Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-05 / 54. szám
1985. március 5. fOLNA HEGYEI VEPÜJSÄG s MIÉRT KISVÁROS SZEKSZÁRD? Á vendég szemével nézve Egy hónapot töltöttem Szek- szárdon. Mielőtt ideérkeztem, hallottam már a városról. Érthető tehát, hogy érdeklődéssel vártam, mit ad vissza a valóságban híréből. Mondhatom: nem csalódtam, vagy még pontosabban, nem any- nyit, amennyit csalódhattam volna. Vidéki városban élek, ismerem hát azokat a többnyire hasonló problémákat, amelyek a kisvárosok életében előfordulnak. Itt vannak mindjárt az építkezések, a lakások helyzete. Mezőtúron, hogy csak a saját szőkébb hazámat említsem, nemhogy bér- háznegyedek, de egyedülálló bérházak is alig épültek még eddig. Igaz, az a város nem megyeszékhely, lakosságának száma azonban meghaladja Szekszárdét. Az persze kétségtelen, hogy a mostaninál lehetne kedvezőbb Szek- szárd lakásellátottsága, ám ez a probléma, kívánságból még akkor sem oldható meg, ha egyszerre sokan mondjuk. Van egy másik, sokat emlegetett história: a szálloda. Nos, aki most jön a városba, jól gondolja meg magát: ha nincs rokona, vagy ismerőse, nem lesz könnyű szállás találni. Tudtommal azonban ez az állapot nem végleges, még az idén elkészül a felújított szálloda, s akkor enyhülnek a gondok. Figyeltem azt a vitát, amit a Tolna megyei Népújság indított Szekszárd kisváros jellegéről. Nehogy azt higgye valaki, hogy a kibicnek minden könnyű alapon most cáfolni szeretném a vita állításait. Ehhez kevés helyismerettel rendelkezem. Azt azonban már mostani tapasztalataim birtokában elmondhatom, hogy a hozzászólók közül azokkal értek egyet, akik a városi szolgáltatás hiányosságait, a kulturális visszamaradottságot, egyfajta kisüzemi- séget kritizáltak. Mert ezeknek az embereknek igazuk van: a megye- székhely nem úgy képviseli Tolna megyét, ahogy Pécs Baranyát, Szeged Csongrádot, Miskolc Bor- sodot —, hogy csak néhány nagyobb várost említsek. Csakhát a szóban forgó városok valóban nagyobbak, adottságaik kedvezőbbek, lehetőségeik szélesebbek. Lehet, hogy egyik-másik, korban fiatalabb Szekszárdnál, tradíciókban azonban aligha. Az említettek közül mindegyikben már a múlt században kialakult az ipar, Szek- szárdon viszont, tudomásom szerint, a legöregebb ipari középüzem is alig idősebb 10 évesnél! S ha valami rányomja bélyegét a város jellegére, akkor ez feltétlenül érezteti hatását. Vagyis: Szekszárd tulajdonképpen még csak mostanában kezdi túlhaladni a mezővárosokat. Az úton felejtették Délután 3 óra. Szakad az eső és a Dunáról fújó metsző szél belenasit az ember arcába. A 6-os műúton Paksnál egy pótkocsis traktor vesztegel. Vezetője a ház eresze alatt didereg. Arca lilára fagyott, fogai vacognak, mindkét kezét mélyen a vatta- kabátja zsebébe süllyeszti. Rossz ránézni, olyan szánalmas arcot vág. — Tegnap délután három órakor „lerohadtam". — mondja, mikor érdeklődöm. — A Teveli Gépállomásról jöttem, és Dunaújvárosba mennék. Eltörött a szeleprugó és az egész környékei bejártam, de sehol nem tudtam szerezni. Gyorsan feladtam egy táviratot a gépállomásra, és segítséget kértem. A segítség azonban nem, jött. Lassan besötétedett és Bodai Aladár, a Teveli Gépállomás traktorosa nem tágított a gépe mellől. A traktort nem szabad itthagyni, nehogy valaki kárt tegyen benne. Most már mindegy, ki kell várni az éjszakát. Egész éjjel nem aludt, a hideg Duna-parton virrasztóit traktora mellett. Szakadt az eső, teljesen bőrig ázott. — Ma reggel kilenc órakor telefonáltam a postáról, az igazgató elvtárssal is beszéltem. Azt mondta, hogy miért nem mentem szállodába? Ilyen ruhában hogy mehettem volna? Meg aztán a gépem sem hagyhatom itt egyedül. Megígérte, hogy délben itt lesz a segítség. Délután öt órakor gépkocsinkkal arra haladva a szakadó esőben Bodai Aladár a ház eresze alá húzódva búsan legyintett utánunk, jelezve. hogy segítség még mindig nincs! Egy traktoros, akinek mindene a reábízott gép. Még akkor sem hagyja ott, ha egészsége forog kockán. Az ilyen dolgozókkal csak ennyire törődnek a Teveli Gépállomáson? Mi lehet az oka.? Ezt kutatva, telefonon érdeklődtem. Az igazgató távollétében Pintér Ilona főkönyvelő válaszolt: — A táviratot nem kaptuk meg. A telefonértesítés után próbáltunk intézkedni, de traktorosunk nincs, és csak egy gépkocsival rendelkezünk. Ez pedig délben érkezett meg. Ebéd után rögtön elküldtük Paksra. — Délután öi órakor azonban még mindig nem érkezett meg — tájékoztattam a főkönyvelőt. — Kérem, bejáratos a kocsi, nem tud gyorsan hajtani! Ezzel a mondattal pontot . is tettek Bodai Aladár „ügyére”. Mindent meg lehet magyarázni és okot találni arra, hogy nem követtünk el hibát. Ebben az esetben is „megfelelő” a magyarázat. de sajnos nem elfogadható. A Teveli Gépállomás vezetőinek többet kellene tenni a nép vagyonát ennyire megbecsülő dolgozókért. FERTŐI MIKLÓS Találkoztam olyannal az itt töltött egy hónap alatt, aki azt mondta: azért olyan Szekszárd amilyen, mert vezetői nem álltak érte ki kellően. Gondolkoztam ezen az állításon, s az a véleményem, hogy mondjuk tíz esztendővel ezelőtt bajos lett volna bármit is tenni Szekszárd érdekében. Nem szerepelt a fejlesztésre kijelölt vidéki központok között. Ilyen helyzetben valójában csak annyit kaphatott, amennyi máshol véletlenül megmaradt. A városfejlesztési alap pedig kevés volt annak behozására, amit a múlt elmulasztott. Nehéz azonban elképzelni, hogy Szekszárd annyit fejlődött volna, ha vezetői nem képviselték volna érdekeit megfelelően. Az előbb már említettem az ipar kérdését. Azt hiszem a foglalkoztatottság Szekszárdon tapasztalt hiányosságai is ebből erednek. Ám, tenném hozzá mindjárt: nemcsak Szekszárdot, hanem más vidéki várost is az tesz kisvárossá, hogy az évekkel ezelőtt megkezdett ipartelepítés korántsem halad olyan ütemben, ahogyan eredetileg elkezdődött. Nem tudom, milyen akadályai vannak a program végrehajtásának, azt azonban kétlem, hogy Szekszárd például tiltakozna az ellen, hogy kapjon a meglévő két nagyobb üzeme mellé még egy harmadikat is. Úgy tűnik, mintha ez a dolog Pesten akadozna, ott, ahol már amúgy is az ország lakosságának egyötöde él, nem éppen ideális viszonyok között. Äem szeretnék valamilyen végszót kimondani, az is bántana, ha valaki azt mondaná rólam: azért beszélek így, mert elmegyek, s a továbbiakban megszabadulok Szekszárd kisvárosi nyűgeitől. Igaz, hogy elutazom, de a kisvárostól nem távolodhatok el: a másikban hasonló problémákkal találkozom. Annyit azonban elmondanék még: ebből a városból nem az csinál kisvárost, hogy félreesik az ország központi területeitől. Inkább gyakran konzervatívnak tűnő hagyományai, szokásai fokozzák le valódi rangját. S ha változtatni akarnak a helybeliek a város jellegén, akkor elsősorban a régi szemléleten kell rést ütni. M. E. A tiszti hivatás korszerű mércéje IP lgondolkoztató távlatokat nyitott az újságírók előtt bét eleji sajtótájékoztatóján az Egyesített Tiszti, Iskola parancs^ noka. Elmondta, hogy a négyéves iskola elvégzése alatt hallgatóik tanárszakon vagy felsőfokú technikumon — a tiszti rang mellett — matematikai, földrajzi, kémiai, politechnikai, nyelvtanári oklevelet, illetve híradástechnikai, gépjármű-műszaki, szaktechnikusi, számviteli főiskolai polgári képesítést is szerezhetnek. A szocialista társadalom életének újszerű alakja az a katonatiszt, aki némcsak a haza védelmére fogja erősen fegyverét, hanem rendelkezik azokkal a civil pedagógiai erényekkel is, amelyek egyaránt kellenek az embernevelés és szocialista munka hétköznapjaiban. Megszületik előttünk az a tiszttípus,- amely a katonai parancson túl eligazíthatja katonáit a modem világ polgári tudnivalóiban, s ha kell, nevelője a katonai őrhelyet környező lakosság tudásszomjas fiataljainak. Jól emlékezünk azokra az évekre, amikor a tiszti hivatáshoz elegendőnek látszott egyszerűen a lelkesedés, a forró szív. A fejlődő társadalommal együtt a hadseregnél is megemeltük a mércét, most már alapnak is a középiskolai érettségit tekintjük. Erre épül rá a négy év tartalmas és nehéz tanrendje. A zok a rátermett 18—21 éves ^ fiatalok, akik felvételi vizsga után néhány ezerből bekerülnek a néhány száz első éves közé — romantikus, izgalmas és férfiasán szép éveknek néznek elébe. A szorgalmas tanulás esztendei alatt is állandó kapcsolatban maradnak a társadalmat szolgáló anyagi világgal. Mint diákok megismerik nemcsak a tudományok elméleti oldalát, de megismerik az anyagot formáló gépek működését is, részt vesznek az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés kisebb helyi „csatáiban” ... Fegyelmezett, kitartó, rendszerető, a kor színvonalán álló fiatal tisztekké válnak, akik az arany csillag mellett a jó pedagógus, a fiatal szaktechnikus társadalmi rangját is viselik láthatatlanul. Az ilyen katonák az élet minden területén megállják a helyüket. A középiskolákban, s a kiegészítő parancsnokságokon március közepéig gyűlnek össze a fiatalok jelentkezési lapjai. Az áprilisi felvételi vizsgán azután kiderül, kik azok a jókból is legjobbak, akik átveszik ősszel az első osztályt átadó „öregnövendékek” katonás körletszobáit. Ezek a fiatalok kapják majd kézhez az iskolaparancsnokság új életszakaszt, hirdető értesítését. A tisztiiskola szobáiban most. /l ugyancsak feszült tanulás folyik. A laboratóriumokban sistergő villámokkal ugrálnak a voltok tízezrei, a tanlövegeket, másodéves hallgatók szerelik, s a híradástechnikai szobában pat- , tog a morzebillent3'ű. Az udvaron I már gyakorolnak az ÉTI váloga- j tott legényei, az iskola készül az . április 4-i, ünnepi díszszemlére. ! A felvonuló tisztjelölt fiatalok ; zöme akkor látta meg a napvilá- | got, amikor hazánk egéről pufaj- kás harcosok elkergették a há- : boni sötét fellegeit. ' Jurmics László A sziiikátipar teljesítette kéthavi tervét Az Építésügyi Minisztérium előzetes adatai szerint a cement- és a téglaipar, valamint a kő- és a kavicsbányászat teljesítette a finomkerámia ipar pedig túlszárnyalta januári és februári tervét, így az É. M. szilikátipara összességében a mész- és üvegipar némi lemaradásának ellenére is teljesíteni tudta az év első két hónapjának előirányzatát. Több fontos építőanyagból bőséges az ellátás. Cementből 122 000 tonna a gyárak készlete. A mész üzemek pedig éppen azért marad tak adósak mintegy 2000 tonn; égetett mésszel, mert a fogyasztói nem szállították el folyamatosai az anyagot, s így tárolóhely hiá nyában Dorogon, Bélapátfalván Hejőcsabán csökkenteni kellett ; termelést. Ha a megrendelők nen kényelmeskednek tovább a szál Irtással, akkor a mészégetők mé| az első negyedévben megadhatjál tartozásukat. Kútfúrók Ha megszomjazunk, a kút vize felfrissít. Ez így természetes, és egyikünk sem gondol rá tovább. Vajmi keveset tudunk készítőiről és készüléséről egyaránt. Tőlük kérdezősködünk, a kút „teremitőiiitől”: Beszéljenek ők magukról. Érdeklődésünkre Ivanics Lajos főmester szívesen válaszol: — Jelenleg csak 4-en végezzük a munkát. Héttagú kis brigádunkat kétműszak- ba osztottuk. A fejünkön látható műanyag sisak kötelező védő felszerelésünk. Munkánkat télen, nyáron csináljuk. Az építőipari vállalat nem végez külső munkát a nagy hidegben, de mi nem ismerjük a fagyszafoadságot. Ha sok a mínusz, folyamatosan üzemeltetjük a gépet éjjel, nappal, hogy be ne fagyjon. Jelenleg az épülő decsá iskolának fúrnak kutat, és három hét múlva, ha elvégzik a munkát, ki tudja hová szólítja őket az élet. Munkaadójuk az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Kaposvári Üzemvezetősége. Munkaterületük pedig az egész Dunántúl. Fél Magyarország — vallja jókedvűen Kétszeri Mihály művezető. Gépkocsira szerelt magas toronyból indul ki a hosszú fúrószerkezet. Hogyan működik? — A torony 12 méter magas és vashuzalon leereszthető, szögletes, hosszú csövének — a „keli” rúdnak — végére erősítjük a 80 kilós fúrófejet. Ez a kút 50 méteres lesz és több ilyen ösz- szecsavarozott csövezet segítségével érjük majd el a teljes mélységet. A vezércsövezet letételével már végeztünk. További munkánk a vízadó réteg megkeresése. A munkafolyamat lényege, hogy a csövezetbe tiszta vizet eresztünk és a víz cirkulációja folytán, a visszaáramló víz a földet, is magával szállítja. A szennyezet vizet „mosató” gödörbe vezetjük. Ivanics Lajos beszélgetésünk alatt is a munkát figyeli. — A kuplungot húzd be Laci, — utasít. A motor hangja nekünk semmit nem mondott, ő mégis hallotta, hogy a berregés eről- tetettre változott. — Ilyenkor azonnal le kell állni, — magyarázza. A csövezetbe iszapos föld dugult, a szerkezetet szétcsavarjuk. Néha negyed óráig is eltart a dugulás megkeresése. A gyakorlott ember biztonságával irányítja, segíti a miunFúrás előtt a keli rudat a vázba igazítják. dozatos munkáról és meg kát. Ivanics Lajos már 10 éve dolgozik a szakmában, de társad is három, négy éve. — Napi munkánkat csak kéthetenként egyszer hagyjuk abba. Ilyenkor szabad szombatunk van, és ki-ki hazatér az otthonhagyott kis családhoz, Szöveg: HEGEDŰS SÁNDORN — magyarázza, Net» beszel ál- Foto: BAKÓ JENŐ szokta azt is, hogy kislánya, 3 éves Magdi csak kél.heten ként egyszer csimpaszkodik a apuka nyakába.
