Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1965, április Í8: Tolna megye az országban Legmagasabb a tejhozam — Egy holdra 739 forint mezőgazdasági beruházás — jó az óvodai ellátottság Figyelemre méltó könyvvel ör­vendeztette meg szakfemberolva- sóit és érdeklődőit a Statisztikai Kiadó Vállalat. A közelmúltban adta közre Területi statisztikai zsebkönyvét. A kiadvány tükör az 1964-es esztendőről, s arról ad hírt: mennyit és hogyan fejlődött az elmúlt évben az ország 19 me­gyéje, s közöttük a miénk, Tolna megye. Az érdekes összehasonlításokra és következtetések levonására al­kalmas adattár számtengeréből csak néhányat emelhetünk ki, amelyek Tolna megyével foglal­koznak. Az első arról tudósít, hogy a megye jelenleg az ország terüle­tének 3,9 százaléka, s 3688,7 négy­zetkilométer területével sorrend­ben a 15. helyet foglalja el. Nála kisebbek csupán Vas, Zala, Nóg- rád és Komárom megyék. A né­pesség tekintetében viszont csak Nógrádot előzte meg. Annak 236 200 lakosával szemben a dom­bos Tolna 107 községében és egy városában 258 200 ember él. Az iparosítás helyzetére mutat rá a következő kiragadott adat. Eszerint az összes aktív keresők 53,2 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, s az iparban az össz- keresőknek csak 18,8 száza­léka. Ennél hátrább már csak Szolnok, Békés, Bács-Kiskun. Zala, So­mogy, Hajdu-Bihar és Szabolcs- Szatmár megye áll. Nem sokkal szebb a kép az egy főre jutó beruházásokkal kapcso­latban sem: Egy lakosra 2769 fo­rint beruházás jut. Ez akkor lát­szik valójában kevésnek, ha hoz­zátesszük, hogy a területben és lélekszámban egyaránt kisebb Komárom megyében az egy főre jutó beruházás 6467 forint. A kommunális beruházások tekinte­tében megyénk a 16. helyen áll: Egv lakosra 541 forint esik. Viszont örömmel nyugtázhat­juk, hogy az 1 katasztrális hold területre jutó mezőgazda­sági beruházásban a megyék élére kerültünk: Tolnában 739 forint jutott egy hold termő- területre. Ebben a vonatkozásban megelőz­tünk olyan megyéket, mint Békés és Csongrád. A nem jelentéktelen befektetések bizonyára előbb- utóbb éreztetik majd hatásukat a növénytermesztés és állattenyész­tés területén. Mint már említettük, a zseb­könyv igen részletes adatokat tar­talmaz. Ezek között mutat rá arra. hogy megyénk például az árpa­termés átlagában országosan a harmadik, azzal a 11.7 mé­termázsás holdankénti átlag­Cseméiusek SOROKBAN A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága távirat­ban üdvözölte Luxemburg Kom­munista Pártja április 18-án kez­dődő 18. kongresszusát. * Algéria washingtoni nagykövete pénteken háromnegyedórás meg­beszélést folytatott Dean Rusk amerikai külügyminiszterrel. A tanácskozás tárgykörét nem is­mertették. * Mexikói lapjelentések arról ad­nak hírt, hogy az Egyesült Álla­mok beszüntette a lakásépítési hitelek folyósítását Kolumbiának. E hiteleket az úgynevezett „Szö­vetség a haladásért” washingtoni program keretében kellett volna az Egyesült Államoknak folyó­sítania. Eredetileg tízezer munkás­lakást terveztek építeni Kolum­biában e hitelekből, s annak ide­jén a hitelnyújtást a „Szövetség a haladásért” példás akciójaként tüntették fel az Egyesült Álla­mokban. A sajtó szerint a hitel folyósí­tásának beszüntetése politikai okokból történt; mert a „kolumbiai munkások nem rokonszenveznek eléggé az Egyesült Államokkal”. * Földrengés rázta meg Alaszka nyugati részét pénteken, magyar idő szerint szombaton 0.24 órakor. A földmozgások a Richter-skála szerint csupán 5—6-os erősségűek voltak, s az első jelentések nem adnak hírt károkról. Érdekes mó­don. tavaly is éppen nagynéntekre esett az alaszkai földrengés. * Nagyszabású gyógyszerkiállítást rendeztek Accrában. A kiállításon bemutatták a Medimpex által ex­portált magyar gyógyszereket is. Algír városában véget ért a 4. nemzetközi pedagóguskonferen- eia, amelyen 65 ország képviselői voltak jelen. A konferencia több határozatban szállt síkra a népek függetlenségi és szabadságharca mellett. Szombaton 0 órakor egynapos ffigyelmeztető sztrájkot kezdtek a Sabena belga légiforgalmi társa­ság repülőtéri alkalmazottai. A brüsszeli és az ostendei repülő 1600 munkába, tisztviselője és technikusa szüntette be a mun­kát, hogy ezzel is alátámassza ti­ze tésemelési követelését. Mint­hogy a sztrájk éppen a húsvéti üdülőszezon idejére robbant ki, a Sabena nagy zavarba jött, mert nem tudja teljesíteni szerződéses kötelezettségei t. A bajon úgy próbáltak segíteni, hogy amikor a sztrájk híre ki­tudódott, a társaság 14 repülő­gépét francia és holland repülő­terekre irányították, hoigy ott lás sák el azokat a szükséges szolgál­tatásokkal. * Az első afro-ázsiai értekezlet 10. évfordulója alkalmából Dja- kartában tartózkodó Csou En-laj kínai miniszterelnök pénteken fel­kereste Subandrio indonéz minisz­terelnök-helyettest és külügymi­nisztert. Csou En-laj szombaton Djakartában Norodom Szihanuk kambodzsai államfővel is talál­kozott. • Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken fogadta Hasszán Mariud szíriai külügyminisztert, aki Gro- miko szovjet külügyminiszter vendégeként tartózkodik a Szov­jetunióban. A beszélgetésben részt vettek a szíriai külügymi­niszter kíséretéhez tartozó sze­mélyiségek, Andrej Gromiko és Tarazi szíriai nagykövet. * I Április 21—22—23-ra összehív­ták az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságát, hogy meg­vitassa Luigi Longonak, az OKP főtitkárának a következő témák­ról tartandó beszámolóját: az új többségért folyó harc. a középbal válsága következtében előállt helyzet és az ország gazdaságii nehézséged. * A DÍVSZ végrehajtó bizottsá­gának accrai ülésszakán részt ve­vő magyar küldöttség találkozott a ghanai ifjúsági szervezet ve- zetődvéL A baráti légkörben meg­tartott találkozón a két ország ifjúsági vezetői megvitatták az együttműködés fejlesztésének le­hetőségeit és más közös érdekű kérdéseket. A magyar küldöttség nevében Nádasda József, a KISZ Központi Bizottságának titkára ajándékot adott át Z. B. Shardow- nak, a ghanai ifjúságii szervezet vezetőjének. gai, amit a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok együttesen elértek tavaly. Lényegesen kevesebb azonban a szarvasmarha nálunk, mint az előttünk helyet, foglaló 9 megyé­ben. Annak ellenére, hogy né­hány járásunkban hsgyománvai vannak a szarvasmarha-tenyész­tésnek. 100 katasztrális hold mező- gazdasági területre csak 15,3 szarvasmarha jut. Ez az arány Vasban 26,9, Zalában 25,4 — csakhogy néhány nagyobb különb­séget említsünk. Sertéstenyésztésben azonban több nagy megyét utasítot­tunk magunk mögé, mivel ná­lunk a fentebb már említett területegységre 36.2 sertés jut. Itt említjük meg, hogy, bár a szarvasmarha-tenyésztésben akad­na javítanivaló, a tejhozam tavaly Tolnában volt a ]p"iobb. A me­gyék között első helyet foglal el a tehenenkénti 2467 literes átlag­gal. A mezőgazdaság után nézzünk néhány más területet, amelyekről ugyancsak sok adatot nyújt a zseb­könyv. Többek között ez szerepel benne: Tolna megyében 1964-ben egy lakos 2658 forintért vásárolt élelmet, s ezzel a 13. helyre ke­rült, ugyanakkor azonban az ipar­cikkek tekintetében a harmadik hely birtokosa, mivel egy megye­beli lakos 3602 forintot költött iparcikkre. Ennél többet csak a jelentős iparral rendelkező Győr és Komárom megyében fordítot­tak különböző ipari termékek vá­sárlására. Igen sok szó esik a falvakban, hogy probléma van bölcsődei és óvodai férőhelyekkel. A zseb­könyv erre is megkísérel vála­szolni. Adatai szerint 1000 bölcsődés korú gyermek­re 52,4 férőhely jut. Ebben csak Győr-Sopron megye elő­zött meg bennünket. Az óvodai férőhelyeknél azonban már mögénk kerültek olyan me­gyék is, mint Győr-Sopron, Komá- | rom, Békés. Tolnában ugyanis 1000 ! óvodás korú gyermekre 567 óvo­dai férőhely jut. A számból fel­tehető, hogy inkább az óvodák területi elhelyezkedése körül le­het probléma. Carmelo Scialato balladája A Szicíliából való Carmelo Scialato egyike azoknak az éve­kig Svájcban dolgozott olasz munkásoknak, akiket az elmúlt hetekben kiutasítottak Svájcból és akikről a nagy olasz polgári hetilap a ,,L’ Europeo” képes ri­portot közölt. „Dolgozni akarok, nekem dolgozni kell, mi lesz a családdal, ha akár egy napig is nem dolgozom?” A ,,L’ Europeo” tudósítója szerint ezeket a kérdé­seket százszor is megismételte — mint egy ősi, szomorú balladát — Carmelo Scialato Chiassa-ban, a határállomáson, ahová a svájciak, számos társával együtt, őt is visszaküldték. Ott állt Carmelo Scialato, töp­rengve és kétségbeesve, balladás hangon ismételt kérdésével a Chiasso-i állomáson. Kis motyójá- val, a többiek között. Várta, hogy jöjjön egy másik vonat és elvigye őt Milánóba, ahol egy irodában a Nyugat-Németországba és Francia- országba jelentkező olasz munká­sokat lajstromozzák. Hazatért — ha nem is a maga akaratából — Olaszországba és arra sincs módja, hogy meglátogassa saját család­ját. Tovább kell mennie, dolgoz­nia kell, mert Délen nincs munka, nincs kenyér. Tovább kell men­nie, ahová lehet és ameddig le­het. . . A balladás hangú kérdések mögött olasz munkások ballada­története, nyugtalanító drámája feszül. A. G. Carmelo a pályaudvaron, indulás előtt, r&n uittij, „tőkés pardicsomból” száműzettek egy csoportja peronjára indul... a pályaudvar Szocialista módra A műhelyben megszokott rend. Keveredik egymással a csiszoló­kefe, a ponthegesztő zaja. Minden­ki a helyén van, dolgozik. Pedig ma nincs itt művezető, orvoshoz ment, a szemével van valami baj, huzatot kapott. Azonban nyoma sincs sem a kapkodásnak, sem a lógásnak. Pitz János, a műhely egyik legrégibb dolgozója most abbahagyja munkáját, a vödör- palást-hajlítást és a másik sarok­ban dolgozó, idősebb asszonyhoz megy. Belemarkol a ponthegesztő melletti üstbe, kivesz néhány munkadarabot. Egyenként satuba fogja őket, megkocogtatja a kala­páccsal, és amikor már vagy tíz­tizenöt darabot megnézett, elége­detten bólint — Jól van, Link néni, ezek hi­bátlanok. Biztosan a többi is jó. Pitz János nem meós. Senkitől sem kapott megbízást, hogy ellen­őrizze Linkné munkáját. Az asz- szony azonban nem sértődik meg, hiszen tegnap kapta ezt a munkát, a légszűrőkhöz tartóvasakat he­geszt. A fiatalember tapasztalt hegesztő, hát így segít neki. Ha e tíz perc alatt is vödörpalástokat hajlítana, talán egy-két százalék­kal magasabb teljesítményt, több keresetet érne el. De a műhelyben nemcsak ez számít. Az is, hogy ne kerüljön ki hibás alkatrész, ne le­gyen selejt. — így megy ez minálunk, mióta a szocialista műhely címért ver­senyzőnk mondja Bajkó László brigádvezető. — Vigyázunk nem­csak a magunk, hanem mindenki munkájára. Ott, a műhely túlsó végében az a fiatalember tegnap került hozzánk. Nem múlik el fél óra, hogy valaki oda ne menne hozzá ráigazítani a kezét a jobb munkafogásra. Kioktatni, hogyan vigyázzon, nehogy elkapja a gép a kezét. Most éppen Veszprémi Imre foglalkozik vele. A műhely tiszta, világos. Falain hiába keresem a jelszavakat, fel­iratokat. Egyetlen dekorációja a bejárattal szemben lévő, bekere­tezett oklevél és fölötte a vörös selyemzászló. Utóbbit tavaly kap­ta a brigád, amikor ismételten szocialista brigád lett, a másikat április negyedikére kapták. Arról szól, hogy a Bonyhádi Zománcgyár nyersáru-műhelye elnyerte a „Szo­cialista munka műhelye” címet. Amikor egy héttel az ünnep előtt szóba került, hogy ki kéne dekorálni a műhelyt, úgy hatá­roztak, hogy nem raknak föl se­lyempapírszalagokat, jelszavakat. Elég lesz a zászló és oklevél is. Helyette azonban befestik a gé­peket, hiszen azok kopottak, ola­josak, nehezen tarthatók tisztán. Kaptak festéket a raktárból és megcsinálták. Munkaidő után. Most valamennyi gép csillogó zöld, a védőberendezések pedig piros színűek. Jobban megy így a munka, könnyebb a géptisztítás, takarítás. Mert jó ideje ez is a műhelyrendhez tartozik. Szomba­ton, a délelőttös műszak kettő után bentmarad egy fél órára, letiszto­gatják, zsírozzák, olajozzák a gé­peket, megtisztítják az ablakokat,- Ki, mihez ért jobban.- Tavaly az év elején vállalkozott a húsztagú kollektíva arra, hogy versenyre lép a „Szocialista mun­ka műhelye” címért. És amikor most, az év lejárta után számba vette a gyár vezetősége az ered­ményeket, javasolta a termelési tanácskozásnak a cím odaítélését. Termelési tervüket teljesítették. Korábban általában a kezük közül kikerült gyártmányok, félkészter­mékek 99 százaléka volt hibátlan, most 99,8 százalékot vállaltak. Ezt is teljesítették. Igazolatlan hiány­zás, késés ismeretlen fogalom ná­luk, a vállalás szerint a baleset miatt bekövetkezett kiesés szemé­lyenként, átlagosan egy nap, — összesen tehát húsz nap — lehetett legfeljebb. Ténylegesen tizenhét nap volt kiesés. Ennek a története különösen érdekes: Ferencz And­rással történt meg a baj, miköz­ben utánakapott az eldőlni ké­szülő légszűrőnek, az éles lemez bevágta a kezét. Felgyógyulása után aztán „elővették”: Nem fir­tatjuk, ki a hibás a dologban, a tizenhét nap belefér a „keretbe”? De emiatt hat pontot veszítettünk!

Next

/
Thumbnails
Contents