Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-23 / 95. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSAQ 1965. április 23. [KIHT HULLOTTAK. A BOMBÁK. S Trr A p/ruce VéGÉJBEH tala'l ­, KOZOTT EGY td/S CSOPOPT ! PEPt. \BO/ZrSKA ds TOPOK PISTA, AKt ■! HADtO*&AA0EfiJ OoíGOZotT. Amerikai űokumeiiiumriport az FBI-ről AZ r |ɧ í. Ilii Ki k p m ARC NÉLKÜL Egy hónappal azután, hogy a kongresszus megkezdte 1908. évi nyári szabadságát, Bonaparte az igazságügyminisztériumba sietett és létrehozta pontosan azt a nyo­mozó hatalmat, melyet a kong­resszus elutasított. Elnevezte Bu- reauof Investigation-nek és ez a név fenn is maradt 1935. július 1-ig, amikor kongresszusi határo­zattal elnyerte mai nevét. Amikor a kongresszus 1908. őszén ismét összeült, viharosan tiltakozott a Bureau létesítése el­len. Roosevelt azonban ekkor az­zal vádolta a kongresszust, hogy védelmébe veszi a bűnözőket és megjegyzése, hogy netán a kong­resszus egyes tagjai is kapcsolat­ba állnak a sötétség erőivel, óriá­si visszhangot keltett a közvéle­ményben és kellemetlen helyzetbe juttatta a kongresszust. A már létrejött Iroda megszüntetése azt bizonyította volna a közvélemény előtt, hogy a vádak megfelelnek a valóságnak és ezért a kongresz- szusnak nem volt bátorsága ilyen határozatot hozni. 200 LETARTÓZTATOTT — 199 SZABADON BOCSÁTOTT Az Iroda kezdetben különféle, más ügynökségek hatáskörébe nem tartozó vizsgálatokkal foglal­kozott: az állami rezervátumok­ban elkövetett bűntényeket és kihágásokat vizsgálta, továbbá a csődbejelentéseket és csalásokat és trösztök, valamint monopóliu­mok ellen járt el. A kongresszus azonban 1910-ben megszavazta az úgynevezett Mann-féle törvényt, melynek nyomán, az Irodának si­került felkeltenie a közvélemény érdeklődését. A törvény, amely tiltotta, hogy nőket erkölcstelen magatartásuk miatt a szövetségi államok hatá­rain túlra szállítsák, új teret nyi­tott a nyomozók törekvéseinek és értékes segítséget nyújtott az Iro­da bürokratikus megszilárdítá­sához. Az Iroda élén ekkor Stan­ley W. Finch állt. Nyomban fel­fogta, hogy a Mann-törvény ki­tűnő alkalom nagyobb költségve­tést és több nyomozót követelni a kongresszustól. Érdekes megje­gyezni, hogy ebben ugyanúgy járt el, mint Edgar G. Hoover, diktatúrája hosszú évei alatt. Elő­ször ki kell találni — a veszélyt. Aztán a veszélynek olyan nagy­nak és rettenetesnek kell lennie, hogy az egész nemzet megremeg­jen és megmentőt keressen. És ki mentheti meg? Természetesen —■ az Iroda. Az Iroda nyomozói a lányok, asszonyok és anyák becsületét és erényeit védelmezve, olyan mű­veletekbe bocsátkoztak, melyek­ről még álmodni sem lehetett, amikor a Mann-törvényt megsza­vazták. A törvényt ugyanis oly pontatlanul fogalmazták, hogy azok is áldozatul eshettek, akik csupán egyénileg kívántak szóra­kozni, de — átlépték valamelyik szövetségi állam határát. Az igaz­ságtalanságok hallatára óriási volt a tiltakozás. Az FBI effajta tevékenysége le is csillapodott, de a „harc a rossz szellem” ellen igen nagy hasznot hajtott az Iro­dának, mert kiszélesedve, megle­hetős szervezetté dagadt és kihar­colta a jogot, hogy az amerikai élet széles területein folytathas­son vizsgálatokat; az erkölcs szent védelmében rémhíreket kezdett gyűjteni és dossziékat vezetett, amelyek embereket tehettek tönk­re. Egyszóval fölkészült a követ­kező „veszély” fogadására. Az első világháború pedig már küszöbön állt. A háború kezdeti szakaszában, még sokkal, mielőtt Amerika köz- 1 vétlenül beavatkozott volna, né- jmet ügynökök kezdtek széles kö- lrű szabotázs- és felforgató tevé­kenységbe. Legnagyobb sikerüket 1916. július 30-án hajnalban ér­ték el, amikor hatalmas detoná­ció kíséretében, levegőbe repült a New York-i kikötő Black Tom- szigetén tárolt, körülbelül egy­millió kilogramm dinamit. A rob­banás légnyomása még Jersey Cityben is betörte az ablakokat. Három férfi és egy gyermek éle­tét vesztette, s a sziget a szövet­ségeseknek szánt lőszer tárolása szempontjából hasznavehetetlen­né vált. Az amerikai közvéle­mény vegyes érzelmei gyűlöletet és félelmet tükröztek, az embe­rek mindenfelé állítólagos német szabotőrök után kezdtek szaglász­ni. Ebben a légkörben fogott új vállalkozásba az FBI. Amikor Amerika belépett a háborúba, az Iroda szinte egyik napról a má­sokra, 300-ról 400-ra emelte nyo­mozóinak számát és legfőbb fel­adatául tűzte ki azok letartózta­tását, akik vonakodtak sorozás elé állni. E tevékenységében az Iro­dát egy önkéntes szervezet is tá­mogatta. 1917. mái'Ciusában, ami­kor Amerika háborúba lépése már csak napok kérdése volt, az Iroda akkori főnöke, A. Bruce Bielaski levelet kapott bizonyos A. M. Briggstől, egy chicagói rek­lámcég főnökétől. Briggs javasol­ta, szervezzenek önkéntes polgári szervezetet az Iroda megsegítésé­re. Bielaski, nem törődve a ve­széllyel, mellyel a hatalom átru­házása egy magánszervezetre jár, magáévá tette a tervet, és Briggs Chicago központi részében nyom­ban megszervezte az Amerikai Védelmi Ligát (American Protec- tive League). Az elgondolás a futótűz sebességével terjedt és a Ligának három hónap múlva már majdnem 100 000 tagja volt. Az FBI és önkéntesei nyomban rávetették magukat a „szökevé­nyek” összefogdosására. Bielaski, akinek nyomozói szétszórva mű­ködtek, elhatározta, hogy az ön­kéntesek segítségével, tömeges va­dászatot szervez az USA nagyvá­rosaiban. Az akciót 1918. szeptem­ber 3-án reggel hét órakor kellett kezdeni. New York-ban a reggeli lapok figyelmeztettek a „háló ki­feszítésére”, amely majd foglyul ejti a szökevényeket és tanácsol­ták a férfi lakosságnak, hordja magánál sorozási iapjait, vagy ha túl fiatalok, születési bizonyítvá­nyukat. A vadászok az adott, sors­döntő órában akcióba léptek, de rövidesen nyilvánvaló lett, hogy a lapok figyelmeztetései vagy el­késtek, vagy az illetékesek mu­lasztották el elolvasni azokat, mert zavaros jelenetekre és tilta­kozásokra került sor, amilyenek­re Amerika történetében még nem volt példa. Különböző réte­gekhez tartozó embereket tartóz­tattak le minden indok nélkül és tereltek össze rögtönzött fogdák­ba. Sohasem sikerült pontosan megállapítani, mennyi embert érintett az Iroda durva eljárása. Hivatalos adatok leplezték le ké­sőbb, hogy New York-ban 60187 személyt fogtak el, Chicagóban pedig az első napon 27 000-et. Mi lett az emberi jogok ilyen durva megsértésének eredménye: Wa­shingtonban az igazságügyminisz­térium egyik indiszkrét tisztvi­selője elmondotta a riporterek­nek, hogy az Iroda statisztikai szolgálata az eredményeket érté­kelve, a következőket állapította meg: 200 letartóztatott férfi kö­zül 199-et fogtak el — tévedés­ből. Mielőtt még nyilvánosságra került volna a „hibáknak” ez a fantasztikus mérete, az eljárás máris éles vitát idézett elő a sze­nátusban és az igazságügyminisz­ter kénytelen volt kijelenteni, miszerint a támadások „törvény- ellenesek” voltak és az Iroda „ki­fejezett instrukcióimmal ellenté­tesen”. járt el. Amennyiben Gre­gory igazságügyminiszter záróje­lentése őszinte volt, — az Iroda magához ragadta az ügyek vite­lét, saját szakállára cselekedett, tekintet nélkül névleges elöljáró­jának kívánságaira. Ez igen je­lentős fejlemény és az esemé­nyek hamarosan bebizonyítják, hogy hasonlók és még rosszab­bak több ízben is előfordultak. HOOVER IMÁDJA AZ EGYENRUHÁT A háborús válságok időszaká­ban volt ez, amikor a szenvedé­lyek uralkodtak és amikor az amerikaiakban könnyű volt föl­ébreszteni a boszorkányüldözés lázát, a katonaszökevények, vagy merénylők puszta említésével. Ek­kor csatlakozott az Irodához John Hoover, akinek neve rövidesen azonossá vált a ma oly jól ismert Irodával. Hoover 1895. január 1-én szü­letett, Washingtonban. Apja Dic- kerson Maylor Hoover, kisebb állami tisztviselő volt, anyja Annié Marie Scheitlin, Svájc első amerikai főkonzuljának unoka- huga volt. Kemény kézzel irá­nyította háztartását és kisfiát és minden engedetlenséget katonás szigorral büntetett. Ez a jellem­vonás tökéletesen érvényesül fiá­nál. Amikor Hoover a washingtoni központi középiskola katonaisko­lájába került, ott kezdetben rá sem hederitettek. Ez azonban nem riasztotta vissza. Négy évvel később már parancsnokol és te­kintélye teljes tudatában üvöltöz­te az utasításokat. Úgy imádta az egyenruhát, hogy még a vasár­napi iskolában is abban tanított. Miután elvégezte a középiskolát, 1913-ban havi 30 dolláros fize­téssel helyezkedett el a kong­resszusi könyvtárban, ahol kata­lógusokat készített és az indexek bonyolult rendszerét tanulmá­nyozta (ami később nagy haszná­ra vált, midőn megszerezte az ujjlenyomatok hatalmas kataló­gusát). Esténként előadásokat hall­gatott a jogi karon, ahol 1916-ban diplomát szerzett, majd állást kapott az igazságügyminiszté­riumban. Hoover ez idő tájt magányos és visszavonult volt, de szorgalma felkeltette feljebbvalóinak figyel­mét és így az Iroda külföldieket ellenőrző osztályának vezetője lett. Ez volt az első, de rendkí­vül jelentős ugrása, hiszen a há­ború hatására valóságos idegen- ellenes láz kerítette hatalmába az amerikaiakat. A német ten­geralattjárók, a csendes-óceáni part közvetlen közelében torpe- dózták az amerikai hajókat és a tengeralattjárók sikere vad és alaptalan rémhíreknek adott tá­pot, melyek szerint a parton el­helyezkedett német kémek rádión tájékoztatják a tengeralattjáró­kat a hajók megmozdulásairól. E pánik kellős közepén, 1918 októberében szavazta meg a kongresszus a külföldiekről szó­ló törvényt. Ennek értelmében egyetlen anarchista, a rendszer erőszakos megdöntésének lehető­ségében bízó. vagy politikai gyil­kosságokat pártoló külföldi sem léphet az ország területére. Ugyanez a törvény azonban azt is elrendelte, hogy minden kül­földit, akiről megállapítást nyert, hogy az USA-ba történt érkezé­sekor, vagy később csatlakozott az említettek valamelyikéhez, őrizetbe lehet venni és deportálni lehet. Ez a törvény a tömeges igazságtalanság eszköze lett. Mi­helyt Amerika belépett a háború­ba, megkezdődtek a megtorlásoki Az első áldozatok a szocialisták voltak; (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents