Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-26 / 122. szám
4 fötlí SÜ5TH !?fiPfJIÄ0 1965. május 26. Tavaszi munka a gyümölcsösben Méhinvázió a konzervgyárban Néhány nap óta nem kívánatos vendégek lepik el a Paksi Konzervgyárat Méhek ezrei dongnak, röpdösnek a gyár udvarán, a befőttüzemben, és hiába védekeznek a gyáriak a cukorszirupos hordók, edények letakarásával, a szorgalmas méheknek jó a szimatjuk. Még) szerencse, hogy egyhetes üzemszünet van a gyárban, a múlt hét csütörtökjétől e hét szerdájáig a dolgozók nyolcvan százaléka szabadságon van. De mi lesz a hét második felében? Valószínű, hogy igen sokan fordulnak majd „elsősegélyért” a gyár egészségügyi aktivistáihoz, a méhcsípés ugyanis kellemetlen dolog. A „vendégeskedés” azonban nemcsak a gyárnak, a dolgozóknak kellemetlen. Az idejáró méhek nagy része ugyanis sohasem jut „haza”. Az üzem félig nyitott ablakain könnyű az utat megtalálni befelé, de kifelé annál nehezebb. Ezerszámra röpködnek az ablaknál az amelyik kifárad, leesik a betonpadlóra. A többi el sem jut az ablakig, mert annyira teleszedi magát cukorsziruppal, hogy repülni sem tud. Soknak a szárnya ragad össze. Az üzem padlóján söprűvel, lapáttal kell eltakarítani a rengeteg méhtete- met. Egyelőre azonban a gyár nem tehet semmit. A fennálló rendelkezések értelmében ugyanis csak június 1-től kezdve védekezhetnek méregoldattal való permetezéssel a hívatlan vendégek ellen. Egy hét múlva tehát — legalábbis a gyár részéről — megoldódik a probléma, permeteznek, mérgeznek. Ezzel egycsapásra véget vetnek a méhinváziónak. Ez azonban csak növeli a környékbeli méhészeknek már eddig is tetemes kárát. Mi lenne hát a megoldás? A gyár nem költözhet el. Hermetikusan elzárni ugyancsak nem lehet a méheket idecsalogató cukorszirupot, félkészterméket. A méheket kellene jónéhány kilométerre távolabb telepíteni.. (J) HOBST CZERNY KUUS SCHEEL 24. A másik gépből szigorú rangsorban, három magasrangú fasiszta katonatiszt szállt ki, akikkel egyelőre senki sem törődött: Keitel vezértábornagy, Friedeburg vezérlőtengernagy és Stumpff vezérezredes. Keitel és a többiek, valamennyi kitüntetésüket feltűzték. A vezértábornagy jobb szemébe monoklit csíp- tetett, kezében pedig gyémántokkal kirakott marsallbotját tartotta. Kissé sértődötten szemlélte a katonai üdvözlési szertartást a másik csoportnál és csodálkozott, hogy senki sem hederít rá. Na, végre! A vezértábornagy merev, álarcszerű vonásain enyhe mosoly suhan keresztül. Katonáktól követett szovjet tiszt lép hozzá. Keitel a marsallbottal tiszteleg, jobbját üdvözlésre lendíti és jelentést vár. Keze azonban hamarosan lehanyatlik és tudomásul kell vennie, hogy alaposan tévedett. A szovjet tiszt hűvösen méri végig és így szól katonáihoz: „Ezek a németek a hátsó kocsiba szállnak. Irány Karls- horst.” Keitel nem érti már többé a világot és azt mondja Friedeburg vezérlőtengernagynak, hogy nem várt ilyen bánásmódot. Tudni szeretné, hogy eredménnyel jéma-e, ha panaszt emelne. A Karlshorst felé vezető úton váratlanul feltartóztatják a náci tábornokok kocsiját. Szerelvény halad el előttük, felszabadított koncentrációs tábor volt foglyait hozza. A náci uralom áldozatai inkább holtaknak, mint élőknek tűnnek. Keitel számára rendkívül kínos a helyzet, mert állnia kell a gyűlölettől izzó tekintetek kereszttüzét. Sietve előveszi a zsebkendőjét és elrejti arcát. Kísérői lehorgasztják fejüket. A Friedrichstrasse közelében ismét megáll a menet. Ezúttal német hadifoglyok tekintetét kell elviselnie. A becsapott, kiábrándult katonáik öklüket rázzák és cifrákat mondanak. Keitel zsebkendője ismét működésbe lép. A Berlin-Karlshorst-i katona- mérnöki iskola dísztermében kerül sor a hitleri Németország feltétel nélküli megadására. Az elnöki asztalnál Zsukov marsall, Visinszkij, Tedder, Spaatz, Bar- row és a francia de Lattre de Tassigny foglal helyet. A fényárban úszó terembe bevezetik a náci küldöttséget. Segédtisztje kíséretében belép Keitel, Stumpff és von Friedeburg. Keitel merev arccal nyújtja át Zsukov marsallnak a kapituláció aláírására vonatkozó fehatalma- zását. Felolvassák a megadási okmányt. Keitel még egyszer kísérletet tesz „nagyságának” csillogtatására: a marsallbotot hangos csattanással teszi le az asztalra, leveszi jobb kezéről a kesztyűt, a balt magán tartja. Senki sem törődik vele. Szótlanul írja alá az okmányt, s azután ugyanolyan dölyfösen távozik, ahogy érkezett. Az angolok repülőgépet bocsátottak rendelkezésére, hogy eljuthasson új kormányához Flensburgba. A fasiszták feltétel nélkül megadták magukat, a német monopóliumok pedig eddigi legnagyobb veszteségüket szenvedték. Egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy beletörődjenek az új helyzetbe. A kapitulációs okmány aláírása után véget érnek a harcok. Az okmányban foglalt feltételek május 9-én 0 órakor lépnek érvénybe. Az utolsó 36 óra alatt még 14 000 tonna bomba hullott a német városokra. * Foertsch. nád tábornok 1945. április 9-én hajnalban került szovjet hadifogságba Pelcsij faluban. A legsúlyosabb háborús bűncselekményeket követte el a Szovjetunió területén. Hogy bőrét mentse, nyilatkozatot adott: „Ha mi, németek még egyszer összeszedjük magunkat, nemcsak magamnak, hanem a gyermekeimnek is szigorúan megtiltom, hogy egy Szovjetunió elleni hadjáratra gondoljanak.” Az 1955-ben kapott kegyelem után, ugyanez a Foertsch belépett a Bundeswehrbe.. és annak legmagasabb rangú tisztje lett. Azok közé tartozik, akik az új katonai kalandok előkészítésén dolgoznak (a Szovjetunió ellen is.) Egyes fasiszta tiszteknek rendkívül nehezükre esik verségük- be beletörődni, szeretnék „tovább csinálni”. Számukra a háború valóban csak „üdülés” ahogy Hin- denburg egyszer mondotta, vagy egy „nagy szimfónia” ahogy nemrégiben Nyugat-Németországban egy öreg náci tábornok kijelentette. • Parancsszó hangzik: „Vigyázz! A főtengemagy!” Az őrt álló katonák vigyázzba vágják magukat és puskájukkal tisztelegnek. Egy tiszt jelentésre kér engedélyt. Dönitz főtengernagy, a Hitler által kinevezett új birodalmi elnök és „Führer” pihenjt int. Sietve lép be Flensburg- Mürwik-i hivatali épületének kapuján, ahol az új német „kormány” székel. Ott akarja folytatni, ahol Hitler abbahagyta. Dönitz és társai eltökélték, hogy megvalósítják az utolsó náci vágyálmot: a nyugati hatalmakkal közösen tovább folytatni a háborút a Szovjetunió ellen. Kormányában olyan nácik és „öreg harcosok” foglalnak helyet, mint Seldle, Speer, Schwerin-Krosigk és Dorpmüller. Hogy szalonképessé tegye kormányát, Dönitz lemondott néhány súlyosan felelős bűnös: Himmler, Kalten- brunner, Ribbentrop és Frick közreműködéséről. A vezető monopolistákat is be akarják venni a kormányba. A kiválasztottak közé tartozik: Alwin Münchmeyer bankár ma az EGK-országok ipari és kereskedelmi kamarája állandó konferenciájának elnöke; Kari Lindemann a Norddeutscher Lloyd felügyelő bizottságának elnöke, „Himler baráti kör”-ének tagja, ma vezető vállalkozó Nyugat- Németországban. Hermann Bücher. az AEG elnökségének elnöke és Albert Vogler fegyvergyáros. ® Május 9-én Bernd von Bra- uchitsch ezredes ; lentkezett az amerikai 36. gyalogos-hadosztálynál és bejelentette: „Hermann Gering birodalmi marsall úr megbízásából jövök tárgyalni”. Néhány órával később, Stack brigád tábornok Salzburgból 50 kilométerrel délkeletre, karlendítéssel üdvözölte az örömtől sugárzó birodalmi marsallt. Gőring engedélyt kapott, hogy 17 tehergépkocsit rakjon meg személyes poggyászával és Kitzbühlbe menjen. Ott először is megfürdött, majd nemzetközi sajtókonferenciát rendezett. Sok kérdést intéztek hozzá, többek között, | hogyan gondolja a jövőjét. Gőring fellélegzett és kijelentette: „Nos, készen állok közreműködni az újjáépítés nehéz munkájában.” Gőring és a többi náci szemérmetlen viselkedése heves tiltakozást váltott ki az egész világon. Elsősorban a szovjet kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a háborús főbűnösök elnyerjék méltó büntetésüket. A hitleri Németország 1945. május 8-án letette a fegyvert. Az ország ezer sebből vérzett, de szabad volt. A német nép megszabadult a fasiszta pestistől. (Vége.) Felvételi javaslattal Pintér Gyula az elmúlt év február elején került a kakasdi Egyetértés Termelőszövetkezethez, főkönyvelői beosztásba. Ezt követően pár nappal később javasolta Magyarszéki Endréné felvételét a vezetőségnek, mivel feleségével együtt dolgozott a bonyhádi MNB fiókjánál. Így került Magyarszékiné a kakasdi tsz-be könyvelőnek, tavaly február 18-án. Munkájában semmi kifogást nem talált a vezetőség a kezdeti időszakban. Magyarszékiné jól dolgozott, pontos volt, és erejéből futotta még arra is, hogy mások munkájában segítsen. Igaz, adminisztrátori fizetése is szép volt, 1600 forintot és természetben két mázsa kukoricát kapott havonként. Közvetlen „főnöke” Pintér Gyula főkönyvelő is elégedett volt beosztottjának munkájával, de a későbbiekben, júniustól kezdődően megromlott a viszony a főnök és a beosztott között. Ettől kezdve pokol volt az élet a tsz- irodában, tücsköt-békát kiabáltak egymásra. Magyarszékiné azt hí- resztelte, hogy Pintér Gyula úgy akart közeledni felé, mint nőhöz és ő ezt kerek-perec megtagadta, ezért a nézeteltérés kettőjük között. A főkönyvelő viszont azt állította, hogy beosztottja rosszul dolgozik, nem hajtja végre utasításait, többször engedély nélkül elhagyja munkahelyét. Ezzel kapcsolatban Pintér Gyula ÍRÁSBAN FIGYELMEZTETTE könyvelőjét, aki mérgében a papírt, melyen sem iktatási szám, sem pecsét nem volt, összetépte. A történtek után a főkönyvétől az összeragasztott „félhivatalos” papírra a következőiket írta: „Fenti figyelmeztetést felelősségemnél fogva kötelességemnek •éreztem kiadni, mert nevezett dolgozó munkaidejének túlnyomó részét engedély nélkül irodán kívül tölti, többnyire a raktár irodájában, ahol a raktáros és az ő befolyására 8—10 tagú csoport szervezkedik az elnök és a főkönyvelő leváltására. A fenti esemény után másnap véleményt kértem volt munkahelyéről, a DÉDÁSZ-tól.” Úgy látszik, a kakasdi tsz-nél a munkába lépés után egy évvel később kémek véleményt, a fontos beosztásban dolgozó személyekről? Hogy rosszul ismerik a törvényeket a tsz vezetői, az biztos, mert az eset után még érthetetlenebb dolgok következtek. Magyarszéki Endréné az idén, március 1-én levelet kapott a tsz vezetőségétől, amelyben közölték, hogy 1600 forintos havi fizetését 1200 forintban állapították meg és eddigi munkaidejét is megváltoztatták. Ha a levélben foglaltakat nem hajlandó tudomásul venni, az értesítést tartalmazó levelet tekintse felmondásnak. Ezzel természetesen koránt sincs vége a bonyolult ügynek. A levél kézhez vétele után, másnap Magyarszéki Endréné bement a isz-irodába és saját maga által számfejtett járandóságát a főkönyvelő előzetes ellenőrzése, valamint az elnök utalványozása nélkül vette fel a pénztárból. Ezen felül munkakönyvét, egyéb személyi iratait előzetes kitöltés nélkül íratta alá a szövetkezet elnökével. Magyarszéki Endréné ezzel hibát követett el a bizonylati fegyelem megsértésében, így a tsz vezetősége jogosan állította fegyelmi bizottság elé, melynek egyhangú, meggondolatlan döntése, a könyvelőnő elbocsátása volt. A fegyelmi tárgyaláson olyan kérdést is feltehettek volna az elnöknek, hogyan írhat alá kitöltetlenül hivatalos papírokat? AZ ÜGY EGYRE BONYOLÖDOTT. A fegyelmi eljárást megfellebbezte Magyarszéki Endréné a Bonyhádi Járási Közös Egyeztető Bizottságnál, amely nem tudni mi okból, panaszát elutasította, és a kakasdi tsz határozatát hagyta jóvá. Ezután a panaszos a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz fordult, ahol végre megszületett az ügy súlyának megfelelő döntés: Magyarszéki Endréné fegyelmi fellebbezésének részben helyt ad, a Bonyhádi Járási Közös Egyeztető Bizottság elbocsátást kimondó határozatát pedig megváltoztatja. Ez azt jelenti, hogy a könyvelőnőt a tsz- neik vissza kell venni, de alacsonyabb munkakörbe kell helyezni. Magyarszéki Endréné ügye igen bonyolult. A termelőszövetkezet vezetősége nem vizsgálta meg kellőképpen a főkönyvelő és a könyvelőnő közötti nézeteltérések okát, sokszor, helytelen esetekben is Pintér Gyula véleményét hallgatta meg. A rengeteg jegyzőkönyvből kitűnik, hogy valami vezetőség elleni összeesküvést gyanítottak, sok embert megkérdeztek, akiknek jegyzőkönyvi vallomásukból ehhez hasonló dologra még csak következtetni sem lehet. Az ügy mögött azonban mégis VALAMI NINCS RENDBEN. Baumarm Károly elnök a Munkaügyi Döntőbizottságon elismerte, hogy törvénysértést követtek el Magyarszékiné esetében és beszélt arról is, hogy Pintér Gyula főkönyvelő az üggyel kapcsolatban a vezetőségi ülés határozatával ellentétes döntésre is rászedte. Baumann Károly tsz- elnök érthetetlen módon tiltakozott a döntőbizottsági tárgyaláson az ellen, hogy Magyarszékiné visszakerüljön a tsz-be. Azt állította, hogyha a volt könyvelőnő visszatér, a tsz-tagok otthagyják a szövetkezetei és minden felborul. Miért vélekedik így az elnök, amikor sem a jegyzőkönyvek, sem pedig a tárgyalások anyagában egyetlen szó sem esett erről? Miért mondott fel Pintér Gyula főkönyvelő azonnali hatállyal Magyarszékiné elbocsájtá- sa után? A vezetőség a határozat kézhez vétele utón valószínű mélyebben megvizsgálja az okokat és végleges rendet teremt a bizonylati fegyelem, valamint a töivényesség területén. Fertői Miklós
