Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
1963. április ZS. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ s Háromezer-hatszáz nap Az újítás tízéves, de még mindig a kísérletnél tartanak Pécsett, a Siklósi úti MÉH-telep egyik sarkában évek óta áll egy gép. Rozsda eszi a vázat, lemezeit, kerekeit, a motor „kibelezve” és bizony alig betűzhető ki a rozsdásodó lemezen a felirat: „MÉH, Szijjártó János újítása, 1956”. A telep dolgozói közül né- hányan már azt sem tudják, mikor, hogyan került ide. És, hogy mikor, mire használták, arra még kevesebben tudnak válaszolni. Miért került szemétdombra ez az újítás ? Talán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket? Vagy más, korszerűbb eljárás tette feleslegessé? Erre kutatjuk a választ, ami egyáltalán nem megnyugtató. Szijjártó elvtársnál, aki hosz- szú ideig a szekszárdi MÉH-telep vezetője volt, vaskos levélköteg kerül elő. Az első 1955 őszén kelt, arról értesítik, hogy kísérletre elfogadták az újítást, az utolsónak a dátuma 1965. február 2. A Pest- Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat értesíti az újítót arról, hogy az általa szerkesztett gépet kipróbálták, az gazdaságos, termelékeny, azonban balesetelhárítási szempontból nem megfelelő az anyag beetetése és az összelapított lemez elszedése, ezen kell módosítani. A tíz év alatt tehát az ügy nem jutott tovább a kísérletnél. Pedig, ha annak idején megvalósítják és bevezetik mindenütt, olcsóbb lenne a lemezhulladék szállítása, kevesebb vagonra lenne szükség, ami — ismerve a vasút túlterheltségét —, igen fontos. De próbáljuk nyomon követni az újítás sorsát. A MÉH-telepeken nagy meny- nyiségű olyan vashulladék gyűlik össze, ami a raktározásnál, szállításnál nagy helyet foglal el. A rossz vödrökből, zománcedényekből, kályhacsövekből, bádogdobozokból húsz-huszonöt mázsányi tölt meg egy vasúti vagont, aminek az előírt raksúlya ennek hatszorosa, tizenöt tonna. A MÉH- vállalatok — és a Könnyűipari Minisztérium MÉH-irodája már többször kitűzte újítási feladatként e hulladékok szállításának olyan megoldását, amivel jobban ki lehet használni a járműveket. A szekszárdi telepvezető, aki korábbi munkahelyein is számos újítással segítette a gazdaságosabb termelést, 1954-ben kezdett el foglalkozni a problémával. Egy év múlva, 1955. nyarán már kész volt a javaslat, egy olyan gép terve, amelynek segítségével ösz- sze lehet préselni a hulladékedó- nyeket. Szijjártó elvtárs a javaslatot beküldte a Baranya megyei MÉH Vállalatnak. Hamarosan kitűnt, hogy a vállalatnak nem olyan fontos a dolog, mint az újítónak, aki hónapokig hiába várta a döntést. Érdeklődni kezdett az újítás sorsa felől. Kiderült, azért nem lehet elbírálni, mert a rajz elveszett. Többszöri sürgetésre előkerült a rajz, ekkor azonban a központ társszerzőt ajánlott az újításhoz. Szijjártó elvtárs természetesen ebbe nem ment bele, ezután — december végén — megszületett a döntés: A javaslatot kísérletre elfogadják és háromezer forintot biztosítanak a költségekre. Fél év múlva, 1956. nyarára a gép elkészült. Kipróbálták és beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egy hét alatt megfordult Szekszárdon, Pakson, Bonyhádon. Mind a három telepen összepréselték vele a hulladékot, és beszállították Szekszárdra. Itt rakták vagonba a kilencven mázsányi, összelapított lemezt és még meg sem telt egy vagon. Mindenki gratulált az újítónak, hiszen ha elterjed az újítás, 4—5 vagonrakomány lemezhulladékot Felszabadulási expedíció a Mecsekben A bonyhádi járás községeinek hogy melyik őrs érdemli ki a feliskoláiban az úttörőcsapatok há- szabadulási expedíciós verseny zatáján érdekes vetélkedőket tar- helyét. egy vagonnal lehet elszállítani. Az újító azonban évekig hiába várt erre. A gépet később felvitték Budapestre, ott is jól működött. Az azonban már az első napokban sem volt kétséges, hogy jelenlegi formájában nem alkalmas a gyártásra, ki kell dolgozni egy nagyobb teljesítményű, és üzemszerű használatra alkalmas lemezlapító gépet. Miután az újító makacs ember, járta a hivatalokat, levelezett. Végül, 1959-ben döntöttek úgy, hogy le kell gyártani az új gépet és annak elkészülte után a Budapesti MÉH Vállalat köti meg Szijjártó Jánossal a szerződést. Az újító ezután már csak hallomásból értesült a gép sorsáról. Elkészült... használják... Két évvel ezelőtt Miskolcról értesítették, hogy náluk van a gép, utazzék el hozzájuk, és ott megkötik a szerződést. Szijjártó elvtárs válaszolt, hogy ágyban fekvő beteg, nem tud utazni, de levelével tekintsék megkötöttnek a szerződést. Ezután már egy sort sem kapott tőlük. A múlt év decemberében a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalattól kapott értesítést, hogy a gépet Borsodból átvették, kipróbálták, bevált, azonban valamit módosítani kellene rajta. Addig, amíg ezt az újító meg nem oldja, nem döntenek az újításról. Az első gépet annak idején visz- szaszállították Pécsre, az ott rozsdásodik a Siklósi úti hulladék- telepen. A második — úgy látszik, — járja az országot, egy példányban. Tehát tíz év sem volt elegendő ahhoz, hogy egy, mindenki által elismert újítás elterjedjen. Persze, nehezíti a dolgot az, hogy az általa elérhető vagonmegtakarítás nem a MÉH-nél jelentkezik, sőt a vasúti szállítási költségek sem a vállalatot terhelik. De a gazdaságossági számítások beigazolták, hogy az újítás bevezetése így is kifizetődne a MÉH- vállalatoknak. Az újító — aki mindezideig háromszáz forintot kapott újításáért —, kezd belefáradni a sok utánjárásba. De csak az ő érdeke, hogy a lemezlapító gépet mindenütt alkalmazzák? (J) Takarékoskodunk, takarékoskodunk Megyejáró szakemberrel hoz össze a véletlen a minap az egyik tanácsnál. Az illető motorkerékpárral érkezett másodmagával, bukósisakban, sárosán, viharverten, mint ahogyan mostanában kinéznek a motorosok. Türelmetlenül várta a tanácselnököt, idegesen nézte az óráját „Kicsúszunk az időből, már a paksi járásban kellene lennünk." Végül jön az elnök: •— Elnök elvtáZs, csak egy jelentés kell, bélyegző, aláírás, és máris megyünk. A táskájából előkerül egy minta, hogy milyennek is kell annak a jelentésnek len nie mert ugyebár az nagyon fontos. — Itt van, eszerint kellene gyorsan meg- firkantani. — Ezen már nem múlik — mondja az elnök fellélegezve, mert addig rmlami olyasféle járt agyában, hogy vajon mi baj történhetett, hogy ilyen türelmetlenül várják. ■— Máris írom. Előkerül az írógép, meg egy szál gép- papír. — De másolattal kellene ám — így az instruktor-féle. Előkerül egy másik szál géppapír is, meg egy erősen elnyűtt indigó. (Hiába, nem lehet dúskálkod- ni a géppapírral, indigóval, takarékosság van-) Kattogni kezd a masina. — Majd én diktálom, hogy gyorsabban menjen — javasolja készséggel a vendég. Címzés. Lediktálja saját szervének nevét s az imént előkeresett minta alapján mondja a szöveget is, hogy kérésükre jelentjük az alábbiakat stb, stb. Persze, egy valamirevaló jelentéshez a szósz — pardon, szöveg — mellé konkrét adatok is kellenek. Ezt viszont már az elnök tudja, gyorsan be is írja, majd megkérdi: — írják még valamit? Az instruktor tűnődik, hogy vajon mire lenne még szükségük odabenn, ha majd elolvassák a jelentést, de aztán elégedetten konstatálja, hogy ennyi elég is lesz. Aláírás, bélyegző. Én pedig kihasználom a lélektani pillanatot, megkérdem: — Azelőtt el szokták intézni az ilyen jelentést egy 60 filléres borítékban. Ki- küldenek egy kérdőívet, azt kitöltik. s visszaküldik. Gyorsan megy a posta. Az instruktor megvakarja a fejét: — Igen, igen, dekát most nagyon sürgősen kell ám a jelentés. Erre viszont én vakarom meg a fejemet. Nem értem az egészet, Miska legyek ha fel tudom fogni szellemileg, hogy a március utolsó napjaiban végzett munkáról miért pont most, április 22-én kell olyan sürgősen a jelentés, hogy valaki végigfurikázza a megyét. Nem akarok propagandát csapni a hazai postának, de esküszöm, hogy azóta ötször is megfordult volna a jelentéskérelem, illetve jelentés — 60 filléres borítékban. Sőt, egy-két napot még el is fektethették volna az aktát. Persze persze, most kapcsolok, hiszen a tanácsnál is takarékoskodni kell a levelezési anyaggal, költséggel nyilván másutt is. Elvégre, itt értékes fillérekkel gyarapodik a népgazdaság. Robogjon inkább a 22 000 forintos motor, gyarapodjon a navi- díjszámla, fáradjanak el az emberek. BODA FERENC Május 29-től június 6-ig: Ünnepi Könyvhét A hagyományos Ünnepi Könyvhetet az idén május 29 és június 6 között rendezik meg — közölték az MTI tudósítójával a könyvkiadók és terjesztők tájékoztató központjában. Az országos kulturális rendezvény idején 75 féle új könyv lót napvilágot, összesen 1 100 000 példán yszámban. Az újdonságoknak több mint a fele a mai magyár irodalom termése. A könyvheti kiadványok sorában a verseskötetek 3000—12 000 a regények 10 000—15 000, az antológiák 20 000—25 000 példányszámban jutnak el az olvasókhoz. A választék rangos része az a hat album — a „Tavasz Magyarországon”, „A megnőtt élet”, ,.A szabadság hajnalán”, a „Húsz év”, a „Magyarország 1965” és a „Mérföldkő” — amelyet a fel- szabadulás 20, évfordulójára adott ki a Szépirodalmi, a Kossuth és a Corvina Kiadó. Egy délután a közlekedés ellenőreivel A kilométeróra | tottak a közelmúltban. A pajtások, a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő történetéből válogattak össze kérdéseket, s ezek alapján mérték le: ki mit tud hazánk legújabb történelméből. A vetélkedők kiterjedtek a járás 33 csapatára, A vetélkedők nem fejeződtek be a csapatoknál: a legjobb őrsök tovább jutnak. Számukra a járási úttörőelnökség május elején egész napos túrát rendez a Mecsekben. A túra során számháború és vetélkedő szórakoztatja majd a legjobb őrsöket. Itt kerül majd sor annak eldöntésére, Tagjelöltek találkozója A paksi kezdeményezést tovább folytatva, az idén először rendezte meg a bonyhádi járási pártbizottság a járás párttagjelöltjeinek találkozóját. A végrehajtó bizottság meghívásának közel 150 tagjelölt tett eleget, s utazott még a legtávolabbi községből is Bony- hádra. A találkozón az elvtársi beszélgetés mellett a pártbizottság munkatársai ismertették a tagjelöltek jogait, kötelességeit, a párt politikájának legfontosabb kérdéseit. Részletes tárgyalásra került a párt szervezeti szabályzatának minden fontosabb kérdése, a szervezeti élet szabályai, valamint a szakmai és politikai képzés fontossága, mutatója már jóideje a hetvenes számon áll. A kék-fehér rendőrségi Moszkvics volánjánál Pintér Lajos őrmester és mellette Buko- vics József a 11. AKÖV ellenőre. Vigyázó szemük állandóan az előttünk haladó és a velünk szembejövő járműveket kémleli. Halkan beszélgetnek, egy-egy ellenőrzés alkalmával tapasztalt érdekes eseteket mesélik. Megelőzünk néhány személy- kocsit. Előttünk egy Csepel teherautó halad. Tartjuk a hetvenet, a teherkocsi pedig egyre kisebbnek látszik. — Nofene! Ez meg milyen munka! No nézd csak. — mormogja maga elé Pintér őrmester és lába mélyebbre nyomja a gázpedált. Megugrik a Moszkvics és a kilométeróra mutatója gyorsan távolodik a hetventől. Hetvenöt- Nyolcvan... Nyolcvanöt... Kilencven... Csökken a távolság közöttünk. A Csepel mellé érve Buko- vics József kinyújtja a tárcsát, leinti a kocsit. Kiszállunk. — Jónapot kívánunk! Gépko- csiellenőrzés! — mondja Pintér őrmester. Tiszteleg és átveszi a gépkocsivezetőtől az igazolványokat. — Legyen szíves a menetlevelét, — hangzik Bukovics József Rangja ■ ■■■ ■■■ A jogosítvány és a forgalmi engedély rendben, de az ellenőr éles szeme azonnal meglátja a rendellenességet a menetlevélen. Az előző nap reggel indult a kocsi Budapestről, de csak a kiindulás időpontját jelezték. Már Pécsről visszafelé tart a kocsi, a gépkocsi- vezető Laczkovics József azonban nem vezeti a menetlevelet. — Mennyi a tehergépkocsi megengedett legnagyobb sebessége országúton? — kérdezi hirtelen a gépkocsivezetőtől Pintér őrmester. — Nyolcvan kilométer óránként. — Műszaki ellenőrzést is tartunk — hangzik az utasítás. A világítás az akkumulátor, az olajszint és a kormánymű aprólékos vizsgálata után a jogosítványból előkerül egy betétlap. Pintér őrmester ráírja a figyelmeztetést, majd a gépkocsivezetőhöz fordul: — Az óránkénti legnagyobb sebesség 70 kilométer országúton. Jobban meg kell tanulni a KRESZ-t. Ezért a kihágásért figyelmeztetésben részesítem. További jó utat, viszontlátásra! Paks után megelőzünk még egy Csepel teherautót. Vontatójából kinyúlnak a hosszú vasrudak, a végén egy bőrköténydarabbal, melyet csak akkor veszünk észre, amikor közelebb érünk. — Mondtam én a rakodóknak, hogy így nem szabályos. Most Itt van, fizethetem a büntetést, őrmester elvtárs bárom családom van* legyen rájuk tekintettel. Azonnal keresünk valami piros rongyot. — siránkozik a gépkocsivezető. A „büntetés“ ismét figyelmeztetés. Bukpvics József elmagyarázza a szabályokat a vezetőnek, majd tovább megyünk, Madocsa irányába. A faluban, a vegyesbolt előtt áll a BA 30—95-ös rendszámú Moszkvics. Vezetője és utasai a boltban tartózkodnak. Megnyitjuk az ajtaját. Nincs lezárva, de a gépkocsivezető már észrevette a mulasztást és rohan ki a boltból. Sajnos már későn. Helyszínbírságolás a gondatlanság vége. — Hatvan forintra bírságolom, — mondja Pintér Lajos és közben kitölti a csekktömböt. — Jobb megelőzni a bajt. Mit szólna akkor, ha az őrizetlenül hagyott kocsijából kilopnának valami értékes tárgyat? — De én bentről figyeltem a kocsit, — szabadkozik Kerr György, a Paks és Vidéke Föld- művesszövetkezet gépkocsijának vezetője. Hiába a védekezés, a szabálytalanság elkövetése után már késő. Tovább megyünk Bölcske felé. Az úton két motoroson kívül nem találkozunk több járművel. Az ő motorjaikat rendben találták a közlekedés ellenőrei. Bölcskén a MÁVAUT gépkocsi- vezetői a „szenvedő alanyok”. A GA 68—85-ös rendszámú kocsin a világítással van a baj. A hátsó rendszámtábla nincs megvilágítva és a baloldali féklámpa sincs rendben. —- Most jött ki a kocsi az egyes revízióról, de a raktárban nincsenek megfelelő égők. Mit csinálhattam volna? — kérdezi kétségbeesve a buszvezető. — Amíg a kocsija műszakilag nincs rendben, senki sem kötelezheti magát, hogy a buszra üljön. — mondja Pintér őrmester. — A szabálytalanságért feljelentem és az egyes betétlapját elveszem! Nagy szükség van a közlekedésben az ilyen intézkedésekre, mert nemcsak a gondatlan vezetés, hanem a műszaki hibák is sok balesetet okoznak. Esteledik. A velünk szembe jövő járművek lámpái egymásután gyulladnak ki. Megered az eső is, szerencse, hogy befejeztük a munkát. Délután sok ember haragudott ránk a figyelmeztetéseit, helyszíni bírságolások és betétlapok elvétele után, de még mindig jobb egy gyorsan múló harag, mint bármilyen csekély baleset! Fertői Miklós
