Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

1965. április 8. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Clias® a —WW'VESS ...és feléledt a gyár | Gránátok, bombák hullottak a gyárra, már harma­dik hónapja. A községben megál­lás nélkül temettek. Háromszáz- hatvan civil halottat földeltek el a tűzszünetekben. A község több­ször cserélt gazdát. Ma már csak azt tartják számon, amikor hu­zamosabb ideig volt egyik, vagy másik harcoló fél birtokában Si- montomya. Négy ilyen esetet említenek ... Az utolsó húsz év­vel ezelőtt, így március végén volt... Küzdi Endre munkás akkor is mindennap a gyárban volt. Ma megérdemelt nyugdíj­ban pihen.. Házatáján munkálko­dik tovább, örökké tevő, mozgó, dolgozó ember. Küzdi volt az el­ső, aki a romokban heverő gyár­ba bement... A háború három katonai parancsnokot — hadi­üzem volt a bőrgyár —, két rend­kívüli kormánybiztost emésztett meg... Azután jött a felszabadu­lás ... A gyár területe is csatatér volt. Romokban hevertek a gépek, épületek. A gyárudvaron siral­mas állapotok. Az ezer munkás nagyrészét .elsodorta a történelem vihara — kit katonának, Mt más csendesebb, harcoktól men­tesebb vidékre. Sokat közös sírba vitt a sors ... S ekkor, — amikor a szovjet csapatok az utolsó hor­dát is kiűzték az országból, — kezdett éledni a . gyár... Kábult, fáradt, elcsigázott em- berok. Akik bejöttek a gyárba, rugdosták a szanaszét heverő al­katrészeket, félig megmunkált bőröket ... — Lesz itt még gyár? Lesz itt még élet? A választ a kérdésekre egy maroknyi munkáscsoport adta. Dudás Antal volt az első, aki hozzáfogott a szakszervezet szer­vezéséhez. Ö lett az első titkár a .gyárban. Küzdelmes, nehéz de. minden eredménynek felettébb örülő kis kollektíva kovácsoló- dott össze a gyárban ... Akkor még a gyártulajdonossal, Fried Lászlóval együtt takarították a romokat... Az első tőikepadon, amikor a romok alól kicábált bőrt munka alá vették, már érezni lehetett a jövendőt: egyre töb­ben jöttek a gyárba... I Májusra már tíztagú párt­1---------------- alapszsrvezet ala­k ult. Bregovics József, a párt ak­kori szervezője, így emlékezik a húsz év előtti időre: — Talán háromszázan fogtunk a gyár megindításához. Nem volt nyersanyag, segédanyag, energia. Amikor az első üzemszerű ter­melés megkezdődött, akkora volt az öröm, hogy elmondani sem lehet. Mi, a párt tagjai, alig né- hányan igaz, az elsők között kö­veteltük a rendet, a normális üzemi élet megindulását, láttuk, hogy itt a termelés haszna már a miénk lesz. Kőmíves Sándor volt á párttitkár, amikor a falu­ban is éledezni kezdett a paraszt­ság. Hersics Ferencet, most is itt dolgozik a bőrgyárban, bízta meg a párt a földosztással. Ö a gyári munkás adott földet, a nép­hatalom nevében a simontomyai- aknak... S ahogy az országiban, úgy Si­mon tornyán is megerősödtek a demokratikus vívmányok. A nép kezébe vette a hatalmat. Itt. a gyárban, 1948-ban kinevezték az első munkásigazgatót: Igari Já­nos nyersbőrös szakemberre bíz­ták a gyár vezetését. Petres Pál lett a műszaki igazgató. Petres elvtára ma a faragó üzemben dolgozik. Művezető. Kiváló szak­ember, megbecsült dolgozója a gyárnak. A régi harcokra ő is szívesen emlékezik ... Az emlékezés kétszeresen is fon­tos, mert visszaidézi a húsz éve kezdett munkát, és emlékeztet a jelenre... Ma, amikor a termelés három­szorosára növekedett, ugyanak­kor a nehéz fizikai munkát a legtöbb üzemrészben szinte tel­jesen megszüntették. Százmillió forintot költöttek az utóbbi tíz évben a gyár fejlesztésére... Május elsején avatják — a me­gyében minden bizonnyal leg­korszerűbb — étkező—konyha— öltöző-kombinátot... Húsz év el­szaladt a simontomyai gyár fe­lett is. Százhatvan éves a bőripar e községben. Idén, amikor a ré­gi harcosok; Király Ferenc, Her­sics Ferenc, Hanos János és má­sok a felszabadulás huszadik év­Június l/i arszips , 1g v /< í > í ■■ ' -vi. S ' / i tttitaklii ífjSH, Jiclyí isj/AU;■ -'L ' *- * /-Vteí és iskolát;, ho»v c nap főiem«?*: g/nzl fogva vegyi-a ríym m üjiKvág\f*»«rí>e« A felszabadult ország politikai jogot adott az ifjúságnak. Szervezked­tek politikai rendezvényeket tartottak, soha nem látott aktivitást fejtet­tek ki. Ismerkedtek az új világgal, miközben annak építőivé váltak. Ké­pünkön a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség tamási szervezetének plakátja látható, amelyen felszólítanak minden ifjút, hogy június 10-én az országos ifjúsági nap ünnepségein vegyenek részt. fordulójára készültek, csak ők tudták igazán lemérni a fejlő­dést ... És a munkások is, a nagy több­ség, majd ezerkétszáz ember áll szinte egy ember-ként. a gyárat feltámasztok mellett... I A húsz év eseményeinek---------------------- felidézésére k észülnek a bőrgyárban. Küzdi Endre, a nyugdíjas gyári dolgo­zó. Bregovics József, a személy­zetis és Petres Pál faragó mű­vezető által megkezdett út, a munkáshatalomhoz, a szocializ­mushoz vezet... Nem volt köny- nyű a húsz év. Küzdelmekkel volt tele. De kísérte a munkát a gyakori siker is. Anyagi, erkölcsi elismerések, a nyugodt légkör, ma már természetes a bőrgyár­ban is. Ma. a bőrgyáriaknak, a község lakóinak már csak tör­ténelem, amelyet két kezükkel, tímárok, lakatosok, parasztok for­máltak. PÁLKOVÁCS JENŐ l ;«CÍ*5 rtótít: föl H A M I <3 Y £ I *»«.** Ti' PtíOMf' iÄIMÄ f £M#r mWMiM Síelte ériton A Tolnamegyei Néplap 1946. május 11-i száma szalagcímmel közli: „Rendőr eskütétel Szekszárdon.” Az eseményről hathasáb- nyi riportot olvashatunk. A lap megállapítja: „A demokratikus rendőrség még aránylag rövid múltra tekinthet vissza, de a de­mokratikus államrend ellenségeivel szemben folytatott harcban mindenkor megállta a helyét.” A lap belső vezércikket közölt május 9-e alkalmából „A béke ünnepén” címmel. „A fasizmus katonai erejét, szervezett hatalmát elvesztette, de ez nem jelenti azt, hogy a fertőzés mag- vai nem maradtak meg a fasizmustól megmételyezett országok­ban. A béke ünnepe figyelmeztetés egyúttal a demokrácia harco­sai számára, hogy a harcot következetesen végig kell vinni a fasizmus végső maradványainak felszámolásáig” — hirdeti a lap, és mintegy megismétli az MKP antifasiszta harcának jelszavát. A lap közli, hogy a békeünnep alkalmából a szovjet és magyar hősök emlékművénél emlékezett meg Szekszárd lakossága a bé­ke első évfordulójáról. mim murin Átlagos életkoruk közel jár a negyvenhez Mentek, vitték a füzeteket, vá­sárolták a könyveket, a falu — Mucsfa — népe meg csak leste őket az ablakból, meg-megfordult utánuk az utcán, s hosszasan, el­mélyedve utánuk nézett, hogy vé­gül megjegyezze: — No, mennek a buták az is­kolába ! Kezdetben volt még az is, ami­kor Fehérvízi Pista bácsitól szem­től szembe kérdezték meg: „Tán nem tudja a teheneket megetetni iskola nélkül, hogy annyira oda­jár?! Vagy mi után vágyódik, mi akar még lenni, amikor már tisz­tesen megért ilyen idős kort”. — Mert, hogy ötvenkilenc éves a bácsi. . Elszaladt a két év Két éve történtek ezek a dolgok. Azóta más szavak járnak a falu száján is. S aki nem szégyelli, bi­zony irígyli a tíz embertől a bizo­nyítványt, s utánoznák is őket már sokan, tiszta szívből. Nem volt könnyű, de azért mégis csak elszaladt az a két év, ami alatt letette Läufer Henrik, Bottyán Sándor, Fehérvízi István, Brandt Henrik, Tillmann Mátyás, Brandt Henrikné, Szappanyos Sán- dorné, Kasler Antal, Dávid Ger­gely, meg Sebestyén Tamás az összes vizsgát, — Elkértem a szekszárdi iskolá­ból a bizonyítványomat a hat osztályról, már jó egynéhány éve, mert az esti tagozatú iskola be­indulása szóba került már négy esztendeje, de csak fekhetett a fiókban az okmány — emlékszik vissza Brandt Henrik. — Nem lett abból semmi! Pedig néhányan na­gyon komolyan gondoltuk már akkor is. „Egy csapásra“ sikerült Aztán Mester Vencelné tanfo­lyamvezető kézbe vette a dolgot. Fáradhatatlanul járt házról házra, beszélt, érvelt, bíztatott minden­kit, aki nem érzett elég erőt ma­gában ehhez a hosszú heteket, hó­napokat igénylő feladathoz. És segítették a többiek is; Pach Antal igazgató és a felesége, Pach An- talné, aki az esti tagozat osztály­főnökségét is vállalta, László Fe­renc és Tusa Margit tanárok. — Néhány évvel ezelőtt a fel­nőttek nem bíztak magukban — mondja Pach Antal —, a nevelők meg nem nagyon igyekeztek meg­adni ezt a hiányzó biztonságot. Amint ezt sikerült feloldani, „egy- csapásra” sikerült az iskola is. A komolyak maradtak — Nagyon drukkoltam — veszi át a szót Brandt Henrik —, én is, meg a többiek is, amikor megtud­tuk, hogy a vizsgaelnök Bárd Fló­rián, a Tolna megyei Tanács mű­velődési osztályvezető-helyettese. Az általános vizsgadrukknál is nagyobb lett a félszünk. — Azon aggódtam — folytatja, hogy számtanból ne húzzam azt a tételt, amelyen a következő szöve­gezés állt: „Többtagú algebrai ki­fejezések szorzása többtaggal, és a gömb felületének és térfogatá­nak kiszámítása”. Régi, bevált do­log. Azt húztam. — Ebből az egy tantárgyból lett csupán négyese — toldja meg a történetet Pach Antalné, az osz­tályfőnök. Tizenhatan indultak. Átlagos életkoruk közel jár a negyvenhez. De érezték, kell, hogy ennyi tudást elsajátítsanak, még ha ilyen „vén” fejjel teszik is azt. Aki valóban akarta és komolyan vette a dol­got, végzett becsülettel. Akik el­maradtak — azok ma már szán­ják a „gyengeségüket”. Méry Éva HIRDEINÍNY. SzáBüMtfö és vMmai ilzfosífásn.-v bi*Ls. !:.»;;,!*<*«? «säfeSÄ-4 m ítóí shfcíji-..*.<<■'*■ títin-ifA-átt, í ISmt&gMK .tk.fuk .>. t tu ■{t, A csa&ápt fjaáagiKSí !>•,'/» « ••: ;< .. '»-v-u mnm»' Inrt- ■kitte «*»?. A (.-<*•»% * j»r6 o»> írj ; réJttU írte/itttee.« ;íí* í. ííy.l ■ '--í'í otete £**>•• ItmM ••41!« A h8lc*ön vsls»*»iéi?rt*»«£rf» S*S*«.*8 és a feSxettétési i !üia bt Softeis- akim!« m I te Sir: , ta>a >*!• i«ftó>aWa, t8*»$«* taxi »«HmttVfnskh mmnktím, rt't&vbt 'WtVÍ* eaerAfc« éíaaétó teííii!*;>te«síík, ! ~r> steÁ «/»«<*«! b «a •!!«(«!»« . J(!ÍÍ Iái* üsf kAfim- •« ás S8sSS«^já«ís.!-sst!i úk»r lawtsésj­A földig rombolt országnak nemcsak az üzemeit, gyárait fosztották ki a fasiszták, de felszerelés, állat, és vetőmag nélkül maradt a mezőgazdaság is. Az élet megújulását nagymértékben segítették a falvakban működő termelési bizottságok, amelyek szervezték a termelést a vetőmageserét, és a vetőmagkölcsönöket, elvégezték a megmaradt néhány gép irányítá­sát. Különösen az új birtokosoknak segítettek sokat abban, bogy már a földhözjuttatás első esztendejében gazdag termést takaríthassanak be. A plakáton a mezőgazdasági munka zavartalanságának biztosítására ho­zott rendelet szövege olvasható: „Minden termelő, akinek a beszolgáltatá­son, a kirótt jóvátételen, saját és családja fejadagján, gazdasági alkalma­zottja bérén, továbbá vetőmagon felül úgynevezett szabadforgalmú búza, rozs és őszi árpa van birtokában, kőteles kölcsön adni. A kölcsön visszaté­rítéséért a község és a közellátási kormánybizottság szavatosságot vállal”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents