Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

TOL*A MF.GYFI NEPŰJSÁO 1965. március IX. Gratulál az edző Tudósítóink jelentik Barátságos kézilabda-mérkőzés Simontornyán Róth István simontornyai tu­dósítónk jelenti; A Simontornyai BTC meghívására a Pécsi Dózsa NB 1-es csapata játszott előké­születi mérkőzést Simontornyán. Mintegy 250 néző előtt a három­harmados mérkőzésen biztatóan mozogtak a hazaiak. A Pécsi Dó­zsa játékosai nagy küzdelem után maradtak alul, helyenként tetszetős volt támadásépítésük, ami azonban nem mindig veze­tett eredményre. Az első harmad 9:6-os hazai vezetést hozott, a második harmadban a Dózsa nyert 9:7-re, majd a harmadik harmad ismét a hazaiak 10:6-os győzelmét hozta. Végeredmény­ben Simon tornya 26:21 arányban győzött. Kitűntek: Nagy, Vincel­lér II., Vincellér I., Szabó, Sán­dor. illetve Takács és Kovács. APÄCZAI GIMNÁZIUM— TÁNCSICS GIMNÁZIUM 103:70 (48:42) A Dombóvári Apáczai Gimná­zium kosárlabda-csapata a So­mogy megyei bajnokcsapat meg­hívására előkészületi mérkőzést játszott Kaposváron. Az első pon­tokat a hazaiak szerezték, majd Dombóvárnak sikerült szépíteni. Hatalmas küzdelem folyt a já­téktéren. Szoros emberfogással játszott mindkét csapat, ezért sok személyi hiba esett. Az első fél­idő kialakulásában döntő szere­pe volt a személyik értékesítésé­nek. A második félidőben foko­zódott a vendégek által diktált iram. Egymást követték mindkét oldalon a kosarak. A hazai csa­pat a mérkőzés végére teljesen elfáradt, és a dombóváriak ek­kor tetszés szerint érték el kosa­raikat. A mutatott teljesítmény alapján arra lehet következtetni, Az iskola legjobb sakkozója hogy az Apáczai Gimnázium csa­pata jó formában várja a baj­nokság kezdetét — írja Kormos László tudósítónk. FORNÁD—SZAKCS 3:1 (0:1) Vasárnap Szakosra Famád fel­nőtt és ifjúsági labdarúgó-csapa­ta látogatott barátságos mérkő­zésre. Az első félidőben a hazai csapat vezetett l:0-ra, de a má­sodik félidőben a három cserét végrehajtó Fomád bizonyult jobbnak, és 3:1 arányban győ­zött. Az ifjúsági mérkőzésen a két egyesületnek most mutatko- z'Át be először az ifi-csapata. Bár a sznkcsi ifik jól játszottak, de a mérkőzést 3:2-re Fomád nyerte, mivel a vendégcsapat játékosai fizikailag erősebbek voltak — írja Gungl Ferenc szakcsi tudósítónk. Jó FORMÁBAN A TOLNAI CSAPAT Fekete József tolnai tudósítónk írja: A Tolnai Vörös Lobogó lab­darúgó-csapata formába hozása sikerültnek mondható. A csapat először Bogyiszlóval játszott Tol­nán. Ezt a mérkőzést Tolna 1:0 arányban nyerte. A második mér­kőzés a Gépjavító ellen volt (Tol­nán), mely 2:0-ás hazai győzel­met hozott. A visszavágó mérkő­zésen Szekszárdon 3:l-re nyert Tolna. A negyedik ellenfél a Szekszárdi Dózsa csapata volt, ahol szántén tolnai győzelem szü­letett. (2:0), Március 14-én, va­sárnap Tolna az NB III. újon­cát, a Pécsi Uránt fogadja, majd március 17-én, szerdán adja visz- sza a Szekszárdi Dózsának láto­gatását. A Pécsi Urán elleni mérkőzés vasárnap 13 órakor kezdődik Tolnán. HÁROM EDZŐMÉRKÖZÉST JÁTSZOTT CIKÓ Gurzó József cikói tudósítóink jelenti: A közelmúltban beszá­moltam a cikói csapat felkészü­léséről. Tudósításom azonban nem volt teljesen helyes, mivel Németh Ároádot nem a játéktól, csak az edzői munkától tiltotta el az egyesület. A labdarúgó-csa­patnál úiabb változás van: Forró Ferenc betegsége miatt lemon­dott, így az edzői teendőket új­ból Szegedi irányítja. Eddig há­rom edzőmérkőzést játszott a csapat. Deesen 6:3, majd Cikón Decs ellen 5:0-ra győzött csapa­tunk. A harmadik mérkőzést Kisdorcgon játszottuk, ahol Kis- dorog győzött 3:1 arányban. Érlekeznek a kosarasok A Tolna megyei Kosárlabda Szövetség március 14-én, vasár­nap délelőtt kilenc órakor Szek­szárdon, a megyei TS helyiségé­ben kibővített elnökségi ülést tart A szövetség elnökségének be­számolóját az elmúlt év munká­járól Fürjes János, a megyei ko­sárlabda-szövetség elnöke ismer­teti. Az. 1965. évi munkatervet a szövetség titkára, Csapó Jenő ter­jeszti elő, majd az idei bajnok­sággal kapcsolatos megbeszélésre kerül sor, melyet hozzászólások és bejelentések követnek. A sport szerepe az egészség megőrzésében A Tolna megyei TS mellett mű­ködő ágit. prop. bizottság már­cius 16-án, kedden tartja soron következő sportakadémiai elő­adását. Ezen dr. Kovács V. Ká­roly, nyugalmazott főorvos, a me­gyei sportorvosi intézet vezetője tart előadást: A sport szerepe az egészség megőrzésében — címmel. Az előadás 16 órakor kezdődik a TIT-klubban, melyre mindenkit szeretettel vár az MTS agil. prop. bizottsága. Kiss Eszter a Bátaszéki VSK legeredményesebb versenyzője volt 1964-ben. Részt vett az egyesület valamennyi versenyén és meg­szerezte tavaly a másodosztályú minősítést is. Edzője, Harsányi László gratulál a sportoló lánynak és átadja a Bátaszéki VSK tisz- _______________________teletdíját.__________________ B átaszéki futók Csepelen A Bátaszéki VSK futói vettek részt megyénkből a Budapesten rendezett országos mezei futó­versenyen. A csapatversenyek so­rán a serdülő B-kategóriában ne­gyedik, a serdülő női A-kategó­riában ötödik, a fiúcsapatverseny­ben hetedik helyezést értek el. Egyénileg a serdülő A-kategóriá­ban Komjáthy Károly a tizedik helyet szerezte meg, Halmosi Já­nos pedig a felnőtt 4 kilométeres versenyben ért el 12. helyezést. Ezek az eredmények, mivel or­szágos versenyen születtek, jók és biztatóak a későbbiekre nézve. A Dombóvári VSE már megnyerte a Felszabadulási Kupát? Az NB III-as csa­pataink — mint is­meretes — a Felsza­badulási Kupáért küzdöttek az elmúlt hetekben. A sorsolás szerint mindössze csak egy forduló van hátra, amikor a Dom­bóvári VSE a Szek­szárdi Dózsa ellen, és Nagymányok a Dombóvári Spartacus ellen mérkőzik. A sorsolás szerint már­cius 17-én kell leját­szani a fent említett két mérkőzést. A Nagymányoki Brikett vezetőségétől nyert értesülés szerint a Svartacus ellen már­cius 17-én — tehát a sorsolás napján ját­szók le a mérkőzést. A Szekszárdi Dózsa edzője — Kázmér Zsigmond viszont ar­ról panaszkodott, hogy súlyos összeállí­tási gondjai vannak, és így nem tudja, hogy a DVSE elleni mérkőzést mikor tud­ják lejátszani. Cahót szerdán délben Bu­dapestre, a sportkór­házba szállították. Mint ismeretes, a Dózsa vasárnap Tol­nán játszott, ahol még az első félidő­ben Gahó súlyosan megsérült, tokszalag- szakadást szenvedett. Ugyancsak Tolnán sérült meg Lizák, aki derékrándulása miatt nem látogathatja még az edzéseket sem. Takács — akit Komlóról igazoltak — porcoperáláson esett át a közelmúlt napokban, és a játé­kára csak az ősszel lehet számítani. Kor­moson mandulamű- iétet hajtottak vég­re, jelenleg is még beteg. Ungi térde a Nagymányofcí Brikett elleni mérkőzésen sérült meg, s egye­lőre szó sem lehet a játékáról. Amennyiben egy­két játékos rövid időn belül nem gyó­gyul meg — és erre kevés a remény — úgy a Dózsa nem tud kiállni a DVSE el­len. Ha ez így lesz, úgy a vasutascsapat 0:0 gólaránnyal kap­ja a két pontot, és máris megnyerte a Felszabadulási Ku­pát. yTVTT?T?fyfy?TTTfV»vyvwT^TTVVTvr*v>vyvwvi»lvwfTrf wwvr* -v v'v-s A SÍP MŰV ZSOLT ISTVÁN Bognár István, a naki általános iskola nyolcadik osztályos tanuló­ja nyerte az iskola házi sakkver- senyét. A napokban rendezett me­gyei úttörő sakkve - ’n a naki csapattal ő képvise’ Tombóvári járást. Nagy mérkőzések... — Melyik volt élete úgynevezett ,.legnagyobb” mérkőzése? — tesszük fel a kérdést: — Erre bizony nem könnyű vála­szolnom — feleli — hiszen, szeren­csére a kellemes mérkőzések jóval nagyobb számban vannak elraktározva emlékezetemben, mint; azok, amelyek­ben nem minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Talán mégis az öt­venes év^k végén Berlinben lejátszott, 3:l-es angol győzelemmel végződött: Anglia—Német Szövetségi Köztársaság mérkőzés marad meg bennem a leg­jobban. Nem folyt különösebb tétért a mérkőzés, nem volt világbajnoki ta­lálkozó, mégis, az első perctől kezd­ve az utolsóig óriási iram és rend­kívüli magas színvonal jellemezte a játékot. Éreztem, hogy jól megy a játékvezetés. Ezt bizonyította a száz­ezerfőnyi közönség elismerése is. A hazai szurkolók zúgó tapsviharral kö­szönték meg a működésemet, pedig kedvenceik — aez újdonsült világbaj­nokok — vereséget szenvedtek . . . Sőt, először fordult elő egész já­tékvezetői sportpályafutásom alatt, hogy a mérkőzés után valamennyi játékos bejött az öltözőmbe és meg­köszönte a játékvezetést... — Úgyszintén szívesen emlékszem vissza az 1954-es és az 1958-as svájci, illetve stockholmi labdarúgó világbaj­nokságra. Ez utóbbin például a: Szovjetunó-'Anglia, valamint a dön­tőbejutásért folyó: Svédország— NSZK. találkozókat vezettem. No, itt álljunk meg egy szóra . .. l:l-re állt a nagy mérkőzés, amikor a nyugatnémet csapatból ki kellett állítanom Juskowiakot, mire a nyu- gatmémet sajtó, — hogy finoman fe­jezzem ki magam — ,,lemart” egy kicsit. Másnap azonban már Sepp Herberger, a nyugatnémetek világhírű szakfelügyelője, igazat adott nekem s ez végtelenül jólesett, hiszen a leg­jobb német szakember fogadta el így tárgyilagosan döntésem helyességét. Nem igy a nyugatnémet „sport­közvélemény!” ... Rengeteg levelet kaptam ezidőtá.it Nyugatnémetországból. A legbüszkébb azonban egy „nőtisztelőm” levelére voltam, amely így hangzott: — Vegye tudomásul, hogy mától kezdve egy nemzet gyűlöli önt. (Egy negyvenmilliós nemzet, szemben egy 60 kilós emberrel! Szép eredmény!) Düsseldorfból ugyanakkor, gusztu­sos csomagolásban egy vakoknak ké­szült fekete szemüveget kaptam. Min­den kommentár nélkül. Helsinki - Stockholm — Róma — Tokió... Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a FIFA jelölése alaDján részt vehettem az 1952-es helsinki, az 1960- as római és legutóbb az 1964. évi to­kiói olimpiai futballtornákon. Különösen az utóbbira emlékszem vissza szívesen. Azt hiszem nem lesz érdektelen ha Japánnál egy kissé tovább időzöm és beszámolok részle­tesebben a tokiói élményeimről. íme: — Érezze jól magát Távol-Kelet leg­nagyobb szállodájában! Ezzel a ked­ves .és a japánokra oly nagyon fi­gyelmes felirattal fogadja lakóit a to­kiói Dai-Ichi hotel. Hogy e messzi földrészen valóban nincs-e ennél na­gyobb vendégfogadó, arról nem győ­ződhettem meg, azonban a maga 1300 szobájával, 1800 alkalmazottjával és minden kényelmével imponáló képet mutat a szemlélőnek ez a gigászi vendéglátó-kombinát. A FIFA hívó szavára itt gyülekezett október 7-én reggel 18 ország egy- egy játékvezetője, kiegészítve a ven­déglátó ország tíz képviselőjével, hogy meghallgassuk, mivel bocsát útunkra a most induló XVIII. nyári olimpiai játékok labdarúgó-küzdelmeire, koro­názatlan királyunk, a FIFA és Játék­vezető Bizottságának elnöke: Sir Stan­ley Rous. Vezérkarával érkezett: társaságában volt az olasz dr. Barrassi mérnök, a jugoszláv dr. Andrejevic professzor, a spanyol Escartin, a malájföldi dr. Koe és persze a főtitkár, a svájci dr. Helmut Käser. Ez a kíséret is mutat­ja, hogy a FIFA nem tekintette má­sodrangúnak a játékvezetőket az olim­pián. A bevezető rövid volt és Rous azon­nal a lényegre tért: — Az önök felelőssége ezúttal — ha lehet — még a szokásosnál is na­gyobb, súlyosabb. Itt a labdarúgás tel­jesen szűz területre érkezett. A száz­ezrek a pályákon, a milliók a tv-ké- szülékek mellett még soha nem lát­ták ezt a szép sportot, önök, a szó szoros értelmében a világ minden ré­széből jöttek itt össze, hogy a mérkő­zéseken érvényt szerezzenek a sza­bályoknak. Szabályaink egységesek ugyan, de éppen a hatalmas távol­ságok miatt, árnyalati eltérés lehet a magyarázatban. Ez azonban pillanat­nyilag lényegtelen. Az a hatalmas közönség, amely az elkövetkezendő napokban, a számára teljesen üj sportággal, a labdarúgással fog meg­ismerkedni, csak egy dologra köte­lezi önöket. Arra, hogy a pályákon ne tűrjenek meg semmilyen körülmé­nyek között sem huligánokat. Keve­set kockáztassanak, ne erőltessék az előnyszabályt, csak egy dolog lebeg­jen szemük előtt: a játéktéren csak sportembereknek van helye! Ezután ismertette az első forduló küldését, majd a helyi Szervező Bi­zottság gondjaira bízta a társaságot, amely — összetételét illetően r— bő­ségesen megfelelt minden szempont­ból az olimpiai eszmének. A szimbó­lumnak, az „öt karikának”, amely az öt világrészt jelképezi, mindegyikét képviselve láttuk magunk között — színre nézve is. így az olimpia meg­nyitójának feledhetetlenül színes for­gatagában például nagy örömmel fe­deztük fel a ghánai kollégánkat, (ké­sőbb a döntő egyik partjelzőjét) a kétméteres Wontumit. Csodálatos szí­nekben játszó népi öltözéke (pongyo­lája) a földig ért, szabadon hagyva a szurokfekete, öles vállait. Volt alkalmam beszélgetni Wontu- mi-val, aki érdeklődésemre, tört an­golsággal elmondta, hogy náluk —■ Ghánában —- általában csak 2 méter magas növésű óriások vállalkoznak játékvezetésre. Hogy miért? Ennek egyszerű a magyarázata — felelte Wontumi — mi hosszú karjainkkal könnyebben és gyorsabban tudunk üt­ni. Ha kell azonban, bírjuk is az ütést! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents