Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-04 / 53. szám
4 TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG i960, március 4. BORO SE V- KITAIN EPKfcGENT VAITOZM ■ SARLÓS ENDRE AVUO /\ KIKÉPZÉS mmm a KÖ w mSgmm ! re HOLTAK VALLANAK U 21. Dr. Sponganonak, a klinika érzéstelenítő szakorvosának: eszébe jutott, hogy dr. Carlo Nigrisoli a sincurarln hatása felől érdeklődött nála. Megmagyarázta neki, hogy a sincurarin, vagyis a benne tartalmazott curare nevű méreg nem hagy nyomokat a vérben. Azt azonban elfelejtette megmagyarázni, hogy a curare vizeletpróbával pontosan kimutatható. I — A holttestet felboncoljuk — mondta ki a végső szót Pietro Nigrisoli professzor, és elnézett I fia feje fölött. | Az orvosok sorban egymás után, szótlanul elhagyták a halottasszobát. I Dr. Carlo Nigrisoli is. I Gondolatai még ebben a pilla- ! natban is szeretőjénél, Irisnél jártak. A legközelebbi nyilvános telefonállomásra ment. Felhívta a Guggia bútorgyárat, ahol Iris Azzali dolgozott, — Itt Carlo — mondta. — Jó, hogy rögtön hozzád kapcsoltak ... Egy kis szünetet tartott. — Feleségem ma éjszaka meghalt ... A leány szinte megbénult ezekre a szavakra. Carlo szabad. Felesége meghalt... A meglepődéstől válaszolni sem tudott. I — Iris — hallatszott Carlo hangja a telefonból. | — Kérlek add Guggiát a ké’ szülékhez. Iris átadta a hallgatót. — Igazgató úr, dr. Nigrisolj kíván beszélni önnel. Meghalt a felesége — mondta halkan. Guggia átvette a kagylót. Néhány másodperc múlva szótlanul visszatette a helyére, j Iris kérdő szemmel nézett rá. I — Igazán meghalt a felesége? — kérdezte. — Carlo azt mondta, hogy már hosszabb idő óta súlyos beteg. Rákja van ... | — Azt hiszem, ez a haláleset nem függ össze betegséggel — válaszolta Guggia komoran... Tanácstalanul néztek egymásra. Giuseppe Guggia igazgató, Carlo barátja és Iris Azzali titkárnő, i Carlo szeretője. Mindkettőjük te- 1 kintetében aggodalom és borzasztó sejtelem tükröződött... ! Két nappal később Bolognában másról sem beszéltek, mint Omb- ; retta Nigrisoli rejtélyes hirtelen i haláláról — és a lapokban közölt | gyászjelentésről. j „E hó 14-én este meghalt Omb- : retta Nigrisoli született Galeffi, s ! hirtelen halálával mély gyászba | döntötte gyermekeit Guidot, Raf- faelát, Annát, s összes rokonait” Egyetlen szóval sem említették férjét Miért? Mert ugyanazon a napon, amikor a lapokban megjelent a gyászjelentés, dr. Carlo Nigriso- lit gyilkosság gyanúja miatt letartóztatták. A boncolás során megállapították, hogy felesége nem halt meg természetes halállal, hanem a curare nevű indián nyílméreg okozta a halálát, s alapos a gyanú, a mérget Carlo Nigrisoli juttatta szervezetébe. Tizenkilenc hónapig volt dr. Nigrisoli vizsgálati fogságban, amíg ügyében kitűzték a főtárgyalást. Ez idő alatt mind jobban megerősödött a közvéleményben az a meggyőződés, hogy az orvos „olasz módon” vált el a feleségétől. Vagyis megmérgezte, hogy megszabaduljon tőle, és feleségül vehesse szeretőjét, Iris Azzali t. Nigrisoli a vizsgálat alatt konokul tagadott. Azt állította, hogy ha mérget találtak felesége szervezetében. akkor ez azt bizonyítja, hogy öngyilkosságot követett eL Tizenkilenc hónappal az eset után a bolognai törvényszék tárgyalótermében találkoztak a dráma szereplői. A tárgyalás azóta is zsúfolt tárgyalóteremben folyik, a sajtó hasábos cikkekben számol be a nagyszabású bünper minden mozzanatáról. A vádlott orvos a tárgyaláson is megmaradt a tagadás mellett. — Miért mérgeztem volna meg feleségemet? Hiszen tudta, hogy viszonyom van Iris Azzalival, s belenyugodott ebbe a helyzetbe. — Miért vitt sincurarint a klinikáról a lakásába? Miért érdeklődött ennek a szernek a hatásáról? — öngyilkossági szándékból. Sokszor gondoltam arra, hogy véget vetek az életemnek... — Csak azért vádolnak gyilkossággal, mert szeretőt tartottam — tette hozzá. — De kinek nincs ma szeretője? Irisről: — Sohasem szerettem, csak szórakozást kerestem nála. Az volt a szándékom, hogy hamarosan szakítok vele, mert ráuntam. Védekezése közben többször is arra hivatkozott, hogy feleségének öngyilkossági szándékai voltak. Utalt arra, hogy Ombretta 1962- ben áltató tablettákkal megmérgezte magát, s egyszer gázzal kísérelt meg öngyilkosságot. Nigrisoli még attól sem riadt vissza, hogy feleségének öröklött terheltségére hivatkozzon. — Egyik nagybátyja elmegyógyintézetben halt meg. Szüntelen depresszióban élt. Védekezésének az volt az egyik sarkalatos pontja, hogy Ombretta több esetben is önmaga adta magának a calcibronat injekciót. —> Lehetséges, hogy így mérgezte meg magát. Nagy érdeklődéssel várta a hallgatóság Iris Azzali tanúvallo másét. — Nem hiszem, hogy Carlo Nigrisoli gyilkos. Gyenge jellemű ember, de gyilkosságra nem tartom képesnek. — mondta. — Feleségéről sohasem mondott rosz- szat. — Számított arra, hogy a vádlott elveszi feleségül? — kérdezte a tárgyalást vezető bíró. — Nem, erre nem számítottam. Mégsem volt erőm, hogy szakítsak vele. Dr. Frascarolit is kihallgatta a bíróság. Ö kezelte egy időben Ombretta Nigrisolit. — Többször járt nálam a rendelőben. Nagy bizalommal viseltetett irántam. Sohasem említette hogy öngyilkossági szándéka van. de nem egyszer mondta, hogy állandó rettegésben él, attól tart, hogy férje az életére tör. Még valamit mondott, ami a vádlott orvos javára szolgált: — Én voltam az első orvos, aki tavaly március 14-én este megvizsgáltam Ombretta Nigrisolit. Ágya tiszta volt... Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert a curare méreg teljesen megbénítja az izmokat. Maria di Scarano, a halott asz- szony barátnője' ezt vallotta: — Ombretta gyakran panaszkodott a férjére. „Egész nap gyötör. Már azt is mondta, hogy pusztuljak a föld színéről, mert egyikünk fölösleges ezen a világon.” Azt tanácsoltam, mondjon el mindent a szüleinek, de Ombretta attól tartott, hogy ezzel még csak ront a helyzeten. Hallgatással, tűréssel próbálta megmenteni házasságát. Dr. Zanello orvos: — Néhány nappal halála előtt beszélgettem Ombrettával. Azt mondta, rettenetes állapotban van. Férje a legkíméletlenebbül bánik vele. Sírva hagyta el rendelőmet: „Mi lesz a gyerekekkel?” — sóhajtotta. Nagy súllyal esett latba Ma- nunza professzor, törvényszéki orvosszakértő vallomása: — Ombretta Nigrisoli mérgezés következtében halt meg. Kizártnak tartom, hogy saját maga fecskendezte be magának a mérget. A per még nem dőlt el. A védelem minden követ megmozgat, hogy kiharcolja a vádlott orvos felmentését Ellenszakértőket nevezett meg, a bizonyító eljárás kiegészítését kérte s a bíróság helyt adott az indítványnak. A bíróság még nem hozott ítéletet de a közvélemény már kimondta ítéletét Dr. Carlo Nigrisoli orvos bűnös, még akkor is, ha nem ő mérgezte meg feleségét Bűnös azért, mert ő kergette a halálba. VÉGE. Pihen a takácsszék Botjára támaszkodik, szikáran ül a fonott széken, tele emlékekkel, sikerekkel, megpróbáltatásokkal. Magyaros bajusza meg- deresedett, egy kissé meg is ritkult talán, de a történetekből máig sem fogyott ki. Kilencvenedik évét tapossa az öreg takácsmester, akinek szakmája régen a múlté. Csak az elbeszélésekből, meg a könyvekből ismerjük már ezt az ősi foglalkozást. Antal Mátyás az egyik legöregebb takácsmester az országban és egyben a legrégibb takácsdinasztia tagja. — Takács volt az apám, a nagyapám, meg annak az apja, meg az öregapja is. Az Antal-dinasztia körülbelül 500 év óta űzi ezt a foglalkozást — emlékezik Mátyás bácsi. — Én az apómtól tanultam a mesterséget, még 12 éves koromban. Olyan egyenesen ül a székén, mintha nem a száz felé járna, hanem csak a huszadikat taposná. Jószárokszálláson született az egész família, ő is onnan származott Mátyás bácsi büszke is kun származására. Valahányszor szóba kerül, mindig elmeséli Lehel vezér és a német Konrád császár történetét^, — Mi vagyunk azok a nyakas kunok, akik nem engedünk a huszonegyből — közben kihúzza magát és öklével megveregeti a mellét. — Amit egyszer elhatározunk, annak úgy kell lennie! — Az így igaz, ahogy Mátyás mondja — szól közbe a felesége, aki az évek számában csak kettővel maradt le férjétől. — Ezt csak én tudom megmondani, mert több mint hatvan évet éltem le mellette. Azt hiszem, nem sok asz- szony maradt volna vele sokáig, egy fedél alatt. Mátyás bácsi huncutkásan mosolyog. Érzi, hogy feleségének igaza van de hát ő nem a családi életre született. Keserves dolga volt a szülői háznál. Tizenhármán voltak testvérek, és mostoha anyjuk nem valami kesztyűs kézzel bánt velük. Apjuk sem érzett irántuk nagy szeretetet. így nem csoda, ha a mesterség kitanulása után, szélnek eredtek és bebarangolták az országot. Abban az időben a vándorlás volt a természetes, az ország tele volt vándor mesterekkel, eltanulták a szakmából az újat és odábbálltak. Aki megunta a vándorlást, letelepedett valamelyik városban, vagy nagyobb községben.
