Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
1963. május 16. fOLNA SIEGTE! NEPÜJSAO 3 FALUSI BANK kiváló alapon Az emberek általában nem szerették a bankot. Valamikor rossz kívánság számba ment egyes helyeken, ha azt mondta a szomszéd a másiknak: kerüljön közelebbi kapcsolatba a pénzintézetek valamelyikével. Érthető volt tehát az a gyanakvás amivel annak idején, az alakulás tájékán a mai falusi bankokat, a takarékszövetkezeteket fogadták a községekben. Az elsők között Tolt a dunaföldvári, s amikor életre hívták még alig hittek megmaradásában. S aztán lábra kapott, megfelelő kontaktus teremtődött közte és a környékbeliek között. Mára csinos pénzintézetté fejlődött, s amikor ajtaján belép az ember, a rend, a pénzügyeknél szokásos kiszámítottság levegője az, ami legelőbb megragadja. A következő pillanatban pedig a szívesség, az előzékeny ügyintézés. Még a mi közhivatalainkban is szokatlan bánásmóddal lehet találkozni a dunaföldvári takarék- szövetkezetben. — Nekünk ez a kenyerünk — véli teljes komolysággal Pintér György ügyvezető elnök. — Ha ránk panaszkodik valaki, akkor vége mindennek. Úgy is mondhatnánk, hogy meghaltunk, mert a bizalom az, ami a mi működésünket segíti, támogatja, erősíti. Hihető, hogy a bizalomban nincs probléma, hiszen a dunaföldvári takarékszövetkezet az idén ismét elnyerte a kiváló címet. Azon kevesek közé tartozik, ahol másodszorra tehették ki a falra a kiváló munkáról szóló oklevelet, ezt a sokat mondó bizonyítványt. Mit is mond azonban egy ilyen díszes kivitelű félkemény papír? A számok tükrében — Talán néhány év tükrében, vagy távolában nézzük — teregeti szét az elnök számokkal telerótt könyveit. — Először 1961- ben kaptunk oklevelet. Akkor 1,9 millió forint volt az összes betétünk. Másodszorra az idén találták munkánkat jónak. Ezzel kapcsolatban csak egy adat. Tavaly 100 ezer forint híján 3 millióval növekedett az a pénzösszeg amit kezelésre, kamatoztatásra ránk bíztak ügyfeleink. Hogy a számok teljessége ne szenvedjen csorbát, elmondjuk, hogy az 1961. évi 1,9 millióval szemben ma már ebben a falusi bankban körülbelül 10 millió forintot kezelnek. Ahogy kezelik az külön is érdekes, mert a takarék- szövetkezet csak úgy életképes, ha megfelelő számú részjegy biztosítja működését. Ez különben igen fontos versenyszempont volt az ország takarékszövetkezeteinek munkájában. Megpróbáljuk rekonstruálni a méretekhez szabott utasítást. Körülbelül így hangzott: a dunaföldvári takarékszövetkezet szervezzen 325 új tagot, s így 32 500 forinttal növelje a részjegyalapot. A teljesítésről már nem ilyen körülményesen: 1964- ben 548 környékbeli lépett a tagok közé, s több mint 54 ezer forinttal növekedett a részjegyalap. Hasonló a helyzet a betét- állomány gyűjtésénél. A feladatok szerint 1,8 millió forint növekedésnek kellett volna lennie. A bank dolgozói, a választmányi tagok és az aktívák azonban alaposan rálicitáltak, s összesen 2,9 millió forinttal növelték a betétként kezelt pénz összegét. Felmerülhet persze az a kérdés: mi az értelme az ilyen méretű tagszervezésnek, betétgyűjtésnek? — Mi a saját pénzünkkel gazdálkodunk — válaszol Pintér György — s abból csak annyi kölcsönt adhatunk ki, amennyit a rendelkezésünkre álló összegek lehetővé tesznek. Érthető tehát minden erőfeszítés... A tervteljesítés 187 százalék Nézzük ezt egy kicsit másként: Valahogy így: tatarozásra, építkezésekre, vagy kisebb méretű termelési beruházásokra csak a betétállomány arányában kölcsönözhetnek ki pénzt. Ha több a tag, magasabb a részjegyek száma, a betétek összege, több az a segítség is amit a feleknek nyújthatnak. A dunaföldváriak- nak ebben a vonatkozásban sincs szégyellnivalójuk: tavalyi kölcsön- kihelyezési terveiket 187 százalékra teljesítették. Kiváló alapon működik tehát a dunaföldvári falusi bank. Működési területén ismerik, szeretik. S hogy ez így lehet, abban nem kis része van a kollektív alapokon nyugvó munkának. Azt kér tűk Pintér Györgytől, nevezzen meg olyan embereket, akik a legtöbbet segítettek tavaily. A válasz meglepett, mert mint kiderült: a választmány és az aktívák olyan teljes értékű munkát végeztek, hogy nem lehetett közülük valakit sem a másik elé helyezni. S talán leginkább ennek tulajdonítható a másodszorra is elnvert kiváló cím. Sz. I. Építők az árvízkárosultakért Az É. M. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat mélyépítő építésvezetőségének nyolc brigádja — kőművesek, kubikosok, gépkezelők — elhatározta, hogy segítséget nyújt az észak-dunántúli árvízsújtotta községek lakosságának, elsősorban az árvízkárosult építőipari dolgozóknak. Egyelőre hatvannyolcán vállalkoztak a társadalmi munkára. Mivel a távolság nagy, közvetlenül nem segíthetnek, május 22-én délután — munkaidőn túl — öt órát dolgoznak építkezésükön. Az ezidőre járó munkabért — ami előreláthatólag mintegy háromezer forintot tesz ki — átutaltatják az árvízkárosultaknak. tikus tanár, mint a gyermekvédelmi bizottság elnöke többször tartott már előadást az alkohol ártalmasságáról, hiába. Nem általánosítunk. Vannak kivételek. Kitűnő tanulókkal is büszkélkedhet az iskola. De az összkép lesújtó. Az orvos szerint, már kisgyermek korukban elkezdik az ivást. — Miért? — A szülők azt mondják reszket érte a gyerek, kapadoz, kéri a borikát. Persze, ha már elkezdték itatni, megszokja a hatást. — Valóban a vörös bor vérképző szerepére hivatkoznak itt? — Igen. De ez nem vörös bor, és a vörös bornak sincs semmi jó hatása a vérképző szervekre. Ez tévhit. — Hány alkoholista él Magyar- keszin? — Tíz-tizenkettő. De szőlője van a lakosság 85 százalékának. Egyébként én a terhes anyák figyelmét külön felhívom az italtól való tartózkodásra, mert bizony az asszonyok is elfogyasztják itt a maguk kis kvantumát. Nyolcvan hold szőlő van Ma- gyarkeszin, ebből 70 noha. A tanácselnök tudja, hogy rendelet szerint már négy évvel ezelőtt ki kellett volna irtani az utolsó tőkéig. Nem tették meg, inkább még telepítettek új nohát. Most tárgyaltak róla a tanácsülésen, hogy 1970-ig kivágnak 15 holdat. — Magának is van nohája? — kérdezem Béleczki János vb-el- nöktől. — Nincs. Semmiféle szeszt nem fogyasztok. — Tudja, hogy metilalkohol van a nohában? — Igen. Nemrég is beszélgettünk erről a gyógyszerésszel. — Miért nem hajtották végre az országos rendelkezést? — Könyörögnek az emberek, hogy „ne vágassátok ki, az a legjobb szőlő, nem kell permetezni, kénegezni és ha ebből bekap az ember egy litert, az esze is elmegy”. — így? — így mondják. Van itt olyan ember akinek ezer öl a háztáji szőlője, és mind noha. — Mi lenne ha intézkednének, hogy kivágni a tőkéket egyik évről a másikra? Polgárháború? Vagy egyszerűen nem vágnák ki? — Sértődés lenne... Könnyen ki tudnánk forgatni géppel az összes tőkét, de... A tsz jövőre telepít 25 hold hazai szőlőt. Majd kicserélődik a noha. — Mikor? A tervük szerint még 1970 után is marad a 70 holdból 55 hold. Ez mikor vész ki? A tanácselnök nem tud válaszolni. Gemenczi József Ki szállítsa a bútort? Hofmeister Lajos, a bonyhádi bútorüzlet vezetője nem először teszi fel a kérdést, megnyugtató választ azonban mindezideig nem kapott arra, hogyan oldja meg az üzlet részére érkező bútoroknak a vagonból kirakását és elszállítását. — Az AKÖV nem hajlandó szerződést kötni a bútorszállításra — mondja Hofmeister elvtárs — nem, mintha különösképpen nehezen szállítható dolog lenne, hanem, mert a normája rossz. Nem kifizetődő a munkások részére. A bútor olyan természetű áru, hogy nagy a terjedelme, kényes munka a rakosgatása, de súly nincs benne. Egy autórakomány nem nyomja meg a nyolc mázsát sem. Így aztán ott, ahol. súlyra fizetik a rakodómunkásokat, bútorral nem keresik meg a hideg vizet sem. Sokkal érdemesebb, kifizetődőbb műtrágyát kirakni, mint bútort. — A vagonok pedig rendszerint munkaidő után érkeznek. Ha nem intézkedünk gyorsan a kirakásuk felől, köny- nyen megsérülhetnek, hiszen az állomáson gyakran tolatják a kocsikat. Fekbért is kell fizetni, ha nem adjuk át rövid időn belül a vagont. Azonban a sérülések kijavítására van legális keret, a fekbérnél meg nem kérdezi a vasút, van-e keret, vagy sem, azt kíméletlenül behajtja a vállalaton. Csupán a kirakásnál nehéz a megoldás. A nehézséget korábban úgy hidaltuk át, hogy állományon kívüli béralapot kaptunk e célra. Most azonban — érthető okokból, hiszen fokozottabb takarékosságot irányoz elő a párt- és kormánypolitika — ezt is nagyon megszigorították. Hogyan lehetne megoldani a problémát? — Vagy biztosítani továbbra is állományon kívüli béralapot, de talán jobb és szabályosabb, ellenőrizhetőbb lenne az, ha rendeznék a bútorkirakás és -szállítás normáját. Nem diktálhatja semmiféle közérdek azt a módszert, hogy a kényes bútorok kirakásával kevesebbet kereshessen a rakodómunkás, mint a só. a műtrágya, vagy éppen a cement kirakásával ____ __ _ (J) N yolcvanöt éve alakult a Magyarországi Általános Munkáspárt TV yodcvainöt évvel ezelőtt, 1880. május 16-án pünkösd reggelén összejöttek Budapest, Moson, Orosháza, Pápa, Sárvár, Sopron, Eger. Nagykanizsa, Komárom, Szombathely és több más helység magyar és német anyanyelvű munkásainak küldöttei, hogy formába öntsék Frankel Leónak a kilenc év előtti Párizsi Kommün miniszterének vezetésével előkészített művet: megalavilágöt látott a Népszava és az Arbeiter Wochen-Chronik hasábjain a kongresszust összehívó bizottság felhívása: „ .. .Tapasztalat és osztálytudatosság alapján rájöttek a munkások arra... — írták — hogy nekik közös érdeküket képezi a társadalmi, állami lehet alkalmas színtere a szocialista eszmék megvalósításának, s hogy azzá váljék előbb-uitöbb ipari állammá kell lennie, A* kétnapos kongresszus megalakította a Magyarországi Általános Munkáspártot, amely bátran, elvi következetességgel és viszonyoknak, — melyek alatt nyíltsággal szembefordult a reaknyögnek, oly módon átalakítása, hogy a jogiak és kötelességek egyenlően oszoljanak meg; a gazkítsák Magyarországon az első dászati és politikai állapotok peszocialista proletárpártot. Tisza Kálmán kormányának és hatóságainak ellenállását legyőzve sok évi szervező és felvilágosító munka után összegyűlt a kongresszus. Jobb érv és meggyőzőbb kifogás híján Thaisz Elek főkapitány és rendőrei még kijátszottak utolsó ütőkártyájukat: az „ünnep okából” nem a reggeli. csak a későbbi órákban engedélyezték a tanácskozás megkezdését. 113 küldött 152 mandáitumot hozott magával az ország minden részéről, s előttük hangzott el hazánk történetében először Marx és Engels tanításainak szellemében a későbbi évtizedek szocialista küzdelmeinek sarkalatos programpontja: A politikai hatalom meghódítása képezi a munkásság fő követeléseinek egyikét dig akként szabályoatassanak, hogy minden gazdászati kizsákmányolás és politikai elnyomatás, vagyis az osztályuralom megszán tettessék, illetve azon talaj, melyen ezen intézmény nyugszik, alóla elvonassék .. JT ramkel Leó a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom e kimagasló személyisége, már abban az időben sok olyan összefüggést felismert, amilyet a munkásmozgalom egyes vezetői a későbbi évtizedeikben sem értettek meg világosan. A többnemzetiségű és osztállyá szerveződésének még kezdetén álló munkásság élén, Frankel Leó munkatársai egyértelműen kinyilvánították, hogy Magyarországnak függetlenné kell válnia, hogy a függés Ausztriától hátráltatja a ciós rágalmakkal és vádakkal: hitet tett a proletár internacionalizmus meLLett. s kimondta: „mi szocialistáik, mi vagyunk az igazi hazafiak.” A párt programjának kidol- •£"* gozásánál Frankel és munkatársai figyedembe vették és hasznosították a német szociáldemokrácia górthai programjának marxi kritikáját. Az általános szocialista célokon kívül programjukban megfelelő helyet kapott a munkásság helyzetének megjavításáért vívott küzdelem egész sereg időszerű követelése. E program éle. később, — Frankel. Leó emigrációja után, — különböző kispolgári-revizionista hatásokra erősen kicsorbult, elvesztette forradalmi lendületét. A nyolcvanöt év előtti pártalakítás mégis olyan nevezetes és jelentős esemény, melyet népünk történetében a legfontosabbak fejlődést, hogy a túlnyomórészt közt tartunk számon. Már egy hónappal korábban nap- mezőgazdasági jellegű ország nem V F. TAVASZ A FÖLDEKEN Tusi M. felvétele.
