetkezetbe, és akkor a járás legjobb gazdaságaihoz tartoznának nem a gyengékhez. Persze tulaj donképpen most sem gyenge a Gábor Áron Tsz olyan tekintetben, hogy megvan a lehetősége már az idén közepes színvonalra jutni a mérleghiányból. Lucerna és kukorica, silótakarmány és egyéb, kellő mennyiségben található, sőt kukoricából több is, mint amennyi a szükséglet az újig. Szőlőfeldolgozó épül Tolnán, Tamásiban és Dunaföldváron A jövő évben korszerű szőlő- feldolgozót és pincét építenek a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezetben, a Dunaföldvári Tsz- közi Vállalkozásnál és Tamásiban, ugyancsak a tsz-közi vállalkozás számára. A tolnai beruházás terve már elkészült; az üzem négyezer mázsa szőlő feldolgozására és háromezer hektó bor tárolására lesz alkalmas. A szőlőfeldolgozó és a pince mellé építenek csemegeszőlő-csomagolásra való szint is. A tamási beruházás hasonló kapacitású lesz, a dunaföldvári pedig nagyobb, a pince 15 ezer hektó bor befogadására elegendő. Az építkezést a tervek szerint mindhárom helyen megkezdik a jövő évben és a tolnai szövetkezetben szüret idejére már részlegesen üzemelni fog a szőlőfeldolgozó. vizsgálódások során azonban úgy találták, hogy ez a klasszikus termelési ár-típusú ár nálunk túlságosan megnövelné az eszközérték arányát a folyó ráfordításokhoz képest, ás ezért nem orientálna helyesen. Célszerűnek bizonyult tehát az említett ártípusnak egy módosult változatát számításba venni, amely megszünteti a torzításokat. Erre a többcsatornás árrendszer látszott a legalkalmasabbnak, amelynek az a lényege, hogy az iparban összesen létrehozott tisztajövedelem akkora részét, amelyet több év átlagában az ipar termelő álló- és forgóalapjának bővítésére fordítanak, a lekötött eszközökkel arányosan másik részét pedig bérarányosán osztják el az ipari termelői árakban. Az utóbbinál arra a részre gondolnak, amelyet az ipar dolgozói közvetett juttatások formájában kapnak, beleértve az új dolgozók kiképzésére fordítandó összegeket is. Ez a rész voltaképpen nem is társadalmi tiszta jövedelem, hanem a társadalom szempontjából éppúgy az élőmunka költsége, mint a bér. Ésszerű tehát, hogy a vállalatok ennek megfelelő nagyságú illetményadót fizessenek (a bérek több évre előre rögzb tett százaléka szerint) az állami költségvetésbe. Az elméleti munkaközösség, megbízásából végzett munka során megállapították, hogy — végül is — olyan ártípusra rendezkedünk be, amely a társadalmi tisztajövedelem nagyobb részét az eszközérték, kisebb részét a bérek arányában realizálja. Az 1959-es adatok szerint ez az eszközérték 10 százalékos és a bérköltség 25 százalékos terhelésével valósulhat meg. Ilyen módon az eszköztényező és a bértényező az a két csatorna, amely1 ezt az árrendszert — mint ártípust — jellemzi. Ugyancsak nincs szükség annak bizonyítására, hogy a teljesen merev, sok éven át változatlan árak milyen visszás helyzetet teremtettek. Áraink nem követték a ráfordítások változását, nem követték és érzéketlenek voltak a piaci viszonyok változásaival szemben. Ez gátolta a technika fejlesztését. Ezért olyan rugalmas ármechanizmust kell kialakítanunk, amely a tervgazdálkodás alapján, a szocialista gazdaság érdekének megfelelően, rugalmasan alkalmazkodik a piaci viszo- .nyok változásaihoz. A rugalmas ármechanizmus nem azonosítható a szabad, ösztönös áralakulással. Az árnak a tervszerű befolyásolás keretei között aktívabb szerepet kell adni. Az iparban úgy célszerű eljárni, hogy a fontosabb alaptermékek és élelmiszerek árát hatóságilag rögzítsék, a végtermékekre maximált árakat vezetnek be, az ipari félkésztermékek, kooperációs alkatrészek, stb. árait pedig felszabadítják. Ez bizonyos hasonlóságot mutat a csehszlovák árrendszer-javaslattal. Elsősorban ama alaptermékek árait célszerű rögzíteni, amelyeknek intenzív és széles körű árgyűrűző hatásuk van. Nem szükséges rögzíteni a textilanyagok, a fonal, a nyersszövetek árát, elég a kész szövetekét. Nem szükséges a vasérc, a koksz, a nyersvas, az acéláru árát, de célszerű a hengerelt árukét, stb. A termelési folyamatban segédanyagként felhasznált termékek árait is felszabadíthatják. E tekintetben kivételt képeznek az energiahordozók, ahol az állami árszabályozást az általános költséghatás, és az észszerű energiagazdálkodás indokolja. A beruházási termékek körében valószínűleg ugyancsak mellőzhetők a maximált árak. A fogyasztási cikkek körében azonban az árszínt stabilitása érdekében kívánatos az ár- maximálás. De a hatósági ármegállapítás módszereit az áru- kapcsolatoknak megfelelően, szakmánként célszerű meghatározni. Rögzített hatósági árat csak kivételként kellene alkalmazni, leginkább a fontos élelmiszereknél, más esetekben meghatározott felső és alsó árhatár révén korlátozható az áringadozás. Erre is csak a fogyasztási szerkezetben jelentő* termékeknél van szükség, azonban még ezek közül sem kell feltétlenül az összes termékválasztékot bevonni a szabályozásba. A közeljövő feladata, hogy részleteiben is körülírják az állami árszabályozás legcélszerűbb formáit. Az ármunka a világpiaci és a belföldi árak közelítésére is kiterjedt. Anélkül, hogy részleteket említenénk ebben a vonatkozásban az az elgondolás, hogy az importtermékek árképzésében a világpiaci árak legyenek a meghatározók. Ez gyakorlatilag úgy valósítható meg, hogy az egységes, átlagos importszorzó (átszorzó) válik az árképzés alapjává. Megjegyzendő, hogy ez év elejétől a gépiparban már bevezették az import értékelésének új rendszerét. Az exporttermékek belföldi árát — az elgondolások szerint — az határozza meg, hogy mit fizet a külföldi vevő. A belföldi és a külkereskedelmi ár közelítése, illetve a két ár kapcsolatának megteremtése feleslegessé teszi a külkereskedelmi ár- kiegyenlítést, ami a belföldi termelő előtt eltakarta a világpiaci helyzet változásait, s a társadalomra hárított minden veszteséget. Cikkünkben csak vázlatos ismertetését adtuk az árrendszerünk átalakítását célzó munkának. Számos fontos részkérdést, — az új érdekeltségi elképzelést (hányadérdekeltség helyett tömegérdekeltség), a termelői és a fogyasztói ár kapcsolatát, stb. — egyáltalában nem érintettük. dr. Varga György Magas a vízállás, több helyen — mint itt, Domborínál Is — a töltöttéit nyaldossa a víz. Tetőzik a dunai árhullám Sánta Ferenc Pakson Az ünnepi könyvhét megnyitója — Beszélgetés az olvasókkal kétszer is alkalmuk volt a Húsz óra alkotóival találkozni: a közelmúltban ellátogatott hozzájuk Páger Antal és Fábry Zoltán a Húsz óra című film főszereplője és rendezője. Kedden pedig Sánta Ferenc a regény írója találkozott a paksi közönséggel. A regényről, s a regény alapján készített filmről érdemes beszélni, hiszen alkotóik célja is az volt, hogy beszéljenek róla, gondolkozzanak rajta az emberek. A Húsz óra körül felkavarodott vitában nem mutatkozott annak a szükségessége, hogy a különböző beállítottságú, felfogású emberek kicseréljék véleményüket a regényről, a filmről. Bármily széles skálájú is volt a vita, egyben azért mindenki egyetértett: a Húsz óra nem könnyű olvasmány, nem szórakoztató, biztos kikapcsolódást nyújtó film. Ezért is vállalkoztak olyan szívesen az alkotók arra, hogy minél több alkalommal találkozzanak a közönséggel és a beszélgetések, a viták során lemérhessék a mű hatását |4z irt feleméit kezett Paksra, ahol a járási párt- bizottság és a tanács képviselői fogadták a vendégeket. A kötetlen beszélgetés közben Sánta Ferenc elmondta, hogy járt már a megyében, két évvel ezelőtt Né- metkéren vett részt író—olvasó találkozón. A paksi útra azért is szívesen vállalkozott, mert a nemrégen ott járt művészek nagyon jó véleményt mondtak a közönségről, és értékesnek tartották a vetítés után rendezett ankétet. Az író és felesége ezután a vendéglátók kíséretében rövid látogatást tett a paksi borpincészetben, és a konzervgyárban. A gyár egyik dolgozója megragadta az alkalmat és kérte az írót: dedikálja a gyári könyvtár részére a Húsz óra című regényt. A mozihélyiségben szép számú közönség jött össze a találkozó időpontjára. Az előcsarnokban rögtönzött könyvvásárt rendeztek. Néhány perc alatt tucatnál is több fogyott Sánta regényéből, amit az író dedikált Sokan kérték aláírását régebben megvásárolt könyvekre is. I Az író—olvasó találkozón amely egyben az ünnepi könyvhét járási megnyitója is volt, sok érdekes kérdést tettek fel Sánta Ferencnek a regényre és a filmre vonatkozóan. Az író elmondta, mi késztette a regény megírására, mikor lett teljes benne az élményanyag, amiből a mű megszületett. A szereplőket élő alakokról mintázta, néhány szóval elmondta azzal az emberrel való találkozását, aki a regényben „elnök Jóskaként” szerepel. Megkérdezték az írótól azt is, hogy találkozott-« elképzelése a filmmel, felelevenítette-e benne azokat az érzéseket, amelyeket a regény megírásakor érzett. Sánta Ferenc ezt válaszolta: a film hűen tükrözte a regény mondanivalóját, abban talán része van annak is, hogy Fábry Zoltánnal, a rendezővel sokat beszélgettek, vitatkoztak míg elkészült a film- változat. A „hivatalos” találkozó az esti órákban ért véget, de az író még sokáig elbeszélgetett a köréje gyűlt emberekkel, szívesen válaszolt a kérdésekre. Később a filmszínházban a Húsz óra című filmet vetítették. (kánya) Borsószelektálás Faddon Tizenöt asszony és három mezőgazdasági szakember járja a borsóföldet a faddi Lenin Termelőszövetkezetben. Kigyomlálják, megkeresesik a fajtaidegen borsószálakat, az úgynevezett rókafüles borsót, ötven holdon termeszt fajtaborsót a szövetkezet és a szelektálást azért kell elvégezni ezen a területen, mert minőségi vetőmag előállítása a cél. Exportra szállítják a termést. Az előzetes felmérés szerint a faddi borsóíöl- dön 0.3 százalék a nem fajtajellegnek megfelelő borsót. A termést bírálni fogja az Országos Vetőmagfelügyelőség, s ha nem felelne meg a követelményeknek, csak fele értéket kapna érte a gazdaság. Holdanként 8 mázsát terveznek, de ennél több is lehet, tehát mintegy háromszázezer forint bevételt jelent a szövetkezetnek. Még egy szelektálást tartanai; majd virágzáskor. A faddi Lenin Tsz egyébként összesen 210 holdon termeszt borsót az idén és abból 160 hold étkezésit, kevesebb munkát igény- lót.
