Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

4 TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG i960, március 4. BORO SE V- KITAIN EPKfcGENT VAITOZM ■ SARLÓS ENDRE AVUO /\ KIKÉPZÉS mmm a KÖ w mSgmm ! re HOLTAK VALLANAK U 21. Dr. Sponganonak, a klinika ér­zéstelenítő szakorvosának: eszébe jutott, hogy dr. Carlo Nigrisoli a sincurarln hatása felől érdeklődött nála. Megmagyarázta neki, hogy a sincurarin, vagyis a benne tartal­mazott curare nevű méreg nem hagy nyomokat a vérben. Azt azonban elfelejtette meg­magyarázni, hogy a curare vi­zeletpróbával pontosan kimutat­ható. I — A holttestet felboncoljuk — mondta ki a végső szót Pietro Nigrisoli professzor, és elnézett I fia feje fölött. | Az orvosok sorban egymás után, szótlanul elhagyták a ha­lottasszobát. I Dr. Carlo Nigrisoli is. I Gondolatai még ebben a pilla- ! natban is szeretőjénél, Irisnél jártak. A legközelebbi nyilvános tele­fonállomásra ment. Felhívta a Guggia bútorgyárat, ahol Iris Azzali dolgozott, — Itt Carlo — mondta. — Jó, hogy rögtön hozzád kapcsoltak ... Egy kis szünetet tartott. — Feleségem ma éjszaka meg­halt ... A leány szinte megbénult ezekre a szavakra. Carlo szabad. Felesége meghalt... A meglepődéstől válaszolni sem tudott. I — Iris — hallatszott Carlo hangja a telefonból. | — Kérlek add Guggiát a ké­’ szülékhez. Iris átadta a hallgatót. — Igazgató úr, dr. Nigrisolj kíván beszélni önnel. Meghalt a felesége — mondta halkan. Guggia átvette a kagylót. Né­hány másodperc múlva szótlanul visszatette a helyére, j Iris kérdő szemmel nézett rá. I — Igazán meghalt a felesége? — kérdezte. — Carlo azt mondta, hogy már hosszabb idő óta súlyos beteg. Rákja van ... | — Azt hiszem, ez a haláleset nem függ össze betegséggel — válaszolta Guggia komoran... Tanácstalanul néztek egymásra. Giuseppe Guggia igazgató, Carlo barátja és Iris Azzali titkárnő, i Carlo szeretője. Mindkettőjük te- 1 kintetében aggodalom és borzasz­tó sejtelem tükröződött... ! Két nappal később Bolognában másról sem beszéltek, mint Omb- ; retta Nigrisoli rejtélyes hirtelen i haláláról — és a lapokban közölt | gyászjelentésről. j „E hó 14-én este meghalt Omb- : retta Nigrisoli született Galeffi, s ! hirtelen halálával mély gyászba | döntötte gyermekeit Guidot, Raf- faelát, Annát, s összes rokonait” Egyetlen szóval sem említették férjét Miért? Mert ugyanazon a napon, ami­kor a lapokban megjelent a gyászjelentés, dr. Carlo Nigriso- lit gyilkosság gyanúja miatt le­tartóztatták. A boncolás során megállapí­tották, hogy felesége nem halt meg természetes halállal, hanem a curare nevű indián nyílméreg okozta a halálát, s alapos a gya­nú, a mérget Carlo Nigrisoli jut­tatta szervezetébe. Tizenkilenc hónapig volt dr. Nigrisoli vizsgálati fogságban, amíg ügyében kitűzték a főtár­gyalást. Ez idő alatt mind job­ban megerősödött a közvélemény­ben az a meggyőződés, hogy az orvos „olasz módon” vált el a feleségétől. Vagyis megmérgezte, hogy megszabaduljon tőle, és fe­leségül vehesse szeretőjét, Iris Azzali t. Nigrisoli a vizsgálat alatt ko­nokul tagadott. Azt állította, hogy ha mérget találtak felesége szervezetében. akkor ez azt bizo­nyítja, hogy öngyilkosságot kö­vetett eL Tizenkilenc hónappal az eset után a bolognai törvényszék tár­gyalótermében találkoztak a drá­ma szereplői. A tárgyalás azóta is zsúfolt tárgyalóteremben folyik, a sajtó hasábos cikkekben szá­mol be a nagyszabású bünper minden mozzanatáról. A vádlott orvos a tárgyaláson is megmaradt a tagadás mellett. — Miért mérgeztem volna meg feleségemet? Hiszen tudta, hogy viszonyom van Iris Azzalival, s belenyugodott ebbe a helyzetbe. — Miért vitt sincurarint a kli­nikáról a lakásába? Miért érdek­lődött ennek a szernek a hatá­sáról? — öngyilkossági szándékból. Sokszor gondoltam arra, hogy vé­get vetek az életemnek... — Csak azért vádolnak gyil­kossággal, mert szeretőt tartottam — tette hozzá. — De kinek nincs ma szeretője? Irisről: — Sohasem szerettem, csak szó­rakozást kerestem nála. Az volt a szándékom, hogy hamarosan sza­kítok vele, mert ráuntam. Védekezése közben többször is arra hivatkozott, hogy feleségének öngyilkossági szándékai voltak. Utalt arra, hogy Ombretta 1962- ben áltató tablettákkal megmér­gezte magát, s egyszer gázzal kí­sérelt meg öngyilkosságot. Nigrisoli még attól sem riadt vissza, hogy feleségének öröklött terheltségére hivatkozzon. — Egyik nagybátyja elmegyógy­intézetben halt meg. Szüntelen depresszióban élt. Védekezésének az volt az egyik sarkalatos pontja, hogy Ombretta több esetben is önmaga adta ma­gának a calcibronat injekciót. —> Lehetséges, hogy így mérgez­te meg magát. Nagy érdeklődéssel várta a hallgatóság Iris Azzali tanúvallo másét. — Nem hiszem, hogy Carlo Nigrisoli gyilkos. Gyenge jellemű ember, de gyilkosságra nem tar­tom képesnek. — mondta. — Fe­leségéről sohasem mondott rosz- szat. — Számított arra, hogy a vád­lott elveszi feleségül? — kérdezte a tárgyalást vezető bíró. — Nem, erre nem számítottam. Mégsem volt erőm, hogy szakítsak vele. Dr. Frascarolit is kihallgatta a bíróság. Ö kezelte egy időben Ombretta Nigrisolit. — Többször járt nálam a ren­delőben. Nagy bizalommal visel­tetett irántam. Sohasem említette hogy öngyilkossági szándéka van. de nem egyszer mondta, hogy ál­landó rettegésben él, attól tart, hogy férje az életére tör. Még valamit mondott, ami a vádlott orvos javára szolgált: — Én voltam az első orvos, aki tavaly március 14-én este meg­vizsgáltam Ombretta Nigrisolit. Ágya tiszta volt... Ezt azért tar­tom szükségesnek megemlíteni, mert a curare méreg teljesen megbénítja az izmokat. Maria di Scarano, a halott asz- szony barátnője' ezt vallotta: — Ombretta gyakran panaszko­dott a férjére. „Egész nap gyötör. Már azt is mondta, hogy pusztul­jak a föld színéről, mert egyi­künk fölösleges ezen a világon.” Azt tanácsoltam, mondjon el min­dent a szüleinek, de Ombretta at­tól tartott, hogy ezzel még csak ront a helyzeten. Hallgatással, tű­réssel próbálta megmenteni há­zasságát. Dr. Zanello orvos: — Néhány nappal halála előtt beszélgettem Ombrettával. Azt mondta, rettenetes állapotban van. Férje a legkíméletlenebbül bánik vele. Sírva hagyta el rendelő­met: „Mi lesz a gyerekekkel?” — sóhajtotta. Nagy súllyal esett latba Ma- nunza professzor, törvényszéki or­vosszakértő vallomása: — Ombretta Nigrisoli mérgezés következtében halt meg. Kizárt­nak tartom, hogy saját maga fecs­kendezte be magának a mérget. A per még nem dőlt el. A vé­delem minden követ megmozgat, hogy kiharcolja a vádlott orvos felmentését Ellenszakértőket ne­vezett meg, a bizonyító eljárás ki­egészítését kérte s a bíróság helyt adott az indítványnak. A bíróság még nem hozott íté­letet de a közvélemény már ki­mondta ítéletét Dr. Carlo Nigrisoli orvos bűnös, még akkor is, ha nem ő mérgezte meg feleségét Bűnös azért, mert ő kergette a halálba. VÉGE. Pihen a takácsszék Botjára támaszkodik, szikáran ül a fonott széken, tele emlékek­kel, sikerekkel, megpróbáltatá­sokkal. Magyaros bajusza meg- deresedett, egy kissé meg is rit­kult talán, de a történetekből máig sem fogyott ki. Kilencvenedik évét tapossa az öreg takácsmester, akinek szak­mája régen a múlté. Csak az el­beszélésekből, meg a könyvekből ismerjük már ezt az ősi foglalko­zást. Antal Mátyás az egyik leg­öregebb takácsmester az ország­ban és egyben a legrégibb takács­dinasztia tagja. — Takács volt az apám, a nagy­apám, meg annak az apja, meg az öregapja is. Az Antal-dinasztia körülbelül 500 év óta űzi ezt a foglalkozást — emlékezik Mátyás bácsi. — Én az apómtól tanultam a mesterséget, még 12 éves ko­romban. Olyan egyenesen ül a székén, mintha nem a száz felé járna, ha­nem csak a huszadikat taposná. Jószárokszálláson született az egész família, ő is onnan szárma­zott Mátyás bácsi büszke is kun származására. Valahányszor szóba kerül, mindig elmeséli Lehel ve­zér és a német Konrád császár történetét^, — Mi vagyunk azok a nyakas kunok, akik nem engedünk a hu­szonegyből — közben kihúzza ma­gát és öklével megveregeti a mel­lét. — Amit egyszer elhatározunk, annak úgy kell lennie! — Az így igaz, ahogy Mátyás mondja — szól közbe a felesége, aki az évek számában csak kettő­vel maradt le férjétől. — Ezt csak én tudom megmondani, mert több mint hatvan évet éltem le mel­lette. Azt hiszem, nem sok asz- szony maradt volna vele sokáig, egy fedél alatt. Mátyás bácsi huncutkásan mo­solyog. Érzi, hogy feleségének igaza van de hát ő nem a családi életre született. Keserves dolga volt a szülői háznál. Tizenhármán voltak testvérek, és mostoha any­juk nem valami kesztyűs kézzel bánt velük. Apjuk sem érzett irántuk nagy szeretetet. így nem csoda, ha a mesterség kitanulása után, szélnek eredtek és bebaran­golták az országot. Abban az idő­ben a vándorlás volt a természe­tes, az ország tele volt vándor mesterekkel, eltanulták a szakmá­ból az újat és odábbálltak. Aki megunta a vándorlást, letelepe­dett valamelyik városban, vagy nagyobb községben.

Next

/
Thumbnails
Contents