Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
1965. április 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Árengedmény: 30—40—SO sxáxalék Cél: az árukészlet korszerűsítése — Decentralizált árleszállítás — Teljes — Leértékelt áruk után érdeklődnénk. — Varrásos nylonharisnyák, férfizoknik, nyakkendők, különböző kötött áruk, női és gyermek szövetruhák, tavaszi jellegű szövetek, férfi-, női és gyermekcipők. Az eladó minden üzletben készségesen válaszol. Hétfőn kezdődött a tavaszi vásár, amely két hétig, május 15-ig tart. A 30—40 —50 százalékos árleszállítás a ruházati cikkeket érinti. A jelenlegi tavaszi vásár egy alapvető lényegében különbözik az eddigiektől. Mi ez a különbség? — A Gazdasági Bizottság rendelkezése alapján a kereskedelemben is megtörtént az egyszeri készletfelmérés — mondja Korsós István, a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. — A kiskereskedelmi vállalatok megkezdték mindenütt az árualapok felmérését. A minisztérium csak a leértékelhető cikkek listáját állította össze, a helyi felmérésektől és az így kimutatott árufeleslegtől függ mindenütt a leértékelt áruk mennyisége és a leértékelés mértéke. A cél az volt, értékű áruk olcsóbban hogy olyan áruféleségeket értékeljenek le, amelyek az 1965. évi forgalomban nem szükségesek. — Hangsúlyozni szeretném: nem rossz minőségű, hibás vagy selejtes áruk árleszállításáról van szó, hanem bizonyos cikkekből fennálló árufelesleg leértékeléséről, amellyel a kereskedelmi árukészlet összetételének minőségi változását akarják elérni. — Ez a felmérés egész éven át történik. Itt Tolna megyében a kiskereskedelmi vállalatoknál ez körülbelül 20 millió forintot jelent. A tavaszi vásár első napjára inkább csak az érdeklődés volt a jellemző. Hétfőn, a délelőtti órákban megteltek az üzletek érdeklődőkkel és nézelődőkkel. Az első napon még nem volt teljes az üzletekben a kiárusítandó árukészlet. A nagykereskedelmi vállalatoktól a hét közepe táján érkezik a megyei kiskereskedelmi vállalatok bolthálózataiba a teljes értékű, de most két hétig leszállítható áron kapható cikkek sokasága. A kiárusítás befejeztével ismét eredeti fogyasztói árukon kaphatók ezek az áruk. 31 kilóra nőtt a cukorfogyasztás — 36 kilóval több húst eszünk Az Élelmezésügyi Minisztérium nagytermében kiállítást rendeztek Az érdekes bemutató fejlődésünkről, eredményeinkről beszél. A cukoripar tablóiról az olvasható le, hogy a cukortermelés az 1938. évi 11 457 vagonnal szemben ma már 44 200 vagon, s a 10,5 kilós évi fejadag 31 kilóra növekedett. A konzervipar 1949-hez viszonyítja fejlődését, azóta termelése csaknem megtízszereződött, 4755 vagonról 43 037 vagonra emelkedett. Az élelmiszeripar egyik legfiatalabb ága, a hűtóipar az 1955. évi 70000 tonna áruval szemben ma már mintegy 300 000 tonna áru tárolására képes, s mutatóban már jelzik a jövőt is: 1970-re kerek félmillió tonna áru gyakrabban érkezik el. Van, aki nem, vagy alig látta kisgyermek kora óta, de hírét jól ismeri, hiszen, amolyan „illusztris személyiség”. Mesélik róla, hogy egyik alkalommal, amikor berúgott, a vonatban kiverte az ablakot, az üveg összevagdosta a kezét, szétszaggatta eredt, az ifjú ember majdnem elvérzett. Kézfeje béna is maradt. — Hol dolgozik? — Most Angyalföldön a mechanikában — feleli az apa. Közelebbit nem tud róla. — Hány helyen dolgozott ebben a néhány évben? — A fene tudná megmondani... Na, megálljunk csak! Dolgozott a __— pesti üzemneveket sor ol. — Itt csak egy hétig... Volt már pár helyen — Itt két hónapig ... Itt nem volt megelégedve a bérezéssel... Itt nem jött ki a csoportvezetőjével... Valami olyasfélét hallottam, innen tanácsos volt neki elmenni, mert valahogyan nem úgy írták be a teljesítményt, mint kellett volna, aztán rájöttek. — Nem kísérik figyelemmel legalább azt, hogy hol, merre jár a gyerek? — Nem néztem én soha a munkakönyvét. Elvégre már nagykorú, meg is nősült. Persze, a törődés korábban sem volt több ennél. Amikor a városi ifjúsági vezetők, rendőrparancsnokok közerkölcsi kérdésekről nyilatkoznak, nem mulasztják el felhívni a firaktározósáról, hűtéséről gondoskodnak. Más grafikonokról az derül ki, hogy a húsipar a felszabadulás idején több mint 10 000 kisipari egységgel működött, ma 18 nagyüzem 52 termelőegysége gondoskodik a lakosság hús- és zsírellátásáról. A húsipar termelését hatszorosára növelte, évi húsfogyasztásunk 36 kilóval nagyobb, fejenkénti átlagban, zsírfogyasztásunk pedig háromszor akkora, mint volt. Sokat fejlődött az édesipar is. Csokoládéból és cukorkából ma már tízszer annyit készítenek a gyárak. Az összehasonlítási alapul szolgáló 1948- ban 5 vagon, a múlt évben pedig már 544 vagon szemes kávét fogyasztottunk, (MTI). gyeimet arra, a nálunk elharapódzott jelenségre, hogy faluról áramlanak városba a fiatalok, de ezek szinte teljesen elszakadnak a családtól, aztán kezdenek elzül- leni. Az egyiket sikerül megállítani, a másikat nem. Közben a szülők otthon nyugodtan vannak. Csonkáéknál egy ilyen konkrét esettel találkoztam. Amit tesznek fiúkért, annyi, hogy megpróbálják szépíteni dolgait. Amikor a gyerek kézsérülése felől érdeklődtem, a válasz ez: — Üzemi baleset érte. Ráadásul kitoltak vele. Fél évig nem tudott dolgozni, nem kapta a táppénzt, pedig járt volna neki. — Üzemi baleset volt? — Az hát, jött haza a munkából, A részleteket nem tudom, nem voltam ott, de a pénz, az biztos, hogy járt volna neki; Az anya: — Most aztán mi jelenik meg róla az újságban? Legjobb lenne egy szót sem szólni.. ? A szülők egészsége — amint az imént is mondtam —, nincs rendjén. Amikor a gyerek felnövőben volt, még nem akadt különösebb egészségi panasz. Az erőből persze most is tellene, hogy a gyerek dolgai után nézzenek, még ha felnőtt is időközben, de nem ez a fő gond, hanem, hogy nem tudják 10—15 000 forinttal -- n'teni, így nem tud lakáshoz ' ni, s kénytelen valami mosó- . r uhafélében kuporogni. Nemcsak, hogy »éra tudják seHatalmas máglyába rakott rönkök hirdetik már messziről, hogy valamilyen famegmunkáló telepre érkezik a jövevény. Különböző méretű — vastagságú és hosszúságú — szálfák, gömbfák és rönkök rendre rakva várják, hogy rájuk kerüljön a feldolgozás sora. A famepmunkáló üzemek között ritka helyet foglal el a dombóvári üzemegység, amely a MÁV-hoz tartozik, s fő feladata a talpfatelítés, — de készül itt parketta, szőlőkaró, bányafa és vil- lanypózna is. A fatelítőben van egy fűrésztelep, egy telítő és egy parkettázó üzemrész. Hosszú időt vesz igénybe, amíg a fa eljuthat a megmunkálásig, mivel az anyag nedvességtartafifna legfeljebb 10 —12 százalékos lehet. A természetes száradás jobb minőséget eredményez, — ehhez azonban hat hónapra van szükség. Mesterséges szárító kapacitásuk pedig elég kicsi. Kocsikon a telítésre váró talpfarakomány. Indulásra készen várja, hogy kinyíljék a hatalmas tartály ajtaja, s beguruljon a síneken a „kis vasút”. A fűrészek berregő, sivító hangja messzire jelzi a fűrésztelep meg kérgétől a további feldolgo- hollétét. Itt darabolják szabvány- zásra váró faanyagot, méretűre a minőségtől és a köve- Mi az a fatelítés? A laikus szem telményektől függően, fosztják a fát tömömek látja úgy is, ahoKezdődhet a telítés! Takács István szelepes, biztos kézzel kezeli az olajvezérlő karokat. gyan terem, természetes formájában. Azok a villamos vezetéket tartó oszlopok, amelyek nem kerültek a telepre, s nem estek át a telítés műveletén legfeljebb, ha öt évig tartanak. A telített oszlop legkevesebb 15—20 évet is kibír a vonalban, de találtak már 35 éves „múlttal” rendelkezőt is. A telítést hatalmas tartályokban végzik. Kocsikra rakják az öl fákat, s sínpáron fut majd elnyeli a tartály fekete gyomra. Vaakum- gép segítségével légritkított teret létesítenek, majd 100 Celsius fokon kőszénkátrányt, olajat préselnek be, — amely felszívódik a fa rostjai közé. A telítés — megóvja, a természet viszontagságaitól megvédi, ellenállóbbá teszi a a fát. , A parkettaüzemben az NDK gyártmányú gépsor mellett öten dolgoznak. Egy év alatt 66—70 ezer négyzetméter parkettát készítenek. Naponta 200—350 négyzetméter — a parkett méreteitől függően — kerül ki a kezük alól. Ennek a termelésnek 40 százalékát a MÁV használja fel, az ötvenes kötegekbe rakott parkettából a többit — az össztermelés 60 százalékát — az építőipar szállítja el. A parkettakészítés alapanyaga a friz is átesik már különböző műveleteken, hogy a kívánt nedvességtartalmat és méretet elérje. gíteni, hanem inkább a szülők szorulnának segítségre, hiszen már nem egy alkalommal fordultak a tanácshoz, tsz-hez ilyen ügyben. Kaptak is két alkalommal segélyt. Tudom, hogy a ezülő nem sokat várhat az ilyen gyermektől, de azért megkérdem: — Valami támogatás jön a gyerektől? — Miből adna? Meg mit várhat az ember a mai (!) fiatalságtól? Ezt úgy mondja az apa, mintha a gyermek nem is az ő családjából került volna ki, s a családi életnek nem is lenne egy általánosan elfogadott emberi törvénye, hogy a felnőtt gyermek nem nézheti tétlenül, hogy szülei anyagiakban szűkölködnek. Nem, itt ez nem téma, de annál hevesebb szavakkal reklamálják a tsz-t, meg hasonlókat. Zsákutcába jutottak. Vergődnek. Ha a szerencsétlen egészségi problémákat figyelembe vesszük, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy a család szekerét maga a család juttatta kátyúba. A más lehetőségek ellenére. íme, egy Hábetler család Pincehelyen. Kiút? Remény? Talán a kiseb- i bik fiúból embernyi ember fej- . lődik majd... Talán az idősebb I gyermekben felébred a lelkiisme rét, lesz akaratereje visszalépni... Talán a szülők is levonnak némi tanulságot saját családi tragédiájukból. ., Boda Ferenc Az NDK gépsor. A gép kezelői négyszer nyerték már el a szocialista brigád címet — s most már a szocialista üzemrész címmel is büszkélkedhetnek.
