Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-15 / 89. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. április 15. Jön a nyuszi, gyerekek! Reméljük, örülnek neki. Lehet ismét játékot vásárolni. A karácsony már régén elmúlt. A játékok és a tavalyi hó hol van már?! A Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat lelkiismeretesen felkészült a húsvéti rohamra. Több mint ezerféle játékból választhatnak a szülők. Lesz az üzletekben minden, amire csak a gyerekek vágynak. Elemes kishajó, ami úgy szeli a vizet, mint egy igazi jacht. Modem háromkerekű bicikli, autókormánnyal. A „sztár” azonban — gondoljuk — a Mikrolin-kis- vonat lesz. A gyerekek már ki is próbálták. Előre-hátra szalad az apró szerelvény, még gyorsítani is lehet s menet közben szét- és összekapcsolni az apró kocsikat. És a hajtóműve mindössze egy lapos zseblámpaelem, még hat forintba sem kerül. A kislányoknak mit vigyen a nyuszi? A műanyagtestű babákat fürdethetik, sőt még a hajukat is megmoshatják. De a kirakatokban máris sok-sok apró gumibaba, incselkedő játék mosolyog a kíváncsiskodó gyerekekre, várja a labda, mechanikai játék kis gazdáját... (Foto: Regős) Melyik baba szebb? Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezet kőműves szakmunkásokat, segédmunkásokat és kümüvesipari tanulókat vesz fel szekszárdi munkahelyre. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Rákóczi u. 15. Munkaügyi előadónál. (77) j Az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat Dombóvári Telepe I keres felvételre 1 fő villany- j szerelőt 8—10 éves gyakor- I lattal. Felvételhez szükséges j munkakönyv, miilap, sze- J mélyi igazolvány, katonakönyv, szakmunkás-bizonyítvány, 1 hónapnál nem ré- ! gebbi tanácsigazolás. Szállást tudunk biztosítani. Üzemi konyhával rendelkezünk. (103) HIRDESSEK a TOLNA MEGYEI 33. Végül egy váratlan forrásból kapott adat teljesen megoldotta a Kárpátokban elkövetett gyilkosság rejtélyét. Gromada tábornok a napokban felhívta Zu- bavint, és közölte vele, hogy a prágai vonattal Jávorba érkezett a híres Vjera Melnyikova, a Szovjetunió két hősének anyja. A határon megkérte a határőröket, hogy vezessék el a „Hajnal a Tisza felett” kolhozba, mert szeretne találkozni a leszerelt törzsőrmesterrel, akivel egy hónappal azelőtt a vonatban ismerkedett meg. Zubavin őrnagy azonnal a vasútállomásra sietett, s a Melnyiko- vával folytatott beszélgetés Étlapján megállapította, hogy mikor, ki és milyen célból gyilkolta meg Iván Bélograjt és ki sajátította el nevét. * Zubavin az ejtőernyőst az ablakhoz vezette, óvatosan elhúzta a függönyt és megkérdezte: — Ó az? Karéi Groncsak azonnal megismerte főnökét, bár az most más ruhában volt. De nem sietett a válasszal. Nagyon szerette volna azt mondani: „Nem.” Csakhogy az orosz őrnagy gúnyos arckifejezése figyelmeztette, hogy most már nem is fontos, mit mond. Akár „nemet”, akár „igent” mond — mindegy. Az ejtőernyős szótlanul lehajtotta fejét. « Az 50—49-es mozdony a fűtőház egyik eldugott sarkában állt. Clark messziről megismerte a kéményére erősített Komszomol- jelvényről és a kazán fénylő rézbordáiról. Gojda mozdonya két órával ezelőtt tért vissza a Kárpátokból, és az újabb utazás előtt lassan fűtötték, alacsony gőznyomáson tartották. Hajnalban az 50—49-es mozdonyon megjelenik Vaszilij Gojda, és a Tiszán keresztül szerelvényt vontat Magyarországra. Clark órájának világító számlapjára tekintett. Kevés ideje van, sietnie kell. Az ügyeletes fűtő a mozdony meleg kazánburkolatához támaszkodva bóbiskolt. Clark ezt kihasználta, és észrevétlenül a mozdony alá kúszott. Szkiban már régen ott várt rá a szerkocsi alatt. Clark megszorította a vállát, és alig hallhatóan suttogta. — Mehetünk. Kész vagy? — Igen. — Szkiban forró ajkát Clark füléhez tapasztotta, és röviden elmondta, hogy mit tegyen vele. — Szerencsés utat. itt a pénz, és a jelentkezési cím ... Clark megszorította Szkiban kezét, aztán ügyesen és gyorsan, mintha ezredszer csinálná, végrehajtotta a feladatot: becsomagolta Szkibant egy kettős azbesztzsákba, amelyen mindössze egy sűrű gézzel befedett légzőnyílás volt. A megmerevedett, tehetetlen bábut benyomta a hamuszekrénybe arccal a rostély felé, amelyen keresztül friss levegő áramlott a mozdony fűtőterébe. Azután felmászott a mozdonyra, és alaposan Jerázta a fűtőtérből a hamut. A lehulló tüzes salak és félig égett szén betakarta a hamuszekrényben megbújt azbesztbábut. Clark elvégezte feladatát, de nem sietett. Leült a szferkocsi alá, rágyújtott egy cigarettára, pihent és gyönyörködött munkájában. „Ezt ravaszul kigondolta ez a csirkefogó! Ha kereket kell oldani, én is felhasználhatom ezt a Szkiban-féle módszert” — gondolta magában. Hazafelé menet Clark a Sztyeppnaja utcáig senkivel sem találkozott. Egyetlen lelket sem látott az egész körn veken. Mégis úgy találta, hogy most is óvatosnak kell lennie. Nem fordult be a Sztyeppnaja utcába, tovább ment, és meg sem állt egy magas gazzal benőtt üres teleikig. Itt megbújt egy lakatlan romházban, és figyelmesen hallgatózott, bámult a sötétbe, nem követi-e valaki. Köröskörül csend honolt. Clarknak a szovjet határ átlépése óta nem volt egy nyugodt pillanata sem. Mindig el volt készülve arra, hogy csapda várja. Ez nem is lehetett másképp. Clark jávori sikerei ellenére sem hitegette magát: előbb-utóbb le kell hogy leplezzék. Elődei lebukásának tapasztalata azt mutatta, hogy az ilyesmi váratlanul szokott történni. Erre a „váratlan” eshetőségre tehát mindig készen kell lennie. Clark már a kémiskolában alaposan tanulmányozta Jávor városát és környékét. Ugyancsak jól ismerte az országhatár mellett elterülő vidéket. Menekülés esetére kitűnő útvonalat dolgozott ki: elbújik a magas hegyeket borító ősi erdőben, a román havasok szomszédságában, s aztán valamelyik nagyon ködös éjszakán átszökik a határon. Clark elhagyta a romos házat, keresztülment az üres telken, és a Sztyeppnaja utca 16-os számú házának kertje alá ért. Sötétséghez szokott, tapasztalt szeme fürkészően járt ide-oda. Hátha csapda várja? De nem látott semmi gyanúsat, csendesen átmászott a kőkerítésen, és biztos léptekkel indult a ház felé. Zaj nélkül dugta a kulcsot a zárba, kétszer megfordította. és térdével csendesen benyomta az ajtót, nehogy nyikorogjon. Clark nem sietett átlépni a küszöbön. Valami visszatartotta. A régi faház, amelyet már régen le kellett volna bontani, korhadt szagot árasztott. Ez az ismerős szag most valami új illattal — talán dohányszaggal — keveredett. Clark mélyet lélegzett az orrán keresztül. Igen, ez cigarettafüst, nem tévedett. Honnan került ez ide, hiszen Mari néni nem dohányzik? Rajta kívül pedig senki sem szokott ilyenkor a házban lenni. Clark jobb kezében pisztolyát, bal kezében kis villanylámpáját szorította. Gondolatban végigment a mindenféle ócskaságokkal — törött székekkel, félig elkorhadt kosarakkal, repedt köcsögökkel, demizsonokkal teli előszobán. A keskeny ajtó a kamrába vezet. Valószínűleg áll mögötte valaki. A kemence mögött is biztosan áll valaki, sőt a konyhában is. Órák óta várják őt, és úgy telefüstolték a sötét, szűk előszobát, hogy lélegzeni sem lehet. Clark nem mozdult. Hátranézett, vajon elzárták-e a visszavonulás útját. Senki sem volt a tornácon. Az udvarban és a kertben csend volt. A ház dohány- füstös belseje felől egyetlen hang sem hallatszott. Clark nyugodtab. ban lélegzett, letörölte homlokáról a gyöngyöző izzadságot, és határozottan, dobogó szívvel átlépte a küszöböt, meggyújtotta villanylámpáját. Ebben a pillanatban a bejárati ajtó mögül valaki Clarkra ugrott, valaki el akarta kapni a kezét. Clark azonban, aki tökéletesen ismerte a csonttörő közelharc minden fogását, váratlan erővel és a csapdát érző vadállat dühével keresztül dobta magán a támadót, és kirohant a kertbe. Futott megállás nélkül, fejével súrolta a fák ágait. Hallotta, hogy géppisztolyból tüzelnek utána, de egyetlen golyó sem érte. Clark egy átjáróházon keresztül a Dnyepr utcába jutott. Innen — a korábban elgondolt terv szerint — a Kamennaja utcán keresztül el kell jutnia a Déli csatorna kiszáradt medrébe, onnan az erdőbe, azután a hegyekbe. Egy váratlan körülmény megkönnyítette Clark útját. A néptelen csendes Dnyepr utcán a pékség előtt egy kis kenyérszállító gépkocsi állt. A motor be volt gyújtva, a sofőr helyén nem ült senki. Clark kinyitotta a sofőrfülkét, beült a kormány mellé, lenyomta a tengelykapcsoló pedálját, és első sebességgel, óvatosan, csekély gázzal megindította a kocsit. Az utcasarkon hátranézett: a sofőr hadonászva, orditozva szaladt a kocsija után. Dehát egy ilyen gyors, engedelmes gépet nem lehet futva utolérni. A motor óramű pontossággal működött. Száz kilométeres sebességet is ki lehetett belőle szorítani. Ezt Clark meg is tette. Végigrobogott a Kiev utcán, befordult az Uzsgorod utcába, aztán a Krasznaja, majd a Tarasz Sevcsenko utcába. Kikapcsolta a kocsi fényszóróját, noha 'ez kockázattal járt, hiszen a sötétben könnyen nekimehetett valamilyen oszlopnak vagy kerítésnek. A hegyi negyed sötét keskeny utcáin át kijutott a vasúthoz. A vágányokon keresztül átment a cigánytelepre, amely náddal és szalmával fedett vályog- házikóival az országút két oldalán terült el. Itt aztán Clark nem álcázta magát többé, bekapcsolta a reflektort, teljes gázt adott a kocsinak, és szinte repült a hegyek felé. Az esőtől tisztára mosott aszfaltút teljesen néptelen volt. Virradatig több mint két óra ideje volt még Clarknak. A gépkocsi benzintartálya tele volt, a motor kitűnően működött. Clark mégis megállt a negyvenedik kilométernél, még jóval Dubrovka nagyközség előtt. Ha tovább megy, feltartóztathatják, fegyver- tűzzel fogadhatják — gondolta. Nem kapcsolta ki a motort, elengedte a kéziféket, és kiszállt a kocsiból. A kenyereskocsi könnyedén, egyre fokozódó sebességgel gurult le a lejtőn. Az út hirtelen fordulójánál a kocsi első ütközője áttörte a védőkorlátot, és a bokrokon átgázolva lezuhant a sűrű hajnali köddel teli szakadékba. Reggel a határőrök és az .államvédelmi szervek egyik csoportja felfedezte a szakadékban a Jávorból elhajtott kenyeres gépkocsi roncsait. A menekülő nyomát azonban elmosta az eső, Kárpátalja legjobb nyomozó kutyái sem tudták megtalálni. * Reggelre Clark beért a hegyek közé. Innen már csak nehezen járható ösvények vezettek tovább, amelyeket ősidők óta csak a pásztorok jártak. Az ösvények egyikén Clark gyorsan, rövid úton elérhette volna a határt. A hegyi ösvények kétségtelenül előnyösebbek voltak, mint az őserdő úttalan bozótja. Clark mégis sokáig gondolkozott, mielőtt rászánta magát, hogy az ösvényre térjen. Az ösvényen ugyanis váratlanul szembetalálkozhat emberekkel. Akárki is legyen a szembejövő, számára veszélyt jelent. Clark most már minden emberben halálos ellenséget látott. Fogatlan vénember, copfos kislány, daloló suhanc vagy hallgatag favágó kerüljön is az útjába, senkit nem enged tovább az útján, senkinek nem szabad megtudnia, merre vitt az útja. Megállás nélkül ment órákon át. félt egy percet is pihenésre vesztegetni. Vastag mohával benőtt, ^ vagy éppen korhadásnak induló bükkfatörzsek hevertek az ösvény mindkét oldalán. A nedvességtől duzzadt, buja moha minden követ smaragdzöldre festett. Az ösvény helyenként puha talajában az emberek és állatok lábnyoma zavaros esővízzel telt meg. A barna sziklák repedéseiből rozsdaszínű forrásvíz bugyo- gott. (Folytatjuk)
