Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

4 TOLNA HEGYEI NEPŰJSAG 1965. március 2. BORO SEV-KHMN &PKEGENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE a ...EGYIK. NAP FELKER.ESEK EGY, PÓLD/AA, AJV/LYA'n AAEGtUDTA , HOGY K^PELA^E7~ AD • 7~AAA &E A2 AAAE/Z/KA/A KI HOZ HAZATEKE SEAA ÜCtVÉBEAJ .. . HAZA AKAROK > /WENN ( ^HAZA ?! BARA'tOCJKa'aaT^Í^ HOGY GONDOLOD ? KO­t VOL tÁl A iya'c.ik. :na'l^ SZOCCr ACTÁl. AZ AAAEfZj ICAIAKNAK... TUDOD /VSf YA'/Z RA'O OTTHOfN ?/.J NAGYON És TÚLADDONKÉPPEN RAÍN\ VADÁSZOTT. OE AKKOR. AAÉG NE/YX A'CLTPAA KjÖTÉLNK/C. .... KÖVETKE2TE/C. AZ ÉHSÉG, A AfYONXO/Z. gzVEI. NEYY YORK. f ÉS PESfS/CVA'N/A .... A CSAVARGÓK- BÖRTÖNE A HVDSON ~ SZ/GE- TEKEAt... AZTAN NYUGAT-A/EAAE7VIZS2AG A WÜRZ&UR&/ VeGrVEST-AÍ/BO/Z... AAA/G | vá&ÚL, AAtNT~ FeoÉLZETAAOsÓ EGY HAJON.., — "C­'~*Ér l I i IS. Iris hátravetette a fejét, szem­benézett az orvossal, s amikor gyötrődő arcát látta mintha rész­vétet érzett volna iránta. — Feleségem nem ért meg. Nem rossz hozzám, de hiányzik belőle a megértés munkám iránt. Nem veszi tekintetbe, hogy or­vos vagyok, méghozzá ismert és tekintélyes orvos. Felhív a ren­delőben, méltatlankodik, zúgoló­dik, ha nem érkezek haza perc­nyi pontossággal, és szüntelenül szemrehányásokkal illet. Pedig néhány jó szóra, bátorításra, erő­re van szükségem. Úgy érzem, tőled megkapom ezt. Szorosabban magához vonta a lányt. Iris nem ellenkezett. Fél órával később, amikor visszaindultak a városba, dr. Nig- risoli egészen lenyomta a gázpe­dált. — Azt mondják kitűnően ve­zetek Már versenyen is részt vet­tem. Persze, ez nem volt igaz, de imponálni akart a leánynak. Iris nem tudta, hogy az orvos csakis apjának, Pietro Nigrisoli professzornak, a neves sebésznek köszönheti állását és anyagi jólé­tét. Nem tudta, hogy Carlo Nig­risoli igen gyenge orvos, olyan gyenge, hogy apja klinikáján egyetlen műtétet sem bíznak rá, mert tudását nem tartják kielé­gítőnek. — Holnap megerőltető műtétek várnak rám — kérkedett, ami-, kor Iris lakásának kapujában el­váltak. — Majd felhívlak és meg­beszéljük, mikor találkozunk új­ra. Jó? — Igen — bólintott Iris nyo­mott hangulatban. — Mi van veled drágám? Ag­gaszt valami? — Anyámnak sohasem szabad megtudnia, hogy nős vagy ... De nemcsak Nigrisoli házassá­ga vetett árnyékot érzelmeire. Az is bántottta, hogy csak titok­ban találkozhatnak. És az is, hogy az orvos — enyelgésük közben — olykor Pao- lának szólította. — Miért szólítsz Paolának? Ki az? — Hiszen már többször meg­magyaráztam — válaszolta az orvos mosolyogva. — Diákköri szerelmein neve. Ne törődj vele. Iris nem tudta, hogy az orvos találkozásuk után Paola Beccari karjaiba siet. Ez a negyven év körüli nő barátnője volt az or­vosnak, 100 000 lírát kapott tőle, vagyis az orvos kitartottja volt. Felesége ebben az időben a következő szavakat jegyezte fel naplójában: „... mindig csak férjem társa­ságát keresem. Ha nem is szól hozzám, ha újságot olvas, akkor is örülök, ha a közelemben tu­dom. Biztonságban érzem magam mellette. De ő másként érez, mint én, s ez fáj nekem .. Milyen hosszú idő telt el az­óta, hogy ezt írta naplójába: „Négy hónapja vagyok férjnél. Azóta egy szót sem írtam nap­lómba. Miért? Azért, mert boldog vagyok, s a boldogsághoz nem szükségesek szavak .. A híres Nigrisoli nevet viselő fiatal orvos megkérte őt, egy vi­déki tanítónő és egy magántiszt­viselő leányát! Vak szerelmében nem ismerte fel, hogy nem ké­rője, hanem annak apja és nagy­bátyja Bartoló tették ismertté és híressé a Nigrisoli nevet. Nagyon szerette a jóvágású fi­atal Nigrisolit, bátyjának, Jaco- pónak barátját. 1946-ban, egy táncmulatságon ismerkedett meg vele. 1950-ben ment feleségül hozzá. Rövidesen megszületett első gyermekük, Guido, majd leányuk Raffaela. Három évvel később Ombretta már látta, hogy a gyors gépkocsik és szép nők jobban érdeklik fér­jét, mint a családja. Egy haldokló házasság megrá­zó dokumentuma, naplója lett egyetlen bizalmasa. Abba jegyez­te fel minden bánatát, keservét. „Azt hittem, hogy olyan élet­társra találok, aki örömmel jön haza, akit minden este örömmel várok... Habár látszatra min­den rendben van, házasságunk súlyos válságba került Carlo jobban tette volna, ha mást vesz feleségül, olyasvalakit, aki nem vár el tőle mást mint férji köte­lességének teljesítését. Nekem ez nem elég. Én azt hittem, nem­csak férjem, hanem a szó szoros értelmében vett élettársam lesz...” Ombretta egészségi állapota is romlott. Férje Frascaroli professzorhoz küldte vizsgiílatra. És a neves professzor előtt beszélt a boldog­talan asszony első ízben olyan dolgokról, amelyeket azelőtt csak naplójára bízott. Dr. Frascaroli calcibronátot írt elő. Erősítésül. S megrendülve hallgatta az asszony panaszait. Azokat nem tudta orvosolni... Ombretta szótlanul, zokszó nél­kül szenvedett. Férje addig csak közönyével, közömbösségével sebezte meg. Most gyötörni kezdte. Akkor kezdődött, amikor Carlo egy este három órával vacsoraidő» Után érkezett haza. — Már egészen kihűlt az étel — mondta Ombretta. — Ha leg­alább ... Carlo a szavába vágott — Tudom, tudom, mit akarsz mondani. Nagyobb gondjaim van­nak, mint a vacsora! Elegem van belőled, érted, végképp ele­gem van! Kettőink közül az egyik fölösleges ebben a házban. Utam- ban vagy! Tűnj el! Másnap: — Nem törődöm többé sem ve­led. sem a gyerekekkel! Éjszaka Orhbretta nyomasztó álomból riadt fel. De nem álmo­dott, ébren hallotta férje szavait: — Látni sem tudlak többé. Tűnj el! öld meg magad! Ez többé már nem a férje! De reggel mégis tőle kapja a calcibronát injekciót, amit dr. Frascaroli írt elő. Az injekciók után még rosszab­bul érezte magát. Ombretta most már nem aggo­dalommal. hanem rettegve várta esténként a férjét. Mindig ugyanazok a szavak: — Még mindig itt vagy? Tűnj el, mondtam már tűnj el, véglege­sen! Iris előtt másként beszélt Omb- rettáról. Arról panaszkodott, hogy a felesége nem érti meg. Ezért keres Irisnél vigaszt. A leány egy nap visszautasítot­ta kedveskedéseit. Amióta Ombretta felhívta és kérte, maradjon továbbra is Carlo szeretője, nem volt többé nyugta. — Szüntelenül a feleségedre kell gondolnom — mondta Nigirisoli- na\k. De ezenkívül még egy dolog bántja. Anyja eltűrte, hogy viszonya van Nigrisolival. Még azután is, ami kor megtudta hogy az orvos nős. Most azonban szüntelen szemrehányásokkal illette. Már Nigrisoli behízelgő levelei sem tudták megnyugtatni. Az orvos pokoli hazugságot eszelt ki, hogy visszanyerje Irist. Megjátszotta a kétségbeesett fér­jet és így szólt: — A feleségemet említed? Ed­dig nem mondtam, de most meg­mondom: a feleségem beteg. Sú­lyos beteg. Rákja van. Arra számított, hogy Iris ezek­ből a szavakból reményt merít, azt a reményt, hogy Ombretta ha­lála után Nigrisoli feleségül veszi. Szeme sarkából leste szavainak hatását. De Iris szemében nem csillant fel remény. Szomorú, le­vert, visszautasító maradt. Lehetséges, hogy ebben a pilla­natban támadt az orvosnak az a gondolata, hogy feltétlenül meg kell szabadulnia feleségétől, hogy megtarthassa írásit.., * 1963. március. Nem múlik nap kínos jelenetek nélkül. Carlo Nigrisoli dühöng, átkozó- dik, de olykor a kétségbeesettet is megjátssza felesége előtt. — Legjobb lesz. ha agyonlövöm magam... Ombretta nem tudta, hogy fér­je csak színészkedik, s nincs ér­telme részvétet érezni iránta, ha megjátssza a kétségbeesett férjet... Annái: sem volt értelme, hogy új ruhával, új frizurával próbálja meg visszahódítani. A nagy nő- csábász titokban csak mosolygott felesége igyekvósén, még részvétet sem érzett a szerencsétlen asszony iránt. Március 12-én Carlo a szokott­nál is levertebb volt. Egyetlen szót sem szólt otthon, Ombretta igyekezett a szeméből kiolvasni minden kívánságát. — Valami nagy baja, bánata le­het — gondolta. — Talán most érkeztünk el a fordulóponthoz. Talán csak a sza­vakat keresi, hogy kibéküljön ve­lem ... Nem sejtette, hogy férjének egé­szen más gondjai vannak. Nigrisoli érezte, hogy Iris ki­siklik a kezéből, kiragadja magát befolyása alól. Ombretta nem tudta, hogy Nigrisoli drámai hangú, kétségbe­esett levelet küldött Irisnek, s most aggodalommal várja a vá­laszt. Március 14-én Nigrisoli még durvább volt a feleségéhez, mert Iris nem fogadta el a neki kül­dött virágot. Március 14-én este Carlo Nig­risoli elment otthonról. Röviddel később apja, Pietro Nigrisoli csön­getett be. Akikor már sok min­denről tudott, ami fia és menye között az utóbbi időben lejátszó­dott. Ombretta a konyhába vezette apósát, mert éppen ott foglala­toskodott. . Pietro Nigrisolit is aggasztotta fia házasságának válsága. De mit tehetett? A Nigrisoli-család ha­gyományai tiltják, hogy családi ügyek barmi módon is nyilvános­ságra kerüljenek. Szó sem lehetett válásról. Már a gyermekekre való tekintettel is fenn kellett tartani a család épségét. De Pietro Nig­risoli egyben azt is tudta, hogy a helyzetért kizárólag a fia a fele­lős. — Meg kell találnunk a hely­zetből kivezető utat — mondta. —_ Nyíltan, őszintén meg kell be­szélnünk a dolgokat. így nem me­het tovább. Ombretta éppen csészéket vett elő a konyhaszekrényből. Apósá­hoz fordulva így válaszolt. Bizony, apa, nagyon súlyos a helyzetem. — Azután hozzáfű­zött egy mondatot, amelynek ér­telme még ma is megfejthetetlen: — Bármi is történik, legyen jó Cáriéhoz tartson ki mellette... Dr. Pietro Nigrisoli elment, Ombretta átvitte a csészéket az ebédlőbe, hogy szokása szerint a másnapi reggelihez még este meg­terítse az asztalt. Közben benyitott legidősebb gyermeke Guido, hogy jó éjszakát mondjon. Ombretta lehajolt és megcsó­kolta. — Aludj jól fiacskám. Guido felnézett anyjára, s így szólt: (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents