Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-12 / 60. szám
1965. március 12, TOLNA MEGYEI NEPÜJSiG s Több mint eSV hónapja vitat- ról, hogy nő, növekszik a megyekozunk már azon, miért kisváros székhely fiatalodik a történelmi Szekszárd. Belemerültünk a kis- emlékekben gazdag Alisca. Ügy város gondjaiba, bajaiba, s köz- is mondhatnánk: ezekben az ben majdnem elfeledkeztünk ar- években kezdődik városunk új, A Mayer-rét mocsár volt, majdnem a város szívében. Néhány éve még nem kevés nosztalgiával írt létéről lapunk. S aztán, mert a Bakta és az Előhegy tövében valóban most születik az új Szekszárd a régi helyén, felmagasodtak az első, külsőre is impozáns bérházak. Ma már a mocsár helyének nagy részén új lakótelep áll. Egészséges, világos lakásokhoz jutott sok család. Persze a rend még nem alakult ki, de vajon elképzelhető-e születés bizonyos rendetlenség nélkül? és felívelő történelme. Sok olyan momentum van ebben a fejlődésben, amelyet aligha tudnánk felsorolni, Csak arra vállalkozhatunk, hogy néhány képpel érzékeltessük ennek az új városnak a születését. Tartozom egy vallomással: amikor megérkeztem Szekszárdra, úgy gondoltam, nem telepszem le a városban. Csalódást okozott kicsiny méreteivel, álmos hétköznapjaival, s lustálkodásra ösztönző vasárnapjaival. Ma azonban még itt vagyok. Járom a várost, emlékeket és új vonásokat kutatok. Garay és Babits sorai, monda és történelem vegyül bennem, miközben a születő új város, frissen pirosló arcát nézem. Esténként megállók a korzón, nézem a siető embereket. Van közöttük olyan, akiről meg tudom mondani, mennyit változott néhány év alatt, hogyan lett falusi emberből városivá. Túlzók talán? Aligha, hiszen ahogy formálódik Szekszárd, úgy alakulunk magunk is. Emlékszem, amikor elkezdték a mérőműszergyár építését, sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket. Kétkedtek abban, hogy az üzem felépül, s abban is, hogy lesz majd olyan munkásgamitúra a városban, amelyik sikerrel végzi el az üzem előtt álló fontos feladatokat. És elkészült a gyár, akadtak és akadnak fiatal mérnökök, szakemberek, akik tudásuk legjavát adják azért, hogy híre mielőbb elterjedjen az országban. Város születik. Olyan város, amelyik létesítményeiben, szellemében gyökeresen különbözik majd még a mai Szekszárdtól is. összezsugorodnak a távolságok, s Tolna megye székhelye közelebb kerül hazánk nagyobb városaihoz. A kilométerek megmaradnak. de eltűnik mindaz az idők folyamán, ami a legkisebbek és legelmaradottabbak közé utasította szűkebb pátriánkat. sz. i. Szűk utcák, alacsony, néhol roggyant házak — körülbelül ezzel lehetne jellemezni azt a képet, ami Szekszárd mellékutcáiban fogadja az érkezőt. Volt és van ebben a régiségben egy kis romantika. A születő új város alkotói azonban nem érzeJgősek. Szívüket jobban melegíti a régi házak fölé emelkedő Babits Mihály iskola, mint a levegőt is dohosító ósdi látkép. A Wossinszky Mór és Mészáros Lázár utca között szemünk előtt bontakoznak ki egy új lakótelep körvonalai. A szemet még nem gyönyörködteti, de melegíti már a szívet, hiszen a városiasodást jelképező jegyek elválaszthatatlanok ilyen és ehhez hasonló telepek építésétől. Vannak még bajok, problémák, de ezek szinte eltörpülnek. A fontosabb, hogy a patak partján is felváltja a régit az új. Kora tavaszi napfényben fürdik az öreg korzó. Épületeinek egyike- másika „látta” Liszt Ferencet, amikor a város falai között vendégeskedett. A kopott kövek, a minden tavasszal újraéledő fák hozzánőttek szívünkhöz. De most már mégis útban van a korzó! Az új város születése előbb-utóbb csak az emlékét hagyja meg, s helyén olyan tér létesül, amelyre méltán lehet majd büszke minden városbeli. Nemcsak Szekszárd belvárosa, hanem a központtól távolabb eső negyedek is fejlődnek, városiasodnak. Az utóbbi tíz esztendőben két kertváros alakult ki. Takarékos és szorgalmas emberek építkeznek, jórészt állami segítséggel. A jövő a kertvárosok előtt nyitva áll. Dísze lehet a születő új városnak, a mind jobban fiatalodó. 900 éves Szekszárdnak.
