Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-04 / 103. szám

4 Tot na mfc.yfi irarmsAG 19C5. május 4. ... NVILAShJAK. AU.CAZ.VA , BORSA^S/VET 0/Z70S fZFJ­f**Aeiy«£ vitte. A áA'rű« *a&t/zaái aaojt •A H!D ABíÉ AABATT.. LEFFLEfZ. SZŐ VUPBSE/V AZ. eL.UEAjA'l.t.ÓcSOFOÄ^ I /'Oöí.VíA ...» , 1 ■ ■*-— - • » , ÖT PC IRTA: UößST^CZCRNY klAUSSCHCCf VAKJZA FUTTATOTT HVZAt-T VISSZA KEL SzeiZEt-iut A szexr^ náw&£. nos, fiúi tat VAXUACJA fi 5. Henry Morgenthaut csendes, barátságos úrnak ismerték. Bir­toka határos volt az amerikai elnökével. Szomszédi kapcsolataik igen jók és szívélyesek, voltak. Amikor Roosevelt 1933-ban az Egyesült Államok élére került, Morgenthau Amerika pénzügy- minisztere lett. Ebben a minőségben 1944 au­gusztusának közepén Londonba repült. Öt is foglalkoztatta a kérdés, hogy mi történjék a há­ború után Németországgal. Tud­ta, hogy egy dolog nagyon veszé­lyes lehet: a német hadigépezet és a német gazdasági élet. mint konkurrencia a világpiacon. A Washington és London közötti hosszú repülőúton papírra vetet­te gondolatait. Készen állt a Mor- genthau-terv. A következőt irányozta elő: Németország iparát leszerelik, a termelést beszüntetik; a bányák­ból eltávolítják a teljes gépi be­rendezést. A Saar-vidéket és a vele határos területeket a Mosel és a Rajna között Franciaország kapja. A leszerelt Ruhr-vidék, valamint Bréma és Schleswig- Holstein a „nemzetközi zóna” státuszát kapja. Ami ezetk után még Németországból megmarad, két független államra oszlik, a délnémet és az északnámet ál­lamra. A jövőben az egész német lakosság földműveléssel és állat- tenyésztéssel foglalkozik. Morgen­thau korábban az Egyesült Ál­lamok mezőgazdasági minisztere volt. Dél-Angliában Eisenhower tá­bornok fogadta. Azonnal áldását adta a tervre. Még hozzáfűzte: „a németeknek jót fog tenni, ha megfőnek a saját levőkben!” Az angol politikusoknál ezzel ezemben Morgenthau nem talált teljes lelkesedésre. Eden külügy­miniszter tartózkodónak mutat­kozott. A szigetország nem akart csatlakozni a tervhez. Más volt a reakció Washing­tonban. a Fehér Házban. Roose­velt elnök jónak tartotta a pénz­ügyminiszterének elképzeléseit a háború utáni Németország sor­sáról. így lett a Morgenthau-terv — jóllehet egyelőre még titkos okmányként — a hivatalos ame­rikai Németország-politika leg­fontosabb alkotórészévé. 1944. szeptember 11-én reggel Winston Churchill angol minisz­terelnök a kanadai Quebec-ben tükörtojást evet1- sonkával, s hoz­zá egy üveg fehér bort ivott. Ezen a reggelen azonban nem ízle't az étek végül el is tolta magától a terítéket: evés közben ugyanis a Morgenthau-terv legutolsó meg­fogalmazását olvasta. Az okmány felháborította, szinte magánkívül volt. Azért érkezett Quebecbe, hogy Roosevelttel találkozzék. Dél­után, az első ülés alatt majd szétrobbant a haragtól és olyan dühbe gurult, hogy megfeledke­zett minden diplomáciai udvari­asságról. Kíméletlenül lehordta Morgenthaut, tervét pedig gent­lemantől szokatlan kifejezésekkel illette. Nem ok nélkül tette. Churchill felsorolta indokait: Anglia sze­gény ország lett, s ezért rá van utalva a német jóvátételre. Az iparilag szétrombolt Németország azonban képtelen lenne fizetni, s akár egyetlen gépet is szállí­tani. Churchill még valpmit sze­retett volna megtudni Morgen- thautól: vajon elképzelhető-e, hogy az elszegénvedett német pa­rasztok és pásztorok biztos védő­bástyát képezzenek a kommuniz­mus ellen... Az amerikai küldöttség találva és kínosan érezte magát. A Mor- genthau-terven kívül semmit sem tudott javasolni a jövőbeni Né- metország-politikára vonatkozóan. Az angolok sem tartogattak még ! semmit sem a tarsolyukban. 1 Két nappal később megegyez­lek . Churchill hozzájárult egy enyhített kiadású Morgenthau- tervhez azzal a feltétellel, hogy az amerikai kormány a háború utón 6,5 milliárd dollár hitelt nyújt az angoloknak és Anglia megkapja a német vas- és acél­piac nagy jászét. Roosevelt meg­ígérte cnurchill kívánságainak teljesítését. Ä szovjet kormányt nem tájé­koztatták a québeci megbeszélé­sek és megegyezések valódi tar­talmáról. Mielőtt Amerikában valakiből miniszter lesz, legkevesebb egy mammut-trösztnél kell felfelé szolgálatot teljesítenie. Forrestal, Dulles, McCloy, Acheson, Mor­genthau. csupán néhány példa erre. Az amerikai kormány Német- ország-bizottságában is helyet foglalnak a jelentős monopóliu­mok menedzserei, mégpedig olya­nok, akik érdekeltek a terhes német konkurrencia kikapcsolá­sában. Most nap mint nap együtt ülnek. Miközben honfitársaik; az amerikai katonák véres harcok­ban vesznek részt, ők felosztják egymás között a kalácsot. 1944. szeptember 24-én mintha bomba robbanna. A titkos ok­mány, a Morgenthau-terv, tuda­tos indiszkréció révén ismertté lesz az egész világon. A New York Timesben teljes részletes­séggel közük és kommentálják. totális háború malmára hajtotta a vizet. Semmi sem látszott alkal­masabbnak a kitartásra buzdító jelszavak felfrissítésére, mint ép­pen ez. A „Berliner Morgenpost” 1944. szeptember 25-i száma már vastagbetűs címekkel jelent meg: „Az angol-amerikaiaknak és a bolsevistáknak ugyanaz a céljuk: a német munkás legyen szovjet rabszolga!” A „Völkischer Beo- bachter”-ben pedig a következők álltak: „A gaz Morgenthau kifej­tette tervét.. 5 40 millió német túl sok.. Az amerikai monopóliumok, amelyelmek érdekük volt az együttműködés a német gyárosok­kal, a hadügyminisztériumban he­lyezték el embereiket és általá­ban oda, ahol a gyakorlatban döntés történik Németország meg­szállásáról. A hadügyminiszté­riumnak ennek következtében más elképzelései voltak a németorszá­gi politikáról, mint a kormány­nak. Itt Morgan-emberek ültek: Lucius D. Clay, Draper tábornok, Graeme H. Howard ezredes. Ne­kik nem szabad és nem is fogják megengedni, hogy a német mono­póliumok termelési potenciálja csökkenjen, akár leszerelés, akár kisajátítás, vagy államosítás ré­vén. Howard ezredes kifejtette, hogy az, miért nem megy: „A német iparban túl sok amerikai pénz fekszik” és még többet kell be­ruházni. Howard maga az Opel- művek gyors üzembe állításában érdekelt. Ö és a mögötte állók egy halom Opel-részvénnyel ren­delkeztek, amelyre természetesen ebben az időben nem fizettek osz­talékot. Ezek az urak nem elégedtek meg. a deklamációkkal, hanem mindenekelőtt cselekedni kezdtek: Aachent és Mainz-et amerikai csapatok szállták meg. A leg- megátalkodottabb és leghangosabb nácikat eltávolították, mert „igaz­ságnak kell lennie”, de a fasiszta közigazgatási apparátus teljes egészében megmaradt. A nyugati demokrácia nem mondhat le a „szakemberekről” és az ameri­kaiak most velük kezdtek dol­gozni. Az antifasisztákat minden­fajta felelős beosztástól távol­tartották. A megszálló tisztek azt mondták, hogy: „ezek amúgy is csak kommunisták!”; És elérkezett 1945. február 4. A Livadia-palota nagytermé­ben együtt ült Sztálin, Roosevelt és Churchill a tanácsadóival. Az éppen megkezdődött krimi konfe­renciára néhány sötét árnyék ne­hezedett, de a háború még nem fejeződött be és a Hitler-ellenes koalíciót nem szabad veszélyez- * tetni. E pillanatban ez volt a A nácik hangosan tapsoltak szovjet küldöttség legfőbb gondja; Berlinben. A Gobbels körüli ban­da számára a Morgenthau-terv a (Folytatjuk) A hír tartós megrázkódtatást okoz. Mindenekelőtt magában az Egyesült Államokban. Ott éppen elég konszern akad, amelyek menedzserjeinek egészen más ér­dekeik vannak, mint kollegáik­nak. a kormány Németország- bizottságában. Fontos nekik az érintetlen német gazdaság, mért a háború után jó üzleteket akar­nak kötni a német monopóliumok­kal; be kell fektetni a pénzüket. Németország újjáépítésén sokat lehet majd keresni. Főleg a Mor- gan-csoport emberei vallják ezt, akik már tudnak is egy számuk­ra alkalmas embert az „old Ger- many”-ben. Konrad Adenauer- nek hívják. Az angol alsóházban, a Mor­genthau-terv, s az a tény, hogy Churchill hozzájárult, 1944. no­vember 24-én heves vitát idézett elő. Lawson munkáspárti kép­viselő felemelte szavát Német­ország tervezett feldarabolása el­len, mert az — ahogyan mon­dotta — csak a tőkés osztályér­dekeket szolgálná. Hangsúlyozta, hogy milyen sok német szakszer­vezeti funkcionáriust, kommunis­tát és szociáldemokratát kínoz­nak a koncentrációs táborokban. Mások is a Morgenthau-terv el­len fordultak. Közlemény Értesítjük az utazóközönséget, hogy folyó évi május 10-tól pályafelújí­tási munkák miatt a hét első öt mun­kanapján — vagyis hétfőtől péntekig — Kaposvár—Somogy szob között a Kaposvárról 7.45-kor induló 4022 sz. és a 10.10-kor induló 4034 sz., ellen­irányban Kaposvárra 9.50-kor érkező 4037 sz. és a 13.14-kor érkező 4025 sz. valamint Kaposvár—Kaposmérő között a Kaposvárról 7.36-kor induló 5742/5735 sz. és ellenirányban a Kaposvárra 9.19-kor érkező 5732 5747 sz. és a 13.02- kor érkező 5734/5745 sz. személyvonat közlekedését beszüntetjük. A beszüntetett vonatok helyett Ka­posvárról kiindulva Jákó, Beleg és Somogyszob célállomással és viszont Nagybajom községen át vonatpótló autóbuszjáratokat állítunk be. Meg­felelő bekötőút hiányában ötvöskónyi községet az autóbuszjáratok nem érintik. A vonatpótló autóbuszjáratokon az utasok a MÁV személydíjszabási kilo­métermutató kilométertávolságai sze­rint személyvonati vasúti díjszabás­sal utazhatnak. A járatokra felszállók részére menetjegyeket az állomáso­kon a jegypénztárosok, a községek­ben pedig pótdíj nélkül a jegyvizs­gálók szolgáltatnak ki. Útipoggyász és expresszárú fuvarozását az autóbu­szokon nem vállaljuk. A vonatpótló autóbuszjáratok menetrendjét az állo­másokon és a közvetlenül érdekelt községekben kifüggesztettük. Azokon a napokon, amikor a vasúti­pályán nem dolgoznak — vagyis szombaton és munkaszünetes napokon — a fent felsorolt vonatok korlátozás nélkül, az eredeti menetrendjükben közlekednek. Részletes felvilágosítást a vasútállomások adnak. MÁV Pécsi Igazgatósága

Next

/
Thumbnails
Contents