Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

# TOI,NA MEGTEI NCPÜJSÄG ít*65. március 14. Hallottam egy aforizmát. Így szól: „Az oroszlán az álla- I tok királya, de ő ezt nem tudja. Az ember nein áz, de ázt hiszi.” Hogy mennyire így van, ezt be is bizonyítom. A biológusok egyszer érdekes kísérletet végeztek. Ka­vicsdarabkát tettek a hangyaboly bejáratába, s megfigyel­ték: vajon mit csinálnák majd a hangyák. Csakhamar meg­jelent az egyik hahgyá, s erős állkapcsával „gondolkodás nélkül" megragadta a követ. Néhány kísérlet, s a hangyaboly bejárata máris szabad volt. Gondolkodás nélkül! Hát éppen ez az. Ha az ember háza élé tennének egy nagy követ, először is szólna az illetékeseknek, hogy tegyék el onnan, mert hasra esik benne. Az illetékesek tervet dol­goznának ki a kő eltávolítására, a tértiét jóváhagyatnák, pe­cséteket ütnének rá, és a kő tövábbm Is ott maradna. Ebből is látszik, hogy mennyivel okosabbak a hangyák. De erősebbek is. Az a hangya. amely a követ elvitte, 0,0028 grammos volt. A kavics pedig 0,1454 grammot nyo­mott. Őtvenkétszer annyit, mint a hangya. Ha az ember is olyan erős lenne, mint ez a hangya, akkor könnyűszerrel kiemelhetne a barlangból puszta kézzel 3—4 tonnás követ is. Képes ilyenre az ember? Néni. Nos, ezért ván az, hogy a majom sem annyira majom, hogy azt higgye: az embertől származik. Persze, azért az állatok is tanulnak az embertől. Az eszkimó szánkutyákról azt mesélik, hogy a vezető kutya elmatja maga mellől a többieket. Most a tudósok azt vizs­gálják: vajon ezek a vezető kutyák ezt a módszert tőlünk tanulták-e, vagy mi tanultuk tőlük? Amíg ez a vita eldől, elmondok még egy-két dolgot az állatokról. Bizonyára a szerkesztő úr ismeri a passaus nevű boga­rat. Ez a bogár egy óriás a hangyához képest: 1,88 grammos. És csak 14 grammos súlyt tud elmozdítani. Igaz, ha ezt a terhet egy kis kocsira tesszük, akkor a bogár 175 grammot is elhúz. A méh ilyen kis kocsi elé fogva saját testsúlyánál háromszázszorta nehezebb terhet szállít el. És ez a passaus nevű bogár a hátán is óriási terhet tud cipelni. Akkora terhet visz el a hátán, amely a saját testsúlyának 850 szerese. Az embernek viszont már egy mázsa alatt is eidrlzik a iába. És mégis fennen hirdeti: ö a legfejlettebb állat. Hát ebben van is valami. Mert milyen állatnak jutna eszébe pél­dául, hogy kis kocsit készítsen például egy passaus nevű bo­gárnak, vagy a méhnek? És még szerszámot is hozzá, amibe befogja. He), ha egyszer mondjuk az elefántnak eszébe jut­na ilyet csinálni az ember számára, és csak annyi terhet rátenni erre, mint amennyit az ember az ő hátára szokott rakni, biz’ isten oda lenne az a becsület, amit hosszú kín­szenvedés után az ember elért. Vagy, ha az oroszlán egyszer korbácsot csinálna, és azzal hajtaná áí embert a cirkusz porondján, az lenne ám a csuda dolog, és bizonyára egy­kettőre oda lenne az ember becsülete. De erre még gondolni is rossz. És mi lenne. ha például az embernek magasugrásban versenyre kellene kelnie például a bolhával. Oda lenne bi­zony a 2,20 méteres nimbusz. Mert ugye a bolha 30—35 cen­tit ugrik távolba, és 15—20 centit magasba. Ha az ember ugyanilyen elrugaszkodóképességgel rendelkezne, akkor nem kevesebbet, mint negyven emeletnyi magasságot kelle­ne könnyűszerrel átugrania. Erre viszont képtelen. És mégis az állatok között é legelső illatnak tartja ma­gát. Hallottam egy történetet. Szintén á bolhával kapcsola­tos. Egy tudós egész életét a bolhák tanulmányozására szen­telte. Elővett egy bolhát. Megszámolta a lábúit. Kitépte egv lábát és elengedte. A bolha ugrott. Feljegyezte: ü bolha öt lábbal is ugrik. Utána kitépett még egy lábat. Megint fel­jegyezte: a bolha négy lábbal is ugrik. Kitépett még egy lábat, és feljegyezte: a bolha három lábbal is ugrik. Ezután kitépett két lábat. Egy liba Volt a bolhának, A bolha nem ugrott. A tudós rákiáltott: „Bolha, ugorj!" A bolha nem ug­rott. Ismét rákiáltott a tüdős: „Bolha, ugorj!” A bolha nem ugrott, és a tudós feljegyezte: a bolha süket. Hát igen. Azt mondják: o szamár azért szamár, mert szamár. Az ember nem azért. Hogy miért, azt még nem sikerült kideríteni. Talán azért, mert... Nem merek biztos választ adni. De egyet megfigyeltem: nem láttam még egyetlen kiskutyát sem, amely a nagy­kutya előtt hajlongott volna, be olyan éhes kutyát sem lát­tam, amelyet mennyországgal lehetett volna etetni. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Búvárok a játékteremben Jól megszervezett, de sikertelen rablótámadás a Cannes-i játékkaszinó ellen A Cahnes-i játékterembe bárki beléphet, ha elegendő pénze van. Az igazgatóság persze nem feled­kezett meg az esetleges rabló- támadások elhárításáról sem. A kaszinó parkjában egész éjjel fegyveres őrök lapulnak, a ten­gert pedig erős fényszórók pász­tázzák. Mindezt jól tudta Melik, volt katonatiszt, azaz búvár, újabban pedig békaember is. A játékter­met nem lehet megtámadni a tenger felől? Rendben van. Akkor 'a tenger alól kell megkísérelni. Hozzálátott tehát tervének meg­valósításához. Három hónapig járta a dél-európai országokat, hogy céljainak megfelelő cinko­sokat toborozzon. Először Conte- rával, egy spanyol csempésszel lé­pett kapcsolatba. Ez magával hozta két maiagai rokonát. Con- tessát és Infantet, Albert Sylvá- ban, a volt OAS-terroristában nagyszerű robbanóanyag-szakértő­re tolóit. Epv másik munkatársa a londoni Balmer lett, aki addig a nagy ékszerüzletek elleni rajta­ütésekben tűnt ki. A társaság vé­gül együtt volt. Melik csak any- nylban múlta felül cinkosait, hogy kitűnő búvár volt. Elhatározta, hogy a többieket is kiképezi. Kibérelt egy magányos villát az Azúr-parton, és valamennyien odaköltöztek. Melik magával vitte szeretőjét, Odile Ma tint is. Embe­reinek meghagyta: — A házból semmilyen körül­mények között sem távozhattok, még a szomszédoktól is tartóz­kodjatok. A támadás előkészítése A kiképzés megkezdődött. A tár­saság minden reggel a villa lábá­nál gyakorolt a tengerben. Ott senkinek sem tűnhettek fel. Eltelt egy hónap. Már 15 méter mélységben, 800 métert is képeseit voltak megtenni. Melik meg volt elégedve. — Kitűnő békaemberek lettetek, s akármelyik haditengerészetnek is büszkeségére válhatnátok. A társaság nem sokkal később a villa ebédlőjében gyülekezett. Ismét Melik vitte a szót: — Az első feltétel: a játékter­men villámgyorsat! kell rajtaüt­nünk, s ugyanolyan gyorsan tá­voznunk. A Cannes-i rendőrség 8 perc alatt a helyszínre érhet, te­hát a támadás nem tarthat hét percnél tovább. A helyszínre a tenger alól, búváröltözékben ér­kezünk. Eltávoznunk azonban már nem lehet így, túl lassú volna. Ezért motorcsónakba ugrunk, s úgy menekülünk el. — Van azonban egy másik probléma. A játékteremtől alig néhány száz méterre egy felfegy­verzett motorcsónak van készen­létben. Gépfegyvereivel pillana­tok alatt lekaszabolhat bennün­ket — Aha, — szólt közben Albert Sylva —, kezdem érteni, mi lesz a feladatom. Rengeteg bombát és robbanóanyagot helyeztem már el, de motorcsónakot eddig még sohasem röpítettem levegőbe. Nagyszerű! — Igen, neked kell ártalmat­lanná tenned a motorcsónakot — válaszolta Melik. Jó estét, Balmer úr! Este valamennyien motor­csónakba szálltak, kivéve Bal­mert. Rá más feladat várt. Tíz óra 43 perckor a motorcsónak a já­tékterem közelében volt. Sylva egy gumicsónakot helyezett a vízre. — Tehát ne feledd — súgta Melik —, pontosan 24 óra 7 {»ere­kor levegőbe röpíted az őrség mo­torcsónakját. Sylva elindult. A többiek egy másik gumicsónakba szálltak és elindultak a játékkaszinó irá­nyába. Nem eveztek sokáig. 23 óra 21 perckor kilyukasztották, s elsüllyesztették csónakjukat, s ma­guk is víz alá merültek. Ezzel egyidőben a játékterem bejáratá­ban megjelent Balmer. Az utóbbi napokban sokat járt ott. A portás ráismert, s már messziről köszön­tötte: — Jó eBtét, Balmer úr! Regényhős a bíróság előtt Az élet olykor az irodalmat Utánozza. Legalábbis erre lehet következtetni arról, ami nemrégi­ben Dél-Franciaországban tör­li tént. A Pau-i bíróságon ugyanis nemrégiben megkezdték annak a i bűnténynek tárgyalását, amely ^minden tekintetben Zola híres regénye emlékeztet; Vádio'jt a hu­szonkilenc éves. H. Dufau és Henri Sautié, a szerelmese. Mindketten i Bemard Dufau gyilkosságáért fe­lkelnek a bíróság előtt. Dufau egy orthezi földműves, aki egy köz­úti balesetben elvesztette egyik karját. Huguette-tel tíz évvel ezr előtt ismerkedett meg. A lány . szobalány volt, s egy családdal ^érkezett Orthezba. Viszonyuk || 1956-ban rendeződött, s azóta két fiuk született. Dufaú 1963-ban szolgálatába fogadta Hehrit. A fiú mindjárt megtetszett a fiatalasszonynak. Hamarosan barátság, majd szere­lem jött létre közöttük. Lángoló szenvedély? Talán. Mindenesetre az anyagiakról, Dufau vagyoná­ról sem feledkeztek meg. Ezért aztán 1964. február 22-én hozzá- || láttak jól kitervezett szándékuk Végrehajtásához. I Henri éjszaka azt mondta gaz- 'dájának, hogy valamilyen zajt, hallott a kocsiszín felől. A glazda I felkelt és együtt mentek ki, hogy körülnézzenek, tni történt. Ami-, kor a gazda a kocsiszínbe lépett, ; Henri egy vasrúddal leütötte. Az asszony, aki nyomukban járt, ki­vette férje pénztárcáját, amely­ben körülbelül 4000 frank volt. Henri pedig az eszméletlen em­bert a gépkocsiba vonszolta, j majd egy szakadék szélére haj- I tott. A szerelmesek ördögi terVe | az volt, hogy a kocsit a szaka- 1 dékba fordítják, hogy baleset látszatát keltsék. A fiatalember benzint öntött az áléit emberre, majd meggyújtot­ta. a kocsit pedig meglódította. Ekkor azonban váratlan dolog történt. A kocsi ahelyett, hogy a szakadékba zuhant volna, Irányt változtatott, nekiszaladt egy fá­nak, s lángot vetett. Henri most már nem merte megközelíteni, s elmenekült. A tüzet egy közeledő gépkocsivezető vette észre, aki az égő kocsihoz érve, nyöszörgést hallott. Jobban szétnézett, s a szakadék széüén egy meztelen fér­fire bukkant. Dufau Volt, aki a hideg benzintől, amelyet Henri ráöntött, magához tért, majd nagynehezen kimászott az égő kocsiból. Meglévő karjával si­került letépnie magáról az égő ruha foszlányait. A gépkocsivezető fellármázta a csendőrséget, s Dufaut a kórház­ba szállították. Utolsó szava ez volt: — Elintézett a gyalázatos. A szerencsétlen embert ugyanis harmadfokú égési sebek borítot­ták, és több hangot nem volt képes kiejteni. Csak a szemét mozgatta. A csendőrök ekkor fel­sorolták a gyanúsítottak nevét. Amikor Henri Sautié nevéhez ériek, a haldokló erejének utolsó megfeszítésével intett. Henrit azonnal letartóztatták, néhány nappal később Huguette-t is. A tárgyalás még nem fejeződött be. Balmer intett, s belépett a já­tékterembe. közben azonbah még egyszer átgondolta Melik utasítá­sát: — Vegyél magadnak zsetono­kat, de he herdáld el mind. Ami megmarad, ázzál 24 óra 5 perckor a pénztárhoz mész. A pénztárosa pneumatikus csövön át küldi az elszámolást a második emeleti fő­pénztárba. Te azonban rá fogod kényszeríteni, hogy a pneumati­kus csőbe ezt a kis könnyfakasztó bombát helyezze. Erre azért volt szükség, mert a második emeleti pénztárba más­ként nem lehet bejutni. A térem pénztárosánál csak zsetonok vol­tak, á pénzt a biztohság kedvéért fent, a második emeleten őrizték, A helyiség ajtaját csak belülről lehetett kinyitni. A könnyfakasztó bomba tehát arra volt jó, hogy a személyzetet menekülésre késztesse, s az utat szabaddá tegye. Balmer játszani kezdett. Bolond szerencséje volt. Egyre-másra nyert, úgy, hogy a játékterem ve­zetősége végül felfüggesztette a játékot, mert attól tartott, hogy Balmer szépen, törvényes úton ki­fosztja őket. Egész halom zseton volt előtte. Mégis igen kellemetlenül érezte magát, mert tudta, hogy társai ha­marosan megérkeznek, s csele­kednie kell. Nem tehetett mást, abbahagyta a játékot, s zsetonjait felmarkolva megindult a pénztár felé, 24 óra négy perc volt. A pénztámok felnyitotta a pneuma­tikus szerkezetet. Balmer kezében azonban megvillant a revolver. — Hagyd! Ezt a kis hengert he­lyezd a készülékbe, vagy rostává lőlek! A pénztáros megértette, hogy nem ellenkezhet. A bombát a ké­szülékbe helyezte, s elindította a második emeletre. Egy pillanat múlva azonban villámgyorsan a pult alá vetette magát, s meg­nyomta a vészcsengő gombját. Ál­talános zűrzavar! Ebben a pilla­natban a terembe rontottak a fegyveres banditák. Géppiszto­lyaikból lövöldözni kezdtek. Senki sem mert moccanni. A motorcsónak elindul A többi azután már csak pilla­natok műve volt. A könnyfakasz­tó bomba a második emeleten fel­robbant és arra kényszerítette a személyzetet, hogy kimeneküljön. A felpattanó ajtóban azonban ott állt Melik. Gázálarcot tett fejére és bement. Gyorsan felmarkolt — mint később megállapították — hatmillió dollár értékű bankjegy- köteget — s, kirohant. Amikor a banda néhány pilla­nattal később a partra ért, a motorcsónak már közeledett. A művelet óramű pontossággal való­sult meg, kivéve.,, Igen. Albert Sylva észrevétle­nül közeledett az őrség felfegy­verzett motorcsónakja felé. Az őrök helyükön voltak. Ez azon­ban Sylvát egy cseppet sem za­varta. A robbanóanyagot szépen a csónak alá helyezi, aztán gyor­san, észrevétlenül a víz alatt el­távozik. Éppen a víz alá akart bukni, amikor a csónak motorja felzúgott, s váratlanul elindul t. Most mit tegyen? Tudta, hogy a játékteremben a támadás abban a pillanatban megkezdődött. Ho­gyan figyelmeztesse társait? Ta­lán a csónak mégis visszakanya­rodik. De nem. A játékteremből menekülő banditák valósággal belerohantak. • Az ellenállásnak nem volt ér­telme. Az őrség nehéz gépfegyve­rei pillanatok alatt rostává lőhe- tik őket is, csónakjukat is. Vala­mennyien hurokra kerültek, ki­véve Sylvát, akit másnap fogtak el egy közeli erdőben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents