Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-23 / 69. szám

r TOLNA MEGYEImr ■' VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK < NErlUSAE A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 69. szám. ÄRA: 60 FILLER Kedd, 1965. március 23. 6. o. Az ünnepi párttaggyűiések elé Húsz esztendeje, hogy hazánk felszabadult. Két évtized múlt el azóta, hogy a szovjet hadsereg felszabadított bennünket és sza­bad hazában élünk. A múlt — sokak számára — a megszépítő messzeség ködébe vész. Népünk egyharmada nem emlékszik, de nem is emlékezhet a második világháborút megelőző évekre, hiszen vagy a felszabadulás után született, vagy apró gyermek volt még a pusztító háború évei­ben. A felszabaduláskor itt maradt a múlt átkos öröksége, a hábo­rú pusztítása. Romhalmazt, sze­génységet hagyott maga után a visszavonuló fasiszta hadsereg. Nyomor, kisemmizettség, kiéhe­zett, elcsigázott, csüggedt embe­rek. Ezt a hagyatékot kellett át­venni, amikor a szovjet hadsereg elhozta a szabadságot. A háború után a nép hozzáfo­gott a romok eltakarításához. A kezdeményezésben, az ország új­jáépítésében, e munka megszer­vezésében a kommunista párt járt az élen. Szervezte, irányí­totta a földosztást, megteremtet­ték a jó forintot, államosították az üzemeket, demokratizálták a közéletet. A tegnap lenézett mun­kás, a cselédember, akinek az­előtt hallgatás volt a neve, a párt irányításával földet osztott, üzemeket államosított, A párt romokon új hazát épített, a szo­cializmus újára vezette a pa­rasztságot. Történelmi küldetést teljesítet­tek, s elévülhetetlen érdemeket szereztek azok, akik a Párt har­cosaiként 1945-ben együtt küz­döttek 1919 megbecsült veterán­jaival. Nem különböztetünk meg új és régi párttagokat, amikor a jogokról és a kötelezettségekről van szó. Mégis, amikor nemzeti létünk megújhodásinak, felsza­badulásunk 20. évfordulója köze­ledik, megemlékezünk a Magyar Kommunista Párt és a Szociál­demokrata Párt szervezeteinek megalakulásáról. Megemlékezünk pártunk régebbi tagjairól, akik 20, vagy ennél több éve hű tag­jai pártunknak; A munkásosztály, a dolgozó parasztság, a fasizmussal szem­ben álló értelmiség, a társadalom politikailag legképzettebb, legön- tudatosabb tagjai voltak azok, akik 1945-ben beléptek a párt soraiba. Nagy többségük akkor még nem volt — nem is lehe­tett — tudatos marxista, elmé­letileg, ideológiailag képzett párt­tag. Annyit tudtak, — és szá­mukra ez volt a legfontosabb —, hogy a felszabadülrást annak a népnek köszönhetik, amelynek vezetője a győzelmes lenini párt. A párt erejébe vetett hit vezette őket a harcba. Azért tudtak ál­dozatot vállalni, mert fittek a párt szavában, bíztak erejében, amely éppen abban rejlik, hogy egybeolvasztja a különböző szár­mazású, foglalkozású embereket, akiknek adottságai, képességeik ugyan eltérőek lehetnek, de a hi­tük egy. A legfontosabb kérdés­ben, abban, hogy magukénak ér­zik és vallják a marxizmus—le- ninizmus eszméit, mindenkor alá­vetik magukat a pártfegyelemnek és készek harcolni az eszméért, egységbe kovácsolja őket. Felszabadulásunk húsz eszten­deje tele van a példák sokasá­gával. Minden üzemnek, község­nek, termelőszövetkezetnek és más munkahelynek megvan a maga történelmi emléke, miként kezdeményeztek és hogyan való­sítottak meg a kommunisták sok­szor hihetetlennek tűnő vállal­kozásokat. Vannak közöttünk elv­társak, akik az elmúlt 20 eszten­dő alatt különféle posztokon dol­goztak. Mindig oda kellett men­niük, ahová a párt szólította őket. Jó érzés visszatekinteni a meg­tett útra. Az ünnepi párttaggyű­léseken, amelyeket március hó­napban tartanak a pártszerveze­tek, a húsz év eredményeit ve­szik számba. Lesz miről számot adni - a legkisebb létszámú párt- szervezetnél is. Nagyszerű példá­kat lehet felsorakoztatni arra, hogy a húsz év alatt miként te­remtettek a kommunisták biza­kodó hangulatot ott, ahol ese­tenként a reménytelenség ütötte fel a fejét. A felszabadulás óta eltelt húsz évre visszatekintve eredményeket könyvelhetünk el, de tudjuk azt is, hogy a babéro­kon egy pillanatig sem szabad megpihenni. A párt VIII. kong­resszusának határozata egész né­pünktől jelentős erőfeszítéseket követel. A Központi Bizottság de­cemberi határozata is a kong­resszusi elvekből indul ki. Gaz­dasági életünk további erősíté­sére kutatnunk kell az erőfor­rásokat, mert az eddigieknél gaz­daságosabban termelve, jobb mi­nőséget produkálva, gyorsabb ütemben akarunk előrelépni. A jó példát a jövőben is a kommu­nistáknak kell szolgáltatniuk. Né­pünk az elmúlt húsa év tapasztala­tai alapján meggyőződött róla hogy az a jó út, amelyet a kommu­nisták mutatnak. Az ünnepi taggyűléseken a húsz év eredményeiről, jövőnk ragyogó távlatairól beszélünk, emlékezünk a régi harcosokra, s inántuk érzett megbecsülésünket juttatjuk kifejezésre; Megbecsü­lésünket fejezzük ki azoknak, akik 1945 óta, vagy azt megelő­zően a közös ügyért harcoltak. A megbecsülésnek sokféle formája ismert. A jó munkáért kaphat valaki anyagi juttatást, pénzju­talmat, de az önkéntes harcosok számára a legnagyobb megbecsü­lést munkájuk társadalmi elis­merése jelenti. Ilyen társadalmi elismerést fejez ki az a határo­zat, amelyet pártunk Politikai Bi­zottsága hozott. A márciusi ün­nepi taggyűléseken emléklapokat adnak át azoknak a párttagok­nak, akik 1945-ben, vagy az ezt megelőző években léptek a párt soraiba. Az emléklap jelkép, szimbólum. Jelképezi, szimboli­zálja az elmúlt húsz évben vég­zett áldozatos munka elismerését, s egyben újabb harcra, további helytállásra ösztönöz. E. M. Üj fejezet a kozmoszkutatás történetében A szovjet űrhajósok sajtóértekezletet tartottak Bajkonurban Moszkva (TASZSZ). Mint a TASZSZ különtudósítója jelenti, Beljajev ezredes és Leonov al­ezredes Permből Bajkonurba tör­tént megérkezése után az űrrepü­lőtéren sajtóértekezletet tartott. Kijelentették, hogy. a tudományos programot, amely magában fog­lalta Leonov kilépését a világűrbe, maradéktalanul teljesítették. Beljajev ezredes elmondta, hogy akkor, amikor ez a kísérlet tör­tént, a Voszhod—2 a Szovjetunió fölött haladt. A zsilipelés módsze­rét használták. — Nagyon izgatott voltam és hal­lottam saját szívdobogásomat — mondotta az űrhajó parancsnoka. — Leonov alezredessel az egész idő alatt beszélgettünk, nagy igye­Kedden hazánkba érkezik RauS Castro Ruz és felesége A Magyar Szocialista Munkás- Forradalmi Egységpárt országos párt Központi Bizottságának , vezetőségének tagja, miniszterel­meghívására kedden baráti láto­gatásra hazánkba érkezik Raul Castro Ruz, a Kubai Szocialista nök-helyettes, a fegyveres erők minisztere, és felesége, Vilma Espon de Castro, a Kubai Nő- szövetség elnöke. ____________ M egérkeztek az első küldöttségek GbeorgíiiU-Oej temetésére Bukarest (MTI) A bukaresti. magyar nagykövetség tagjai Vin-' ce József nagykövet vezetésével hétfőn délután az államtanács palotájában kegyeletüket rótták le Gheorghe Gheorghiu-Dej ra­vatalánál. A nagykövetség tagjai vörös szekfűkoszorút helyeztek el a Román Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága elhúnyt első titká­rának nagyméretű képe mellett, majd elvonultak a ravatal előtt. Utána Vince József nagykövet, a nagykövetség vezető munkatár­sai, Kalmár György és Lestofka Béla, valamint Végh Lajos ezre­des, katonai attasé pár perces díszőrséget állt Gheorghiu-Dej ravatala mellett. Tovább tart nemcsak Bukarest, hanem a szó szoros értelmében egész Románia zarándoklása az elhúnyt vezető ravatalához. Számtalan külön vonat viszi Bu-1 karestbe az ország legkülönbö­zőbb vidékeiről a dolgozók kül­döttségeit, hogy végső búcsút ve­gyenek Gheorghiu-Dej tőL Vasár­nap a késő esti órákig tartott a zarándoklás, hétfőn reggel pedig már hét órakor megnyitották az államtanács épületének kapuit a látogatók előtt. A környező ut­cákban egész napon át kilométer hosszan kígyóznak a sorok. Hétfőn megérkeztek az első küldöttségek a temetésre. Az al­bán küldöttséget Rita Marko, a Munkapárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság küldöttségét pedig Pák Kim Csul, a Munka­párt Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság elnök- helyettese vezeti. Kedd délelőttre várják a Mi- kojan-vezette szovjet küldöttség érkezését. Kommunista előretörés a francia községtanácsi Párizs (AFP). A francia község tanácsi választások vasárnapi má­sodik fordulója a kommunisták előretörését hozta. Frey belügy­miniszter sajtóértekezleten közöl­te, hogy a 30 000 lakos fölötti 158 város közül 34-ben kommunista polgármestert választottak (az ed­digi 25-tel szemben). Kommunista polgármester került olyan fontos városok élére, mint Le Havre, a nagy északi kikötőváros, Nimes, Arles, s ezenkívül a Párizs kör­nyéki vörös övezetben a szocia­lista erők mindenütt megerősítet­ték vezető szerepüket. Marseilleben Defterre, a polgári pártokkal szövetkezett eddigi pol­gármester, aki elnökjelöltként kí­ván fellépni a decemberben ese­dékes elnökválasztásokon, a gaul- leisták segítségével biztosította új­raválasztását. Defterre a városi tanács 63 mandátuma közül 41-et i kapott, míg a kommunisták és a választásokon velük szövetségre lépett szocia­lista személyiségek listája 22 ta­nácsosi helyet szerzett meg. A gaulleisták, akik a második for­dulóban főleg Defferre-t támo­gatták, egyetlen egy helyet sem szereztek. A szavazati arány már azonban nem olyan kedvező Def­terre számára: 122 404 szavazatot kapott a kommunisták vezette lis­ta 114 054 szavazatával szemben, míg a gaulleistákra 37 831 voks esett. Párizsban kudarcot vallott a gaulleisták törekvése: nem sike­rült megszerezniük az abszolút többséget. A gaulleista lista 39, a kommunista-szocialista lista 38 mandátumot a középpártok pedig 13-at. A gaulleisták elvesztették Grenoble városát is. A 89 éves ismert békeharcost, Kir kanonokot, aki a második vi­lágháború óta áll Díjon étón, új­ra választották. kezettel végeztük munkánkat, hogy a lehető legpontosabban tel­jesítsük tudományos feladatun­kat. Ezután Leonov vette át a szót: — Mindaz, amit a Föld légköre fölötti térségben láttam, nagy cso­dálkozással töltött el. Lent a Föld sík területnek látszott és csak a látóhatáron volt észlelhető a haj­lata. Közvetlen előttem: fekete égbolt. A csillagok fényesen tün­dököltek. A Nap körül nem lát­szott a sugárzó glória, hanem olyan volt, mintha fekete bár­sonyba burkolták volna. Leonov azt is megjegyezte, hogy az űrhajósok a világűrből látták a Fekete-tengert és az Azóvi- tengert is. A Kaukázus hegylánca fölött még egy gomolyfelhőt is észrevették. Az űrhajóból történt kilépés kí­sérlete idején Leonov nemcsak az űrhajó parancsnokával, hanem a Földdel is rádióösszeköttetésben volt. Hallotta, amint a moszkvai rádió ismertette a TASZSZ köz­leményét az űrhajó útjáról. — A kabinból kilépni nem volt bonyolult dolog — folytatta —, sőt könnyű volt. Az űrhajó, ami­kor ellöktem magam, ringásba jött, sőt úgy tűnt, mintha kissé hátrataszítottam volna. A világűrbe történt kilépése után Leonov mozdulatokat tett, először az egyik, majd a másik karjával, aztán a lábaival. Minden rendben volt. Az egyensúlyérzék jól működött. Ekkor szárnyként széttárta karjait. „Nagyon kelle­mes érzés volt” — mondotta. — Az űrhajó kabinjába való visszatérés nehezebb volt — tette hozzá az űrhajós, majd meg­jegyezte, hogy a világűrben való „úszás” egyáltalán nem olyan, mint amikor a vízben úszik az ember. Olyan, mintha az ember az űrhajó mellett repülne. Beljajev hozzátette, hogy az űr­hajó reagált Leonovnak a világ­űrben tett minden mozdulatára. — Hallottam, amikor Alekszej cipő­jével a kabin falán kopogtatott és kezével a bejárati nyílást keresve tapogatózott. Leonov elmondta, hogy amikor szabadon volt a világűrben, ala­posan elfáradt, mert mindaz, amit az űrhajó mellett csinált, erő­feszítéseket igényelt. Az űrruha teljes biztonságot nyújtott — fűzte hozzá —, de még nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy ilyen öltözet­ben tevékenykedjünk. A kesztyű a kezünkön nem olyan kényelmes és formás, mint az, amit a földön viselünk. Leonov húsz percig volt a koz­moszban, de körülbelül másfél óráig tartott, amíg a látottakat le­írta. Az űrhajó naplójába még a csillagokat is lerajzolta. — A súlytalanság állapotában nem olyan nehéz írni és rajzolni, csak kissé jobban rá kell nyomni a ce­ruzát a papírra és jól be kell gya­korolni — mondotta. Mint az űrhajósok előadták, űr­béli útjuk során egy alkalommal valami tárgyra lettek figyelmesek; — Felkiáltottunk a csodálkozástól, amikor űrhajónktól körülbelül egy kilométerre egy szputnyikot vet­tünk észre — mondta Beljajev; (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents