Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-10 / 85. szám
4 TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG 1965. április 10. Gazdasági alapfogalmak A beruházás 'A beruházások minden esetben az elhasznált állóalapok pótlását, a meglévőek bővítését, vagy újak létesítését jelentik. Mik azok az állóalapok? Építmények, gépek, berendezések, stb., amelyeknek közös jellemvonásuk, hogy hosszú időn át vannak használatban és a használat során eredeti formájukat többnyire megtartják. A szenet pl. leggyakrabban úgy használjuk el, hogy eltüzeljük. A fel- használás közben átalakul hő-, vagy villamos energiává. Ez tehát nem tartozik az állóalapok közé. A kazán viszont, amelyben elégettük a szenet, csak fokozatosan használódik el és a használat után is ugyanúgy kazán marad, mint korábban. Vannak termelői állóalapok, mint pl. üzemi épületek, ipari, mezőgazdasági gépek, berendezések, eszközök stb. A nem termelői állóalapok közé a lakóházak, oktatási, igazgatási, egészségügyi épületek, berendezések, felszereléseik stb. tartoznak. Az állóalapok mindkét fajtájának létesítését vagy bővítését szolgálhatja a beruházás és ennek megfelelően beszélünk termelői, vagy nem termelői beruházásokról. A beruházás folyamatába beletartozik a szóban forgó objektum tervezése, az épület felépítése, a berendezések, és a gépek felszerelése, üzembe helyezése. A beruházástól megkülönböztetjük a felújítást, amely szintén az i állóalapokkal kapcsolatos műsza- I ki és gazdasági tevékenység, de nem újak létesítésére, hanem a meglévő, részben már elhasznált alapok műszaki állapotának időközönkénti helyreállítására irányul. A beruházások egyik legfontosabb időszerű követelménye a koncentrálás. Ez azt jelenti, hogy a felhasználható összegeket ne aprózzuk szét sok beruházásra, hanem a legfőbbekre koncentráljuk. így elérjük azok gyors befejezését, hogy mielőbb használatba vehessük őket. Minden évben összeszámolják azokat az ösz- szegeket, amelyeket olyan beruházásokra fordítottak, amelyek még nem készültek el. Káros, ha az ilyen befejezetlen beruházások állománya növekszik, mert azt jelenti, hogy a népgazdaság lassan látja hasznát a befektetett összegeknek. Úgy kell koncentrálni a beruházásokat. hogy a népgazdaság legfontosabb ágaiban fejlesszük, gyarapítsuk legjobban az állóalapokat. így ott nő a legjobban a termelés, ahol arra a legnagyobb szükség van. A beruházási politi- ka fontos feladata: biztosítsa a beruházások helyes koncentrálását és mielőbbi kivitelezését, mégpedig úgy, hogy az új objektumok a megfelelő minőségben és az előre tervezett áron készüljenek el. B. Gy. Jugoszláv a munkások szakképzése Szovjetunióban A szerbiai Kosztolac energiaipari kombinát 16 munkást, technikust és mérnököt küldött szakmai továbbképzésre a Szovjetunióba. A jugoszláv vállalat dolgozói a Szovjetunióban három hónap alatt megismerkednek egy új hőerőmű berendezésével, amelyet a szovjet gépipar szállít Jugoszláviának. Épülő hasánh Folyik a munka a Csepel Autógyár új kardánműhelyében. Az esztergagépen dolgozó munkásokat súickn mozgó polcok segítségével látják el anyaggal. A forgács felejtet szállítószalag továbbítja az üzem végébe. 29. A nyom egy jó darabon a szakadékkal párhuzamosan haladt, majd az út egyik jeges szakaszán a híd előtt, váratlanul balra fordult, s egy félkört írt le egyenesen a szakadék irányába. — Állj! A sofőr óvatosan fékezett, megállt a hídon. Zubavin kinyitotta a gépkocsi ajtaját, kidugta a tejét, és lenézett a mélybe. — Elkéstünk! A halott nem Szkiban sofőr volt, hanem a jávori műbútorasztalos szövetkezet elnöke, Sándor Janovics Dzuba, akit Zubavin is nagyon jól ismert. Szkiban sofőrt nem találták a gépkocsi roncsai alatt sem. Lábnyomait sem fedezték fel a patak partján a friss hóban. Csak fent, az út mentén találtak csizmanyomokat. A rendőrkutya az autóig követte a nyomot, azután tanácstalanul megállt... — Szkiban elhallgatott, körmén próbálta késének élét, és csillogó szemmel nézett Clarkra. — Van kérdése? — Minden világos. Adok magának dollárt, és megadom a jelentkezési helyet. — Ez már beszéd. Szeretem az értelmes embereket. Jó éjszakát. — Szkiban felállt, s teljes erejéből megszorította Clark feléje nyújtott kezét. — Vigyázzon, nehogy még egyszer melléfogjon, Belograj úr! A p>atak fekete medrében, kerekeivel felfelé feküdt a tehergépkocsi. Zubavin a rendszámát nem láthatta, de a fejét tette volna rá, hogy ez Szkiban kocsija. Zubavin meg volt győződve arról, hogy a katasztrófa nem véletlenül történt, hanem azok rendezték, akikre Szkiban letartóztatása halálos veszélyt jelentett volna. Úgy látszik nagyon vigyáznak az ötödik határsértőre. Az őrnagy leereszkedett a mély szakadékba, a hangosan zúgó patakhoz, lábait óvatosan rakta egyik mohos kőről a másikra, és közben új feladatán gondolkozott. Nem számított az eseményeknek erre a váratlan fordulatára. Az ellenség mindent ügyesen elrendezett. A gépkocsifelügyeleti bizottság, amely néhány óra múlva ki fog szállni a helyszínre, megállapítja majd, hogy a katasztrófát a részeg sofőr elővigyázatlan, hirtelen fékezése okozta. Azt is megállapítja majd a bizottság, hogy a balesetnél szörnyethalt Szkiban beszámíthatatlan állapotban vezette a kocsit. így tehát látszólag minden érthető. A valóságban azonban ... A bizottság jegyzőkönyvének másolatát Zubavin Szkiban aktáihoz fogja csatolni, de ugyanakkor megbízza munkatársait, hogy derítsék ki a baleset valóságos okát; Ki dobta Szkibant a szakadékba? Ki okozta a katasztrófát? Csak az elővigyázatlanság és a pálinka, vagy nagyon is előrelátó cinkostárs? Ha ezt a kérdést sikerül megoldani, akkor sikerül felgöngyölíteni azokat a szálakat, amelyeket az ötödik határsértő összebogozott. Zubavinnak sok adata volt az összetört gépkocsi sofőrjéről. Tudta, hogy nem első ízben indult útnak ittas állapotban. Szikiban szerette az italt, de mindig mértéket tartott. Sofőrtársai mondták róla. hogy képes volt egyszerre meginni egy liter vodkát, és utána biztos kézzel vezette az autót a hegyi úton. Nem kétséges, hogy Szkiban pusztulását megszervezték. Meg kell találni azt, aki a merényletet végrehajtotta. Zubavin teljesen elfáradt, amíg leért a sziklás, meredek szakadék mélyére. Leült egy kőre, nagyokat lélegzett, majd letörölte verejtékben úszó arcát. Elővett egy cigarettát, rágyújtott, és szemügyre vette a hidat. Igyekezett elképzelni a baleset megrendezését. Valószínűleg az, a aki sofőrfülkében Szkiban mellett ült, megkérte a vezetőt, hogy a híd előtt álljon meg, aztán fej beütötte, vagy talán meg is ölte. Mit tett Szkiban gyilkosa. miután megszerezte a gépkocsit? Áttért az út baloldalára, keresztbe fordította az úton a kocsit, lenyomta a tengelykapcsoló pedált, bekapcsolta az első sebességet, gázt adott, és ő maga a földre ugrott. A gépkocsi áttörte a híd karfáját és a halott sofőrrel együtt a mélységbe zuhant. Zuhanás közben talán ötször is megfordult a levegőben. Zubavin eldobta félig elszívott cigarettáját, és folytatta útját lefelé. Néhány perc múlva már térdig állt a jéghideg vízben az ösz- szetört. összenyomódott roncs előtt. Az ajkába harapott, amikor meglátta a halott vezetőt. Kopasz tarkóián mélv vártis volt. Bozontos ősz szemöldök övezte kidülledt, megüvegesedett szemét;. Clark, Jávor város déli határszélén, a csendes néptelen Sztyeppnaja utcában vett lakást. Már későre járt az idő, amikor elindult hazafelé. Az egész Sztyeppnaja utcára sötétség borult. Clark lassan, teli tüdővel szívta magába az éjszakai tavaszi levegőt. Pihent. Milyen jó dolog is ez, amikor nem kell körülnézni, vajon követi-e valaki gyanakodó tekintettel, amikor nem kell minden idegszálát megfeszíteni, hogy jól játssza az életvidám, jókedvű, magabiztos frontkatona és egyben egyszerű, szerény Iván Belograj szerepét. Clark kinyitotta a kertajtót, átlépte a küszöböt és megállt. Nem, nem megy be a fülledt egyablakos szobába, amelynek minden bútorzata egy szék meg egy kemény keskeny ágy, s amely inkább hasonlít börtöncellára vagy kolostori zárkára, mintsem lakószobára. Az egész éjszakát a szabadban tölti, a tavaszi kertben, a csalogány dala fogja felébreszteni. Tapogatózva találta meg a sötétben a padot, leült, hátát a hársnak támasztotta, lehunyta szemét és mosolygott.-Jaj de jó! Egy tompa, óvatos hang váratlanul megzavarta Clark boldogságát: — Jóestét, Belograj elvtárs! — Ki az, ki van itt? — kérdezte, s óriási erőfeszítésébe került, hogy fel ne ugorjék a pádról. — Én vagyok, Szkiban, a sofőr. Ne féljen, az élő Szkiban, nem kísértet Az orgonabokorból hajlott hátú ember jött elő, vízhatlan eső- köpieny és kalap volt rajta Leült a padra Clark mellé. Csak úgy áradt belőle a pálinka. — Bocsánatot kérek a zavarásért. Belograj úr, de fontos beszélni valóm van magával. Szkiban félhangosan beszélt, majdnem suttogott, s kezében nyitott zsebkést forgatott. A penge csillogása szinte szúrta Clark szemét. — örülök, kedves barátom, hogy megjöttél. Hogy vagy? — kérdezte Clark. Úgy tett, mintha nem lepné meg Szkiban hirtelen megjelenése, és nem látná kezében a veszélyes játékszert. — Örül vagy rém örül, nem tudom, de én mindenesetre örülök. És addig el nem megyek, amíg mindenben meg nem állapodtunk. — Történt valami? — kérdezte Clark. — Ne alakoskodjon, Belograj úr. Erre nincs szükség. — Közelebb húzódott Clarkhoz, és könyökével megbökte. — Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Képzelje el, az a marha Dzuba, áldás poraira, a másvilágra akart küldeni. De hát engem nem olyan fából faragtak! — Halkan felnevetett, s még egyszer oldalba bökte Clarkot. — Most már tudja Belograj úr, kivel van dolga? — kérdezte, és választ sem várva, józanul, értelmesen, parancsoló hangon folytatta: — Hallgasson meg figyelmesen. Holnapután indul első külföldi útjára Vaszilij Gojda mozdonya. Éjjel, hajnal előtt és bemászom ez alá a mozdony alá. Dupla azbeszt zsákot viszek magammal. Ebbe csomagoljon be, és helyezzen el észrevétlenül a mozdony rostélya alá, a hantuszekrény légcsappantyújába. * — Nyertem ... Nyertem! Ezekkel a szavakkal szaladt ki az ebédszünetben Belograj lakatos a fűtőház ebédlőjéből. Egy fehér kötésű könyvecskét lobogtatott a kezében. — Mennyit? — kérdezte irigyen Sztyepnyak lakatos, akihez Be- lograjt beosztották. Belograj a fejéhez kapott. — Annyit testvér, hogy megmondani is félek; — Ezret? — Többet. — Kétezret? Belograj boldogan hunyorgott: — Többet mondj! — ötezret? — Még többet; — Tízezret? — Ha még annyit hozzáteszel az is kevés. — Több mint húszezret? — kérdezte csodálkozva Sztyepnyak. Iván Belograj zavartan mosolygott. — Nem tehetek róla testvér, szerencsém volt. Huszonötezret nyertem. Érted? A fiatal lakatost körülfogták; — Hencegsz! — Nem hiszitek? Nézzétek meg a nyereménylistát — mondta Belograj. és eléjük tartotta a könyvecskét. — Nem ebben a húzásban, hanem a múlt éviben. A tizedik oldalon a harmadik sor. Látjátok? Ez az én sorozatom, ez az én számom. Az egész nyereség az enyém. Életemben először van ilyen szerencsém. Akármennyi kötvényem volt, egyik sem nyert, ez meg... egyszerre huszonötezret. Belograj szemében könnyek csillogtak úgy örült, annyira meghatotta őt ez a váratlan nagy nyeremény. Sztyepnyak még mindig kételkedett: — A listában jó szám van, de hát a te számod-e az? Hol az a nyerő kötvény? — Itt nálam! — mondta Belograj, és felemelte könyökig olajos karját. — Vedd ki a balzsebemből az egész kötegel. Sztyepnyak a kötvények között valóban megtalálta a szerencsés számot. Feltűnt neki, hogy a kötvényt még az előző évi sorsoláson húztak ki. — Hiszen te régóta tőkés vagy Iván. Már a múlt év óta. — Igen, ilyen tőkém volt, és nem is sejtettem. — Belograj lekapta fejéről sapkáját és a földhöz vágta. — Testvérek, okvetlenül veszek egy Pobjeda kocsit! Mindenkit megkocsikáztatok. Mindenki a vendégem lesz. Ezt aztán megünnepeljük! — Magához ölelte tanítóját, Sztyepnakot, és a fülébe súgta: — Neked legalább háromezret adok. Clark a nagy örömujjongás közepette is fürkésző szemmel figyelte, hogyan fogadják fűtőházi munkatársai az ő nagy nyereségét. Nem gyanús-e nekik, nem merült-e fel bennük valami kétely? Nem. Úgy látszik, minden rendben van. Munka után Iván Belograj megjelent a takarékpénztárban. A nyereményt nem adták ki. de megígérték, hogy a kötvény ellenőrzése után kifizetik. — Kérem, ellenőrizzék! Ez a maguk delga. (Folytatjuk)
