Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

TODS, május 19. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 7 LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINÁPLÓJA VI, Allah akhbar között. Apáink, nagyapáink a har­cot a gyaramtosítók ellen nem egy esetben a vallás zászlaja alatt vívták. Ez egészen más, mint pél­dául a keresztény vallások. Az iszlámnak nincs központi szerve­zete, s minden országban alkal­mazkodhat a helyi körülmények­hez. Több arab országban sajnos ez elmaradottság, a reakció tá­masza. Ezt jól tudjuk. De azt hi­szem, joggal mondhatom, az Egye­sült Arab Köztársaságban — Al­gériához hasonlóan —, a társa­dalmi haladás szolgálatában áll, s a ma még döntő többségben analfabéta lakosság jó irányú, egészséges tudatformálásának, ne­velésének eszköze. Az éneklő hang, a fülbemászó ősi dallam betöltötte a termet, az erpberek keletnek fordulva, hom- Allah akhbar! — Allah ha- lokukat a földre tapasztották, talmas! — dörögte a közeli me- mintha gigászi erő szorítaná őket i a mecset kövére. Az ájtatos em­cset karcsú tornyáról a müezzin hangja, majd monoton énekbe kezdett. — Jöjjön! — szólított Ahmed, — nézze meg az imára gyülekező hívőket. Szótlan követtem Ahmedet a mecsetbe. A bejáratnál mozdula­tait figyelve, levettem cipőmet, el­helyeztem az e célra ott lévő pol­con, s a gyékényszőnyegen zokni­ban a mecsetbe léptem. Először a templom hátsó részébe mentünk, ahol már több tucat ember mo­sakodott, szigorúan a Korán sza­bályai szerint. Az igazhívők jó ideig tisztálkodtak, Ahmed is, bereket nézve akaratlanul is arra gondoltam, mennyi türelmes, vi­lágos, megértő, felvilágosító szóra lesz szükség, hogy az igazhívő arab emberek is — senkitől és semmitől sem félve —, szabadon, bátran felemeljék fejüket. Kiléptünk a mecsetből a késő délutáni utcára. A nap leáldozott. Hangos, egymás szavába vágó, fe­kete ruhás asszonycsoport haladt el mellettünk. Fejükön súlyos ter­hüket, hátukon csecsemőiket ci­pelték. — Űk — mutatott feléjük Ah­med •—, nem léphetnek a me­A világ legrégibb egyeteménél, "az A1 Azhar-inál szálltam ki a taxiból, a hárommilliós metropo­lis, Kairó legáltalánosabb közle­kedési eszközéből. Az ősi A1 Azhar mecset falai mellett indul­tam el egy nevesincs szűk sikáto­ron át az egyik külvárosnak szá­mító városrészbe. Európai ember­re az egzotikum erejével hat ez a régmúltból ittfelejtett városne­gyed szűk utcáival, gyermekhad • zajától hangos sikátoraival, egy­kedvűen áldogáló tevéivel, szama­raival, s lépten-nyomon földön kucorgó árusaival; A házak kapualjaiban, vagy be­járattá szélesített ablakaiban hal­sütők, pékek, takácsok, agyagfor­málók, szabók, edényfoltozók ta­nyáznak. Arab barátom hívta fel a figyelmemet, látogassam meg ezt az ősrégi városrészt, mert már nem sokáig látni az EAK-ban ilyesmit, hiszen már a közeli jö­vendő felszámolja; Mind beljebb kerültem az ódon negyedbe. Egy helyen azután na­gyot kellett kerülnöm, mert egy óriási sátort állítottak fel, s az teljesen lezárta az egyébként is szűk utcát. — Valaki meghalt — világosí­tottak fel —, s a hozzátartozók, barátok itt siratják el a megbol­dogultat. Gazdagon terített aszta­lok mellett. Azt mindenki termé­szetesnek tartja, hogy az utcákat ilyenkor — szükség törvényt bont — lezárják. Megkerültem a lezárt utat, s egy ház nyitott kapujában meg­álltam. Fiatal férfi közeledett, jól öltözötten, európai ruhában. Ud­variasan köszönt, majd bemutat- Kairó, az Egyesült Arab Köztársaság fővárosa. Kilátás a Szultan­kozott; — Ahmed — nyújtotta a kezét. — Honnan? — s látva, hogy ide­gen vagyok, választ sem várva beszélni kezdett; — Barátom — mondotta —, sajnos ez a városrész még így fest. S ha ezeken a köveken jár, tudnia kell, hogy én, noha har­minc éves sem vagyok, még is­mertem a koldusgyártót. Azt az embert, aki az itt élő családok ti- zenvalahányadik egészséges gye­rekének eltörte a lábát, kitekerte a kezét, egy életre eltorzította a szerencsétlent, hogy legyen in­doka a koldulásra. Azután ebből élt a család. Micsoda világ volt az! De a koldusgyártó munkanél- kül maradt, s vele együtt eltűnik ez a negyed is. Néztem újdonsült ismerősömet, Ahmedet. Meggyőződéssel beszélt, meggyőzően. Igaza volt. Egy év­tized nem tüntetheti el évszázadok szomorú örökségét. Invitált volna a házba, hiszen az arabok híres vendéglátók, de abban a pilla­natban a közelben hangszóró recs- csent: Hasson és az Arriíah mecsetre. majd visszatértek a teljesen egy­szerű, csendes mecsetbe, ahol az egyik falmélyedés mutatja a szent város, Mekka irányát. A mecset egyetlen dísze a szőnyeg­borítás. Nem először állapítottam meg, hogy a mohamedán templo­mokat csodálatosan szép szőnye- delt szerepének. esetbe. Az csak a férfiak joga. Az asszonyoknak szerintünk nincs lelke. Ahmed megjegyzésére felfigyel­tem. Talán ez az egyik eredete a mohamedán asszonyok ősi jog- fosztottságának, mélyen aláren­gek borítják. A müezzin a szó­szék-szerű emelvényen törökülés­ben, dallamosan imádkozott. Amíg én, az ájtatosságot nem zavarva, nézelődtem, Ahmed befejezte imáját, hozzám lépett, majd halkan a fülembe súgta: — Said! Ne csodálkozzon ezen a buzgóságon. A kegyetlen, ke­mény élet alakította ezt a mi né­pünkben. Én írni-olvasni tudó em­ber vagyok, világot láttam, nyel­veket beszélek. S tudom, hogy a mi vallásunknak, az iszlámnak igen jelentős szerepe van,- nem­csak nálunk, de a többi arab or­szág életében is. Az idegen ura­lom évszázadaiban a vallás erős összekötőkapocs volt az arabok ... Apróhirdetések... Az apróhirdetés dija; szavanként hétköznap 1.— Ft, vasárnap és ünnepnap 2.— Ft. Az elsfi és minden további vastagon sze­dett szó két szónak számít. Őszi, téli ruháit ne rakja piszko­san, szennyesen el, most tisztíttassa ki. lestesse meg, két héten belül el­végzi a Szekszárdi Patyolat Vállalat. (162) Tolna megye területén elhelyezked­ne univerzális szerelő, anyagbeszer­zési gyakorlattal és jogosítvánnyal, rakás szükséges. Tsz-ek előnyben. Cím: a szekszárdi hirdetőben. (148) Épületfaanyag eladó, Bonyhád, Bar­tók B. út. 16. (143) A Nagydorogi Állami Mezőgazdasá­gi Gépállomás azonnali belépésre, gyakorlattal rendelkező anyagkönyve­lőt keres. Jelentkezés személyesen a gépállomás főkönyvelőjénél. (153) A Palánki Téglagyárhoz felveszünk férfi munkaerőket kazalozói munka­körbe. Bérezés teljesítmény szerint. (164) Ma még nagy munkába kezd, aki a nők egyenjogúságát hirdeti az arab világban. De mint egykor volt Mohamed, a tevehajcsárból lett igehirdető, ennek a,kornak is vannak már prófétái. Bátrak, cél­tudatosak, előrelátók. Tekintetük­kel már a holnapot látják, sza­vuk új életet rajzol a mozdulat­lan homoktengerek fehéres-kék, jégszínű egére. Allah Akhbar! Allah hatalmas! — hirdeti napjában többször a müezzin. De az új Egyiptom pol­gárai a napok múlásával meggyő­ződhetnek róla, hogy a fel­szabadult nép is óriássá válhat, (Folytatjuk) A bolgár gépipar a BNV-n A BNV bolgár pavilonjában kedden már az utolsó simításokat végezték a dekoratőrök, helyén állt, sőt működött is mind az az ötven gép és elektromos berende­zés, amely a Budapesti Nemzet­közi Vásáron a bolgár gépipar gyorsütemű fejlődését jelzi. A bolgár híradástechnikai ipar, vegyipar, gyógyszeripar számos gyártmánya szintén helyet kap pavilonukban. (MTI) DECSI TUDÓSÍTÁSOK Békegyűlést rendezett Decsen a Hazafias Népfront. A beszédet Hajdú István, a népfront járási titkára tartotta. A gyűlés befe­jezése után filmvetítés volt. * Nagy öröm érte a decsi kis­iskolásokat. Politechnikai oktatá­sukhoz- a Művelődésügyi Minisz­tériumtól egy kiselejtezett, de még üzemképes Pobjeda személy­gépkocsit kaptak ajándékba. Szűcs István, politechnikai ta­nár terve alapján az iskola udva­rán útjelző táblákat állítanak fel és a tanulókat a KRESZ oktatá­sával egyidejűleg megtanítják a gépkocsi vezetésére és a műszaki ismeretekre is. Sotkó János MUNKÁJUK jutalmául A dombóvári Zrínyi Ilona álta­lános iskola IV. osztályos tanulói, kisdobosai mindig az elsők kö­zött vannak tanulásban, társa­dalmi munkában egyaránt. Mun­kájuk jutalmául ezúttal 57-en kétnapos kirándulásra utaztak Pécsre. A tanulókat Bárdosi Pál- né és Kovács Jánosné osztályfő­nök, valamint Mózes Ferencné nevelő vezette. Megtekintették Pécs nevezetességeit, többek kö­zött a természet szépségeiben tarkálló Mecsek hegységet, de el­látogattak a keményítőgyárba, és a Pécsi Nemzeti Színházba is, ahol a Csókos asszony című ope­rettet nézték meg. Pécsi vendég­látóik szeretettel fogadták őket. A dombóvári kisiskolások ezúttal nemcsak a könyvből, de a való­ságban is megismerkedtek Pécs szépségeivel. Grujber János Érdekes szerződés Érdekes szerződést kötött' a ké- tyi általános iskola a helyi Kos­suth Tsz-szel és földművesszövet­kezettel. A tsz 2 hold földet aján­lott fel nekik, a földművesszövet­kezettől pedig ötezer darab mál­naoltványt kaptak. Elültetésük után valamennyi megeredt. így szeretteti meg a mezőgazdaságot Kovács László igazgató. Domokos Ferenc ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT A szekszárdi Balassa János kórház egészségügyi szakiskolájá­ban múlt héten ballagással egy­bekötött oklevélkiosztási ünnep­séget rendeztek. Az általános tápo. lónői tagozat 13 hallgatója kapta meg az oklevelet, a képesítő ál­lamvizsga sikeres letétele után. A végzős növendékek tanulmá­nyaikat hároméves munkával egybekötött tanfolyamon végez­ték. Gyógyító munkájukat a jö­vőben már mint szakképzett egészségügyi dolgozók folytatják a megyei kórházban. Sántha Anna ÉVZÁRÓ KISZ-GYÜLÉS PALÁNKON A Palánki Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum KlSZ-alapszer- vezete megtartotta évzáró gyűlé­sét. Napirendi pontjaik: az el­múlt tanulmányi év munkájának és az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom követelményei teljesí­tésének az értékelése és az új vezetőség megválasztása. Szokolai Péter KISZ-titkár be­számolójában bírálta munkáju­kat, de elismerően nyilatkozott sport- és kultúréletükről. Kosár­labdacsapatuk dicséretet érde­mel. Kulturális életükön sokat lendített a szekszárdi Garay gimnáziummal való együttműkö­dés. Jelentős segítséget adtak tár­sadalmi munkájukkal a szekszár­di Jóreménység Tsz-nek is. Beszámolója után megválasz­tották az új vezetőséget. Titkár Horváth István tanár lett. A gyűlésen részt vett Füleki Ferenc is, a városi KlSZ-bizott- ság titkára. Felszólalásában egé­szében véve eredményesnek mi­nősítette az alapszervezet mun­káját, majd a KISZ-bizottság ne­vében emléklapiot nyújtott át Szokolai Péter és Horák Ferenc KISZ-vezetőknek lelkes és ered­ményes munkájuk elismeréséül. Gyűlésüket általános vitával zár­ták. Szabotin Károly MŰSOROS, DALOS KÖSZÖNTŐ ALS0NANÄN Alsónánán 60-an jártak a nők akadémiájára. Szombaton záró- ünnepséget rendezett számukra a nőtanács és ez alkalomra 26 kis- katonát is meghívtak. A katonák mindegyikét egy-egy kedves csa­lád látta vendégül. A község mű­velődési otthonában a meghívott katonák másfél órás műsorral szórakoztatták a községbelieket. Kedves előadásukat jól sikerült bállal zárták. Szalai Istvánná MÉRLEGEN AZ ELSŐ NEGYEDÉV A kurdi Uj Élet Tsz küldött- gyűlésén a szövetkezet első ne­gyedévi munkáját értékelték a napokban. A kukoricát 480 hol­don vetették el és mindössze 40 hold vetés van hátra, 80 holdon cukorrépa terem majd és ennek a sarabolását is elvégezték 75 hold területen, öt holdon a talaj ned­vessége akadályozta a munkát. Burgonyát 110 holdon vetettek. Kikelése után már a fogasolását is elvégezték. A Kapos mentén elterülő 250 hold lápos terület. Az ide elve­tendő kenderből csak 85 hold kész. , Gábor László Ankét a munkaközi pihenőről Kedden délelőtt a Technika Há­zában az üzemek gazdasági és műszaki vezetői, valamint a munkaélettan, a munkalélektan és az üzemi szociológia szakembe­rei arról tanácskoztak, hogy mi­lyen hatása van egyfelől a dolgo­zó emberre, másfelől a termelésre annak, ha a nyolc órás munkaidő alatt néhány perces, legfeljebb negyedórás pihenőt, vagy pihenő­ket rendszeresítenek. Az ankétot a műszaki és természettudományi egyesületek szövetségének ipar- gazdasági bizottsága és a SZOT munkavédelmi osztálya hívta össze. A tanácskozást elsősorban an­nak a 30 hazai vállalatnak a ta­pasztalataira alapozzák, amelyek­nél már rendszeresítették a mun­kaközi pihenő valamilyen formá­ját. Ezek a tapasztalatok, éppen úgy, mint a kérdéssel kapcsolatos hazai és külföldi kutatások arra juttatnak, hogy nyolc órán át tel­jes intenzitással dolgozni nem le­het. Egyes munkafolyamatok, pél­dául az öntés, a hengerlés, stb. már eleve magukkal hozzák a munka és a pihenés rendszeres váltakozását, ezeknél tehát külö­nösebb tennivaló nincs. A munkaközi pihenők rendsze­resítése nem megy ellenállás nél­kül. Nemcsak a vezetők egy része látja benne a termelés mennyi­ségi visszaesésének veszélyét, ha­nem a dolgozók is félnek teljesít­ményük és így jövedelmük csök­kenésétől. Pedig már eddig is, és nálunk is kedvező tapasztalatok egész sora cáfolta meg az ilyen­fajta aggályokat. A mostani ankét rendezői első­sorban az üzemek vezetőinek a fi­gyelmét kívánták ráirányítani a munkaközi pihenők rendszeresíté­sében rejlő előnyökre, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents