Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

1965. április 9. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG Akinek élni kell tanulni Egy kislány tragédiája A gyönki gyermek- és ifjúság- védelmi intézet igazgatói irodájába szőke, kék szemű lányt szólítanak. Résnyire nyitja az ajtót, félszegen megáll. Egy tapodtat se jön elő­rébb. Szemében ijedt zavartság, mint aki tudja, hogy a következő pillanatban mondani fognak va­lamit, csak attól tart nagyon rossz lesz, amit mondanak. Az igazgató és a nevelő mosolygós arca mintha megnyugtatná egy kicsit. Ahogy megpillantja az idegent, ismét bi­zonytalanság költözik a kék sze­mekbe. N. Ilonának hívják, tizenhat éves. Arca kedvesen szép, van rajta valami természetes báj, ami csak a hasonló korúak jellemzője. Kezét összekulcsolva áll, szorosan az ajtó mellett. — Hogy érzi itt magát? — Jól, nagyon jól. Mintha megnyugodott volna. Szeme már tiszta, de zavartsága nem múlt el. Egyikünk sem tud kérdezni. Érezzük, hogy nem sza­bad felszakítani a sebet, valami öncélú kiváncsiskodással. ö már elmondott mindent. Most felej­tenie kell... ősszel iskolába megy, Szőllőskis- lakra. Az intézet küldi, szőlész­borász szakmunkás lesz belőle. Ilonkának nagy kedve van hozzá. Uj élete kezdődik. Az igazgató, hogy bíztassa, ezt mondja neki: — Ilonka, próbálj meg mindent elfelejteni. — Nem, igazgató bácsi. Ezt nem lehet többé elfelejteni! □ 0 Március 5-én egy lány jelentke­zett a rendőrségen. Sápadtan, sír­va mondta el, hogy most jött ki a kórházból, és nem akar hazamen­ni. Vigyék akárhová, csináljanak vele bármit, csak haza ne vigyék. Kórházba február 22-én került, Bölcskéről hozták be a mentők. Sokáig kellett küzdeni az életéért. Öngyilkosságot kísérelt meg, ben­zolt ivott.: a Nem ez volt az első nála. 1964. augusztusában már kezelték kór­házban. A diagnózis ugyanaz: ön­gyilkossági kísérlet. Mindössze : nnyi a különbség, hogy az első alkalommal más méreggel kereste a halált. Akkor ötven Valeriánát vett be. Szerencsére időben észre- ve'ték, így sikerült megmenteni. A kislányt N. Ilonának hívták. Tizenhat éves; □ Az asztalon dosszié, mellette pa­pírok, legfelül egy általános isko­lai bizonyítvány. Az intézet ké­résére küldte el az iskola. Ahogy az igazgató elmondta, a bizonyít­vány a gyerek első vizsgája. Ami­kor az intézetbe kerül, jóformán semmit sem tudnak róla, min­denki maga mondja el a történ­teket. Abból, hogy ki milyen ta­nulmányi eredményt mond, követ­keztetni tudnak a jellemre is. Mert sokan akadtak, akik dicseked­tek, sőt olyan is volt, aki felsőbb osztályosnak hazudta magát. Ez jelenti hát az első vizsgát..: N. Ilona, amikor megkérdezték, azt mondta, jó tanuló volt. Most előttünk fekszik a bizonyítvány. Négyes, ötös, ötös, — négyesnél rosszabb jegye nincs. A végén ott az összegezés: 4,5. Az első „jellemvizsgája” tehát jól sikerült. Később sem csalód­tak benne. Szívesen segít a ne­velőknek, szeret dolgozni. A nyo­masztó élmények, a megrázkódta­tások néhány napig búskomorrá tették. Megnyugodott. Itt mindenki szereti, szépen beszél vele. Az A jegyzőkönyv mindig rideg. A fekete sűrűn gépelt sorok min­dig közömbösek. Csak a tarta­lom válthat ki érzéseket. Ahogy N. Ilonka jegyzőkönyvbe mon­dott szavait olvassuk már nem tűnnek olyan érzéketlennek a sorok. A kislány szülei elváltak. Édesanyja időközben újból férj- hezment. Ilonka ottmaradt ná­luk. Egy ideig nem is volt sem­mi baj, amíg az új férj ki nem mutatta foga fehérjét. Ütötte, verte a lányt, de sokszor kiju­tott az anyának is, ha védelmé­re keit. Még általános iskolába járt, de már pirkadatkor felkel­tették. Dolgoztatták kegyetlenül, a ház körül minden munkát neki kellett elvégezni. Ilonka jó tanu­ló volt, de ez nem számított so­kat az apának. Otthon nem volt szabad tanulni. Délben, amikor a többi gyerek kijött az iskolá­ból, ő ottmaradt. Megírta a más­napi leckét, tanult. Mert otthon kiabáltak vele, ha könyvet lát­tak a kezében. A hetedik osztály elvégzése után már odáig fajult a dolog, hogy az apa nem adott pénzt a nyolcadikos tankönyvekre. Az édesanyja kuporgatta össze a filléreket. De az apának azt kel­lett mondani, hogy a nagymamá­tól kapta a pénzt. Amikor végzett a paksi kon­zervgyárba került dolgozni, gim­náziumba jelentkezett, de erről otthon hallani sem akartak. Édesanyja egyre inkább a férje mellé állt, félve attól, hogy ak­kor neki is ugyanaz a sors jut, mint a lányának. És még egy nagyon lényeges momentum, amit megpróbálok hozzávetőlegesen idézni a jegy­zőkönyvből: „Egyszer anyám nem volt otthon. Mostohaapám hazajött, erőszakoskodni kezdett. Amikor védekezni próbáltam, bezárt a szobába, betömte a számat...” Ekkor Ilonka még általános is­kolába járt, alig múlt el 11 éves. Később többször megismétlődött az eset. Utoljára akkor amikor Pakson dolgozott. De most már egy másik férfi is volt mostoha­apja társaságában. Ezután történt az első öngyil­kossági kísérlet... előtt az anya újból felkereste a lányt és újból megkérte: hallgas­son. Ilonka a rendőrségen mindent visszavont. Egy ideig jól megvoltak édes­apjával és mostohaanyjával. Dol­gozni járt, legtöbbször napszám­ba. Amit keresett ráköltöttek. Télen romlott meg a viszony kö­zöttük amikor Ilonka a faluban nem tudott dolgozni. Mostoha­anyja szülei sokszor vetették a szemére, hogy in gyen élő. Ekkor, miután mindkét helyen feleslegesnek érezte magát kísé­relte meg a második öngyilkos­ságot. E A jegyzőkönyv még sok min­denről beszél. Olyan minden ér­zést nélkülöző tettekről, amit legfeljebb a bűnügyi krónikák­ban olvashat az ember. De a tör­vény nem alapozhat érzésekre, ott bizonyítani kell. És éppen a legsúlyosabb vádakat lehetetlen bizonyítani. De Ilonka szempont jából ez kevésbé érdekes: „Nem, igazgató bácsi, ezt nem lehet elfelejteni”. Az intézet megszerezte az en­gedélyt, Ilonka állami gondozás­ba kerül. Tanul, szakmunkás lesz belőle. De neki csak mától szabad számítani az életet. K. J. Négyszázezer nyerstéglát gyártottak az elmúlt hónapban a paksi téglagyárban. A napokban már az égetést is megkezdték. □ Ilonka mindent elmondott édesapjának, amikor az kérde­zősködni kezdett, hogy miért olyan búskomor. Most már nem ment vissza, édesapjával élt, aki újból megnősült. A felháborodott apa feljelentést tett a mostoha­apa ellen. Ilonka előtte már el­mondta a történteket édesany­jának is, aki arra kérte hallgas­son, mert akkor őt is megveri a férfi. Még a rendőrségi kihallgatás Két kiállításon láttuk Sít líligatíii Megkezdődött a megyei TIT-szervezetek vezetőinek országos tanácskozása Az 1965—1966-os oktatási év is­meretterjesztési programjának összeállítását tűzte napirendre a TIT országos titkárságának csü­törtökön a Kossuth Klubban megkezdődött kétnapos értekezle­te. Dr. Ortútay Gyula akadémikus, a TIT elnöke üdvözölte a megje­lenteket — közöttük a párt-, az állami és a társadalmi szervek képviselőit — majd Honfi József a TIT országos titkára vázolta az őszi hónapokban induló új isme­retterjesztési évad fő irányelveit, teendőit. van a felsza- badu­________________________| lási ü nnepségsorozat keretében meg­rendezett két dombóvári kiállítás­nak. „A dombóvári járás 20 éve. do­kumentációs kiállítás anyaga, szemlélteti a múltat, a jelent, a jövőt” — olvashatjuk a látogató­könyvben. „Ezt akarjuk Dombó­vár népéért” címmel az MKP 1945-ös kiadványa már akkor olyan programot adott, amely a bizonytalanságban élő embereket felrázta. Az ugyancsak MKP helyi szervezetének 1945. szeptemberé­ben kiadott pártértesítője is, azok­ra az égető problémákra irányí­totta a figyelmet, amelyek az em­bereket abban az időben foglal­koztatták. A jegyzőkönyvek a párt helyi szervezeteinek munkáját tükrözik. Dokumentálják a kom­munisták kezdeményezését, mit tettek a földosztás, a gazdasági élet és a közlekedés beindításáért. A dokumentumokat. írásos anya­gokat a megyei archívum bocsá­totta a szervező bizottság rendel­kezésére. A felszabadulás óta eltelt 20 év április 4-i ünnepségeit évről évre megörökítő fotóanyag szemlélte­tően és kommentár nélkül is so­kat mond a látogatóknak. A meg­változott életről, és hogy mit ka­pott a járás az elmúlt 20 év alatt, ugyancsak a kiállított képanyag ad ízelítőt, ötletes fényképfelvétel dokumentálja a járdaépítést és a kifejező kép láttán a nézők nem is hiányolják, miért nincs feltün­tetve, hány méter járda épült a járásban. Minden statisztikai számadatnál többet fejez ki a két felvétel, a vízben, latyakban gá­zoló, sáros csizmás láb, s mellette a másik felvétel, amelyen az eső­től csillogó betonjárdán tűsarkú- cipős láb lépdel. A kiállítás jelentős része kép­anyagból van összeállítva, és sok felvétel foglalkozik a fiatalokkal. Igen kedves és kifejező a „Für­dőkádunk a Balaton” cím alatt összegyűjtött képanyag, amely a járás úttörőinek balatoni táboro­zását örökíti meg. A „Pillantás a jövőbe” című grafikai összeállítás Dombóvár távlati fejlődéséről ad ízelítőt. A dombóvári felszabadulási ün­nepi program másik kiemelkedő eseménye az Apáczai Csere János iskola kultúrtermében megrende­zett képzőművészeti kiállítás. főszereplője Marczel György fes­____________________» tőművész, a kitől a dombóvári képzőművészek indulásukhoz sok segítséget kap­tak. Kiállított munkái közül az önarckép, és a muzsikus családot bemutató Kvartett, valamint az Erzsébet híd építőiről készült fest­mény vonzzák a látogatókat. A festőművész munkáit a szerkesz­tési harmónia és élénk színek jel­lemzik. Újvári Lajos szintén Dombó­várról származott el Budapestre. A művészeti gimnázium tanárát a falusi élet szépsége ihleti meg. Anya gyermekével című képe bensőségesen fejezi ki a gyerme­két szerető anyát. Naplemente a Dunánál festménye a nyárvégi esti hangulatot adja vissza. Újvári Lajos festőművész munkái ismer­tek Tolna megyében, ö festette a hőgyészi általános iskola fal fres­kóit. Festészetében a dunántúli táj hangulata érezhető. Kaponya Judit kiállított mun­káin a grafikus hatás jut kifeje­zésre. Lányok című képe finom eszközökkel megrajzolt grafika. Vati József jelentős tagja a ma­gyar képzőművészek •közéogenerá- eiójának. Tiszai halászok című képe a munka szépségéről vall. ősz című festménye az élete őszé­be hajló öregasszonyról és uno­kájáról készült. Sarkantyú Simon Munkácsy- díjas festőművészt közvetlen kap­csolatok és sok emlék fűzi Dom­bóvárhoz. A művész Dombóvár­hoz tartozásának egyik szép meg­nyilvánulása a segítőkészség. A kiállítás anyagának összegyűjté­sében, a képek megfelelő elhe­lyezésében, az ünnepség tisztele­tére megrendezett kiállítás szer­vezésében a lehető legtöbbet vál­lalta.- - kiállított képei előtt hosszasan elidőznek a lá­togatók. Bör­tönudvar című festménye a min den körülmények között helytálló forradalmárt szimbolizálja. A fest­mény Egyiptomban, Irakban és a Párizsban megrendezett képzőmű­vészeti kiállításon is magéra von­ta a figyelmet. Dohányszedők cí­mű festménye a Művelődési Mi­nisztérium tulajdona. A festmény kék és zöld színeivel, a nyugalom, a biztonság és a megváltozott munka hű kifejezője. A képzőművészeti kiállításon Radó Károly szobrászművész sar­lós lányról, és golyózó fiúról min­tázott szobrai, plakettjei a mai élet realizmusát tükrözik. Majoros János fiatal kerámikus Pihenők című munkája a békét, a nyugalmat szimbolizálja. Nagy látogatottságnak örvend a felszabadulási ünnepségsorozat két kiemelkedő kiállítása Dombó­váron. örvendetes, hogy a me­gyei, de országos szinten is ran­gos kiállításban gyönyörködhe­tünk. Reméljük hogy a felszabadu­lás tiszteletére rendezett kiál­lítással, megyénkben is elindul egy olyan kiállítási sorozat, amely az esztétikai nevelést felszítja. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents