Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-10 / 85. szám

T96B. április 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Dinnyekertészek ■ Nagy dörög alatt, az út mellett találkoztunk egy érdekes és ritka mesterség képviselőjével, Pász­tor János dirmyekertósszel. A melegágyban szorosan egymás mellett gyepkockák. Ezekbe ke­rül a csíráztatott dinnyemag. Az éltető napsugár hamarosan elő­csalogatja a növényt, az megerő­södik és kikerül a földre. Mire megjön a nyár, ott gömbölyöd- nek majd a sötétzöld görögcüny- nyék, az ízletes sárgadinnyék... — Idevalósi? — Nem, kérem, én nagyon messziről jöttem, Heves megyé­ből. Hortrol. — Tehát horti. — Igen, csak nem hával és Epszilonnal a végén. De tudja, a mi mesterségünk horti mester­ség, ott valamikor ma jdnem min­denki dinnyés volt. Én is az apámtól tanultam, ő meg a nagy­apámtól. Az volt a szokás, kora­tavasszal elindulunk a szélrózsa minden irányába, megtermeljük a dinnyét, ősszel meg hazame­gyünk. — Sokfelé járt akikor bizonyá­ra. — Hát talán el siem tudom mondaná. Dinnyeföldön szület­tem és azóta élem a dinnyések vándorló, de szép életét. Termel­tem már dinnyét Hamburg mel­lett is, meg Csehszlovákiában is. Most idehozott a sors, vagy ta­lán a szerencse. Mert jó földet kaptam. — Kitől? — Tavaly Kajdacson voltam, aztán ott járt a nagydorogiak ag- ronómusa, megkérdezte, volna-e kedvem idejönni. Aztán van-e (jó dinnyének való föld — kér­deztem. — Azt mondta, hogy náluk rr' 1 az. választhatok. Hát most ezt a tíz holdat, ott lefelé, egészen a villanykaróig, ültetjük be dinnyepalántával. Meginvitál a „lakásába”, a ta­karos kis kunyhóba. A kis lak 6zépen berendezve, papírral ki­bélelve, benne asztal, lóca, há­rom ágy. — Nem egyedül lakik itt? — A.mdóta özvegy vagyok, egyedül vándorlók. — Akkor minek a három ágy! — Majd a nyáron jönnek a iiiM a lányaim, meg az unokák. Min­dig nálam nyaralnak. Tudja, a I dinnyés első dolga tavasszal, I hogy megépítse a kunyhót. Mert i ettől kezdve itt kell élnie a diny- i nyeföldön. A kunyhó olyan, hogy f egy nyárra legyen jó, mert rit- # ka az olyan dinnyekertész, aki # egy helyen sokáig megmarad. E Aztán megcsiráztatja a magot. # Huszonnégy órát állt vízben ez, a mag. amit most ültetünk, aztán, éjszakára magamhoz vettem azj ágyban. A test melegétől ki- j csírázik. így csinálta ezt apám is,] nagyapám is. Most elültetjük a, gyepkockába, huszonötezer gyep- j kockát csináltunk, május eleje- ] re már mind olyan lesz, mint] egy muskátlibokor. Akkor ültet- ] jük ki a földre, trágyafészekbe. ] Utána mór nem kell más. mint ] jó idő. meg egy kis gondozás és] beérik a dinnye. A kunyhó mellett egy halom-] bán vagy ötven-hatvan zöld pa­lack. — Talán sörösüvegek? — Nem, paradicsom kerül be-] léjük. Az is ki van alkudva,# hogy kétezer tő paradicsomot ül-# tethetek az utak mellé. — Csak lányai vannak. Akkor# ki örökli a mesterséget? — Azt hiszem a családban J senki. Most leszek hatvan éves,# hát át kell adni valakinek a sok] tapasztalatot. De nincs semmi baj. Itt van a Zoli gyerek, ő idevaló-# si, már tavaly is velem volt. Hát# majd ő megtanulja. J — A vándorlást is? f Erre már a tizenhét éves Vitéz/ Zoli válaszol: # — Azt talán nem. # (J) # iuMfiinmHTtirtrtTi Egy „nyugdíjas“ PEDAGÓGUS Nehéz annak az embernek, aki negyven évig dolgozóit, mint pedagógus és eléri a nyugdíj korhatárát. Az évtizede­ken át megszokott munkatempót, a tanítás és a nevelés ne­mes feladatát megszakítva pihenőre kell térni. Megszokni egyszerűen nem is lehet. Aki egész életében azon munkál­kodott. hogy megtanítsa az emberekkel az írás és olvasás tudományát, nem egykönnyen törődik bele az egyhangú pi­henésbe. Így van ez Pécsi Benő őcsényi nyugdíjas pedagógussal is. Sok-sok éven át nevelte. tanította a község fiataljait. Nyugdíjazása után sem tudott tétlenkedni, jól megérdemelt pihenőjét ma is a munka nemesíti. Ocsényben jónéhány éve nem volt lehetőség arra, hogy a negyven cigánycsalád gyermeke iskolába járjon. Egyrészt nem kötelezték őket, másrészt pedig 6—7 kilométerre volt az iskola. A ma itt élő 30—35 évesek nagy része még írni- olvasni sem tud. Sokan a faluban dolgoznak, legtöbbjük a termelőszövetkezetben. Ma már fejlődő mezőgazdaságunk egyre többet követel a dolgozóktól és nagyon nehéz a mun­ka, ha írástudatlan valaki. Pécsi Benő bácsi már régóta töprengett, hogyan lehetne gyorsan pótoltatni az elmulasztottakat ezekkel az emberek­kel. Felkereste őket egyenként, beszélt velük, megmagya­rázta nekik, vágjanak neki a tanulásnak és legalább az ál­talános iskola harmadik és negyedik osztályát végezzék el. Nehéz dolga volt, sok ellenállásba ütközött. A családoknál hatalmas harcot kellett vívni, míg rábeszélte az embereket, hogy mennyire szükséges dolog az írás és olvasás. 1963 telén kilenc hallgatóval kezdte meg az oktatást és két héttel ezelőtt beérett a munka gyümölcse. A kilenc írástudatlan ember levizsgázott az általános iskola negye­dik osztályos anyagából. A „tanulók” kedve sokszor alább­hagyott, s ilyenkor munkahelyén, vagy este otthonában kel­lett felkeresnie Pécsi Benő bácsinak ezeket az embereket, s újabb kedvet és türelmet plántálni beléjük. Nemcsak Benő bácsi dolgozott egyedül, hanem a lányát is néha-néha megkérte legyen a segítségére, mert az idős szervezet nem mindig bírta el a nagy feladatot. Ketten dol­goztak és két hete annak, hogy megnyugodtak. Most már örülnek a sikernek. Benő bácsi azonban még mindig nem pihen. Már szervezi a következő csoportot. Felkeresi a csa­ládokat és mindenkivel beszél, vitatkozik és agitál. ...... , (FERTŐI),,,,, rm IWH rw r>r ■ i inrwm ittn ■ i A paksi fiatalok otthona A fiatalok mintha kinőtték ' volna az ifjú­sági házat. Nemrég még megfelelt, addig, amíg a programot főleg a televízió műsora szolgáltatta. Most viszont csak azért működik öt szakkör, mert többnek már nincs hely. Az irodalmi és rádióskörbe lenne jelentkező, vezetésükre is lenne vállalkozó, de csak akkor le­het a működésükről szó, ha fel­szabadulnak a más célokra elfog­lalt helyiségek. A meglévő szakkörök; úttörő Előzzük meg az erdő- és avartüzeket Az elmúlt napokban Szekszárdon három alkalommal is volt avartűz, és csak a tűzoltók azonnali segítsé­gének volt köszönhető, hogy nem keletkezett belőle erdőtűz. Szomba­ton,' április 3-án az esti órákban a Kálvária domboldalon keletkezett avartűz, amit a szekszárdi állami tűzoltóság eloltott. Vasárnap, április negyedikén két helyen Is meggyul­ladt az avar, a Bakta-dűlőben, és a Mocía-dűlőben. Mindkét helyen a tűzoltók akadályozták meg, hogy tlagyobb kár keletkezzen. A kellemes időben hét végén egyre több kiránduló keres szórakozást, felüdülést a szabadban, megnőtt az avar- és erdőtüzek lehetőségének ve­szélye. A BM. Tolna megyei Tűz­rendészet! Parancsnokság ezért felhí­vást Intéz a kirándulókhoz az erdő- és avartüzek megakadályozása érdeké­ben: Az elmúlt évek során megyénk területén több helyen keletkezett avar- és erdőtűz. Csupán elegendő megemlíteni, hogy Juhé pusztán az elmúlt években Is 15 katasztrális hold fiatal fenyőerdő égett le egy gon­datlanul eldobott cigarettavégtől. Minden erdő- és avartűz mögött megtalálhatjuk az emberi gondatlan­ságot. A további tűzesetek megelő­zése érdekében a következőkre hív­juk fel megyénk lakóinak és a gaz­dasági vezetők figyelmét: 1. Cigarettavéget vagy gyufát az er­dőben és határban ne dobjunk el úgy, hogy meg ne győződjünk arról, hogy parázsmentes-e! 2. A szabadban tüzet rakni — az összegyűjtött gazt elégetni — csak szélmentes időben szabad, kellő fel­ügyelet mellett, és olyan helyen, ahol a közelben gyúlékony anyag nincs. A tűzrakás — égetés — helyét és idejét a községi tanács vb-nél, gazdaságok vezetőinél be kell jelen­teni. Az égetés befejeztével a para­zsat tökéletesen el kell oltani. Erdő­ben tüzet rakni tilos! Erdő közelé­ben csak 100 méteren túl szabad égetést végezni. 3. Az erdő területén dohányozni, nyílt lángot használni tilos! Hoff her típusú traktorral az erdő területére a száraz időszak alatt bemenni nem szabad! 4. Erdőgazdaságok és erdőbirtokos- ságok a vasút mentén és a forgalmas utak mentén, az erdők védelmére al­kalmazzanak védőszántást! 5. A gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek a határban elhelyezett szalma- és szénakazlakat szántsák körül. A kazlak környékét takarít­sák megfelelően! 6. A vasúti pályaőrök kísérjék fi­gyelemmel a vasút mentén — moz­donyszikrától — keletkezett avartü­zeket, és gondoskodjanak arról, hogy a keletkezett tűz ne veszélyeztessen semmilyen komolyabb értéket. 7. A határban, vagy erdőben talált tüzet mindenki köteles eloltani. Amennyiben erre képtelen, azonnal jelentse az észlelt tüzet a legköze­lebbi tűzoltóságnak. A tűzjelzés alkal­mával a távbeszélő használata díj­mentes, a posta is azonnal kapcsol­ja a tűzoltóságot. 8. Aki a tűzrendészet! szabályokat megszegi, szabálysértést követ el, és 500 forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa az 1956. évi 13. sz. tvr.-ben a tűz elleni védekezést minden ma­gyar állampolgárnak kötelezővé tet­te. Az írott törvényeken túl a becsü­letesség és az erkölcsösség is meg­követeli mindannyiunktól, hogy meg­védj ük államunk és az állampolgá­rok vagyonát. Az együttes védekezés mindig nagyobb eredményeket bizto­sít a tűz elleni harcban, és azt ered­ményezi, hogy mindinkább kisebb károkat okoz a pusztító tűz. Bm. Tolna megyei Tűzrendészed Parancsnokság sport- és játék, úttörő- és felnőtt foto, horgász és turisztikai, nem­csak szórakozást, de tanulási le­hetőséget is nyújtanak a paksi fiataloknak. Az úttörő sport- és játékszakkör a községbeli úttörőőrsök kis sport- felelőseit fogja össze, vezetője Lacza György testnevelő tanár. Az ifjú sportosok a körben elsajá­títják a terem- és a szabadtéri sportok szabályait, és ők a szer­vezői, lebonyolítói az őrsi foglal­kozások java idejét kitöltő külön­féle játékoknak, sportoknak. A horgászok vezetője Fekete László. A község a. Duna partján lévén, nagyon sok felnőtt és fiatal hódol a horgászás szenvedélyének. De aki csak azt hiszi, hogy elég, ha valaki horgászbotot fog a kezé­be és kiül a partra, az téved. A szakkörben komoly elméleti mun­ka is folyik, alapos biológiai isme­retek elsajátításával, a különböző halfajták életmódjának tanulmá­nyozásával. A szakkör tagjai, ter­mészetesen együtt járnak horgász- kirándulásokra, együtt keresik ki a halfogásra legjobban megfelelő helyet. A felnőtt fotósokat dr. Papp Ti­hamér, az úttörőket Koszorús Jó­zsef avatja be a kényképezés mű­helytitkaiba. A szakkörvezetők személye biztosíték arra, hogy jó kezekben van a fotósutánpótlás. A természetjárókról legutóbb éppen a felszabadulás évforduló­jának tiszteletére rendezett, Páriig eljutó gyalogtúra adott hírt. Ve­zetőjük Vajnai János. Most, a jó idő beköszöntésével szinte valamennyi szakkör kiraj­zik a szabadba, — bár rendsze­resen megtartják bent is a szoká­sos, heti összejövetelüket —, az Ifjúsági ház mégsem marad prog­ram nélkül. I Az áprill. f/ programban sze­'■-----------£--------- repel egy, egész e stét betöltő műsoros est, amellyel anyagi alapot akarnak teremteni a Helikoni ünnepségen való rész­vételre, minthogy a gimnázium egyedül nem tudja biztosítani a költségeket. Ebben a műsorban fellép Antal Franciska és Kollár Ilona, a megyei aranyérmes sza­valok, az aranyérmes tánccsoport, a megyei Ki mit tud? két győz­tese, Benke Mária és Horányi György, azonkívül a Sárközi­zenekar, és a tánccsoport kísérője, László Ferenc zenekara. A szava­latokból, énekszámokból, zenekari számokból összeállított műsorral három diák- és egy felnőttelő­adással lépnek fel az ifjúsági ház­ban, de fellépést terveznek Duna- földvárott és Nagydorogon is. Húsvétkor a fonyódi természet- járók látogatnak Paksra — az Itteniek meghívására — egész estét betöltő darabbal. Vasárnap. 11-én az úttörők kul­turális szemléjét rendezik meg, amelynek egyik elődöntője ápri­lis 4-én zajlott le. Ugyancsak a tervekben szere­pel egy tokiói beszámoló, amely­re egyik olimpiai bajnokunkat akarják meghívni, azonkívül a Népbolt Vállalattal közösen egy műsoros ifjúsági divatbemutató. Az ifjúsági házban sikerült megoldani a kis létszámú KISZ- szervezetek politikai oktatását is. E kis létszámú szervezetek fiatal­jainak összevontan tartották meg az előadásokat, foglalkozásokat. | Befejezésül említést kell tenni az ifjúsági ház „gazdáiról”, az Építőipari Ktsz fiataljairól is, akik esetenként elvégzik a ta­tarozás! munkákat, és az udvar parkosításában is segítenek. Meg kell említeni Vayer János. Berek Miklós, Dévai László. Szabó Já­nos nevét lelkes, odaadó mun­kájukért. Vaver János énpen ár>- rilis negyedikén, a húszév<«"k találkozóján kanta mes a KT'7 Közoonti Bizottsága dicsérő ok­levelét. Bl,

Next

/
Thumbnails
Contents