Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-20 / 117. szám
1965. május 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Már nemcsak építkezési kérdés hgészen közel a tolnai vízműhöz Van már annak talán három esztendeje is, hogy Tolnán szinte az egész község megmozdult. Szavahihető tanúk szerint korábban húsz év alatt nem ástak annyit az iparáról is ismert településen, mint abban az egyben. A fő utca, a mellékutak környéke teli volt még vasárnapokon is szorgalmasan dolgozó társadalmi munkásokkal: ásták a vízvezetékek árkait. Olyan lendülettel folyt a munka, hogy méltán gondolta mindenki: Tolna azon kevesek közé fog tartozni, ahol talán határidő előtt épül meg a több millió forintba kerülő, s a falu vízgondjait, szinte örökre megoldó törpevízmű. A mindent megmozgató, nagy lendület és a szemnek tetsző sürgés-forgás óta jó idő eltelt már, de még mindig nem készült el a létesítmény, s tulajdonképpen ott áll darabban, úgy készül, akár az a bizonyos Luca széke, amihez alkalomadtán mindig ragasztanak egy-egy szeget. Á lakosságot nem érheti szó Orosz György, a községi tanács elnöke gondterhelt, s nem vidám Hipp József, a vízműtársulás műszaki beosztottja sem. Csendes, esős májusi délutánon beszélgettünk kettőjükkel, s különösen az lepett meg bennünket, hogy annyi panaszt tudtak elmondani, ameny- nyit egy komplett lakótelep építésén is csak nagy gonddal és utánjárással íehet tapasztalni. Leginkább azt panaszolták, hogy igen sok a szemrehányás. A tolnaiak így vélekednek: annak idején a tanács megígérte, hogy két év alatt rendezi ezt az egész vízproblémát. Nem történt meg, s olyan ember is kerül, akinek elment már a kedve az egésztől, úgy érzi magát, mint akit becsaptak. A vízműtársulás adminisztrátora azt mondja: a legtöbbet ő kapja, amikor a havi hozzájárulásokat fizetik be nála. Hozzászokott már a füle, de mégis rossz hallani: miként emlegetik a tanács, meg a társulás ígéreteit. Van aztán persze józanabb réteg is, amelyik úgy gondolkozik, hogy majd csak elkészül a léte- . sítmény. A türelem mögött azonban náluk is ott húzódik a fur- csállkodás, mert ők elvégeztek mindent, ami tőlük telik. Orosz György ezt mondta erről: — A lakosságot nem érheti rossz szó. Minden család megtette a magáét, elvégezték a rájuk jutó 300 forint értékű társadalmi munkát, s fizetik, törlesztik a 3 ezer forintos hozzájárulás részleteit is rendesen. De akkor mégis mi az oka, hogy a tanács és a társulás nem tudta megtartani az ígéretét? Dó kezdés, packázó huzavona Időnként elgondolkozik az ember azon, miként lehetséges, hogy bizonyos építkezéseink a kezdeti jó ütem után épp csak le nem állnak. A tolnai vízmű ügyében találtunk néhány olyan utalást, amelvik valamilyen magyarázatot ad. Úgy mondhatnánk ezt, hogy a huzavona, az állandó változtat- gatás, segítség helyett inkább hátráltat. Ám, nézzük ezt egészen közelről. Kezdjük talán ott, ahol a Víz- gépészeti Vállalat és a Vízépítő Vállalat is kezdte. Az elején ketten voltak, két fővállalkozó, vagy ahogy mondják: generálkivitelező. A vízgépészeti mindent megtett, amá csak tőle telhetett. Az első évben, 1962-ben elkészítette a 17 kilométernyi vízvezetéket, beépítettek 2 millió forintot. Ebből a tanács, meg a lakosság látta, hogy a dolgot komolyan fogják, s a vállalt határidőt tartani tudják majd. Most azt mondják: a fejük sem fájna, ha továbbra is megmarad a kezdeti helyzet Bizonyára gazdasági, vagy az is lehet, hogy pusztán ügyintézési követelmény alapján a régebbi helyzetet azonban fel akarták számolni. Kettő helyett egy generál- vállalkozót jelöltek ki. A munka — a tolnaiak nem kis bánatára — a Vízépítő Vállalatra testálódott. Csakhát felszólalt a vízgépészeti és a vízműtársulás is. A vállalat úgy vélekedett: elvégzett egy bizonyos munkát, vegyék át tőle. A társulás szakemberei pedig azt mondták: vezetéket próba nélkül átvenni bajos dolog, ki vállalja majd a felelősséget akkor, ha a garanciaidő lejár, s mégis kiderül, hogy valahol valamilyen hiba van. Ezen a vízügyi vállalatokat irányító szerv jóvoltából elvitatkozgattak egy ideig. A döntés csak hosszasabb huzavona után született meg. így hangzott: a Víz- gépészeti Vállalat fejezze be a csőfektetést és a szükséges mellékberendezések elkészítését. A Vízépítő Vállalat pedig készítse el a 300 köbméteres tornyot és a vízkivételi művet. Látszólag tehát minden rendbe jött. összegyűlt néhány kiló akta, s az építkezés is ment valahogy. Egy épület — két tető Szóval — ismételve az előbbi gondolatot —, haladgatott az építkezés. Az első problémák azonban a vízkivételi műnél jelentkeztek szinte már az indulásnál. Megépítették az alapot, felhúzták a faiakat, s kiderült: az egészet húsz centivel szélesebbre építették. Volt tehát egy terv, amelyik a tetőt is magába foglalta, de annak már semmi hasznát sem vették: újft kellett helyette készíteni. Nem került ez a községnek több pénzbe, csak éppen az idő haladt vele. Aztán következett a szűrőtartály. Ezzel az történt, hogy mire a beépítésre sor kerülhetett volna, a tartály már elavult, másik kellett helyette. A kivitelezőnek mindjárt volt a kezében egy érv: későn kapta meg a módosított terveket. Ujfent levelezés, tárgyalás indult. A végén képviselői segédlettel sikerült kideríteni, hogy a tartály sorsa a lehető legrosz- szabb úton halad. Az eljáróknak úgy tűnt, mintha a tartályok elkészítését meg sem rendelték volna. Ne részletezzük most már ezt a különben terjedelmes históriát. Hosszas utánjárás után sikerült az Április 4 Gépgyárral egy kedvező időpontban megállapodni. A gyár teljesítette is a vállalt kötelezettségét, határidőre. Még csak annyit azért mégis: sem ennek, sem pedig más építkezésnek nem használ, ha vezetőit sűrűn váltogatják) változtatják. A tolnaiak emlékezete szerint a vízműépítésnél így áll a helyzet: eddig volt 3 művezető, 2 főépítésvezető, s ugyancsak második a sorban az építésvezető is. Általános vélemény szerint sokkal hasznosabb lenne, ha egy-egy létesítményt a kezdettől a befejezésig azonos szakemberek készítenének. így a helyi viszonyok ismerete is sokat segíthetne, s az esetleges felelősség kérdésének megállapítása sem jelentene később gondot. Határidő becsületszóra A torony még csonka, a vízkivételi mű is befejezetlen. Pedig a végleges határidő vészesen közeledik. írás és tanúk bizonyítják, hogy a mostani építésvezető becsületszóra fogadta: június 30-ra elkészülnek minden fontosabb munkával. Remélhető a dolog komolysága, bár a szerződésnek legalább akkora súlyának kellene lenni, mint a becsületszónak, ha nem nagyobbnak. Mindenesetre kíváncsiak a tolnaiak, s várják a viszonzást azért a nem jelenté’ri~,'>n m” amit ebbe a vállalkozásba fektettek. Azt is tudják, hogy a vállalat munkaerőgondokkal küzd. E" határozottan komoly ügy. De nem komolytalanabb az sem, hogy a tolnai vízmű már nemcsak építkezési kérdés. Egy kicsit több annál! A tanács ugyanis határozott ígéretet tett arra, a társulás alakulása, a tetemes hozzájárulások szervezése és a tervek készítése idején, hogy két év alatt egészséges ivóvizet kap megyénk egyik jelentős ipari községe. S ezt csak akkor tudja betartani, ha a Vízépítő Vállalat is állja azt, amit a szerződésben vállalt. Szolnoki István 4 húszéves fejlődésről „Az iskola életének húszéves fejlődése” címmel rendezték meg a faddi kisiskolások kedves kiállításukat, amely május 23-ig lesz nyitva. Ez alkalommal iskolai szemléltető eszközöket, a tanulók apró munkáit és az úttörők expedíciós tevékenységének eredményeit állították ki. ÁDÁM BORBÁLA Kísérleti permetezés A közelmúltban búza lombtrágya permetezési kísérletet végeztek a gyönki Vörös Csillag Tsz- ben, a Dombóvári Talajjavító Vállalat irányításával. A permetezőbrigád a kísérletet Karba- middal és DikonÍrttal végezte. Az oldat összetétele 7 kilogramm Karbamid és 1—2 kiló Dikonirt holdanként 200 liter vízben kipermetezve. A permetezés ideje a búza szárbaszökkenése előtt van, amikor eléri a 20 centimétert. Célja a terméshozam fokozása. Az FM elmúlt évi, szűkebb körű kísérletei már bizonyították, hogy ezzel a permetezéssel holdanként 1—3 mázsával nő a terméshozam. Persze a termés emelkedését más tényezők is befolyásolják: így: a vetés ideje, a talaj minősége, a vetés sűrűsége, a gyorno- sodás mértéke és nem utolsó sorban az időjárás. Az osztrák gyártmányú Karbamid 46,2 százalékos nitrogén tartalmú műtrágya. Tulajdonsága, hogy a permetezett növényen anyagcsere ingert fejt ki, vagyis serkentő hatással van a növény tápanyag- felvételére. Tápanyagban gazdagabb talajban érvényesül természetesen jobban a hatátsa, mint a kilúgozott talapban. Ä Dikonirt hozzáadásával a gyomokat irtjuk, amit szintén „most kell elvégezni. WOLF HENRIK Paksról jelentették Ünnepi blasstet rendezett '■ „Színes szőttes” címmel, a járási | művelődési házban a paksi ifjúsági táncegyüttes. Kétórás önálló műsorük nagyobb részében , a szebbn él - szebb, népi táncokkal, — „Ajaki háromugrós”, „Székely I korsós” táncokkal szerepeltek. I De szép népballadáikkal. népdalok összefűzött csokraival és a népi zenekar számaival is sikert arattak. A 23—30 fős kis csoport részt vesz az idei keszthelyi helikoni ünnepségeken is. * A paksi járási művelődési ház bábszínháza nemrég Györköny- ben, Nagydorogon és Sárszentlő- rincen szerepelt négy betanult darabjával. A kis együttes „mestere” ifjú Kántor Antalmé, óvónő. Szép, nagyméretű bábuikkal minden kis emberke arcára vidám mosolyt varázsolnak. Az elmúlt napokban Gerjen és Csámpa-pusztán szerepeltek. A lelkes kis gárda most Németkért, a ka- nacsi és Biritói Állami Gazdaságot fogja meglátogatni. * Szerdán vízibusszal mentek kirándulásukra a paksi iskolások. Ezúttal Dunaújvárosba látogattak, csütörtökön és pénteken pedig Mohácsra mentek. Az egyik úton a dunakömlődi általános iskolások is részt vettek. K. A. * A paksi Konzervgyár kétnapos termeltető és áruátadási értekezletet rendezett a Petőfi művelődési házban, közel 100 kertész szakember részvételével. A gyár vezető munkatársai beszámoltak az elmúlt év munkáiról, őszintén feltárták a hibákat és azok kiküszöbölésére megadták az idei évre az irányt is. W. H. T apasztalatcsere Budapesten A Bonyhádi Cipőgyár KISZ- fiataljai kezdeményezést tettek egy baráti találkozás megszervezésére, a budapesti Duna Cipőgyár fiataljaival. Ez is lehetőséget nyújt ahhoz, hogy ■ kicseréljék tapasztalataikat, mozgalmi, szervezési. kulturális vonalon egyaránt. A találkozót összekapcsolják a Budapesti Nemzetközi Vásár megtekintésével. Úgy tervezik, utána a Népstadionban az újságírók—Gzínészek labdarúgó-mérkőzést is megnézik. A költségeket felerészben a KISZ-szervezet fedezi. SZABÓ LAJOS Az éjjeliőr a lebontásra ítélt utcát őrizte, öreg volt már. A rossz alvó idősek mestersége ez. Pedig túl a nyugdíjkorhatáron már egyáltalán nem könnyű a bontások között mászkálni, és megvédelmezni a szépen összerakott tetőcserepeket, a használható padlódeszkákat, meg az egymás mellé állított ablakokat. Az új házakban lakó gyerekek fantáziájában a haldokló utca bevehetetlen várként élt. Amíg laktak bennük, egyáltalán nem érdekelték őket a lapos, hosszú házak. De mihelyt lekerült a házakról a cserép, és ablakaikat kibontották, egyszeriben felfigyeltek rájuk a kamaszfiuk. Rájöttek, hogy megfelelő óvatosság esetén az öreg éjjeliőr teljesen ártalmatlan. így hát kockázatmentesen el lehet foglalni a házakat, végig lehet cserkészni az üres szobákat, a pincét, a padlást, sőt onnét még le is lehet kiáltani mindenféle ingerlő szavakat az éjjeliőrnek. Irtó jó buli, amikor az öreg a botjával fenyegetőzve csetlik-botiKk a törmelék között. Persze utolérni nem tudja őket, csak rettenetes fenyegetés sekkel próbálja ijeszteni a menekülőket. Kegyetlen játék. De az éjjeliőr problémájával az új házakban lakó emberek keveset törődnek. Úgy könyvelik el a dolgot, hogy a konfliktust, ami az öreg és a gyerekek, laöAZ ÉJJELIŐR zott kialakult, majd megoldja az idő. Még néhány hét, esetleg hónap, azután úgyis eltűnnek végképpen az öreg házak és helyreáll a nyugalom. Azon a bizonyos napon az éjjeliőr komoran kezdte a szolgálatát. A munkavezető szigorúan felelősségre vonta, amiért az elszállításra váró ablakok helyett csak üvegcserepeket találtak a fuvarosok. Ha ez így megy tovább, akkor... —• és itt a munkavezető félreérthetetlenül felhúzta a vállait, kifordított tenyereit mutatva az éjjeliőrnek, ügy, hogy az azonnal megértett mindent. Arra gondolt, hogy szerez egy kutyát. Esetleg beszél az új házban lakó emberekkel, de valahogyan elintézi, hogy ne törjenek össze több ablakot a kamaszok, mert a munkavezető komolyan beszélt. Az ötszáz forintra pedig mindenképpen szükség van. A kamaszok azon a napon szürkületkor kezdték a játékot. A kisebbek lesben álltak, hogy időben jelezzék az éjjeliőr érkezését. Az egyik tető nélküli épületet szemelték ki Először célba dobtak az ablak- nyílásokba. A kövek tompa puffanással hullottak a szúette padlókra. De egyszerre hangos csörömpölés jelezte, hogy a házban vannak a napközben kibontott ablakok. Telitalálat! — üvöltötték fel a vezérek és dühösen hajigálták a köveket. Megmámorosodtak az újabb találatok lehetőségétől. Csak úgy zuhogtak a kövek a házba. Diadalordítás követte a csörömpöléseket. Az éjjeliőr hallotta a zajt. óvatosan megkerülte a lapos házakat, surranva, minden ere. jét összeszedve sietett a csörömpölés irányába. A dühös elszántság fokozatosan hatalmába kerítette. Nem is érezte, hogy nehezére esik a sietség, hogy kapkodva veszi a levegőt. Megfizettetem velük! Megfizettetem velük! — zakatolt a fejében az elszánt elhatározás. Csak ugrania kellett volna egyet, és elkaphatta volna az egyik tettest, amikor felvisított egy vékony gyerekhang: itt az őrí Egy pillanatnyi dermedtség után a kamaszok már futottak. Az öreg pedig felkapott egy cserépdarabot és utánuk vágta. Azután csend lett. A csend csak percekig tartott. Egy ember jött elő az egyik új házból. Egyenesen az öreghez sietett. — Maga dobálja a gyerekeket!? — förmedt rá. — Mit gondol maga!? Hol élünk? Mi lett volna, ha eltalálja valamelyiket? Ha betörte volna egyiknek a fejét? Tudja, hogy mit jelent ez? Az öregember meghökkent. Próbált valami védekezésfélét mondani, de belezavarodott. Otthagyta hát az embert és elballagott az ablaktalan házak közé. Az ember még utána kiáltott, hogy majd beszél holnap a munkavezetővel, és megmutatja, hogy egy ilyen elvetemült ember nem lehet itt éjjeliőr... Az öregember arra tudott csak gondolni, hogy most már nem érdemes kutyát szerezni. Holnap majd leszámol inkább, és keres egy nyugodtabb helyet magának. Amikor görnyedt alakja eltűnt a falak között, újra előjöttek a kamaszok, és még sok telitalálatot értek el. Az öreg nem zavarta meg őket. Hasogatott a dereka, és pokolian fájtak a lábai;.. Kurucz Pál
