Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-28 / 74. szám
TOLJfA MEGYEI NÉPÜJSAG 1SX55. március 83. O ü. {■*kÍ**'J&* Már biztosan tud róla, hogy milyen nagy kunsztot csináltunk mi hárman: Beljajev ezredes, Leonov alezredes és én. Bár az újságok csak arról írtak, hogy Leonov kiszállt az űrhajóból és egy kis űrsétát tett. Gondolom ezt azért csinálhatta, mert olvasta Móricz Zsigmond „Gyalogolni jó" című könyvét, és bizonyára nem hallott arról a bizonyos angol igehirdetőről, John Fotheringhamról, akit a Gyaloglás Barátainak Társasága díszoklevéllel és kétszáz fonttal tüntetett ki. És mit csinált a kétszáz fonttal? Hát autót vett rajta. Persze, a Földön nem ú olyan jó gyalogolni, mint itt fenn, ahol Leonovval együtt én i* kiszálltam — bezzeg rólam a kutya sem emlékezett meg, pedig én sokkal többet gyalogoltam — és bebarangoltam a világűrt. Mondhatom hogy nagy zűrök vannak az űrben. Először is arra gondoltam: mekkorát fejlődött a világ. Nemrég, ha valaki valami rosszat csinált azt tanácsolták neki: jobb, ha az égen csinál magának házat, minthogy ezzel, vagy azzal találkozzék. Nos, ma már ilyet nem mondhatnak, mert a tudomány az égen ii utoléri és lelopja onnan, mint Kácsa cigány a csillagot abban a bizonyos filmben. Jártam a Holdon is. Most már nincs itt se mese. És mit gondol kivel találkoztam ott? Úgy sem találja el. Egy spanyol tábornokkal. Ö már mindenkit megelőzött. Kérdeztem tőle, hogyan jutott fel ide, hiszen rakétájuk sincs. „Nincs is arra szükség Vitéz Hári. Mi minden költség nélkül jöttünk ide. A dolog így kezdődött: egy tábornok felállt egy pap vállára, a tábornok vállára megint egy pap, és így ment ez egészen addig, amíg föl nem értünk!" — Akkor most nincs is tábornok, meg pap Spanyolországban! — Egynéhány azért maradt.... — jegyezte meg a tábornok, amikor hirtelen egy forgószél magával ragadta. Még most is gyötör a gondolat: miért egy tábornok jutott föl a Holdra és miért nem egy pap került közelebb a főnökéhez? Nem tudom. Egyet viszont tudok. A minap hallottam egy jó ismerősömtől. Azt kérdezte tőlem ez az ismerős: miért legboldogabb ember a pápa. Isten az atyám nem tudtam, ö megmondta: „Azért, mert csak halála után találkozik a főnökével, akkor is úgy, hogy a főnök keresztre van feszítve". Hát, ezt jól mondta az biztos. Amint úsztam a világűrben egyszeresek csipákolásra lettem figyelmes és időnként mintha a kallós hangját is hallottam volna. Nagyon rekedt, öreg hang volt. Hiába gondoltam. öreg már a Fiastyúk. Rá se ismertem, Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek nekünk az oskolában magyarázták. Hogy milyen? Hát elmondok erre egy történetet. Nem Magyarországon történt, hanem Ausztráliában. Egy ausztráliai gépkocsivezető az országúton robogott és elgázolt három tyúkot. Becsületes ember lévén, fogta a három tyúkot. bevitte az első farmra, s megkérdezte a gazdát: — A maga tyúkjai? A gazda musirálgatta a tyúkokat, aztán így szólt: — Hát, nekem is vannak ilyen tyúkjaim, csakhogy azok nem ilyen laposak ... Szóval barangoltam. Hogy még nem történt valami nagy zűr itt a világűrben az nagy csoda. Annyi szputnyik, meg hogyhívják kering itt, mint a csoda. Csuda, hogy össze nem ütköznek. Figyelje meg szerkesztő úr hogy hamarosan fel kell állítani a világűrrendészeti osztályt is. És erre az osztályra, csak igazán karakán emberek kerülhetnek majd. Olyanok, mint amilyeneket New York-ban válogatnak be a rendőrség soraiba. A minap, amikor ott jártam éppen próbarendőröket vettek fel. Volt köztük egy igen talpraesett. Minden kérdésre megválaszolt. A vizsgáztató bizottság igen nehéz kérdést tett fel neki. Azt kérdezte tőle: mit tenne, ha látná, hogy két rónai robog egymás felé ugyanazon a vágányon? —Fényjelekkel figyelmeztetném a mozdonyvezetőket! — hangzott a válasz. — És, ha ez nem segítene? — Elővenném a sípomat és fütyülnék. ' — És, ha ez sem segítene? , — Gyorsan előhívnám Suzy húgomat! — A húgát? Miért? — Azért, mert már régen szeretne látni egy szép vonatösszeütközést! Hát ilyen egy próbarendőr New York-ban. De most veszem észre, hogy mennyire elkalandoztam. Az űrhajó elment és én itt maradtam. Keringek a világűrben. Meg szeretném dönteni Wendall Craig világrekordját. Ö egyfolytában 1S3 óra hosszat ringlispilezett és 55 000 fordulatot tett meg. Én ezt meg akarom dönteni. Természetesen nem a Földön, hanem itt a világűrben, ahol annyi minden vár még az emberre. Mert ugye a tudások azt mondják: naponta négyszáz tonnát fogy a Hold. Es ott van a Holdon ez az őrült spanyol. Meg kell menteni. Sietek. Megmentem a spanyolt az utókornak és megakadályozom a Hold fogyását is. Kitartok a végsőkig. Remélem, hamarosan megjelenik egy újabb űrhajó, segítségemre siet. Addig elolvasom John Braine angol író nagysikerű könyvét: A féltékeny isten-t. Mert ugye az embernek tisztában keli lennie azzal, akivel találkozni akar. Ezzel zárom soraimat. Üdvözlettel; A portugál szabóktól a norvég autógumi-üzemekig íél Európa országaiban dolgoznak a nyugatnémet hadseregnek. Bonnból az arannyal pillanatnyilag jól alátámasztott márka valóságos áradata ömlik szét a világba. A rossz hírű bonni Ermekedl kaszárnyában, amelynek irodáiban a hadügyminisztérium székel, évente nyolcmilliárd márka, azaz kétmilliárd dollár értékű szerződést osztanak ki a szüntelenül növekvő és revánsálmókát dédelgető hadsereg fejlesztésére! Sokan „rejtélynek” tartják ezt a megrendelés-áradatot: hiszen a nyugatnémet ipar maga is képes lenne előállítani mindazokat a fegyvereket és felszerelési cikkeket, amelyekre a hadseregnek szüksége van. Nem is gazdasági hanem nagyon is ravasz és átgondolt politikai követelmények irányítják a megrendelőket A cél mindenekelőtt az, hogy minél több európai és tengerentúli államot tegyenek érdekeltté a nyuÁ nagy vesztegetés helikopterekig a bonni arzenál nagyrésze: made in USA. Ezek a megrendelések töltik be a legjelentősebb szerepet. Az a feladatuk, hogy valahányszor — mint éppen most is — nézeteltérések mutatkoznak Washington és Bonn között a támadó katonai stratégia részleteiben, vagy az agresz- szivitás fokában — a nagy amerikai fegyvergyártó konszernek szószólói a szenátusi folyosón mindig támogassák a nyugatnémet elképzeléseket. Ami a felfegyverzést illeti — Bonnt nem érdeklik a Közös Piac és Anglia közötti nézeteltérések. A nyugatnémet Stem szemléltető tablón (csatolt képünk) mutatja be, hogy a kétmilliárd dollárból Angliától nehézpáncélosokat, ágyúkat és repülőgép- motorokat — Franciaországtól repülőgépeket, páncéltörő rakétákat és elektronikai felszereléseket, Olaszországtól repülőgépeket és lökhajtásos motorokat vásárol. A semlegesség sem altatói legyenek. A nyugatnémet konfekcióüzemek legalább olyan uniformisokat tudnának készíteni, mint a portugál szabóságok. A nyugatnémet muníciógyárak megbízhatóbb árut, mint a törökök vagy a görögök. És nyilvánvalóan csakis politikai oka van annak, hogy a nyugatnémet Bundeswehr „hősök” meleg alsónadrágjait és géppisztolyait éppen Izrael szállítja ... Wienand szociáldemokrata képviselő, aki a nyugatnémet parlament védelmi bizottságának helyettes vezetője így nyilatkozott: Az egész világ keres a nyugatnémet felfegyverzésen. Mi pedig fizetünk, fizetünk, fizetünk.” E gigászi politikai megvesztegetési manőver szolgálatában a nyugatnémet külpolitika készen áll az áldozatokra is. Kiderült például, hogy az Ausztriában vásárolt antímagnetikus acél nem alkalmas arra, amire vásárolták: nem bírja a tengeralattjárók burkolatát igénybe vevő különleges gatnémet felfegyverzésben. A legfőbb célpont persze az Egyesült Államok, ahol a Pentagon után az Ermekeil-kaszámya * fegyverkezési trösztök legnagyobb megrendelője; rohamcsó- nakoktól a rakétáig, páncélosoktól a vadászrepülőgépekig, rakétával felszerelt rombolóktól a dály. Bonn Svédországtól acélsisakot és ágyúcsövet, Ausztriától tengeralattjárókhoz való anti- magnetikus acélt, Finnországtól gránátvetőket vásárol. Szerepelnek a listán olyan országok is, amelyek számára iparilag még sokkal kevésbé indokolt, hogy a Bundeswehr szállíIIírek a% űrhajózás köréből Nyikolaj Kardasev szovjet professzor megdöbbentő megoldást talált az 1960-ban rádióhullámok alapján felfedezett CT A—21 és CT A—102 csillagok rejtélyére. Kardasev szerint a két csillag lakói azért ad- ■ iák le rádióüzeneteiket, hogy | kapcsolatba lépjenek az övék- i hez hasonló civilizációkkal. Az általuk alkalmazott 900 megaciklus a legjobban megfelel a csillagközi hírközlés céljainak. A CT A—21 és CTA—102 civilizációja egyébként hasonlíthatatlanul magarabbrendű a mienknél: az emberiség a műszaki fejlettség jelenlegi szín- i'onalán képtelen volna a CT A —21-hez hasonló intenzitással üzenetet sugározni az űrbe. * Vaszilij Parin, a szovjet „űr- gyógyászati" szolgálat vezetője bejelentette: az orosz űrhajósokon végzett tanulmányok art mutatják, hogy az ember aligha képes két hétnél hosszabb időt elviselni az űrben. Ennyi idő után olyan vérkeringési zavarok lépnek fel, amelyek erősen megnehezítik a normális visszatérést a Földre. * Az amerikaiak új készüléket szerkesztettek mikro-meteori- tok felfedezésére. Furcsa dolog, amely szinte komikus módon mutatja a műszaki lehetőségek összefonódását: ugyanezt az űrfizikai készüléket fel lehet használni a csirke-embrió szívműködésének mérésére is. * Az Egyesült Államokban hőszigetelő pajzsot készítettek annak a pillanatnak a hőhatása ellen, amelyben az űrhajók visszatérnek a Föld légkörébe. A pajzs Titán-lemezből áll. amelyre folyékony foszfáttal megkötött agyag-oxidolc keverékét porlasztják; több ezer fokos hőmérsékletét is kibír, megterheléseket. A belőle gyártott hajókat először harmincmillió márkáért át kellett alakítani, azután kinevezték "iskola tengeralattjárókká”. Ez nem lényeges, a fontos az, hogy az ilyen megrendelésekkel is hozzáláncolj ák Ausztriát a nyugatnémet gazdasági szervezethez — és az újra- felfegyverzés gépezetéhez. Az Ermekeil-kaszámya aranyat szóró urai négyezer tankot rendeltek a spanyol Hispano Suiza művektől — anélkül, hogy a rendelés pillanatában a tankból akár egyetlen mintapéldány is létezett volna. A bonni parlament hadügyi bizottsága elé egy fából, kartonból és műanyagból készült tankot állítottak, hogy azon „tanulmányozza” a konstrukciót. Megint egy bizonyíték: a nyugatnémet újrafegyverkezés! gépezet forgatóinak semmi sem drága, ha a pusztítás eszközeiről és politikai vesztegetésről van szó. A világpolitikai küzdőtéren a nyugatnémet választások közeledtével egyre hevesebb viták várhatók a német kérdésről. Bonn máris abba az irányba hajszolja szövetségeseit hogy az ő szája íze szerinti provokatív kezdeményezéseket indítsanak meg Európa sorsának a legsúlyosabb kérdésében. Ezt követelte Erhardt de Gaulle-tól, e2ért kopogtatnak napról napra a nyugatnémet, megbízottak a Pentagon irodáinak ajtaján. És a diplomáciai aktatáskák mélvén mindig ott lapul a kétmilliárd dollárból valami, gyengéd emlékeztetőül arra, hogy | Bonn militaristái hogyan akarják ,megvesztegetni a világot. » öe)
