Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. március I.' A kommunista- és munkáspártok konzultatív összejövetele részvevőinek nyilatkozata a vietnami eseményekről A kommunista- és munkáspár- nami Demokratikus Köztársaság új helyzet teremt Délkelet-Ázsiá- tok konzultatív összejövetelének ellen elkövetett agresszív cselek- bán, új helyzetet, amely az egész részvevői szerdán egyöntetűen menyei következtében kialakult nemzetközi helyzetre nézve sú- elfogadták a vietnami esemé- . ... lyos bonyodalmakkal járhat, nyékről szóló alábbi nyilatkoza-, ^ Az Egyesült Államoknak az in­tőt: sze/'ve<lelv, azokt>aí“ f pro" dokínai népek ügyeibe történő , , balkozásaiban, hogy elfojtsa a beavatkozása nemcsak A kommunista- és munkás- dél-vietnama hazafiak felszabadi- pártok képviselői, akik egybe- tó mozgalmát, s most a Vietnami gyűltek Moszkvában, hogy meg- Demokratikus Köztársaság elleni beszéljék a kölcsönös érdekű kér- nyílt agresszió útjára lépett. Az irárt^ök-o? ^héke déseket, felhívják az összes ha- amerikai hadvezetés, lábbal ti- Jrdekeinlk is. ladó és békeszereto erők, a nagy porva a nemzetközi jog elemi sza- néptömegek figyelmét arra a ve- bátyait, a legdurvább és leglep- szélyes helyzetre, amely azame- lezetlenebb formában kolonia- rikai imperializmus dél-vietnami lista politikát folytat. A szocia- katonai beavatkozásának kiszé- lista Vietnam területén fekvő la- lesítése folytán, valamint a Viet- kott területek barbár bombázása e térség független államainak szuverenitását és területi épségét veszélyezteti, hanem egyszer­A Fehér Hás hátborzongató döntés elé herül Angol megfigyelők Vietnamról Angol diplomáciai megfigyelők den falat étel, ami bejut a fő­szerint az Egyesült Államok vi- városba, a Vietcong adószedői etnami politikája válságos pont- előtt teszi meg az utat. A dél­hoz közeledik, s Washingtonnak vietnami kormány szögesdrót- néhány héten beiül döntenie kell, kerítés mögött ül és gyakorlati- megkockáztat-e újabb „koreai ti- lag már nincs mit és kit kormá- pusú háborút”, vagy inkább a nyoznia. A délvietnami hadsereg tárgyalóasztalt választja. Hangsú- alighanem a világ legrosszabb lyozzák, hogy az amerikaiak és hadserege. Megszűnt minden fe­délvietnami „védenceik” katonai gyelem, egész századok futamod- helyzete ma sokkal rosszabb, nak meg, hátrahagyva amerikai mint amilyenben a francia csa- tanácsadóikat, hogy harcoljanak patok 1954-ben voltak, amikor azok a Vietconggal. Időnként elő- Fiárizs a tárgyalóasztalt válasz- fordul, hogy az amerikaiak há- totta. túlról kapnak golyót, mert túlsá­Az angol kormányhoz közel gosan ragaszkodnak tanácsaik álló brit megfigyelők „végzetes végrehajtásához. Az amerikaiak hibának” tartják — noha az első olyan háborúba keveredtek, amit ilyen akciókat London hivatalo- csak szárazföldön lehet megnyer- san támogatta —, hogy az ame- ni. Ennélfogva a légierő, még rikai légierő Észak-Vietnamot nagy lökhajtásos bombázók be­bombázta, miközben Saigonban vetése sem üldözheti ki Dél-Viet- egymást érték az államcsínyek, s namból a Vietcong erőit. Egyre Washington még azt sem tudta inkább terjed az a nézet, hogy megmondani, melyik kormány Johnson elnöknek tüzérséget, va- fcfelkérésére” cselekszik. lamint tengerészeti és gyalogsági Saigoni diplomáciai értesülé- erőket kell bevetnie a 23 000 ta- sekre hivatkozva Londonban rá- nácsadó feltöltésére. Saigonban a mutatnak, hogy az Észak-Vietnam legtöbb amerikai úgy vélekedik, ellen intézett első bombatámadá- hogy már régen elmulasztották a sok óta délen meggyorsult a ka- tárgyalásos békerendezés lehető- tonai helyzet romlása, a politikai ségét és néhány héten belül újabb viszonyok zűrzavarosak, futótűz- Koreára van kilátás. A Fehér Ház ként terjed a „Tűzszünetet! — hátborzongató döntés elé kerül Vietnamiak tárgyalóasztalhoz! — és döntenie kell hamarosan — Szűnjön meg az idegen beavatko- fejeződik be a tudósítás, zás!” mozgalom, s a puccs-sorozat végén felülmaradt Quat-kormány a semlegesség felé sodródik. Ki­emelik, hogy az új miniszterelnök kormányában képviselve vannak a semlegesség mellett síkraszálló buddhista- és franciabarát ele­mek is. Londont erősen nyugtalanítják azok a hírek, hogy az Egyesült Államok — a végső összeomlás elhárítására — nagyobb amerikai szárazföldi erőkkel készül be­avatkozni. Ugyanakkor abban re­ménykednek, hogy a háború ki­terjesztéséről szóló fenyegető cél­zások nem jelenik a „veszettek” felülkerekedését Washingtonban az amerikai pozíciók megszilárdí­tására irányuló „elkerülhetetlen” tárgyalások előtt. Ebben az össze­függésben emlékeztetnek ná, hogy 1954-ben Mendes-France francia miniszterelnök is csapat­erősítéseket küldött Vietnamba és a háború kiterjesztésével fe­nyegetőzött, mielőtt elment volna Genfbe aláírni az indokínai bé­keegyezményeket. A kormánypárti Sun saigoni különtudósítója keddi jelentésé­ben ezt írja: — Az Egyesült Államok elnöke Mindez ismét arról tanúskodik, hogy az imperialista reakció ak­tivizálódik, megpróbálja kiélezni a helyzetet a világ különböző tér­ségeiben, agresszív akciókra ra­gadtatja magát a szocialista or­szágok ellen, a gyarmati rendszer alól felszabadult államok ellen, a népek felszabadító mozgalma el­len. Az amerikai imperializmus vi­etnami cselekményei felidézik az összes forradalmi, demokratikus és békeszerető erők határozott elmarasztaló ítéletét. A gyarmati járom alól felszabadult és a füg­getlenségük megszilárdításáért küzdő népek joggal értékelik úgy ezeket a cselekményeket, mint kísérletet arra, hogy erőszakkal fojtsák el a nemzeti felszabadító mozgalmat, mint leplezetlen me­rényletet minden nép szent joga ellen, hogy maga intézhesse sa­ját sorsát. A kommunista- és munkáspár-' tok képviselői kifejezik inter­nacionalista szolidaritásukat, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság testvéri népével, a vietna­mi dolgozók hős pártjával, a dél- vietnami nemzeti felszabadítás: fronttal, amely bátor küzdelmet vív az imperialista agresszió el­len. A marxista-leninista pártok internacionalista kötelességüknek tartják, hogy szorgalmazzák hala­dó és demokratikus erők egysé­ges akcióit a vietnami nép sza­badságáért és függetlenségéért ví­vott hősies harcának határozott támogatására. Követeljük, hogy haladéktalanul vonják ki Dél- Vietnamból az Egyesült Államok ás csatlósaik fegyveres erőit, hogy haladéktalanul szűnjenek meg a Vietnami Demokratikus Köztár­saság elleni fegyveres támadások. Mit bizonyítanak a Csehszlovákiában talált náci okmányok Bejárta a világsajtót a hír, | hogy Csehszlovákia délnyugati ] szögletének két eldugott tavában, a Fekete és az Ördög tavakban titokzatos ládákat találtak, amelyek feltehetően bizalmas ná­ci okmányokat tartalmaznak. Az első feltevések később beigazolód­tak, a ládákban valóban 20 évvel ezelőtt elrejtett titkos iratok vol­tak. Feltárásuk hozzájárult fasisz­ta bűntettek tisztázásához és a háború befejezése óta bujkáló gyilkosok leleplezéséhez. Újult erővel folytatódott a kutatás más elrejtett okmányok után is. Ez a munka különösen a tavasz beáll­tával kecsegtet újabb sikerekkel. Az elmúlt napok csehszlovákiai eseményei azt bizonyítják, hogy az eddigi kutatások sem voltak eredménytelenek. A titkos náci okmányok két nagyobb anyaga került a csehszlovák hatóságok kezébe. Az egyik berlini birodal­mi háborús bíróság dokumentá­ciós anyagának egy része, ezek elsősorban Franciaországot, Hol­landiát és Belgiumot, továbbá Jugoszláviát érintik. Arról ránt­ják le a leplet, hogy a náci vér­bíróságok milyen vad kegyetlen­séggel számoltak le az egyes or­szágokban a hazafiakkal. A do­kumentumok értékét növeli, hogy nemcsak az áldozatok nevét so­rolja fel, hanem a szadista vér­bírókét is, akiknek nagy réS^e Nyugat-N émetonszágban ma is bí­rói hivatást lát el. Az iratok másik csoportja SS- egységek irattárba helyezett fel­jegyzéseit tartalmazza. A rövid jelentések önmagukért beszélnek. Az SS 1. gyalogos dandárja 1941 szeptembere és decembere között a Szovjetunióban 6720 személyt lőtt agyon. Az SS lovasdandár­ja 1941 augusztusában két hét alatt 10 844 személyt gyilkolt meg. Egy másik jelentés tizenhat- ezer zsidó likvidálásáról számol be. Előkerült az a parancs is, amely Szerbiában elrendeli min­den gyanús egyén, zsidó és ha­zafi túszként való letartóztatá­sát, és közülük minden megölt német katonáért 100 személy meggyilkolását Tito üzenete Johnsoehoz Belgrád (MTI). Joszip Broz Tito, Jugoszlávia elnöke a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen intézett legutóbbi amerikai légitámadást követően üzenetet intézett Johnson elnökhöz. A jugoszláv kormány mélységes meggyőződése — hangoztatja az üzenet —, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság területe ellen intézett újabb amerikai légi­támadás a háború kiszélesedésé­nek veszélyével fenyeget. Az Ame­rikai Egyesült Államok kormá­nyának az a nézete, hogy a hosz- szan tartó dél-vietnami válság okát a szomszédos, Vietnami De­mokratikus Köztársaság beavat­kozásában, és nem pedig, belpoli­tikai okokban kell keresni, arra a nyilvánvaló következtetésre ve­zet, hogy a megoldást csak e szomszédos állam ellen intézett katonai akciókban lehet találni. Ez a következtetés rendkívül ve-J szélyes. A jugoszláv kormánynak az a véleménye — folytatódik az üze­net —, hogy a háború kiszélesíté­sét célzó akciók beszüntetésével kiutat lehet és kell is találni a délkelet-ázsiai válságból. Az össze­tűzés kiszélesedését csak akkor lehet megakadályozni, ha azonnal megkezdődnek az előzetes feltéte­lek nélküli politikai tárgyalások — írja üzenetében Tito elnök, majd befejezésül felszólítja John- sont, hogy tegyen lépéseket' a béke biztosítása érdekében. A Vjesnik című zágrábi lap élesen elítéli a VDK ellen végre­hajtott amerikai légitámadást „Az agresszió agresszió marad — írja —, s az Egyesült Államok vietnami agressziója gyorsan kö­zeledik ahhoz a pillanathoz, ami­kor már minden diplomácia hiába­valónak bizonyulhat. Semmieset­re sem szabad figyelmen kívül hagyni Koszigin szovjet minisz­terelnöknek Lipcsében elhangzott figyelmeztetését Egy dél-vietnami partizánlány fogságba esett, de a börtöncella és a kínvallatás sem törte meg erejét, nem ingatta meg az igazságos ügy győzelmébe ve­tett hitét, amelyért ő is küzdött. Kissé kiállóak az arccsontjai, mandulavágásúak a szemei, töré­keny alakja fiatal bambuszágra emlékeztet. Neve — Nguen Thi Trang. életkora 31 év. — A Viet Cong meggyőződéses híve — mondta róla az amerikai őrnagy, amikor elindultunk a ki­hallgatószobába. — Nem fogják elhinni, ha meglátják őt. pedig politikai instruktor volt, egy egész körzet felelőse. Amikor tolmácsommal belép­Trang hisz a győzelemben A Sunday Express című londoni lapból — Amikor fiatal voltam, a falu, ahol éltem, a felszabadított kör­zetekhez tartozott. A falu minden lakosa részt vett a franciák elle­ni harcban, — mondta halk, nyu­godt hangon. lyen volt a helyzet Dél-Vietnam- ban 1959. előtt. A Viet Cong ak­kor még nem volt erős; most vi­szont a dél-vietnami terület több mint kétharmadát ellenőrzi, s itt él a lakosság fele. Meg fogjuk Viet Cong tagjai közé. Trang elmosolyodott, amikor a tolmács lefordította neki a követ­kező kérdésemet. — Nem, az illető nem volt a tünk a szobába. Nguen Thi Trang kedvesem. Azt mondta nekem, A franciák távozása után a verni az amerikaiakat és kiűzzük falunkból egy ember felvett a őket az országból. a fehérre meszelt fal mellett állt két karján zöldes-fehér színű kö­tés. Rámosolyogtam és intettem, hogy üljön le. Kissé félszegen lé­pett a fából ácsolt székhez. Tol­mácsom leült melléje, én {ledig velük szemben, az asztal másik végéhez. hogy az amerikaiak idejönnek or­szágunkba, mert ed akarják venni tőlünk a hazánkat. — És mit parancsolt önnek? — Azt mondta: meg kell taní­tanom az embereket, hogy a viet­namiak maguk döntsenek orszá­— És ki kerül hatalomra. — kérdeztem, — Ho Si Minh? — Nem annyira az a fontos, hogy ki lesz a vezető, — bárki le­het, aikd tud irányítani. A legfon­tosabb, amit el kell érnünk: biz­tosítani kell a lehetőséget, hogy a vietnamiak maguk döntsék el a dolgokat országukban. A fiatal nő keskeny vállai szin­te négyszöget alkottak a könnyű fekete ruha alatt. Amikor kijöt­tünk a szobából, a csomag ame­guk sorsa felett Én pedig beszá- rikaá cigaretta, amit neki hoztunk Mondja meg neki, hogy an- JnoRam az embereknek a nemzet- ott maradt érintetlenül. Útban és az amerikai közvélemény min- god újságíró vagyok és szeretnék közi helyzetről, beszéltem nekik visszafelé az amerikai őrnagy kö­flpri Ki 7.nnDVCll tllHlh Kncfv TI O durvn —i t __3____• t r • Q Kol ií ÖVOlrrÁl A rr Tnf/ot*rv\ó/viAt »Älto ttaI/wv» Viyvrftr nn d en bizonnyal tudja, hogy nagyon rosszul állnak itt a dolgok. Kez­dek azonban kételkedni abban, vajon felfogják-e a Dél-Vietnam- ban uralkodó iszonyatos zűrzavar teljes nagyságát. Az amerikaiak a leglehetetlenebb helyzetbe ke­rültek: a jelenlegi körülmények között sem megnyerni nem tud­ják a háborút, sem kimászni be­lőle. Saigonon és néhány váro­son kívül már minden a Viet­cong ellenőrzése alatt áll. Min­egyet-mést kérdezni a Viet Cong- ról, — szóltam a tolmácshoz. Lefordította, amit mondtam, a lány pedig bólintott, hogy érti, máról van szó. — Mikor csatlakozott a Viet Conghoz? — kérdeztem. Egy ideig hallgatott, azután be­szélni kezdett azokról az időkről, amikor a vietnamiak Franciaor­szág ellen harcoltak országuk füg­getlenségéért. a belügyekről. Az információt azokból a könyvekből merítettem, amelyeket a vezetőktől kaptam. — Részt vett valamikor a Viet Cong partizántárnadásaiban? — — Nem, nem tudok bánni fegy­verrel. — Miért gondolja, hogy a Viet Cong megnyeri a háborút? Megigazította karján a kötést, majd így felelt: — Bizonyos vagyok abban, hogy «vázai fog. Emlékezzék arra, mi­zölte velem, hogy ez az interjú Tranggal — az első és bizonyára az utolsó is. — Már harmadszor fogták el — magyarázta. Először a franciák ej­tették fogságba, azután 1956-ban a vietnamiak. Ez alkalommal gon­doskodnak róla, hogy többé ne okozzon kellemetlenségeket nekik. A Viet Cong minden tagját az amerikai agresszióval szemben táplált gyűlölet jellemzi. Wa­shington rászolgált a Tranghoz hasonló emberek ellenséges be­állítottságára hiszen támogatja a megvesztegethető és nem kompe­tens vietnami kormányokat, ame­lyeknek politikája tragikus követ­kezményekkel járt. A dél-vietna­mi partizánok az ország lakossá­gának túlnyomó többségét a ma­guk oldalára állították. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a partizá­nok jelentik a fő erőt ezen a 600 mérföld hosszú, gazdagon termő földsávon. Amikor másfél évvel ezelőtt itt jártam kevesen hitték, hogy a Viet Cong elleni háborút el lehet veszíteni. Most viszont senki sem hiszi, hogy meg lehet nyerni. Saigon, amely egykor szórako­zóhelyeiről volt híres most nem hat vidám jókedvű városnak. Az utcák este II órára már elnépte­lenednek. A kávéháztulajdono- sok a bejáratokat nehéz rácsok­kal zárják le. A szállodák tetejé­ről éjszaka gyakran lövések hang­zanak. Lehet-e valamit tenni a helyzet rendezéséért? Valószínű, hogy a háború ered­ménytelenül tovább folytatódik mindaddig, amíg az Egyesült Ál­lamok kénytelen nem lesz bele­egyezni az ország valamiféle sem­legesítésébe, ahogyan Francia- ország javasolta. Egy dolog kétségtelen: az Egye­sült Államoknak nincs reménye arra. hogy a jelenleg alkalmazott módszerrel megnyerje a háborút. Ennek szilárd biztosítéka az a megingathatatlan elszántság, ami a kis Nguen Thi Trangot és Viet Cong-beli társait áthatja.

Next

/
Thumbnails
Contents