Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-16 / 90. szám
1065. áptíliá 16. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Esőben, sárban 75-90 "C „FELSZAKADOZÓ FELHŐZET” — ígérik a meteorológusok napnap után. A Napot viszont már egy hete nem láttuk. Az időjárás fittyet hány a meteorológusok tudományos következtetéseire, nem törődik még a sok éves megfigyelésen alapuló osztrák időjárásgörbével sem. A felszakadozó felhőzet, tavaszias napsütés, virágillatos lég helyett, eső eső után, sötét felhőzet, hideg, köd, az emberek nyakig sárosak, dideregnek, a tavaszi kabátok helyett legtöbben csalódottan vették ki ismét a szekrényből a télikabátot. Ez több, mint szeszélyes április, hiszen még a tisztességes novembervégi napok is különbek ennél. De az élet megy tovább. Csütörtökön reggel a Keselyűsi úton ugyanolyan forgalom volt, mint két héttel ezelőtt a verőfényes tavaszi reggelek bármelyikén. A vonatok, autóbuszok ontották az embereket, a kilométeres emberoszlop hömpölygött végig az úton, hogy aztán elnyeljék az üzemek. Az emberáradat el is tűnt az üzemajtók mögött percek alatt. Csakúgy mint máskor. A Vasiparinál, a Gépjavítónál, a DÉDÁSZ-nál, az Építőknél pontosan folytatódott tovább a termelés. A TÜZÉP-telepen fél nyolckor már várakoztak a nyitásra. Csakúgy, mint máskor. Az egyiknek cement kell, a másiknak deszka, a harmadiknak betongerenda. Az építkezés sem szünetelhet, mert esik az eső. A KADARKA ÜTCA fölött a Klapka György utca torkolatánál is pontosan megjelent a brigád — ásóval, lapáttal, csákánnyal. Itt a hegyről lezúduló csapadéknak csinálják az utat és leágazást építenek egy új telephez, ami egyelőre még nincs, de már kijelölték a helyét, s nemsokára megérkeznék majd az építők... Horváth József, a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetének vezetője mérgelődik. Az időjárás összekevert minden számítást, munkatervet. Az embereket kizavarta az eső az oltványiskolázásból, pedig az lett volna a legsürgetőbb. így kénytelenek voltak átcsoportosítani a munkaerőt más munkákra. Mert tétlenkedni ilyenkor sem lehet a mezőgazdaságban. A szőlészet háromszáz munkásának előkerült az esőköpenye, s olyan munkára állították be az embereket, amit ilyenkor is lehet végezni. Mert ha mindennel a szép időre várnának, az őszi szüret idején még a tavaszi munkáknál tartanának. A sok munkás most kordonle- kötéssel foglalatoskodik, betonoszlopokat rak le, amelyekre a szőlőtőkéket tartó huzalt feszítik ki. Egy nagyobb brigád a metszéssel foglalatoskodik. Néha bokáig érő sárban. Bánik Ferenc, a Béri Balogh Ádám Tsz főagronómusa nem éppen vígkedélyű. — A múlt péntek óta nem tudtunk egy szemet sem vetni az időjárás miatt — panaszkodik — mert a mi talajunk erősen kötött, ilyenkor sáros, és nem tudunk rámenni. SZERENCSÉRE sok minden már előzőleg a földbe került, és ha néhány nap múlva folytathatják, nem lesz különösebb késedelem. A szerkesztőségben cseng a telefon. A megye minden részéből arról tájékoztatnak, hogy „esik”, „szemerkél”, „éppen most állt el”, „valósággal úgy kell ellopkodnunk a munkát”. De a dunaföldvári Alkotmány Tsz-ből reményt keltő hír érkezik: — Éppen most sütött ki a Nap. Hozzánk visszatért a tavasz. Persze azért óvatosságból hozzáteszik: — Reméljük, nemcsak pár órára. És reméljük, a tavasz a megye határától hamarosan jön beljebb is. Boda Ferenc Túlteljesítette első negyedévi exporttervét a tanácsi iptír A megye tanácsi iparának első negyedévi exportfeladatai megközelítették az egy évvel ezelőttinek kétszeresét. A tanácsi vállalatok ezt a tervet is túlteljesítették, mintegy 15 százalékkal, több mint négymillió forint ér- tékű exportterméket állítottak elő. A Szekszárdi Faipari Vállalat terven felül 133 ezer forint értékű zöldség- és gyümölcsszállító rekeszt gyártott terven felül, a Simoníomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat pedig az előirányzaton túl 454 ezer forint értékben bocsátott a külkereskedelem rendelkezésére bőrlabdát és különféle szőrmeárut. Harmath arca elkomorult. Néhány lépés után ismét kérlelte Margitot. — öt perc az egész, aztán :.. — Na, jól van. De csak öt percre, mert aztán csak éjjel lesz vonatom. Bementek Harmath-hoz. A régi otthonba. Minden a régi volt, még Margit képe is ott függött a falon. Ági visongva ugrándozott. — Ági! A gyerek megállt. Nem ment az anyjához. — Ági, gyere ide! Ági megfogta az apja kezét. — Gyere! Nézd mit hoztam neked! Ági tétován elindult. Harmath az ajtóhoz hátrált. Ráfordította a kulcsot. — Gyere kislányom! Az anya megfogta, átölelte a gyereket. Homlokon csókolta. Ekkor dördült el az első lövés. Utána gyorsan a második, a harmadik, a negyedik. A lövésekre emberek jöttek. Feltörték az ajtót. A látvány megrendítő volt. Három halott, köztük egy matrózruhás kislány. — Most már tudja, hogy ki volt a gyilkos? Marosi bólintott. — Harmath, a volt férj. Dr. Horvágyi szeme könnyes lett, — Látja, ebben téved mindenki. Az igazságot csak én tudom. Én egyedül! És a titok megölheti az embert. Ezért mondtam el magának mindent. El kellett mondanom. Nem bírom tovább... — De a tények azt mutatják, hogy Harmath volt a gyilkos. — A tények, a tények, igen. Igaz, hogy ő lőtt, de a ravaszt én h ázattam el vele. Én! Gyilkos vagyok! Egy dolgot akkor még nem tudtam, amit most már tudok. Ennek az embernek nem volt senkije, mindenkije elpusztult a haláltáborban. Nem maradt senkije, csak a felesége, meg a gyereke. És most a gyerekét is el akarták tőle venni. Kérek még egy pohár bort. Nem bírom tovább! Megfulladok! Marosi a fejével intett a pincérnek. — Jöjjön, hazaviszem! — Nem megyek haza. Nem tudok a gyerekeim, a feleségem szemébe nézni. — Kialussza magát és minden elmúlik. Dr. Horvágyi a fejét rázta és leborult az asztalra. Sírt. Rázta a nagyon mélyről feltörő férfi- zokogás. Záróráig maradt. Akkor a nagy darab csapos kitette az utcára. Kiabált, de hazafelé indult. Nagy a hőség. Mindig, reggeltől estig, télen, nyáron egyaránt. Afrika ez, Gyönk fölött, a gépjavító állomás egyik műhelyében. Bozsó János, az igazgató idevezeti vendégeit legelőször. Megmutatja, hogy mi lesz az ócskavasból, illetőleg abból, ami néhány évvel ezelőtt elhasználódás után ócskavasba került százszámra, ezerszámra. Újabban nem kerül oda: felújítják. Ez a felújítás magyarul annyit jelent, hogy adva van egy kopott alkatrész, amelyikből mesteremberek újat csinálnak. Ebben az esetben hengerfej, öntvények, blokkok a felújítás tárgyai. Egy hengerfej körülbelül 6 ezer forintba kerül. Pár évvel ezelőtt, amikor kiszolgálta idejét és elhasználódott, újat vásároltak. Mióta a Gyönki Gépjavító Állomás elvégzi a felújítást a régiből új lesz, a megtakarítás minden hengerfejnél hozzávetőleg négyezer forint. Érdemes volt tehát ezt az üzemrészt „kitalálni”. Három megye: Tolna, Somogy és Baranya látja hasznát. Csak ne lenne ez a szaharai hőség. Szinte fulladozik benne az ember. Lovász Lőrinc hegesztő leveszi a védőpajzsot: arca valósággal meg van főve. Homlokáról patakokban folyik az izzadság. Ö mégis azt mondja, hogy ki lehet bírni. Rengeteg folyadékkal ugyan, de ki lehet bírni. Lovász Lőrinc A pontosság a legnagyobb követelmény. A traktor csak akkor üzemképes, ha megvan hozzá minden alkatrész. napi adagja öt liter szódavíz. A többieké szintén. Ennek majd felét ki is izzadják. A szifonos üveg úgy odatartozik a műhelyhez, akár a hegesztőfelszerelés; — A pajzs mögött jobb? Udinger János, a másik hegesztő legyint. — Hetven-kilencven °C ott is — kiáltja, és visszahajol a munkadarab fölé. Ez a dolga, ez a kenyere. Nehéz munka, nehéz kenyér, de a hegesztők nem cserélnének helyet senkivel. Az igazgató embereiről büszkén beszél. Dicséri őket. Pontosak, lelkiismeretesek és aranykezűek. Ezek nélkülözhetetlen dolgok, mert a tized milliméterek is számítanak. Különösképpen a forgácsolórészlegnél, ahol a hiánylistán szereplő alkatrészek sokaságát gyártják és küldik a megye mező- gazdasági üzemeinek. A forgácsolórészleg őszintén meglepi az embert. Ki tételezné fel, hogy Dél-Dunántúlnak ezen az eldugott pontján, ahol valamikor még a traktor is eseményszámba ment, ma korszerű szerszámgépek sokasága sorakozik egy hosszú, épület, csarnoknak beillő helyiségében. Egy kicsit persze arról van szó, hogy a szükség törvényt bont. A Gyönki Gépjavító Állomásnak nem volt sok választása: ami alkatrészben nincs meg, azt le kell gyártani. Szakemberek után néztek, megfelelő gépeket szereztek, és a hiányzó alkatrészek gyártását megkezdték. Csinálják. Még öntödéjük is van. Kohó. Sajnos a vasöntőkkel nem találkozhattunk, nekik hamarább véget ér a munkanap, és már kora délután hazatérnek, pihenni. Az öntödét azonban láttuk. Az igazgató elmesélte, hogy mikor megcsinálták, a belőle kicsapódó fények kilométerekre látszottak. Ez még a kezdetben volt. Azóta korszerűsítették az öntödét, már amennyire lehet ebben az esetben korszerűsítésről beszélni. Steindl Károly gyártástechnikus a másik kísérőnk, aki elsorolja a gyönki gyár termékeit: fogaskerekek, tengelyek, DT-kereszttenge- lyek, az erőátviteli szerkezet majdnem valamennyi részét elkészítik; Húszán foglalkoznak alkatrész- gyártással. Szolnoki István, a forgácsolórészleg vezetője magáról is, társairól is joggal mondhatja el, hogy ők „lehelnek lelket” sok-sok traktorba; Hasznos, és nélkülözhetetlen ma már a mezőgazdaságban a traktor. De hiányozzon belőle csupán egyetlen fogaskerék, máris holt a gép. Addig megy, amíg megvan hozzá minden. A Gyönki Gépjavító Állomás dolgozói azt segítik elő, hogy a megyében üzemelő mezőgazdasági erőgépekhez minden meglegyen. Jobban megérez- nék a termelőszövetkezetek és a gépállomások az alkatrészhiányt, ha nem lenne a gyönki „gyár” szorgalmas, pontos és fáradhatatlan munkásokká!; Sz. P. Foto: Túri Mária A gyönki „gyár” termékei.