Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

1965. április 1

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Új kezdés Szakoson:

Varga Imre szót értett az emberekkel

Voltak, akik Dombóváron az autóbuszállomáson letagadták, hogy szakcsiak. Sokan valósággal szégyelltek már. hogy a szakcsi termelőszövetkezet tagjai, öt évig nem boldogultak a közösben, azt szégyell ték.

Két évvel ezelőtt nagyrészt a tanácselnök, a párttitkár és a brigádvezetők vetették el a gabonát. Tavaly tavasszal is Ko- csoláról kellett hozni „farosokat” a vetőgépekre. 1963 januárjában még 600 holdon szedetlen volt a kukorica a szakcsi határban. Februárban törték le.

Varga Imre volt döbröközi fő- agronómus úgy jött ide elnöknek tavaly decemberben, annak tudatában. hogy javarészt dologta- lan emberekkel és „félvadakkal” lesz dolga. Nagyon hamar rájött, hogy ez nem igaz.

Homlokegyenest ellenkező vélemény

alakult ki benne és most, elnökké választása után három hónappal így beszél:

— Végtelenül szorgalmasak. Jóindulatú, tisztelettudó emberek. Igényesek a munkára, dolgoznak szívvel-lélekkel és becsületesen. Ezeknek az embereknek arra volt szükségük elsősorban, hogy visszanyerjék az önbizalmukat. Mérleghiányos a szövetkezet, több mint egymillió forint a hiány. Egy fillért sem kaptak a zárszámadáskor. De a közgyűlésen egy rossz szó el nem hangzott Mindenkit az foglalkoztatott, hogyan tovább. Megállapodtunk abban is, hogy most már nem hajtogatjuk, mi volt, nem hánytorgatunk régi sérelmeket.

Varga Imre a megválasztása előtt egy hónappal már Szakcson volt, dolgozott. Hozzáfogott, hogy az emberek visszanyerjék az önbizalmukat, mire a tavaszi munka megkezdődik.

A kora tavaszi munkában élenjár a szakcsi Uj Élet Termelő- szövetkezet: 2400 hold őszi gabonavetéséből 1000 holdat már fejtrágyázott, ebből 1740 hold a búza. Az összes búzának adtak műtrágyát. Március 30-ig 836 holdon vetettek tavasziakat, borsót, árpát és baltacimot, zabosbükkönyt, somkórót. Harmincadikén kezdték vetni a cukorrépát, a lucernát és a vörösherét. Szent György nap hetéig el akarják vetni a kukoricát is, tehát még április vége előtt, mert „szakcsi viszonylatban az a legideálisabb”.

A kukoricaföld készen áll a vetéshez,

puhítva, simítózva, lezárva. Őszi mélyszántás minden tábla. A szövetkezet közös szántója 5600 hold és csak 120 hold nem kapott tavaly őszi mélyszántást. A traktorosbrigád hallatlanul szorgalmas. A fejtrágyázást hajnali 3—4 órakor kezdték és mentek délelőtt tíz óráig, amíg fel nem engedett a fagy. A mezei pocok elleni védekezés befejeződött Szakcson.

Húsz új tagja van a szövetkezetnek. Ők már korábban is tagok voltak, csak elmentek máshova dolgozni, mivel nem boldogultak otthon, nem kaptak megfelelő jövedelmet. Rácáfolt a község arra a véleményre is, hogy a szakcsi szövetkezetben nincs fiatalság. Alakítottak egy 25 tagú brigádot, mindenféle rakodómunkára, a gépek mellé. Ennek a brigádnak a tagjai, ha kell, éjjel is dolgoznak.

Egy tsz-tag sok jószággal foglalkozott, berendezkedett a háztáji gazdálkodásra. Most eladta a borjúkat és a tsz-be jár dolgozni.

A tehenészek szombaton fel- szállnak a félkettes autóbuszra ..partvissal, ciroksöprűvel", kimennek a majorba, nagytakarítást tartanak. Az elnök azt mondja, nincs az istállóban egy pókháló, az állatok olyan tiszták, mint a mosdatott babák.

Hajnal Lajos párttitkár és Horváth Imre községi tanácselnök a szakcsi asszonyok munkaszeretetét tartja legfőbb biztosítéknak arra, hogy az idén döntő fordulat következzék a szövetkezet életében, a terméshozamok növekedésében. Persze hozzáteszik, kellett egy jó elnök, aki vezessen, szervezzen, aki tudjon szót érteni a tagokkal, egyáltalán: kimenjen az emberek közé. Volt itt olyan elnök is, aki jóformán

így látom én ...

Ne tűrjük a hanyagul, felelőtlenül végzett munkát

Az országgyűlés februári ülése a többi közt egész évre megszabta gazdasági életünk fejlesztésének módját. Azóta szóbeszéd tárgya az országgyűlésen elhangzott útmutatás, melyet tömören Kádár elvtárs mondott el. Hogy ez így van, erre példa a szekszárdi Bőrdíszmű Vállalat faliújságján a napokban látott néhány vélemény:

„így látom én” cím alatt ,Hanga Sándor- né brigádvezető így ír: „Magam részéről különösen hasznosnak és időszerűnek tartom a takarékossági intézkedéseket. Ez a rendelkezés a népgazdaság egészére komoly megtakarítást jelent. Úgy gondolom, ezzel minden magyar állampolgárnak egyet kell érteni.”

„Meg kell szigorítani az ellenőrzést” hirdeti a faliújság Tóth Matild brigádvezető véleményét. „Engem leginkább az ragadott meg — írja —, hogy ezután még erélyesebben meg kell fékezni azokat, akik a nép vagyonát „Csáky szalmája”-ként kezelték. De azokat a vezetőket is mélységesen el kell ítélni — teszi hozzá —, akik az ilyen eseteket felelőtlenségükkel nemtörődömségükkel elősegítik.”

„Ha előre akarunk jutni — ez Horváth Sándorné brigádve- zető véleménye —, jobban érvényt kell szerezni a gazdaságosságnak ... Hatásosan javítani kell a minőséget is. Örömmel vettük tudomásul — olvashatjuk a továbbiakban Hor- váthné sorait — az öregek és a rokkantak nyugdíjrendezéséről, valamint a két gyermek utáni családi pótlék emeléséről szóló intézkedést”

De megszólal közben az ország sorsáért felelősséget vállaló munkás országos érvényű véleménye is. Mint a többiek, ő is azt vallja: „Természetesen, ahhoz, hogy mi ezeket a kedvezményeket élvezhessük, magunknak is nagyban hozzá kell járulnunk kifogástalan munkánkkal, a munkafegyelem szigorú betartásával. — S hozzáteszi: mert csak így emelkedhet az élet- színvonal.

A munkafegyelemről nyilatkozik végül Vanitsek Istvánné tűzőnő: „Ne tűrjük a hanyagul, felelőtlenül végzett munkát! — írja. — Segítsük mindenkor a gyengébb dolgozókat.”

Néhány vélemény egy faliújságról. s legfontosabb problémáinkról. Mutatja, hogy a munkásnők tudják, mit jelent az országgyűlésen elhangzottak megvalósítása.

fi—el

csak látogatóba járt a szövetkezetbe.

— Rendkívül jó emberek — mondja Varga Imre. — Közvetlenek, értelmesek, jó gazdák. Biztosra veszem, hogy már az idén a megyei átlag fölé tudunk emelkedni, csak adják meg a szövetkezetnek a szükséges anyagi támogatást, a felsőbb szervek. Most ott tartunk Szakcson, ahol Döbröközben a harmadik évben jártunk: sikerült szót érteni a tagokkal. Szakosból is lehet Döb- rököz, én megmondom őszintén.

Azt fejlesztjük, aminek hagyománya van,

az állattenyésztést. Jó talajerő ' kell hozzá, sok takarmány. A tagok tudása, állatszeretete adott. A gépi munkával és a kemizá- lással lehetővé tesszük, hogy legyen elég munkaerő igényesebb, intenzívebb növénytermesztéshez. Bízom az emberekben. Megmondtam nekik, a bizalom kölcsönös. Csodát tenni nem tudok egyedül. Egyébként most mindenki ránk figyel a járásban. Ha ez az egészséges folyamat tovább tart, ami megkezdődött, megvalósul a tervünk. Persze kedvezünk a tagoknak, amiben csak lehet. Például 20 mázsa borsót és 20 mázsa zabot osztunk ki azok között, akik rendesen dolgoztak eddig. Vetőmagnak kell nekik a háztájiba, adnak helyette kukoricát. Mindenképpen előteremtjük ezt a borsót és zabot. A dicsérettel sem fukarkodunk. Ha pénzt nem kaptak az emberek, legalább egy jó szót kapjanak. De előleget minden hónapban fogunk fizetni, munkaegységenként 15 forintot. Ez eddig a legtöbb, amit Szakcson valaha is adtak a szövetkezetben.

G. J.

A Rákóczi út átépítése kapcsán a régi villanyoszlopok és vezetékek is kicserélésre kerülnek. Felvételünkön a DÉDASZ szakemberei láthatók, akik jelenleg a város központja felé eső részen dolgoznak.

(Bakó Jenő felvétele.)

Meghallgatásra talál?

— Volt már fegyelmi ügye?

— Igen.

— Mikor?

— Mostanában, de a dátumra már nem emlékszem pontosan. Jelenleg javító-nevelő munkán vagyok — mondta a fiatal szemrebbenés nélkül,

A Dunaföldvári Kendergyár fegyelmi referense és a KlSZ-szer- vezet titkára Bánlaki Franciska két fiatal ügyével foglalkozott. A fiatalok megsértették a munkafegyelmet. Munkaidő alatt „megléptek." Mint elmondták megkapták a fizetést, s elhatározták „feldobnak” egy kis pénzt italra. Az egyik korsó sört követte a másik, majd bort és rövid italt fogyasztottak. Aznap már nem tudtak dolgozni.

— A jegyzőkönyv elkészült. A fiatalok elmentek. Arcukon nyoma sem volt a szégyenkezésnek, a megbánásnak. A fegyelmireferens jószándékú figyelmeztetése falrahányt borsóként hullott le róluk. Franciska a KISZ-titkár mélyet sóhajtva nézett utánuk.

— Tessék! Itt van a példa. Tetszett látni, mi nehezíti a kendergyárban a KISZ-szervezet munkáját.

— Hány hasonló fiataljuk van?

— Szerencsére nem sok. De akik vannak, azokkal igen nehéz boldogulni.

A KISZ-titkár aznap nagyon el volt keseredve. Attól függetlenül, hogy a két fiatal nem kiszes, nagyon bántotta az ügy. A kellemetlen élmény hatása alatt csak a munka nehézségei jutottak eszébe. Február elején jött haza az öthónapos politikai iskoláról. Optimizmussal kezdett munkához. Első csalódását egy sikertelen taggyűlés okozta. Aztán jött a második, a harmadik zavaró körülmény, és szaporodott a csalódás.

— Mit tegyünk, hogy az ilyen fiatalokat jó útra térítsük, — té- pelődött, s látszott rajta annyira szívére vette a dolgot, mintha legalábbis maga sértette volna meg a gyár munka}égy elmét.

— Nem kell úgy búsulni. — igyekezett vigasztalni a KISZ- titkárt Cseh Vilmosné. Mit szólnál hozzá, ha olyan gondjaid lennének, mint például nekem.

Cseh Vilmosné textiltechnikus, Szegedről került a kendergyárba. Férje is a gyár dolgozója. Fiatal házasok, egy kisgyermekük van. Nincs lakásuk, s egy kis szobában szoronkodnak. Nem egyedül a Cseh házaspárnak van ilyen problémája. Legalább 15 kendergyári fiatal házaspár él hasonló körülmények között.

— Nemrég a tv-ben láttunk egy műsort, amely a KlSZ-lakás- építéssel foglalkozott. Budapest egyik kerületének KlSZ-bizottsá- ga és a kerület fiataljai mondták el a nyilvánosság előtt, hogy náluk hogyan szervezték meg a KISZ-lakásépítést. Hasonló módon Dunaföldváron is meglehetne valósítani. A kendergyári fiatalok építési gondjait könnyítené, hogy az üzemnek úgyszólván minden szakmából — kőművestől a villany- és vízvezeték-szerelőig — vannak szakmunkásai. Dunaföldvár városodását, csino- sodását segítenék elő, ha a régi ütött-kopott rogyadozó állami házak helyére emeletes társas KISZ-házaic épülnének. — mondta a KISZ-titkár, a körülöttünk állóknak. Időközben ugyanis ebéd szünetet jeleztek, s megszaporodtak a beszélgetők. A beszélgetés egy programot adó KISZ- gyűlésnek is beillett.

— Rendet kellene teremteni az ifjúsági ház körül — javasolta az egyik fiatalasszony, majd így folytatta, — Amikor megkaptuk

szépen indultunk. Működött a zenekar, az irodalmi színpad és a társasjátékok is vonzották a fiatalokat. Most már alig vannak kihasználva a lehetőségek. Miért? Azért, mert ott van az italbolt. Milyen ifjúsági ház az kérdem tőletek — ahova a középiskolások nem mehetnek.

— Sok problémát meg lehetne oldani, és a KISZ-szervezet munkája is jobban fellendülne, ha jobban figyelembe vennék a fiatalok javaslatát. Dunaföldváron is működhetne például zene- és balettiskola. És milyen jó lenne, ha azok részére, akik nem járnak iskolába tornaórákat adnának. Állítom, hogy lenne jó néhány fiatal jelentkező. A kulturált szórakozás nagyobb lehetősége csökkentené a fegyelemsértőket. Az élénkebb kultúrélet jó hatást gyakorolna a KISZ-en kívüli fiatalokra is. Aztán itt van egy másik dolog. Végre annyira már eljutottunk, hogy van női fodrászszalonunk, de miért nincs Dunaföldváron kozmetikai szolgáltatás is? Ezekről Nyikli Lajosné beszélt a körülötte állók helyeslésétől kísérve.

KISZ-lakásépítés közös összefogással. tanulási, művelődési és sportolási igény. egészséges KISZ-élet kialakítása. így lehetne összefoglalni azokat a főbb dolgokat, amelyekről a kendergyári kiszesek beszéltek. S abból amit elmondtak, a jogos igény jutott kifejezésre. Bár sók problémáról beszéltek, mégsem tűnt jogtalan követelőzésnek. Nem kértek lehetetlent. Kérésüket elsősorban ezért, s olyan szándékkal adjuk közre, mert az írás maradandóbb, meghallgatásra is jobban talál.

POZSONYI IÖNÁCNE